3. r�sz: A boldogs�g egy apr� szikr�ja…

M�r lassan k�t hete, hogy elindultak visszacsin�lni azt a sok rosszat �s term�szetellenest, amely ebben a vil�gban uralkodott most. Inuyasha �s Miroku sokat besz�ltek az avat�rokr�l �s a v�g�n m�r Inuyasha is egy igazi avat�r szak�rt�v� v�lt, de lassan kezdtek belet�r�dni, �gy nem is voltak m�r olyan rosszkedv�ek. Egy nap egy nagyobbacska t�hoz �rkeztek el, amikor Kagome a t�sk�j�b�l el�vett n�gy f�rd�ruh�t. K�t nadr�got odaadott a fi�knak.

-Mit akarsz ezzel Kagome?- �rtetlenkedett Inuyasha

-Szeretn�m, ha mindenki egy�tt f�r�dne, �gy, mint r�gen.

-T�nyleg?

-Igen! Sokkal jobban vagyok mi�ta elindultunk ide…

Inuyasha annyira boldog volt, hogy kezdi visszakapni Kagom�t, hogy szorosan mag�hoz h�zta a l�nyt �s meg�lelte, de arra nem gondolt, hogy Miroku �s Sango �ket n�zik.

-Tudtam �n!- mondta b�szk�n a szerzetes.

-Mit tudt�l te? Hadd tudjam �n is?

-Azt, hogy Inuyasha…

-Szerelmes Kagom�ba? Erre csak most j�tt�l r�?

-Musz�j elrontani a sikeremet? M�r r�gebben is tudtam, de ez a fafej� mindig letagadta. �rzem, hogy m�r r�g Kagom�nak adta a sz�v�t �s nem Kikyounak.

-De akkor mi�rt nem vallja be?

-Te is ismered Inuyash�t, nem? Olyan makacs, mint egy �szv�r. Egy der�k bolond!

Sango csak helyeselni tudott. A szerzetes �s a szellemirt� megbesz�lt�k, hogy ma egyed�l hagyj�k egy kicsit �ket, de a tervet m�g nem tudt�k rendesen megtervezni. Volt egy csom� �tlet, de ezeket gyorsan el is vetett�k.

-Szerintem ez j� �tlet!- mondta hirtelen Sango �s a belecsapott a tenyer�be az �kl�vel.

-Mi? Mit tal�lt�l ki m�r megint?

-Ne l�gy udvariatlan! Az �tletem az, hogy mint te is tudod, nem mehet�nk csak el, azzal az indokkal, hogy valaki hirtelen megkeresett �s megy�nk szellemet irtani. Sz�val azt tal�ltam ki, hogy odam�sz hozz�juk, �s azt mondod, hogy- itt egy kicsit elv�r�s�d�tt- te �s �n elmegy�nk s�t�lni ketten, mert szeretn�nk egy kicsit kettesben lenni…

-Rendben! Ez j�l hangzik! T�nyleg szeretn�l velem…

-H�t… iz�… tudod…

Miroku csak mosolygott �s elindult Inuyash��khoz. A nagy �lelkez� p�r ez id� alatt m�r egy kis szikl�n �ltek �s besz�lgettek, hogy milyen finom t�szt�t fognak enni. Igaz�b�l csak Inuyasha besz�lt, mert Kagome alig b�rta visszafojtani a nevet�s�t. Miroku k�zeled�s�re viszont elhallgattak, �s k�rd�en n�ztek a szerzetesre.

-Bocsi a zavar�s�rt, de �n �s Sango elmegy�nk egy kicsit s�t�lni!

-Mi�rt? Rosszul van Sango?- k�rdezte agg�dva Kagome

-Nincs semmi baj, csak szeretn�nk egy�tt lenni egy kicsit!

Kagome �s a f�lszellem is nagyon meglep�dtek, de mind a ketten szinte egyszerre b�lintottak. Erre a reakci�ra v�rva Miroku elindult Sangoval, �gy mag�ra hagyta a k�t megh�kkent, t�g szemekkel n�z� szem�lyt. Nagyon sok id� telt el cs�ndben, vagyis ink�bb k�nos cs�ndben, mert tudtak volna mit mondani egym�snak, de valahogy nem siker�lt elkezdeni�k. A cs�ndet nagy nehezen Kagome t�rte meg.

-Szerinted… Sango �s Miroku… szeretik egym�st?- ezt a mondatot alig b�rta kimondani, mert annyira sz�gyellte, hogy olyan az arca, mint egy r�k�.

-Szerintem igen! De… �n nem err�l akarok veled besz�lni.

-H�t akkor mir�l?

-Tudod, mi�rt csin�ljuk mindezt?

-Igen! Az�rt, hogy visszav�ltoztassuk a vil�got a rendes ker�kv�g�sba.

-�n nem igaz�n ez�rt teszem ezeket… tudod engem, azt sem �rdekel, hogy ha ilyen a vil�g… engem csak te �rdekelsz…

-Ezt most nem �rtem!

-Arra akarok kilyukadni, hogy �n csak az�rt cselekszem �gy, mert vissza akarlak kapni. A r�gi �s �nfeledten nevet�, n�ha hisztis �s arrog�ns, de az�rt kedves l�nyt. Azt akarom, hogy megint veszekedj�nk, de ne �rtsd f�lre �s azt akarom, hogy megint mondjad, hogy fekszik!

Kagome cs�ndben hallgatta a f�lszellemet, majd mikor Inuyasha befejezte a mondand�j�t, a miko s�rva fakadt. A f�lszellem teljesen zavarba j�tt, mert nem tudta, hogy vajon mivel b�nthatta meg a mikot. Kagome mikor kis�rta mag�t a k�nnyes szemeivel Inuyash�ra n�zett.

-K�sz�n�m!

-Mit k�sz�nsz?- k�rdezte �rtetlen�l a f�lszellem

-Azt, hogy v�gre tudom, hogy mi hi�nyzott!

-Tess�k?

-R�gen nagyon szerettem, ahogy az embereket meg tudtad vigasztalni, igaz n�ha el�g saj�tos m�don, de az�rt mindig siker�lt. Csak ahogy �n is v�ltoztam, �gy v�ltozott mindenki, ebbe benne vagy te is. Sz�val most �n kaptam vissza a r�gi Inuyash�t.

-�rtem! Erre m�g nem is gondoltam. Tudod, �n nem �reztem magamon, hogy v�ltoztam volna.

-Pedig v�ltozt�l! Sokkal kedvesebb vagy az emberekkel �s mindenkivel. M�g a b�ty�ddal sem veszekszel annyit… Az a l�nyeg, hogy ez a baleset mindenkit megv�ltoztatott…

-Rosszul hiszed! Engem nem a baleset v�ltoztatott meg!

-H�t akkor mi?

-Ink�bb ki! Te volt�l! Veled minden olyan csod�s �s sz�p. Ha veled vagyok, akkor nem kell �tel vagy ital, mert puszta jelenl�ted is ell�t mindennel, ami nekem kell. Te vagy sz�momra a minden!

Kagome meglep�dve hallgatta Inuyasha szavait, �s egyre jobban �rezte, hogy v�r�s�dik elfele. Nagyon szerette a f�lszellemet, most viszont csod�lkozott, mert soha nem hallotta, hogy ilyeneket mondott volna a f�lszellem ak�rkinek is! Kagome r�tette a fej�t Inuyasha v�ll�ra �s cs�ndben megsz�lalt.

-Inuyasha! Te ezeket komolyan mondod?

-Persze!

-R�j�ttem valamire!

-Mi lenne az?

-Nekem csak te kellesz ahhoz, hogy visszakapjam a r�gi �nemet. Most �rzem csak igaz�n, hogy eddig te hi�nyozt�l nekem. A szavaid �s az �lel�sed…

Inuyasha szorosan meg�lelte a mikot, majd adott neki egy l�gy �s forr� cs�kot. Sok�ig besz�lgettek, f�leg a r�gi sz�p id�kr�l, amikor m�g nem voltak ezek az elektromos k�ty�k, amik minden nap megzavart�k Kagome nyugalm�t, mert hol az �desanyja, hol pedig a bar�tn�i zavart�k.

Ek�zben Miroku �s Sango s�t�ltak egyet. Nagyon k�v�ncsiak voltak r�, hogy vajon mir�l besz�lgethetnek. Sango egy kicsit zavarban volt, mert ami�ta ismeri a szerzetest, az�ta most s�t�lnak �gy kettesben, hogy nem ad neki pofont a tapogat�z�s�rt. Miroku sem �rezte m�shogyan mag�t, mert � meg nem akart megint goromba lenni. �ppen egy sz�p kis ter�leten haladtak �t, amikor Sango �szrevette a holdat.

-N�zd Miroku! Ugye milyen sz�p!- mutatta a holdat

-Igen az! �gy l�tszik, hogy ez az �jszaka egy kicsit m�sabb!

-Szerintem is! Nem �l�nk le egy kicsit? Olyan sz�p itt!

-Ahogy akarod!

-Igazad van!

-Miben?- k�rdezte �rtetlen�l Miroku

-Abban, hogy a mai nap egy kicsit m�sabb! Szerintem mi�ta �tnak indultuk, egyre jobban…

-Akkor te is �szrevetted? Azt hittem, hogy csak �n vettem �szre. Kezdtem azt hinni, hogy megbolondultam. Van valami…

-Var�zslatos a mi utunkba!- fejezte be a mondatot Sango

-Pont ezt akartam mondani! Mintha a sors is ezt akarn�.

-�n is �gy gondolom!

-K�rdezhetek valamit?- k�rdezte Miroku

-Csak nyugodtan!

-Mi�rt pont ezt a kifog�st tal�ltad ki, arra hogy elj�jj�nk?

-H�t… iz�... tudod… Veled akartam lenni egy kicsit.- vallotta be egy kicsit nehezen Sango.

-Mi�rt nem k�rt�l meg ezel�tt is? �r�ltem volna neki.

-T�nyleg? �n meg azt hittem, hogy csak azt akarod, hogy a gyermekeid anyja legyek!

Miroku erre hangosan el kezdett nevetni, mert most �rezte csak, hogy ez a k�rd�s mennyire komikusan hangzik, pedig a lelk�ben egy s�lyos seb mondatja vele ezt.

-Te mit nevetsz?

-Azt, hogy milyen h�ly�n hangzik ez a k�rd�s! Tudod ennek a t�rt�net�t?

-Igen! Azt mondtad, hogy Naraku �tka ut�n, az�rt csin�ltad ezt, mert ut�dot akart�l…

-Ez csak �m�t�s volt! Igaz, t�nyleg volt benne valami igazs�g, de nem a teljes igazs�g volt. A l�nyeg az, hogy ez egy fogad�s volt. A t�rt�net �gy hangzik, hogy amikor m�g kicsi voltam �s m�g ap�m �lt, sz�val nem csak engem tan�tott, hanem a legjobb bar�tomat is. �gy h�vt�k, hogy Timoku. Azt el kell mondanom r�la, hogy � m�g n�lam is nagyobb n�cs�b�sz volt. Egyszer, amikor megint sikeresen kibor�tottuk az ap�mat �s el�le futottunk, t�madt egy remek �tlete. Fogad�st k�t�tt�nk, hogy akinek hamarabb lesz gyereke annak a m�sik, vesz egy h�zat �s egy teljes h�tig szolg�l�ja lesz. Innent�l kezdve minden vel�nk egyid�s n�t megk�rdezt�nk, hogy lesz-e a gyermekeink anyja.

-�s mi t�rt�nt? Neki lett hamarabb gyereke?

-Sajnos nem! � m�r nem �l, amikor ap�mat elnyelte a kazana, akkor ezt v�gign�zte Timoku. Teljesen bele�r�lt, elvesztette az esz�t. P�r nap m�lva, este megkereste a legnagyobb szakad�kot �s belevetette mag�t. Ott azonnal sz�rnyet halt. Amikor megtudtam, akkor teljesen kiborultam, mert nem csak az ap�mat, hanem a legjobb bar�tomat is elvesztettem. Amikor kitakar�tottam a szob�j�t, megtal�ltam a sz�momra �rt level�t.

Miroku ekkor az ingje ujj�b�l el�vett egy levelet. L�tszott rajta, hogy rengetegszer volt olvasva �s m�gis nagy becsben �rizt�k. Miroku nagy nehezen, de �tny�jtotta a levelet Sangonak.

-K�rlek, olvasd fel!

-De… �n…

-K�rlek!

-Rendben! Sz�val…

„Kedves Miroku!

Ha m�r ezt a levelet olvasod, akkor biztos, hogy nem vagyok az �l�k sor�ban. Tudod, hogy v�gign�ztem az ap�d hal�l�t. Soha nem l�ttam annyi f�jdalmat egy ember arc�n, mint a te ap�d arc�n. Hal�la el�tt csak a te nevedet hajtogatta. Azt akarta, hogy boldog l�gy, ak�r egy n� mellett, ak�r t�bb mellett. A fogad�sunk szerintem innent�l nem igaz�n �rv�nyes, mert egy halottal �gy sem tudsz versenyezni, de ne agg�dj, ha t�lvil�gon az �sszes n�t elcs�b�tom, akkor csak a te nevedben fogom tenni. Nagyon sajn�lom, hogy nem maradhatok veled, de nem b�rn�m elviselni azt, hogy l�ssam a szenved�sed ap�d miatt. �n is megt�rtem �s sajnos nem el�g er�s a lelkem, hogy ezt a tem�rdek f�jdalmat is cipeljem a v�llamon. Nagyon sajn�lom Miroku! Viszl�t a t�lvil�gon �s rem�lem, hogy megtal�lod a gyermekeid anyj�t.”

Amikor Sango befejezte a lev�l olvas�s�t s�rva fakadt. Miroku meg sem pr�b�lta megvigasztalni, csak meg�lelte a szellemirt�t.

-A lev�l nem �rulja el nekem, hogy meg�r�lt volna, de � mindig is ilyen volt. Az�ta is k�rdezgetem a l�nyokat, mert �gy akarom fenntartani Timoku eml�k�t.

Sango keservesen s�rni kezdett �s Miroku nyak�ba ugrott �s ott s�rt tov�bb. J� kis id� eltelte ut�n, amikor m�r Sango is megnyugodott a szerzetes szem�be n�zett. Miroku r�n�zett a l�nyra, majd gyeng�den megcs�kolt�k egym�st. Lassan ideje volt, hogy visszamenjenek a t�borba, �gy nagy nehezen �tnak is indultak. Amikor vissza�rtek, akkor a v�rt jelenetet l�tt�k maguk el�tt. Inuyasha �s Kagome �ppen �lelgett�k egym�st, �s mosolyogva n�zt�k egym�st. Aznap este hamar el is aludtak, mert el�g sok mindent t�rt�nt aznap.

M�snap Inuyasha kelt fel a leghamarabb. Oldalra fordult �s ott l�tta a m�lyen alv� Kagom�t maga mellett. Elmosolyodott, majd fel kelt �s s�t�lt egy kicsit. Nagyon sok dolog t�rt�nt, amit �t kellett gondolnia, f�leg azt, hogy merre menjenek. Az ir�nyt tudta, de azt nem, hogy meddig tart m�g az �t. Amikor vissza�rt a t�borhoz, akkor m�r mindenki �tra k�szen �llt. Legels�nek Kagome fogadta, aki mosolygott. Ez a mosoly volt Inuyasha legh�bb v�gya �s most megkapta, amit akart.

-Mehet�nk?- k�rdezte Kagome

-Akarj�tok m�g ezt az utat? Minden helyrej�tt…- k�rdezte Inuyasha

-Nek�nk lehet, de m�sok sokat szenvednek emiatt.- mondta Sango

-Sz�val menj�nk tov�bb?

-IGEN!- mondta mindenki egyszerre

-Akkor induljunk, �gy, mint Naraku idej�n!

A kis t�rsas�g el is indultak a megadott ir�nyba. Nagyon j� kedv�k volt eg�sz nap, sokat nevettek. �gy gondolt�k, hogy most m�r minden helyre j�n, �s senki nem �rthat nekik, de ebbe sajnos nagyot t�vedtek.