Másnap kipihente egymás karjai között keltek fel. Olyan érzésük volt, hogy a mai naptól kezdve minden megváltozik és ebben nem is csalódtak túl sokat, mert reggeli után, amit a szobába kértek, valaki kopogtatott az ajtón. Miroku volt az és látszott rajta, hogy nagyon ideges. Elmondta, hogy a nagy terembe várják őket a hatalmasok küldöttei. Kagome és Inuyasha döbbenten mentek le a nagyterembe, ahol elfoglalták a megfelelő helyüket, vagyis a fő székeket. Négy ismeretlen személy ült velük szemben. Két fehérruhás nő és férfi és két feketeruhás nő és férfi. Kagome és Inuyasha mellett ott maradt Sango, Miroku, Kagome anyja és apja és egy öreg.

-Üdvözlünk titeket Kazuma és Yoshiko!- mondta a fehérruhás nő- A nevem Kimo. Ők itt a társaim. A másik angyal Timkutsu. A démonok, pedig Kirata és Mozukin

-Mit akartok tőlünk?- kérdezte Kagome

-Azt szeretnénk, hogy gyertek vissza a hazátokba és legyetek a vezetőink.

Kagome és Inuyasha hangosan elkezdtek nevetni. Mindenki értetlenül nézett rájuk. Kagome felállt és közelebb ment a két angyalhoz.

-Miből gondoljátok, hogy veletek megyünk? Azért, hogy újra elválasszátok Yoshikot és Kazumát?

-Nem akarunk elválasztani titeket…

-Nem is lehet! Már túl késő. Minket soha nem lehet elválasztani többé.

-Nincs is szándékunkban! Ti vagytok az örökösök!

-Nekünk ti ne hazudjatok! Nyitott könyvek vagytok ellőttünk!- mondta Inuyasha és odament Kagome mellé

A két démon elmosolyodott és felálltak. Mindenki harcra készen állt, de Kagome leintette őket. Mind a négy hatalmas állt és nézték Kagomét és Inuyashát.

-Igazad van Kazuma! Ti tényleg nem vagytok örökösek. És nem is azért vagyunk itt, hogy védjük a többi embert. Nekik sokkal jobb, ha ti együtt vagytok, de nekünk… Az már más kérdés. Azt akarjuk, hogy szolgáljatok minket, hogy visszatérjünk a földre. Erre a ti erőtök kell, de sajnos nem lehettek együtt.- mondta a démonnő

-Nem vagy te egy kicsit pofátlan?- kérdezte Kagome

A miko közelebb ment hozzá. Mindenki feszülten nézte a másik minden mozdulatát. Inuyasha mosolyra húzta a száját, majd Kagome is. Sango és Miroku harcra készen álltak, de ekkor meghallottak a fejükben két hangot. Kagome és Inuyasha hangja volt, ami arra kérte őket, hogy semmi képen ne avatkozzanak bele. Mind a két hang megnyugtatta őket abban, hogy nem itt akarják megbosszulni a hosszú éveket. Így a szerzetes és a szellemirtó lentebb engedték a fegyverüket.

-Érdekes dolog is ez az angyallét!- mondta Kagome

-Amennyiben?- kérdezte huncutul Inuyasha

-Érdekes, hogy nekem kéne nyugodtabbnak lennem és kevésbe erőszakosnak, de most valahogy…

-Nyugalom szerelmem! Tényleg neked kellett volna démonnak lenned, de hát így hozta a sors. Én vagyok a hideg, de kegyetlen, te, pedig az erőszakos…

-Úgy látom, hogy most már ti is csak a pusztításnak éltek.- mondta a démonférfi

-Úgy gondolod? Valami azért csak van benne, csak annyi különbséggel, hogy mi nem bántunk ártatlanokat.- mondta Kagome

-Akkor minket sem foktok bántani!

Kagome és Inuyasha egymás mellé sétáltak és megfogták egymás kezét. Most nem nevettek, hanem olyan mértékű gyűlölet volt a szemükben, hogy a négy küldött megrettent.

-Szánalmas, ahogy próbáljátok védeni a jövőtöket, de engem nem hat meg az a mérhetetlen önérzetetek. Túl okos vagyok hozzátok!- mondta Inuyasha

A négy hatalmas valamiért teljesen megörült ettől a kifejezéstől, mert nekimentek a párnak. A miko és a félszellem csak nézték, ahogy a négy vérre szomjas hatalmas feléjük közeledik, majd egy gyors mozdulattal eltűntek és később mögöttük jelentek meg. Kagome kinyújtotta a karját és az angyalnő darabokra szakadt. Mindenki döbbenten állt és a mosolygó mikot nézték. Már mindenki azt hitte, hogy Kagomét elkapta a gyilkolási vágy, de ekkor Sango meglátott egy könnycseppet a miko szemében.

-Mondjátok meg, hogy… mi… már nem állunk a ti… hatalmatok alatt, és… jobb, hogy ha békén hagytok minket. Gyertek le a földre és éljetek velünk!- mondta sírva Kagome

-Mi?

-Azt akarom, hogy az egésznek legyen vége! Békét akarok és azt, hogy Inuyasha velem legyen!

Csak néztek és hallgatták, ahogy a miko arra kér mindenkit, hogy békéljenek meg egymással. Az öreg előrelépett és a hatalmasokhoz szólt.

-Mondjátok meg minden hatalmasnak, hogy most született meg az igazi angyal!

A megmaradt hatalmasok az öregre néztek, majd a halott társukra. Ekkor Inuyasha közelebb ment és egy karlendítéssel, amelyet lila fény követett, az elesett angyallány visszakapta az életét. A hatalmasok csak nézték, ahogy megint visszatért a társuk, majd meghajoltak Inuyasha és Kagome előtt.

-Mire visszaértek, visszahozok mindenkit, akit eddig megöltünk. Rendelkezzék mindenki úgy, mint a leendő arám.- mondta Inuyasha

-Köszönjük!

Mind a négy hatalmas eltűnt. Inuyasha becsukta a szemét és hatalmas erőket mozgósított. Körülötte megszűnt gravitáció, mert a közelében minden megemelkedett, majd visszaesett a földre. Inuyasha hatalmas lila fényt bocsátott ki, majd egy kis idő múlva minden fény megszűnt létezni. Inuyasha fáradtan rogyott össze, Kagome rögtön odaszaladt hozzá és megölelte.

Így történt, hogy Sirenar és Ylinor városa visszaereszkedett a földre és Kagome és Inuyasha lett az uralkodója mind a kettőnek. A hatalmasok is megfogatták, hogy soha semmilyen körülmények között nem fognak ellenszegülni a miko és a félszellem hatalmának. Narakut ezután hamar legyőzték, így Kagome erejét még az ékkő is növelte. Pár hónap múlva Kagome és Inuyasha egybekeltek és így házasokként irányították a birodalmat, de nem egyedül. Ott volt velük Sango és Miroku is, akik mindenben támogatta őket.

The End