Ezzel le is volt tudva a nagy eszmecsere. Kagome �s Inuyasha befek�dtek az �gyba, de nem akart �lom j�nni a szem�kre. Egyszer csak mintha egy �lomgoly� h�zn� a szemh�jukat, mert szinte r�gt�n el is aludtak. Kagome anyja bekapcsolta a g�peket �s a nagypap�val egy�tt nagy szak�rtelemmel vizsg�lgatt�k a g�pet. Ez id� alatt Inuyasha �s Kagome k�zen fogva zuhantak egy k�l�n�s vil�g fel�. Amikor f�ldet �rtek, akkor m�r egy ismer�s helyen voltak. Mindent z�ld n�v�nyek bor�tottak �s megjelent el�tt�k ugyanaz a m�rv�ny�t, ami eddig is eljutatta �ket az eml�keikhez. Egym�s kez�t fogva elindultak az �sv�nyen. Amikor ki�rtek egy nagyobb tiszt�sra, a szok�sos kis m�rv�nyb�l kirakott teret pillantott�k meg. �ppen meg akart�k egym�st�l k�rdezni, hogy l�tnak-e valamit, amikor a t�volban megjelent egy kisebb t�meg. K�t feh�r ruh�s �s k�t fekete ruh�s feln�tt, kez�kben k�t 2 �ves k�r�li gyerekkel. A csapat meg�llt Inuyash��k k�zel�ben �s besz�lgetni kezdetek.

-Megtal�ltuk a k�t kiv�lasztott gyermeket, de m�g t�l kicsik!- mondta az egyik feh�rruh�s

-Igen, de nem hagyhatjuk, hogy ellen�nk szeg�ljenek. A tan�cs is megmondta.- mondta a feketeruh�s f�rfi

-Nem mondt�k, hogy mit akarnak vel�k?- k�rdezte az egyik n�

-Azt mondt�k, hogy k�pezz�k ki �ket, de ha nagyobbak lesznek, �s ellen�nk fordulnak, akkor meg kell �ket �lni.- mondta a feketeruh�s f�rfi

-Gondolj�tok, hogy tudnak nek�nk �rtani?

-Nemcsak nek�nk, hanem ak�r az eg�sz vil�gnak. Ti angyalok szerintem �gy is a kisl�nyra p�ly�ztok.- mondta a feketeruh�s n�

-Igen! Ti, pedig a fi�ra, hiszen � a hal�l. Milyen furcsa hogy teljesen ellent�tjei egym�snak, de m�gis egy�tt a leger�sebbek.

-T�l sokat gondolkodol, Rinuko! Nem b�nhatunk vel�k �gy, mint a gyerekekkel.

Inuyasha �s Kagome d�bbenten n�zt�k, ahogy n�gy feln�tt az �let�kr�l d�nt. Ekkor megint megjelent el�tt�k a megszokott �sv�ny �s elindultak. Most egy teljesen, eddig m�g nem l�tott helyen lyukadtak ki. Ez egy kis s�t�t szoba volt k�t �ggyal. Felt�n�en kisebbek voltak az �gyak. Ekkor kiny�lt az ajt� �s egy kisl�nyt l�ktek be rajta. A kisl�ny elter�lt a f�ld�n, majd feln�zett a csuk�d� ajt�ra. Amikor teljesen becsuk�dott az ajt�, akkor egy fi� szaladt oda hozz�. Most m�r sokkal jobban l�tsz�dtak a gyerekek, mint eddig. A kisfi� er�s alkat� volt, m�g a l�ny egy kicsit esetlen, de m�gis er�t sug�rzott.

-Yoshiko, j�l vagy? Mit tettek m�r megint veled?

-Semmit! Csak a szok�sosat. Megint azt akart�k, hogy tanuljak meg olyat, amit tudom, hogy rossz sz�nd�kra haszn�ltak volna. Azut�n, mint mindig megb�ntettek.

-Mi�rt nem csin�lod azt, amit mondanak?

-Mert te sem teszed azt, amit neked mondanak…

-De �n szembe tudok vel�k sz�llni, de te…

-K�rlek, Kazuma! Hagyjuk ezt! Tudom, hogy er�sebb vagy �s az�rt is akarok mindig veled lenni.

-N�zz a szemembe! Mi soha nem v�lunk el. Tudjuk nagyon j�l, hogy sz�t akarnak minket v�lasztani, de nem hagyjuk magunkat, rendben?

Yoshiko csak b�lintott, majd meg�lelt�k egym�st. Ekkor Kagome �s Inuyasha egyre jobban szor�tott�k egym�s kez�t, mintha azt hitt�k volna, hogy most fogj�k elv�lasztani �ket egym�st�l. Ekkor �jra megjelent a kis �sv�ny. Elindultak rajta, egy olyan vil�gba ker�ltek, amit soha nem is akartak volna l�tni. Egy csom� falut l�ttak, ahogy l�ngokban �ll. Ahogy k�zelebb mentek, l�tt�k, hogy a n�gy feln�tt h�zr�l h�zra j�r, �s minden gyereket kir�ncig�l a h�zb�l �s keres rajta valamit. Amikor nem tal�lt�k meg azt, amit akartak, akkor egyszer�en csak meg�lt�k a gyerekeket. Kagome a sz�ja el� kapta a kez�t �s zokogni kezdett. Inuyasha gyeng�den meg�lelte. A miko �rezte, hogy a f�lszellem arc�r�l is egy k�nnycsepp g�rd�l le. �jb�l megjelent a kis �sv�ny, utat adva a t�bb eml�knek. A f�lszellem �s a miko lassan elindultak rajta, de nagyon f�ltek, hogy most m�r sokkal rosszabbakat fognak l�tni. Nem is t�vedtek t�l sokat. Egy kisebb f�nyes teremben tal�lt�k magukat. K�t asztal fek�dt a szoba k�zep�n, rajta fek�dt a k�t gyerek �s egym�st n�zt�k. Mind a ketten nagyon koncentr�ltak, majd mintha egy l�thatatlan k�z kezdte volna el kiengedni �ket, egy kis id� m�lva mind a ketten szabadok voltak. Meg�lelt�k egym�st, csak az volt a baj, hogy ekkor bel�pett a n�gy idegen. Gyorsan odarohantak hozz�juk �s elv�lasztott�k egym�st�l a gyerekeket. Visszak�t�zt�k �ket majd az egyik feh�rruh�s n� tett n�h�ny ismeretlen mozdulatot a kez�vel, mire mind a k�t �gyon l�v� gyerek fel�v�lt�tt. Ahogy Inuyasha �s Kagome n�zte a jelenetet azt vette �szre, hogy a n�gy szem�ly k�z�l egyik sem b�nja, hogy k�t �rtatlan gyereket k�nozhat.

-M�r mondtuk nektek, hogy nagyon rosszul j�rtok, hogy ha ellen�nk sz�vetkeztek.- mondta az egyik f�rfi.

Azzal el is mentek, �gy ott hagyt�k az ernyedten fekv� k�t gyereket. A kisl�ny s�rt, de a fi� nem, soha nem s�rt. Nem adta meg nekik azt az �r�m�t, hogy l�ss�k �t s�rni. Neki az volt a feladata, hogy megv�dje az a szem�lyt, akiben a vil�gon a legjobban b�zik.

Inuyasha �s Kagome egyre jobban szor�totta egym�s kez�t, majd tov�bb indultak az eml�kek �sv�ny�n. Most, egy nappali f�nyben �sz� szob�ban voltak, ahol a k�t gyermek volt egyed�l. Valahogy most sokkal vid�mabb voltak a gyerekek, mint eddig.

-Kazuma! Mit fogunk tenni, ha elv�lasztanak minket?

-Mi�rt besz�lsz ilyen butas�gokat?

-Tudod nagyon j� te is, hogy mir�l besz�lek! Te is l�ttad azt, amit �n. Ha nem mutatta volna meg nek�nk az a n�, hogy mi v�r r�nk, akkor lehet, hogy soha nem tudn�nk felk�sz�lni az elv�l�sra.

-Yoshiko! Nincs az az er�, ami minket elv�lasszon. Hamarabb �ln�m meg magam, mint hogy elvesz�tselek. �n egy d�mon vagyok, a hal�lt k�pviselem. Ha meghaln�k, akkor k�zelebb lenn�k azokhoz, akiket megmentettem m�r a v�gzett�l…

-De t�lem is nagyon messze voln�l.

-Ne but�skodj. Az angyalok �s d�monok mindig egy�tt maradnak, m�g hal�luk ut�n is.

Meg�lelt�k egym�st, majd mosolyogtak. A f�lszellem �s a mikor m�g maradtak volna, de m�r megjelent el�zz�k az �t, amin tov�bb kell menni�k. Nem tehettek m�st, mint k�vett�k az utat, de gyakran visszan�ztek. A k�vetkez� k�p m�r ismer�s volt nekik. Egy kisebb m�rv�nyb�l �s z�ldell� n�v�nyekb�l �ll� tiszt�son voltak. A k�t gyerek futott �s nevetett, de most sokkal m�sabb volt ez az �lom, mint eddig meg�lmodtak. A kisl�ny nem sokat v�ltozott, de a kisfi�nak kifeh�redett a haja. Ekkor Kagome �szrevette, hogy egy szoborn�l ott �llt a n�gy szem�ly. Mind a ketten k�zelebb mentek a n�gy szem�lyhez.

-Kazuma �s Yoshiko egyre jobban kezdik felvenni az alakjukat. Addig kell �ket elv�lasztani, am�g r� nem j�nnek, hogy a kettej�k ereje mindenkin�l nagyobb.- mondta a feh�rruh�s n�

-Az�rt, mert Kazuma haja olyan lett, mint a d�monoknak szokott lenni, nem azt jelenti, hogy megkezd�d�tt az �talakul�sa.- mondta a d�mon n�

-Nem csak Kazuma v�ltozik. Yoshiko is v�ltozik, n�zz�tek a homlok�t.- mondta az angyal f�rfi

-Yoshiko homlok�n megjelent egy angyalokra jellemz� jel, de ez m�g nem jelent semmit. Ha m�r gyakoroln�k az erej�ket, akkor azt mondom, hogy igazatok van, de �gy.

-Honnan tudod, hogy nem gyakorolj�k?- k�rdezte az angyaln�

Mindeni csendben volt egy darabig. L�tszott rajtuk, hogy azon gondolkoznak, hogy h�nyszor hagyt�k �ket egyed�l. Egy kis id� m�lva az eddig csendben l�v� d�monf�rfi sz�lalt meg.

-Azt tudjuk m�r, hogy milyen erej�k is van val�j�ban?

-M�g a tan�cs nem t�j�koztatott minket az erej�kr�l. Nem hivatalos forr�sokb�l azt hallottam, hogy ez a k�t gyerek akkora er�vel b�rnak, hogy minden halhatatlant k�pesek lenn�nek egyetlen mozdulattal meg�lni. Ha egy�tt vannak, akkor mindenre k�pesek. A forr�som m�g azt is mondta, hogy egy id� ut�n annyira elkapja �ket a harc heve, hogy m�s vil�gokat is k�pesek lesznek elpuszt�tani.

-Akkor az a megold�s, hogy elv�lasszuk �ket egym�st�l.- mondta az egyik n�

-Azt nem tehetj�k! A tan�cs…

-A tan�cs nincs itt, de mi itt vagyunk, �s ha ezek r�tal�lnak az igaz erej�kre, akkor mindennek v�ge van. Akkor m�r a tan�cs sem tehet semmit. Ti angyalok vigy�tek el Yoshikot, mivel �gy is a ti er�t�ket birtokolja. Mi d�monok elvissz�k a kisfi�t. Ha nincsenek egy�tt, akkor egy id� m�lva �gy is elfelejtik egym�st.

-�n abba nem vagyok biztos! Ki kell t�r�lni a mem�ri�jukat. El kell felejtetn�nk vel�k a m�sikat.

Mind a n�gyen b�lintottak, majd elindultak a gyerekek fel�. Innent�l minden �gy zajlott, amit m�r mind a ketten r�gen l�ttak. Ezut�n megjelent az �sv�ny �s elindultak rajta. Most �ppen egy olyan helyen voltak, ahol m�g soha nem is j�rtak, csak Kagom�nak volt egy kicsit ismer�s. Mindenki, akit l�ttak feh�r ruh�t viselt. Egy kisl�ny szaladt az utc�n feh�r hajjal �s fenyeget�z�tt mindenkivel. A k�t feh�rruh�s szem�ly szaladt ut�na �s ki�ltoztak vele.

-Yoshiko �llj meg azonnal! Mit m�velt�l a hajaddal? V�ltoztasd vissza, nem vagy te d�mon!

-�n az vagyok, sz�val vigyetek vissza Kazum�hoz, de azonnal.

-Nem!

A k�t szem�ly k�zelebb akart menni, de Yoshiko egyetlen karlend�t�ssel f�lres�p�rte �ket. A k�t szem�ly er�sen neki�tk�z�d�tt a falnak. A kisl�ny elindult fel�j�k, de most egy kicsit megv�ltozott. A szeme nem az �rtatlan kisl�ny� volt, s�t a hangja volt a legf�lelmetesebb, mert olyan undor �s harag sz�lalt meg a hangj�ban, hogy a k�t angyal megijedt t�le.

-Azonnal vigyetek vissza, mert nem �llok j�t magam�rt. Tudom, hogy f�ltek a hatalmamt�l. Ne akarj�tok, hogy haszn�ljam.

-�gy sem tudod, te m�g nem vagy ilyen er�s…

-Tegy�l pr�b�ra.

Yoshiko kiny�jtotta a kez�t �s a leveg�be markolt, erre a n� a nyak�hoz kapott �s fuldokolni kezdett. Egy id� ut�n Yoshiko szemei kitisztultak �s elengedte a n�t. Ekkor Kagome �s Inuyasha �jra m�s helyen tal�lta mag�t. Most egy kicsivel s�t�tebb helyen voltak. Mindenki fekete ruh�t viselt. A kisfi� nem szaladt el, s�t v�rta, hogy mikor kapj�k el. Ott �llt fekete hajjal, mint a kisl�nynak volt �s v�rta, hogy t�bben is elkapj�k. Olyan �rd�gi mosoly jelent meg az arc�n, hogy a k�zeled�k egy kicsit megijedtek t�le. Mikor t�l k�zel �rtek, akkor Kazuma egy pillanat alatt elt�nt el�l�k �s a kis csapat h�ta m�g�tt termett. Felnevetett �s leguggolt a f�ldre �s �gy n�zte a csod�lkoz� t�meget.

-Adj�tok nekem vissza Yoshikot!

-Nem tehetj�k!

-H�t ezt nagyon sajn�lom! Akkor meg kell �ln�m titeket.

-Gyenge vagy te ahhoz, k�ly�k!- mondta az egyik b�trabb

Kazuma r�n�zett az elhom�lyosult szemeivel �s k�zelebb ment. Nem l�tszott rajta, hogy ak�r egy kicsit is f�lt volna a d�monokt�l, akik el akarj�k kapni. Olyan hat�rozott volt az arca, hogy mindenki egy kicsit megr�m�lt att�l, hogy vajon t�nyleg tudja-e haszn�lni az igazi erej�t. Kazuma a f�rfit�l meg�llt p�r m�terre, majd r�mosolygott olyan �rtatlanul, hogy a d�monok azt hitt�k, hogy eddig csak tetette mag�t. Ekkor viszont a kisfi� megropogtatta a kez�t, majd egy pillanat alatt sz�tt�pte a f�rfit. Mindenki d�bbenten figyelte.

Megint v�ltozott a t�j �s az emberek is. Most egy hatalmas csarnok k�zep�n voltak, ahol d�monok �s angyalok vegyesen voltak. A csarnok k�zep�n k�t �lelkez� gyerek �llt, majd feln�ztek a t�megre.

-Yoshiko �s Kazuma! T�l sokat �rtottatok nek�nk. A c�lunk az volt, hogy az er�t�k seg�teni fog nek�nk, de t�bbet �rtottatok nek�nk. Mi�rt kellett ezt m�velnetek?

-Nektek mi�rt kellett elv�lasztani minket �s mi�rt kellett olyan sok �vet szenvedn�nk?- k�rdezte Kazuma

-Ez csak a ti �rdeketek…

-Akkor azt k�v�nom, hogy olyan k�nokat �ljetek �t, amit nek�nk kellett elviseln�nk. Ha egy pillanatra is v�gig gondolt�tok volna, hogy mit tesztek, akkor m�r nem szenvedt�nk volna annyira.- kelt ki mag�b�l Yoshiko

-Nyugalom, Yoshiko! Viselkedj �gy, mint egy angyal.

-�n soha nem voltam angyal, s�t Kazuma sem volt d�mon. Ti alkotattok minket ilyenre. Mi soha nem akartunk egyik csoporthoz tartozni. Mi emberek akartunk lenni, olyanok, akiket ti meg�leltetek.

-TI SOHA NEM IS VOLTATOK EMBEREK! TI SZ�LETETT GYILKOSOK VAGYTOK!

Kazuma �s Yoshiko annyira megd�bbent, hogy alig tudtak sz�hoz jutni. A terembe egy ideig mindenki csendben volt, majd a lenyugodott f�rfi folytatta.

-Ti soha nem voltatok norm�lis �l�l�nyek, mert sz�let�setek �ta viseltek egy jelet a testeteken, amely megk�l�nb�ztet titeket a t�bbiekt�l. Hogy �szinte legyek, az�rt hoztunk ide benneteket, mert t�ls�gosan f�lt�nk t�letek. A j�sn� szerint nektek van el�g er�t�k, hogy minket elpuszt�tsatok.

-�s akkor mi�rt akart�tok, hogy tanuljunk?- k�rdezte Kazuma

-Az�rt, mert azt hitt�k, hogy soha nem fogj�tok megtudni az igazat, �s soha nem fordultok ellen�nk, de sajnos valahogy megtudt�tok!

-Ezt csak magatoknak k�sz�nhetitek, mert ti tan�tott�tok meg nek�nk az elm�t olvasni.- mondta Yoshiko

-Ez igaz, de le vannak v�dve a gondolataink…

-Szerinted nem tudjuk felt�rni a g�tat?- k�rdezte Kazuma �s mosoly ter�lt sz�t az arc�n.

Ahogy v�gign�ztek a d�bbent t�megen, akiket l�that�an meglepett a gyerekek fejletts�ge, mert m�g a nagyon er�s hatalmasoknak sem volt meg arra a k�pess�ge, hogy felt�rje a g�takat. Yoshiko �s Kazuma felnevettek, majd elindultak a tan�cs fel�, majd egy kis id� m�lva meg is �lltak.

-Most ha k�rhetn�m, akkor adj�tok nekem vissza Yoshikot. Ne akarj�tok, hogy egy�b hatalmunkat is megmutassuk.

-�gy sem vagytok r� k�pesek!- mondta az egyik

Yoshiko r�n�zett �s kiny�jtotta a kez�t. Erre a mozdulatra a megsz�lal� kezei leszakadtak �s meghalt. Mindenki megd�bbent �s hatalmas zsivaj t�madt a terembe. Egy kis id� m�lva, mikor m�r mindenki cs�ndben n�zte a halott t�rsukat, Yoshiko sz�lalt meg.

-Fogalmam sincs, hogy mi�rt h�vj�tok magatokat angyaloknak �s d�monoknak. Az angyalok kedves sz�rnyas emberek, akik seg�tenek m�sokon, a d�monok, pedig egy sz�rny� sz�rnyekre hasonl�tj�k, pedig nem. Sokkal kedvesebbek, mint az angyalok.  Az angyalok sokkal kegyetlenebbek, mint azt b�rki gondolta volna. Mind a k�t elnevez�s helytelen, mert a k�ztetek l�v� harc tartan� fenn az egyens�lyt, de most �gy l�tjuk, hogy az angyalok �s d�monok egy�tt k�zdenek k�t �rtatlan gyerek ellen. Azt mondt�tok, hogy mi az�rt sz�lett�nk, hogy gyilkoljunk, igaz?

-I… gen!- mondta egy m�sik

-Akkor azt mondj�tok meg, hogy mi�rt ne puszt�tsuk el Sirenart?- mondta Kazuma

-Mert ha ezt elpuszt�tj�tok, akkor meg�r�lt�k �s m�sokat is gyilkolni fogtok.

-Ez ostoba kifog�s…

Ekkor valami v�ratlan t�rt�nt, mert Yoshiko felny�g�tt. Kazuma h�tran�zett �s l�tta, hogy Yoshiko test�b�l egy d�rda l�g ki. A kisl�ny a f�ldre esett �s nem is kelt fel t�bb�. A kisl�ny m�g�tt n�gy ismer�s szem�ly �llt �s �k sz�rt�k le a l�nyt. Kazuma k�nnyes szemmel odaszaladt Yoshikohoz. a kisl�ny �lettelen teste ott fek�dt a m�rv�nyb�l k�sz�lt f�ld�n. Mindenki d�bbenten n�zte, ahogy a kisfi� s�rva a halott l�nyra veti mag�t, �s keservesen s�rni kezd. A l�ny haja visszav�ltozott fekete sz�n�re �s a homlok�n is megjelent egy halv�ny jel. Kazuma feln�zett r� �s l�tta, hogy mosolyog, de nem �rtette mi�rt. V�gigsim�totta az arc�t �s megcs�kolta a l�ny homlok�t. L�tta, ahogy a l�ny v�re v�gig folyik a padl�n, �s a n�gy szem�ly l�b�hoz el�r.

-Yoshiko, most m�r �r�kk� egy�tt lesz�nk! Egy lesz a v�r�nk!

Kazuma beletenyerelt a l�ny kifojt v�r�be, majd megnyalta a s�s �s m�g meleg v�rt, majd fel�llt. Most valahogy teljesen m�s szem�ly volt, mint eddig. A szemei v�r�sen izzottak �s hatalmasra n�ttek a fogai. A haja �jra kifeh�redett, majd feln�zett azokra, akik meg�lt�k Yoshikot.

-K�sz�n�m, hogy most m�r szabadok lehet�nk! Ha k�rhetem, akkor hagyjatok is b�k�n. Meg�lt�tek Yoshikot, ez�rt meghaltok!

Kazuma is kiny�jtotta a kez�t, de most nem csak egy ember halt meg azonnal, hanem mind a n�gy szem�ly. Egyszerre elernyed� test�k a t�bbieket megr�misztette �s r�gt�n sz�ltak a katon�knak, hogy puszt�ts�k el Kazum�t is. Rengeteg katona jelent meg, de szinte egyik sem tudott mit kezdeni a fi�val. Nagyon sok angyalnak �s d�monnak szakadt le a keze �s egy�b v�gtagja. Egy id� ut�n, viszont t�ler�be lettek egyszer�en lesz�rt�k a kisfi�t is. Kazuma �rezte, ahogy egy penge hatol �t a test�n. Az elej�n m�g �rzett f�jdalmat, majd minden megsz�nt. Az utols� pillanatba meg�rtette, hogy Yoshiko mi�rt mosolygott a hal�la pillanat�ban, v�gre szabadok voltak. Annyi �v szolgas�g ut�n, v�gre szabadok. Kazuma teste is lerogyott Yoshiko mell�. A fi�nak annyi ereje volt m�g, m�g megfogta a l�ny kez�t �s lehunyta a szem�t.