2. rész: A titkos jótevő és az avatárok története

A barlang szája elé leülve a csillagokat nézegette és azon gondolkozott, hogy hogyan hozhatják helyre a zavart. Ekkor valami megmozdult a közeli bokorban, majd kilépett egy nő a bokrok közül. Az idegen nő egy kék kimonót viselt, de modernebb változatban. A válláról lecsúszott a kimonó, ez alatt egy fehér top volt, amely szorosan tapadt a nő testéhez. Fegyverek helyet egy egyszerű vándorbot volt nála és egy medál a nyakában. A medál egy sárkányt ábrázolt, ami egy homokórát vett körül. A nőnek fekete vágott szemei voltak és gyönyörű hosszú fekete haja. A holdfény csodálatosan megvillant a bársonyos fehér bőrén. Inuyashának is kellett egy pár másodperc, amíg visszanyeri a lélekjelenlétét, mert annyira lekötötte a lány külseje. A félszellem felállt és úgy várta a lány reakcióját.

-Üdv! Te vagy az az Inuyasha?

-Attól függ, hogy ki kérdezi!

-Gondoltam, hogy ezt fogd mondani! Én csak beszélgetni akarok veled egy lányról, akit szerintem tudod, hogy emészti magát!

-Mit akarsz te Kagométól?

-Segíteni akarok! A nevem Eruruu. Ismertem azt a személyt, aki a balesetet okozta.

-Mi?

-Én is egy idő idomár vagyok! Az a személy az én bátyám volt. Engem azért küldtek ide, hogy helyrehozzam a történteket.

-Miért csak most küldtek? Már 5 év telt el azóta és csak most jöttél?

-A miértre nem tudok válaszolni, mert én sem értettem, de az a lényeg, hogy itt vagyok. Sajnos nem tarthatok veletek, de tudok annyiban segíteni, hogy elmondom, hogy merre menjetek.

-Miért nem tarthatsz velük?

-Azért, mert szigorúan megtiltották, hogy bárilyen kapcsolatba lépjek veletek, mert a tanács Kagomét hibáztatják…

-Nem ő csinálta ezt, szóval…

-Tudom jól! Az igazság az, hogy a bátyám nem csak azért veszítette el az irányítást az idő fellett, mert Naraku megsebesítette, hanem azért is, mert szerelmes lett Kagoméba. Nem beszélhetett vele erről, de figyelte minden lépését és ez idő alatt beleszeretett.

-Szóval, szerette az én Kagomémat?

-Igen, de látta, hogy valaki más is szereti, akivel a miko sokkal többet érintkezik. Ez vagy te!

-Jól van na!- a félszellem elpirult arccal vakargatta a fejét

Erre Eruruu hangosan el kezdett nevetni. Nagyon aranyos és mégis egy kicsit romantikus reakciónak találta a félszellem pirulását.

-Szóval! Hova kell mennünk?

-Induljatok el északra, majd látni fogtok egy különös hegyet, mert a hegynek három csúcsa van, amely ugyanakkorák és ugyanolyan kinézetűek. Ez a három hegy a kapuja annak a tónak, amely segítséget tud nyújtani.

-Én ezt akkor sem értem! Ha nem szabad segítened, akkor miért segítesz mégis?

-Azért mert láttam, hogy Kagome szenved és megsajnáltam. Én ott leszek a tónál, szóval igyekezzetek! Viszlát!

Eruruu eltűnt, így Inuyasha ott maradt egyedül. Sokat gondolkozott, hogy mit is kellene tennie. Nem tudta, hogy ez egy csapda vagy tényleg segíteni akar neki ez a lány. Pár órán gondolkozás után arra jutott, hogy nem fogja elmondani Kagoménak és elmennek a megadott helyre, mert vissza akarja kapni a mikot. Visszament a barlangba és elaludt. Másnap minden szó nélkül kiadta a feladatokat.

-Figyeljetek! Szerintem ha meg akarjuk ezt oldani akkor északra kell menni.

-Ezt te honnan tudod?- kérdezte Miroku

-Sehonnan! Csak van egy olyan érzésem!- hazudta.

-Jól van, de akkor siessünk!- mondta Kagome

Így a kis csapat elindult északnak. Inuyashán kívül senki nem tudta a pontos irányt, csak azt tudták, hogy északra mennek, de hát északon elég sok minden van.

Mindenki békés kis útra számított, de hamar rájöttek, hogy nagyot tévedtek…

Az útnak csak a felénél jártak, de más így is sok szellem támadta meg őket, azzal az indokkal, hogy tisztátalanok, mert meg akarják semmisíteni a világukat. Senki nem értette, hogy miért van ez. Egyedül Inuyashának kezdett az agya mozgolódni. Hamar levonta ebből a következtetéseket. Tudta, hogy ezek a szellemek azért vannak itt, hogy akadályozzák őket a továbbhaladásban. Úgy gondolta,- és nem is alaptalanul- hogy még csak most kezdődött el az igazi kalandjuk a tóig. Egy hete mentek, de még mindig nem látta a félszellem azokat a hegyeket, amiről Eruruu beszélt. Aznap egy szép kis tisztáson táboroztak le. A lányok elmenetek fürdeni, így a két fiú kettesben maradt. Inuyashának bűntudata volt, hogy nem árulta el a legjobb barátjának a történteket.

-Figyelj Miroku! Valamit nem mondtam el nektek!

-Mi lenne az?

-Én tudom merre kell menni…

-Mi van? Tudom, hogy okosnak hiszed magad…

-FIGYELNÉL EGY KICSIT!

-Most mi bajod van?

-Én pontosan tudom, hogy merre kell mennünk! Elárulta valaki, hogy mit kell tennünk!

-Ki?- érdeklődött egyre jobban a szerzetes

-Egy idő idomár!

Mirokun itt volt az idő, hogy a csodálkozás eluralkodjon. Elég hülyén nézhetett kis, mert Inuyasha elmosolyodott.

-Hogy mit mondtál?

-Mikor elindultunk, előtte éjszaka meglátogatott egy idomár. Azt mondta, hogy meg kell javítanunk az időt, amit a bátyja rontott el.

Inuyasha mindent elmondott, amit Eruruutól hallott. Miroku csöndben hallgatta, csak a végén szólalt meg, de a hangja nem sugallta a megszokott nyugodtságot, inkább izgatott és ideges volt a hangja.

-Figyelj, ez nem lehet csapda?

-Én is sokat gondolkoztam rajta, de én mindent megteszek, hogy Kagome a régi legyen. Akár a csapdába is belesétálok, de…

-Jól van na! Értem én! Most mit szándékozol tenni?

-Nem akarom elmondani a lányoknak, és te sem mond el Sangonak, kérlek!

-Jól van! Bízhatsz bennem!- Miroku nagyon hallgatott, ami a félszellemnek nem tetszett, ezért rákérdezett.

-Mi a baj?

-Sajnos nem vagyok olyan biztos abban, hogy Kagome olyan lesz, mint régen…

-Most meg miről beszélsz?

-Arról, hogy nem csak te jártál utána a dolgoknak. Emlékszel, hogy egy hónapja elmentem pár napra?

-Igen, de ez most, hogy jön ide?

-Mindjárt elmondom, hogy ha nem vagy türelmetlen. Szóval mikor elmentek, akkor felkerestem az egyik tanítómat, aki sok bölcsességet ismer. Így az idomárokról is hallott már. Az tudtad, hogy az idomárok a négy elemből alakultak ki. Mint szerintem te is sejted a négy elem a föld, a levegő, a víz és a tűz. Ezzel nem is lenne gond, de ezeknek az idomárjai harcoltak egymás ellen, amit a négy elem szellemei nem néztek túl jó szemmel. Így a szellemek létrehozták az ötödik elemet, azaz az időt. Ezeknek az idomároknak a feladata volt a békét meghozni. Ebben az időben az idomárok halhatatlanok voltak. Csak valami elromlott a világban és az idő idomárok is harcba álltak a többiekkel szembe. A szellemek elvették tőlük a halhatalanságot is, de még ez sem segített. Nem tudtak, mit tenni a háború ellen, de ekkor egy tisztes idő idomár, akinek nem volt haszna a háborúból, ezért nem is vett részt benne, azt javasolta a négy szellemnek, hogy képezzenek ki olyan idomárokat, akik mind az öt elemmel tud bánni. Ezeket nevezték avatároknak. Sikerült is nekik, mert egy rövid időre megszűnt a háború.

-Ez nagyszerű, de ezt most miért meséled el nekem?

-Mindjárt megtudod! Szóval ott tartottam, hogy megjelentek a békehozó avatárok. Nagyon szép és jó volt ez, de egy idő után az öt elem féltékeny lett az avatárokra, mert ők a négy szellem védelmét élvezték, így összefogtak és kiirtatták mindegyiket az emberekkel. Egy darab avatár sem maradt életbe. Egy nap viszont egy levegő idomár megjósolta, hogy vissza fog térni egy avatár, akinek nagy hatalma lesz, de a bosszú fogja vezérelni, mert emlékezni fog az ő faját érő szenvedésekre. Ezt azért mondtam el, mert szerintem az az idomár nem véletlenül keresett meg téged!

-Úgy érted, hogy az avatár lassan visszatér?

-Igen! És éppen ezt akarja megakadályozni…

-Jó rendben, de mi köze van ehhez Kagoménak?

-Úgy látom nem érted! Az előző idomár is azért jött, mert úgy gondolta, hogy Kagome az avatár.

-Mi?

-Csak annyi különbséggel, hogy azt tudjuk, hogy ő jót akart Kagoménak, de azt nem tudjuk, hogy ez a lány is azt akar-e.

-Engem azt sem érdekel, hogy ha…

-Az avatárokon átok ül!

-Ezt miért csak most mondod?

-Mert nem hagytad, hogy befejezzem. Szóval mikor elmentek a bölcs tanítómhoz, egy tekerccsel tért vissza a szobájából. Először azt hittem, hogy egy gyors kurzust fog tartani az avatárokról, de nagyon tévedtem. A tekercsben az ő kutatásai vannak, amit ebben a témában összeszedett. Arra jutott, hogy minden avatáron egy átok ült, amelyet az idomárok mondtak rájuk közösen, de ez nem biztos. Ennyiben együttműködtek az idomárok, szóval az átok szerint az utolsó avatár halála pillanatában lett átkozott és a születendő avatárok is átkozottak lesznek. Ez magában nem is lenne gond, de a nagyobb gond, hogy hiába az erős barátság vagy szerelem, az avatár magányos lesz és megöli a saját barátait a tudtán kívül.

-De honnan veszed, hogy Kagome egy ilyen avatár?

-Sehonnan! Ez csak egy feltevés. Azért gondolom így, mert akkor az a másik idomár miért kereste volna fel Kagomét? Szerintem az csak egy indok volt, hogy a Naraku elleni harcban akart segíteni.

-De mégis segített, mert hála neki, az a nyomorult már nincs közöttünk.

-Ez igaz! Ezen még gondolkodnom kell. Most hagyjuk ezt, mert ahogy látom, jönnek a lányok!

Sango és a miko tényleg visszafele jöttek már és nem látszottak szomorúnak, sőt boldognak néztek ki. Inuyasha most érezte egy kicsit jobban magát, mert úgy érezte, hogy egy pillanatra visszakapta a régi Kagomét. Aznap este nem támadta meg őket senki, így békésen és nyugodtan tudtak aludni a lányok, mert a fiúk szemére most kivételesen nem jött álom. A tűznél ültek és hallgattak, majd Inuyashának támadt egy ötlete.

-Van egy ötletem, hogy hogyan deríthetnénk ki az igazságot.

-Mi lenne az?

-Eruruu mondta, hogy mindig figyel minket, szóval szerintem, ha megkérjük, hogy jöjjön elő, akkor…

-Jól van, de nem itt kéne, mert a lányok hamar felébrednek!

A két fiú elment ahhoz a tóhoz, ahol a lányok aznap este fürödtek, majd leültek egy kis sziklára és hallgattak egy ideig, majd Inuyasha szólalt meg, aki Eruruut hívta. Egy jó darabig nem is történt semmi, de azután a bokor megmozdult és kilépett mögüle a lány.

-Mit akarsz Inuyasha?- tette az ártatlant az idomár, mert tudta jól, hogy mit akarnak a fiúk.

-Mi a szándékod Kagoméval?

-Én csak segíteni akarok neki…

-Akkor máshogy tesszük fel a kérdést. Mi köze van Kagoménak az avatárokhoz?- kérdezte Miroku

-Így teljesen más a kérdés! A feljebbvalóim úgy gondolják, hogy Kagome az avatár, én is így gondolom. Az lenne az elsődleges feladatom, hogy Kagome a tónál megtudja történetet, és kezében legyen az avatárok hatalma. Azután, hogy ezt megtudta, nekem meg kellene ölnöm…

-Ha egy újjal is…- fenyegetőzött Inuyasha

-Nyugalom Inuyasha! Ha tényleg ez lenne a célom, akkor én ezt most közöltem volna veletek? Arra nem számítottak a vezetőim, hogy én nem csak az ő tanítványuk voltam, hanem annak az idő idomárnak is, aki megmondta az öt elemnek, hogy legyenek avatárok a béke érdekében.

-ÉS HONNAN TUDJUK, HOGY MOST SEM HAZUDSZ?

-TE TÉNYLEG ILYEN OSTOBA VAGY? Szerinted megmondtam volna? Egy kicsit gondolj bele Inuyasha! A szerzetes jól mondta, hogy tényleg van átok az avatárokon, de valami feloldja ezt…

-Micsoda?- kérdezte egyszerre a két fiú

-Arra sajnos még én sem tudom a választ, pedig próbáltam az időben előre menni, hogy ez kiderüljön, de sajnos ezt nem engedte az ötödik elem. Most mennem kell, mert így is el kellene kerülnöm titeket, de azért dicséretes az, hogy ennyire aggódtok a társatokért.

Azzal, ahogy kimondta a mondatot el is tűnt a fiúk szeme elől. A szerzetes és a félszellem visszamentek a táborhelyhez és lefeküdtek. Másnap indultak is tovább, de a két fiúnak nem volt önfeledt boldogsága. A lányok kimondottan jókedvűek voltak és sokat fecsegtek amolyan női dolgokról.