Ez is egy Kagome megnövekedett erejéről szóló fanfiction. ha nem is  alegjobb írásom, de azért egyszer el lehet olvasni...

Az igazi messiás

By Orsi

Sok év telt el Naraku halála óta. Véglegesen meghalt, ami nagy változásokat eredményezett. Voltak jó és rossz változások egyaránt. Újra egy lett az ékkő, melyet Kagome hordozott és vigyázott rá. Sajnos Kohakut nem sikerült meg menteni, még az ékkővel sem, de Sango beletörődött és már új családja van. A négy személyből álló kis csapatunk, olyan lett, mint egy kis család. Voltak köztük viták is, de alapjába véve, boldogok voltak.

Sango, Kagome, Miroku, Inuyasha és Shippou már egy hete, hogy Kaede anyónál voltak. Nagyon unatkoztak, de nem volt semmi, amit csinálhattak volna. Amióta Kagome viseli az ékkövet, azóta egy szellem sem meri megtámadni őket. Igaz, néha vannak olyan szellemek, akik erősnek hitték magukat, de azok hamar rájöttek, hogy nem érdemes az őrzővel kikezdeni. Ez idő alatt Shippou összebarátkozott egy fiatal kislánnyal, akivel minden szabad idejét vele töltötte…

-Shippou! Gyere, mert készen van a vacsora.- mondta Kagome

-Mindjárt megyek, csak elköszönök Minakotól…

-Hívd őt is el, rendben?

Shippou szeme felcsillant, majd elrohant. Pár perc múlva megjelent a kislánnyal. Még senki nem találkozott ezzel a lánnyal, mert Shippou teljes titokban találkozott vele. A kislány egy aranyos rózsaszín kimonót viselt, amin apró fehér virágok voltak. A haja hollófekete volt, és ahogy a fény ráesett olyan volt, mintha kék lett volna a haja. Az arca kis barátságos és mosolygós volt. Kagome nagyon örült, hogy Shippou talált magának egy kedves lányt, akivel tud játszani.

-Sziasztok!- mondta Kagome

-Hagy, mutassam be a barátomat, ő Minako!

-Örülök, hogy megismerhetem önöket!- mondta a kislány és meghajolt mindenki előtt.

Sango és Kagome rögtön pártfogásukba vették a kislányt, mert olyan aranyos volt. A két fiú, pedig Shippout faggatták. Arra voltak kíváncsiak, hogy tényleg csak barátság van köztük. Az első pár perc ezzel az ismerkedéssel telt, majd leültek vacsorázni.

-Mond Minako! Mit csinálnak a szüleid?- kérdezte Sango

Minako egy kicsit elszomorodott és egy könnycsepp hullott ki a szeméből. Elmondta, hogy csak az apja él már, mert az anyukája pár éve meghalt egy szellemtámadás során. Ez egy kicsit az egész társaságot lehervasztotta. Vacsora után kiültek a szabadba és nézték, ahogy a két gyerek játszik. Shippou nagyot esett, aminek hatására hatalmas seb lett a lábán. Mire Kagome odaért Minako már meg is gyógyította a kis rókaszellem lábát. Kagome csodálkozva kérdezte a kislányt…

-Ezt, hogy csináltad?

-Nem…

A kislány nem tudta végig mondani, mert összeesett, mikor magához tért akkor egy kis szobába találta magát, mellette az alvó kis szellemet látta. Ekkor lépett be Inuyasha és Kagome.

-Jó reggelt! Már azt hittük, hogy nem kelsz fel!- mondta Inuyasha

-Bocsánat…

-Nem kell semmiért bocsánatot kérned!- mondta Kagome

-Mióta alszom?

-Szinte egy teljes napot átaludtál, de ne aggódj szóltunk az apukádnak, hogy jól vagy. Kérdezhetek tőled valamit?- mondta Inuyasha

-Persze!

-Hogy gyógyítottad meg Shippout?

-Azt én sem tudom! Néha tudok ilyet tenni, de nagyon elgyengülök tőle. Lehet, hogy ahhoz van köze, hogy félszellem vagyok!

-FÉLSZELLEM VAGY?- kérdezték egyszerre Inuyasha és Kagome

-Igen! Az édesanyám egy szellem volt. Az anyám olyan volt, mint egy papnő, de a rosszabbik fajtából, de amikor megismerkedett az apámmal megváltozott. A társai ölték meg, mert nem bírták elviselni, hogy nem gyilkol többet és családot alapított egy emberrel.

-Nem látszik, hogy félszellem vagy és a szagodon sem éreztem ilyet.- mondta Inuyasha és mély levegőt vett.

-Anya szerint szerencsémre inkább apából örököltem többet. Így nem lehet rájönni, hogy félszellem vagyok, de ezáltal az erőm is korlátozva van, de én nem akarok félszellem lenni, mert az számomra csak gyengeséggel jár. Nem akarok én hatalmas erőt, de nagyon gyenge vagyok ilyenkor. Én csak annyit akarok, hogy életben tudjak maradni.

-Miért mondasz ilyet? Ha valaki félszellem, akkor erősebb, mint az átlagos ember.- mondta Inuyasha

-Az lehet, hogy te igen, de én sajnos nem ilyen vagyok! Valahányszor használom az erőmet, akkor mindig ez történik. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha egy kincs kellene, ami megmenti az életem.

-Értem, de most pihenned kell, szóval aludj még egy kicsit!- mondta anyáskodva Kagome

A kislány visszafeküdt és rögtön el is aludt. Kagome és Inuyasha mosolyogva kimentek a ház elé, de Inuyasha rögtön ideges lett, ahogy megérezte a bátyja szagát. Szinte azonnal meg is jelent Sesshoumaru. Kagoménak nem tetszett a szellem jövetele, mert valami nagyon rosszat érzett. Most is, mint mindig ideges volt, ahogy az öcsével találkozott, de valami más is volt, amitől Kagome szíve összeszorult.

-Mit akarsz te itt, bátyus?

-Most kivételesen nem hozzád jöttem…

-Akkor kihez?- kérdezte Kagome

-Hozzád!

-Hozzám? De miért?

-Ezt adták nekem és azt mondták, hogy hozzam el neked, mert fontos…

-Mióta segítesz akárkinek is?- kérdezte gúnyosan Inuyasha

-Azzal te ne törödj, mert egy nyomorult félszellem ezt úgy sem éretheti.

-Te…- Inuyasha támadott is volna, ha Kagome meg nem állítja.

-Fekszik! Inuyasha maradj nyugton!

Kagome odasétált a szellemhez és elvette tőle a tekercset. Lassan elolvasta magába, majd aggodalom jelent meg a szemeibe. Felnézett a szellem szemeibe, aki bólintott és csendben figyelte a miko reakcióit.

-Mi áll benne?- kérdezte kíváncsian Inuyasha

-Egy személy jelenik meg a világban, aki erősebb lehet mindenkinél. Hatalmának a kulcsa a szívekben rejtező talizmánok. Ezek egyesülve nagy erőt adnak neki, aki elpusztítja a világot…

-Miért van kihagyva szöveg és kiről szól?- kérdezte Kagome

-Nem teljes a szöveg, mert a fele elpusztult. A személyt még mi sem tudjuk.

Ekkor megjelent Minako Kagome mögött és a szellemre nézett. Nagyon meg volt ijedve, mert a mikoba kapaszkodott. Sesshoumaru megnézte a kislányt, majd valami furcsát érzett. Hatalmasat dobbant az egész teste és a lány körül valami furcsa aurát látott.

-Ki ez a lány?- kérdezte a szellem

-Ő Minako, Shippou új barátja. De ez téged miért érdekel?- kérdezte Inuyasha

-Nagyon furcsa!- azzal köddé vált Sesshoumaru

Kagome és Inuyasha álltak ott egy darabig némán és a kislányt nézték, de azt nem vették észre, hogy Sango és Miroku ott állnak nem messze.

-Messiás!- mondta a szerzetes

-Mit mondtál?- kérdezte Kagome

-Azt, hogy messiás! Ezt a szót emlegette mindig apám, amikor arra a személyről mesélt, akinek elég ereje van a világot elpusztítani.

-Úgy érzem, hogy te tudsz pár dolgot erről, nemde Miroku?- kérdezte Inuyasha

-De csak pár dolgot. Jobb, ha Minakot visszafektetitek, és akkor elmesélem a történetet.

Minden úgy történt, ahogy Miroku akarta. Minako hamar ágyba került, majd a kis csapat leült egy meleg tea mellé és hallgatni kezdték Miroku történetét.

-Nagyon sok évvel ezelőtt hallottam apámtól egy jóslatot egy személyről, akinek nagy az ereje, de mégis csak talizmánok által. Az a személy, akiről én beszélek alapjába véve nem egy erős személy, mondhatni alig van ereje. A jóslat arról szól, hogy ha megkaparintja az összes talizmánt, akkor eggyé tudja olvasztani őket. Ezt használja erőforrásként. Azért született meg, hogy a talizmánok megszerzése után elpusztítsa a világot, de megállítható.

-Hogyan?- kérdezte Sango

-Arról ír a jóslat, hogy egy másik személy, akinek segítségével megmenthető minden, de erről a személyről semmit nem tudunk!

-Akkor ezt is honnan tudjátok, hogy van ilyen személy?- kérdezte Inuyasha

-Onnan, hogy az igazi messiás csak háború során születik meg, amelyet neki és a pusztítónak kell megvívnia. A lényeg az, hogy ez a jóslat egy nagyon kétes tekercs, mert mindenki máshogy tudja értelmezni. Szerintem az apám járt a legközelebb az igazsághoz, mert szerinte a messiás mind a kettő személy lehet, ha a környezete úgy hozza. Az ismeretlen személy messiást is tud varázsolni a pusztítóból és fordítva. Értitek?

-Én csak annyit értek ebből az egészből, hogy mind a kettő nagyon fontos a világ számára a maga nevében. Sesshoumaru nem véletlenül hozta el ezt nekem!- mondta Kagome és a jóslatra mutatott.

-Szerinted, mi lehet Sesshoumaru terve?- kérdezte Sango

-Sajnos fogalmam sincs, de nem véletlenül nekem adta, de azt nem értem, hogy miért. Annyi nálam erősebb személy van ezen a világon, miért nekem?

-Akkor meg kell keresni a bátyámat és megkérdezni tőle.

Mindenki bólintott és elhatározták, hogy másnap elindulnak megkeresni a szellemet. Azt nem is gondolták, hogy Minako végig hallgatta a történetet. Nagyon ismerősnek tűnt neki ez a történet, olyan volt ez számára, mintha valaha hallotta volna ezt az édesanyjától. Furcsa érzés kerítette hatalmába, érezte, hogy ezzel a kis társasággal kell tartania, mert meg tudja szerezni a kincset, ami neki nagyon kell. Ekkor a szívéhez kapott és megcsuklott a lába és a földre esett. Lihegett és a szívét markolászta, ekkor ébredt fel Shippou és a fájdalomtól meggyötört kislányt vette észre.

-MINAKO!- rögtön oda szaladt hozzá és átkarolta

-Szük… ségem van… a… kincsre! Adj egy kis erőt!

-Minako! Félre beszélsz, mi van veled? Nagyon rosszul nézel ki! Kagome, Inuyasha gyertek gyorsan.

Mindenki odarohant a kis rókaszellemhez és látták a kislányt. Kagome rögtön kiszakította Shippou kezéből és lefektette. Gyorsan tett a homlokára egy vizes rongyot. Nagyon aggódtak a kislányért, mert már nagyon jól volt és, most pedig rosszabb az állapota.

-Kell… a… kincs! Add ide… nekem!!!

-Miről beszélsz Minako?- kérdezte Kagome

Valami nagyon furcsát érzett Kagome is. Nagyon nagy erőt érzett a kislányban, ami lassan őt is hatalmába kerítette. Ekkor vette észre a kislány homlokát. Egy furcsa jel jelent meg a homlokán. Olyan volt, mint egy kereszt, de amilyen gyorsan megjelent, annyira gyorsan el is tűnt. Kagome hirtelen elengedte a kislányt és halálra váltan állt a többiek előtt. Csak most értett meg csomó dolgot.

-Mi a baj Kagome?- kérdezte aggódva Inuyasha

Kagome nem felelt csak folyni kezdtek a könnyei, a többiek nagyon megijedtek, hogy valami nagyobb baja van Minakonak, amit a miko nem akar elmondani Shippou előtt. Csak egy kis idő múlva szólalt meg a papnő, a hangja olyan volt, mintha nem is erről a világról beszélt volna.

-A MESSIÁS KÖZELEDIK!

Ahogy kimondta összeesett. Amikor újra kinyitotta a szemét, akkor egy ágyon feküdt betakarva és mindenki őt nézte. Csak Shippou és Minako hiányzott. Lassan felült és a többieket nézte, akik nagyot sóhajtva megkönnyebbültek. Nagyon aggódtak a mikoért.

-Hogy vagy Kagome?- kérdezte a barátnője

-Jól, de mi történt? Annyira emlékszem, hogy mondtam nektek valamit, de utána elsötétült minden.

-Hát most mondtad el, hogy mi történt. Ahogy elmondtad az a mondatot, utána összeestél, de valami furcsa módon, ahogy te összeestél Minako rögtön jól lett. Most kint játszanak Shippouval.- mondta Inuyasha

-Ahm! Értem…

-Mi történt veled Kagome? Olyan volt, mintha nem is te lettél volna.- tért a lényegre Miroku

Kagoménak beugrottak az emlékek. Látta, hogy valami megrémiszti a kislányban, nagy erő uralkodott el rajta, majd valaki megszólalt benne. Kagome szemei megint a rémülettől csillogtak, amit észrevettek a többiek is.

-Valami nagyon furcsa érzés fogott el, ami Minako testéből áramlott. Nagyon megijedtem tőle…

-Azt láttuk, és most is a hatása alatt állsz!- mondta Inuyasha

-Az a legfurcsább, hogy magamban is nagy erőt éreztem, amit nem tudok leírni. Nagyon gyorsan meg kell keresni Sesshoumarut, hogy tisztázzuk a dolgokat.

-Rendben! Holnap indulunk is, de addig hagyunk egy kicsit pihenni, rendben?- anyáskodott Sango

-Azt nagyon megköszönném!

Mindenki kiindult, de Inuyasha nem mozdult el az ajtó előtt. Közben nézte a játszó Minakot és Shippout. Úgy egy fél órája nézte őket, amikor a kislány auráját megérezte Inuyasha. Most nagyon furcsa volt, mert mintha nem az a Minako lett volna, akit megismertek. Eközben Kagome mélyen aludt. Álmában egy hatalmas csatamezőn volt, ahol látta a barátait, ahogy harcolnak. Nem tudott nekik sem szólni, sem segíteni. Ő egy csendes néző volt ebben a harcban. Egy személy ellen küzdöttek, aki egy szikla szirten áll a kezében egy jogarszerű tárggyal és hangosan nevetett. Hosszú fekete haja volt és sötét kimonót viselt, amelyet egy fehér öv vett körül. Hallotta, hogy női hangon megszólal az idegen személy.

-Nincs értelme harcolnotok ellenem! A feladatomat végig csinálom!

Azzal felemelte a kezében lévő jogart, majd Inuyasháékra mutatta, akik erre hatalmas kínok közepette porrá égtek, majd az egész világ lassan kezdett darabokra esni. Kagome sírva fakadva térdre rogyott, de közben hallotta, hogy a nő vidáman nevetgél és dúdol. Kagome arra ébredt fel, hogy Inuyasha rázza.

-KAGOME KELJ MÁR FEL!

-Mi a baj?

-Már vagy öt perce próbállak felkelteni, de nem tudtalak! Ordítoztál és dobáltad magad, majd sírva fakadtál, jól vagy?

Kagome az aggódó félszellem szemébe nézett, majd hangos zokogásba kezdett a félszellem vállán.

-Jól van, na! Nyugodj meg, kérlek! Itt senki nem bánthat!- simogatta nyugtatóan Inuyasha a miko fejét.

-Annyira féltem! Nem akarlak elveszíteni téged és a többieket!

-Nem fogsz, ezt megígérem!

-Rendben!

-Maradjak itt veled?

-Igen, szeretném! Biztonságban érzem magam melletted!

-Rendben! Úgy is csak a két gyereke van kint…- Inuyasha nem fejezte be, mert eszébe jutott Minako aurája

-Mi a baj?

-Semmi! Aludj egy kicsit, rendben?

Kagome Inuyasha ölébe hajtotta a fejét és szinte rögtön el is aludt. Az ezelőtti alvása ellenére nagyon el volt fáradva, mert olyan érzése volt, hogy valaki kiszívta az erejét. Inuyasha boldogan nézte,- ahogy az a lány, akit annyira szeret-, ott alszik az ölébe.