Megzavarodott idő

By Orsi

„Baleset történt! Egyszerű, de mégis súlyos baleset! Senki nem akarta ezt, de mégis…”

1. rész: A zavar története

A baleset óta eltelt 5 év. Ebben az 5 évben minden iskolásnak megtanították ezt a történetet, mert ez megváltoztatta az akkori életüket, így mindenki tudta jól a történetet. 5 évvel ezelőtt egy személy érkezett a középkori Japánba és egy lányt keresett, mert az ő segítségével tudta elpusztítani az akkori ellenséget, vagyis Narakut. Ez a lány a jövőből érkezett és nagy hatalma volt. Az a személy, aki őt kereste nagy hatalommal volt megáldva, birtokolta az időt. Ő egy idő idomár volt, akinek minden hatalma megvolt, akár az idők között mozogni is. Mikor megtalálta a lányt, egy kis csapat társaságában elindultak Narakut elintézni. Sikerült is elpusztítani a gonoszt, de valami elromlott, mert az idomár már nem tudta irányítani az időt, így egy baleset történt. Minden összevisszaságba süllyedt, majd romok alól egy új világ emelkedett ki. A középkor és a lány világa keveredett egymással és olyan helyet varázsolt, amelyet senki sem akart.

Létezik a világban egy csapat, amely sok mindent átélt, de ezzel az eseményekkel még nekik is egy kicsit nehéz boldogulni, de van egy kivétel, mert egy lány, igazán ismerősen mozog az új világban. Kagoménak már nem kellett utazgatnia a világok között, mert a kút megszűnt létezni. Az anyjáék a középkorban voltak, amely a baleset következménye volt. A középkori világ annyiban változott, hogy megjelentek a modern világ részei is benne, így az elektromos berendezések is. Nem volt áram, de mégis hibátlanul működtek. Valami zavar támadt a világokban, amelyet meg kell javítani, mert akár el is pusztíthatja a világot! Nagyon nehezen szokták meg ezt a változást, mint a szellemek, mint Kagome idejéből származó emberek. Az volt az érdekes, hogy csak azok jöttek át ebbe a világba, akit Kagome nagyon jól ismert, így Kagome barátnői is. Őket és a családját ott hagyták Kaede anyónál, mert ott biztonságosabb. A kis csapat elindult, hogy rendbe hozzák a dolgokat. Az 5 év alatt Kagome egy drasztikus változáson esett át, mert magát hibáztatta a balesetért, így állandó bűntudata volt.

-Kagome! Lassan mennünk kell, mert hamarosan esni fog és keresni kell egy barlangot.- mondta Inuyasha

-Jó rendben!

-Valami baj van?- kérdezte Sango

-Semmi gond…- de ekkor megcsörrent Kagome telefonja

„-Igen? ... Sajnos még nem megyek haza, de… Tudom anya, de Kaede addig segít… Sok dolgunk van még, hidd el… Jól van, sietünk haza, szia”

-Anyukád volt?- kérdezte Miroku

-Igen! Azt akarta, hogy menjünk haza, mert fél és valami szellemféle van a közelükbe.

-Tudod, hogy még nem mehetünk haza.- mondta Inuyasha

-Tudom! Siessünk akkor!

A kis csapat elindultak, majd egy kis idő után találtak is egy megfelelő barlangot. A lányok, tüzet raktak, míg a fiúk bejárták a környéket, hogy biztonságos-e.

-Szerinted Kagome mikor lesz a régi?- kérdezte aggódva Inuyasha

-Nem tudom, de nagyon lehangoló, hogy olyanért hibáztatja magát, amit nem is követett el. Nem az ő hibája, hogy…

-Mi ezt nagyon jól tudjuk, de akkor is magát emészti! Hiányoznak a nevetései és az idegesítő veszekedések.

-Csak nem végre rájöttél, hogy szereted?

-Hát... izé… tudod…

-Jól van! Értem én! Valamit gyorsan lépnünk kell, mert kezdi az eredeti világ elveszíteni önmagát.

-Igaz! De vajon hol kezdjünk hozzá?

-Meg kell keresnünk az idők tavát, ami nem itt van, hanem valahol nagyon távol.- mondta hirtelen Kagome a fiúk mögött.

-Ezt te honnan tudod?- kérdezte Miroku

-Az idomár mondta a halála előtt. Tudta, hogy ez fog bekövetkezni, de már nem volt módjában változtatni rajta és sajnos nekem sem. Azt mondta, hogy ha valami baj történik, akkor keressük fel ezt a tavat, ott majd a tó szelleme eligazít majd.

-Akkor eddig miért nem mondtad ezt?- kérdezte Inuyasha

-Mert… tudjátok, én nagyon… örültem, hogy anyáék itt vannak, de… már én ezt nem bírom tovább…

-Mi a baj Kagome?

Miroku idejének látta elmenni és magára hagyni a mikot és a félszellemet. Kagome egy jó ideig még nem szólalt meg, mert nem tudta, hogy mit mondhatna. Félt, hogy ha kinyitja a száját, akkor olyan dolgokat fog mondani, amivel megsérti Inuyashát, azt viszont tényleg nem akarta. Kagome szemeiből egy könnycsepp gördült végig a bársonyos arcán, majd kis cseppet alkotva hullott a földre. Ezt Inuyasha is észrevette és szorosan megölelte a mikot.

-Nincs semmi baj!

-Hogy mondhatsz ilyet? Én vagyok…

-Igen, te vagy a legártatlanabb a világon! Ne hibáztasd magad!

-Miért ne? Ha nem talál meg, akkor… én okoztam ezt a balesetet!

-Mivel? Senki nem tudja az igazi történetet, csak mi ketten. Azok a mesék, amit mostanában mesélnek a jövőbeli lányról és az idomárról, az merő ostobaság.

-Az lehet, de akkor is igazuk van! Én vagyok a hibás!

Inuyasha elengedte a mikot, majd a szemébe nézett. A miko sírt, viszont Inuyasha szemei határozottságot árasztottak. Soha nem érezte ennyire elszántnak magát, mert meg kellett értetni Kagoméval, hogy nem miatta történt a baleset.

-Figyelj Kagome! Én is ott voltam, tudod, mit láttam?

-Mit?

-Azt, hogy keményen küzdötök Naraku ellen és győztetek is. Te éppen Kanna ellen harcoltál, amikor az idomár éppen az idővel csinált valamit, de ekkor Naraku halálosan megsebezte, így a nem tudott rendesen koncentrálni. E miatt történt a baleset, te nem is voltál ott.

-Ez igaz, de…

-NINCS SEMMI DE!

Kagome leroskadt a földre és a kezébe temette az arcát. A félszellem leült mellé és átkarolta. Egy darabig nem történt semmi, majd Inuyasha az ölébe húzta a lányt, aki ettől egy kicsit meglepődött.

-Köszönöm Inuyasha!

-Most már megnyugodtál?

-Igen!

-Holnap felkerekedünk és megkeressük azt a tavat, majd rendbe hozzunk mindent, oké?

-Igen!

-Boldogok leszünk együtt, rendben?

-Igen!

-Megígéred nekem, hogy nem sírsz többet?

-Igen!

-Remélem is, mert nem tudom elviselni, amikor a könnyes arcodat nézem. Én újra azt a vidám lányt akarom látni magam mellett, akit megismertem a kútnál, rendben?

-Rendben!

Inuyasha és Kagome egymás szemébe néztek, majd a félszellem kitörölt a lány szeméből egy könnycseppet. A miko egy kicsit elpirult, majd erősen megölelte a félszellemet.

-Ez volt az utolsó könnycsepped, amit emiatt hullattál. Ezt megígérem neked! Holnap mindent helyrehozzunk.

Lassan visszamentek a barlangban, ahol már a többiek már várták őket. Sango főzött egy nyugtató teát, majd miután megitták, mindenki nyugovóra tért. Egyedül csak Inuyasha maradt fenn.