Másnap reggelig aludt nyugodtan Kagome. Mindenki aludt mikor felkelt. Ott aludt közvetlenül mellette Inuyasha, amitől egy kicsit el is pirult. Óvatosan megigazított egy tincset Inuyasha fején, ami a félszellem szemébe lógott. Erre Inuyasha elmosolyodott és átfordult a másik oldalra. Kagome egy kicsit elnevette magát, majd körbenézett. Ott volt tőle nem messze Sango és Shippou, majd egy kicsit távolabb Miroku. Minako is ott volt, aki ebben a pillanatban nyitogatta a szemét.

-Jó reggelt Kagome!

-Jó… reggelt!- egy kicsit megijedt tőle, de hamar el is múlt az ijedtsége, mert Minako még csak kislány.

-Most már jobban vagy?

-Ezt akartam én is kérdezni tőled! Fáj még a szíved?

-Most már nem! Szokott ilyet csinálni, de sajnos nem tudom, hogy miért! Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Nem lenne gond, hogy ha veletek mennék? Apukámnak úgy sem tudok segíteni a házimunkában, mert túl gyenge vagyok. Csak unatkoznék egyedül, meg itt van Shippou is!

-Felőlem jöhetsz, szerintem a többieket sem fogja zavarni, hogy jössz velünk!

Lassan mindenki ébredezett. Amikor mindenki megreggelizett és eldöntötték, hogy Minako is velük tart, akkor indultak is volna, hogy ha Kaede nem állítja meg őket. Idegesnek látszott az öreg miko.

-Kagome! Várj egy kicsit!

-Igen, Kaede anyó?

-Tudjátok, hogy merre kell mennetek?

Ezen a kérdésen csak most gondolkodott el az egész társaság, így fogalmuk sem volt, hogy merre találhatják Sesshoumarut. Még Inuyasha szaglása sem lett volna elég ahhoz, hogy megtalálják!

-Sajnos fogalmunk sincs!- mondta nagy bölcsen Inuyasha

-Azt gondoltam! Itt járt tegnap éjszaka Sesshoumaru és azt mondta, hogy két napra van egy hatalmas barlang, ott vár titeket!

-Honnan tudja, hogy meg akarjuk keresni?- kérdezte Miroku

-Nem mindegy? Azt a lényeg, hogy tudjuk, hol van!- mondta Inuyasha

-Köszönjük Kaede! Mond meg Minako édesapjának, hogy itt van velük!

Kaede csak bólintott majd integetett a távozó kis csapatnak. Aznap nem történt semmi, de elhatározták, hogy holnap gyorsabban mennek, hogy hamarabb odaérjenek a barlanghoz. Aznap este egy kis tisztáson szálltak meg, tudták, hogy így nagyon hamar magukra hívják a figyelmet, de nem tartottak senkitől. Már egy pár órája a tűz mellet beszélgettek, amikor Minako felállt és azt mondta, hogy elmegy egy kicsit sétálni. A lányok velük akartak menni, de nem engedte. Shippou felajánlotta, hogy vele megy, és ő mehetett is. A többiek ezt úgy értelmezték, hogy egy kicsit együtt akarnak lenni, így elengedték őket.

Shippou és Minako már vagy egy fél órája sétálgattak, amikor Minako valami hatalmába kerítette és csak az járt az eszébe, hogy meg kell szereznie a kis rókaszellem talizmánját. Egyszer csak eltűnt Shippou mellől majd csöndben figyelte a távolból a szellemet, aki őt kereste. Minako előtt elsötétedett a világ…

A többiek csak Shippou üvöltését hallották. Mindenki odafutott és csak a kis szellemet látták, ahogy a földön élettelenül fekszik és a teste kékesen világít. A teste felett egy kékes gömb jelent meg. Kagome odafutott hozzá, hogy megvizsgálja, de ahogy hozzá ért a kis rókaszellemhez. Fény járta át az egész testét, majd megértette, hogy mit kell tennie. Megfogta gömböt, majd visszasüllyesztette Shippou mellkasába. Erre a kis rókaszellem rögtön kinyitotta a szemét és az aggódó mikora nézett.

-Jól vagy?

-Igen, de mi történt?

-Azt én is szeretném tudni! Mi csak a kiáltásodra jöttünk ide, akkor már itt voltál élettelenül és valami világított a mellkasod felett.- csatlakozott a beszélgetésbe Inuyasha

-Hol van Minako?- kérdezte Shippou

-Azt nem tudjuk…

-Itt van! Elájult, szerintem őt is megtámadták!

-Tényleg! Nem láttad, hogy ki támadott meg?- kérdezte Miroku

-Nem! Csak egy árnyékot láttam, majd egy fénynyalábot, utána elsötétült minden.

A két gyereket visszavitték a táborhelyhez és lefektették őket. A többiek még fent beszélgettek a történtekről. Senki nem tudta, hogy mi történhetett, mert ilyet még életükben nem láttak, pedig találkoztak pár nagyon erős szellemmel. Azt sem értették, hogy mi lehetett az a kék gömb, ami Shippou teste felett lebegett. Ezután azt tárgyalták ki, hogy Kagome honnan tudta, hogy mit kell csinálnia a gömbbel. Ekkor ugrott be Kagoménak, hogy mi is az a gömb.

-Én tudom, hogy mi lebegett Shippou teste felett.

-Mi?- kérdezték egyszerre

-A szív gömbje! Mindenkinek van ilyen gömbje! Minél tisztább a személy lelke, annál fényesebben ragyog.

-Ezt te honnan tudod?- kérdezte Sango

-Fogalmam sincs! Amikor megérintettem Shippout megvilágosodott előttem pár dolog! Emlékeztek, hogy mit mondott ki a jóslat? Azt mondta, hogy a talizmánok szívekben rejteznek. Valaki a talizmánokat akarja megszerezni, ami arra utal, hogy…

-Valaki a pusztító jelenlétét akarja! Meg kell állítani!- mondta Inuyasha

-Van egy olyan érzésem, hogy a bátyád sokat tud nekünk majd mondani!- mondta Kagome

Ezután mentek lefeküdni, hogy egy kicsit tudjanak pihenni is. Másnap korán keltek, hogy hamarabb elinduljanak a barlanghoz. Sango, Miroku Shippou és Minako Kirara hátán utazott és Kagome szokásosan Inuyasha hátán. 10 óra fele járhatott az idő, amikor meglátták a barlang száját, ahol Rin szaladgált. Amikor meglátta a kislány a vendégeket, akkor izgatottan beszólt a barlangba, majd a vendégek elé futott. Az évek során Rint nagyon jól megismerték és meg is kedvelték. Kagome nagyon örült a kislánynak, aki rögtön a nyakába ugrott.

-Szia Rin! Hogy vagy?

-Nagyon jól! Sesshoumaru nagyúr mindjárt itt lesz.

-Már itt is vagyok!- mondta az éppen közeledő szellem.

Ugyanolyan gúnyos és lenéző volt a tekintette, mint mindig, így nem okozott nagy meglepetést. Amikor meglátta Minakot, akkor egy kicsit összeszűkült a szeme, de nem mondott és nem is tett semmit. Kagome azért ezt is észrevette, mert mostanában rájött, hogy nagyon alaposan figyelnie kell a részletekre.

-Beszélni akartatok vele, szóval miről lenne szó?- kérdezte modortalanul a szellem

-Valamit nem értünk!- mondta Kagome

-Rendben, akkor kénytelen leszek elmagyarázni, de azért könnyen rájöhettetek volna. Ennyit a halandó elméről…

-Ha sértegetni akarsz, akkor nincs értelme beszélni, nemde?- mondta Inuyasha

-A gyerekek maradjanak kint, mert ez nem nekik való beszélgetés lesz! Rin majd eljátszik velük és Yaken vigyázz arra, hogy ne jöjjenek be a barlangba…

-Miért vagy ilyen óvatos?- kérdezte Kagome

-Ahhoz neked semmi közöd!

Mindenki tette azt, amit a szellem akart. A gyerekek kint maradtak. Nem tudtak játszani, mert nagyon kíváncsiak voltak. Bent mindenki leült és kérdően néztek a szellemre.

-Szóval mit akartok tudni?

-Nagyon hiányos volt a jóslat és pár dolog tisztázatlan maradt.- mondta Kagome

-Igen? És mi lenne az?

-Arra már rájöttünk, hogy van egy személy, aki a pusztulást tudja elhozni és van egy másik személy, aki a messiás lehet.

-Ez így igaz! Nekem és pár nagyobb hatalmú szellemnek az a feladatunk, hogy- bármi meglepő-, de meg kell mentenünk a világot. Ez nem az én akaratomból teszem, hanem a tanács parancsolta meg nekem. Hadd mutassam be a társaimat, nagyon jól ismeritek őket. Már találkoztatok velük!

Ekkor a sötétségből előlépett Kanna és Kagura. Mindenki nagyon meglepődött, hogy a két halottnak hitt ellenség megjelent. Inuyasha rögtön fel is pattant és kihúzta volna a kardját ha Kagome meg nem állítja.

-Hadd, hallgassuk meg, hogy mit akarnak mondani!

-Most sem változtál Kagome! A történetünk úgy folytatódott, hogy Naraku halála után visszakaptuk a szívünket, de mint ti is tudjátok, a testünket Naraku testéből származik. Szóval a halála után megjelent a tanács és felajánlotta, hogy életben maradunk, de cserébe teljesíteni kell egy küldetést. Mi belementünk és most már szabadon élünk a saját testünkbe. A feladatot már ti is hallottátok! A pusztító személyt felkutatni és megölni, addig, amíg nem kap erőre.

-Tehát ha jól értelmezem a szavaidat akkor a jóslatban szereplő személy még nem képes az erejét használni?- kérdezte Inuyasha

-Még nem, de idő kérdése! Nem azért születtem újjá, hogy máris meghaljak!- mondta Kagura

-Van sejtésetek, hogy ki lehet az a személy?- kérdezte aggódva Kagome

Nem tudta volna megmondani, hogy miért aggódik, de valami azt sugallta neki, hogy nagy bajban van az egyik barátja. Mind a három szellem mélyen hallgatott, majd Kagura szólalt meg, de a hangja nem hangzott olyan magabiztosan, mint eddig.

-Sajnos még nem tudjuk! Veletek fogunk tartani, mert Kagome körül más az aura, mint eddig volt. Ez nem nagyon furcsa.

-Hogy-hogy más az aura?- kérdezte Miroku

-Eddig nagyon kiegyensúlyozott volt az aurája és hamar ki lehetett ismerni, de most változik az aurája. Most nem tudnám megmondani, hogy Kagoméban mennyi erő lakozik, pedig ismerem elég régen. Szerintem te is tudod, hogy nem stimmel valami, ugye?

Mindenki Kagoméra nézett, aki a földre szegezte a tekintetét, majd olyan halkan szólalt meg, hogy alig lehetett hallani a hangját, de az biztos, hogy megint egy másik személy hangján szólalt meg!

-Becsüljétek meg ezt a mikot, mert ő az egyetlen…

Az a személy, aki Kagomét használta a beszédre nem tudta befejezni, mert Kagome a szívéhez kapott és megszakadt a kapcsolat. Kagome térdre esett és lihegni kezdett, mint akinek nagy fájdalmai vannak. Mindenki odaszaladt hozzá, kivétel Sesshoumaru.

-Kagome jól vagy?- kérdezték a lányok egyszerre

-Igen, jól vagyok! Már megint szórakozik velem…

-Miről beszélsz Kagome?- kérdezte Sesshoumaru

-Arról, hogy pár napja rémálmok gyötörnek, és valaki mindig beszél hozzám. Nem hallom, hogy mit mond, de azt tudom, hogy beszél, érzem. Valami rosszat mond, mert a testem küzd ellene. Mindig meg akar győzni valami rosszról.

Ekkor szaladt be Shippou és szinte sírva mondta, hogy Minako is összeesett és alig kap levegőt. Kagome rögtön felállt, hiába nem volt még elég ereje. Kiment a kis félszellem lányhoz, hogy megnézze. Mindenki követte, hátul Kagura, Kanna és Sesshoumaru sétáltak. Sesshoumaru lassan Kagura vállára tette a kezét.

-Figyelj oda!

Kagura bólintott, majd kíváncsian figyelte a történéseket. Most kivételesen vagy nem is véletlenül, de nem történt semmi. Kagome nyugodtan ellátta Minakot, aki nagyon gyenge volt. Kagome nem tudott sokat tenni érte. Borogatta a homlokát és főzött neki egy erősítő teát gyógynövényekből. Aznap még nagyon sokat beszéltek a jóslatról. Este felé Minako eltűnt. Mindenki elkezdte keresni őt. Sango éppen egy tisztáson haladt át, amikor valaki megtámadta. Miroku és Kagome csak Sango kiáltását hallották. Mire odaért mindenki, csak Sango élettelen testét látták és egy kék világító gömböt. Kagome rögtön odaszaladt a barátnőjéhez. Mindenki nézte, hogy mi fog történni. Kagome lassan megérintette a gömböt, amely hatására megint erőt érzet magában és fény járta át a testét. Mindenki látta, ahogy a miko teste körül kékes fény jelenik meg és a haja elkezdett lebegni a levegőben, mintha fújna a szél. A miko visszahelyezte a gömböt Sango testébe, aki szinte rögtön fel is kelt.

-Mit csináltál Sangoval?- kérdezte Kanna

-Visszatettem a szív gömbjét a testébe

-Honnan tudod, hogy ezt kellett tenned?- kérdezte Sesshoumaru

-Onnan, hogy Shippounak is én tettem vissza.

-És akkor honnan tudtad?

-Csak úgy megéreztem, hogy ezt kell tennem.

-Valami nem stimmel itt nekem!- mondta Kanna

Mindenki a csendes kislányra nézett, aki eddig mélyen hallgatott, csak néha szólalt meg. A kislány a többiek közé sétált és csendben nézegette a társaságot. Főleg Kagomét nézte, majd az erdő felé terelődött a tekintete. Mindenki követte a tekintetével, hogy mit néz annyira.

-Kagome körül különös energiákat érzékelek, ami részben az övé, de részben idegen eredetű. Nem véletlenül vannak rémálmai.

-Mit tudnánk tenni, azért, hogy eltűnjön az idegen erő?- kérdezte Sango

-Sajnos semmit! Az nem fog eltűnni, mert a pusztító jelölte ki Kagomét!

-MI???- kérdezte mindenki, beleértve Sesshoumarut és Kagurát is.

-Valamikor kapcsolatba kerültél azzal a személlyel, akit keresünk, nincs ötleted, hogy ki lehet az?

-Sajnos nem! Rajtatok kívül nem találkoztam senkivel!

Mivel senkinek nem volt ötlete, így visszamentek a táborhelyhez, ahol már Minako várta a kis csapatot. Nem tudta megmondani, hogy hol volt, mert nagyon rosszul volt és alig látott valamit. Csak a megérzései alapján jutott vissza. Ezután Kagome szinte rögtön el is aludt. A többiek egy darabig még beszélgettek, majd ők is nyugovóra tértek. Csak a három szellem maradt fenn és csendben várták, hogy a kis csapat minden tagja mély álomba mélyedjen. Amikor már biztosak voltak a többiek álmában, ki mentek és a barlang előtt beszélték meg a dolgokat. Nagyon sok dolog történt, amit még ők sem tudtak megmagyarázni, de azt sejtették, hogy nagyon közel jár a pusztító a teljes hatalma megszerzéséhez.

-Valaki nem akarja, hogy Kagome itt legyen!- mondta Kanna

-Ezt te honnan veszed?- kérdezte undok hangon Sesshoumaru

-Onnan, hogy Kagome életereje egyre fogy. A másik az ő erejét használja a saját ereje növeléséhez. Ez magyarázza, hogy egyre több lélek szív jelenik meg.

-Az is nagydolog, hogy egy halandónak ilyen hatalma van! Én ennyit sem adnék neki.

-Sesshoumaru! Ne becsüld alá, mert szerintem többre is képes, ha nagyon akarja!- mondta Kagura

-Akkor most mit tegyünk? Meg kell találni a pusztítót.- mondta Kanna gyorsan, hogy megelőzze a veszekedést.

-Holnap útra kelünk és elmegyünk az élet jogarához!- mondta közönyösen Sesshoumaru

-A tiltott területre? Te meg vagy örülve?- kérdezte Kagura

Sesshoumaru gyorsan elkapta a nyakát és olyan közel hajolt a lányhoz, hogy szinte összeért az orruk. Kagura nagyon megijedt a szellem reakciójától, mert nagyon hevesen reagált rá. A szellem erősebben megszorította Kagura nyakát, aki egyet szisszent.

-Az egy dolog, hogy együtt kell dolgoznunk, d azt ne feledd, hogy te még így sem igazi szellem, szóval tud hol a helyed!

-Igen! Csak eressz már el!

Sesshoumaru enyhített a szorításon, de nem engedte el a nyakát. Még egy darabig nézték egymást, majd a Sesshoumaru eleresztette a nyakát. Ez az idő is elég volt ahhoz, hogy felfedezzék egymás szemeibe azt a csillogást, ami annyira hiányzott nekik. Azt észre sem vették, hogy Kanna már régen ott hagyta őket, mert ő személy szerint nem volt kíváncsi a kettejük harcára. Számára sokkal fontosabb volt, hogy minél hamarabb teljesítsék a feladatot. Amikor Sesshoumaru és Kagura visszaértek, Kanna már aludt. Azt nem sejtették, hogy valaki minden mozdulatokat figyelte. Minako a fekhelyén egy kis mosolyt ejtett az arcára, majd aludt tovább.