4. r�sz: A nagy veszeked�sek �s az els� pr�ba

Megint eltelt egy h�t �s senki �s semmi nem zavarta meg az �tjukat. Igaz, volt egy-k�t szellem, aki megt�madta �ket, de azok nem voltak er�sek, �gy hamar elint�zt�k �ket. Mindenki �rezte, hogy egyre k�zelebb j�rnak a megold�shoz, �gy egyre fesz�ltebbek lettek. �gy �rezt�k, hogy csak saj�t magukra sz�m�thatnak, ez�rt ebb�l rengeteg vita is lett. Egy este �ppen megint veszekedtek…

-M�r megint parancsolgatsz! Te csak egy f�lszellem vagy…- ord�totta Kagome

-�gy gondolod? De legal�bb nekem nem h�lye gyerekes dolgokon j�r az agyam! Sokkal jobb lenne n�lk�letek!

-Akkor mi�rt nem m�sz el?- k�rdezte Miroku

-N�zd csak, ki besz�l! A f� n�cs�b�sz j�tssza itt nek�nk az erk�lcs�s �s b�lcs szerzetes, sz�nalmas…- mondta Sango

-�gy gondolod? Sajn�lom, hogy t�ged is n�nek n�ztelek, te ink�bb egy szipirty� vagy!

Sango a sz�v�hez kapott �s s�rni kezdett. Mindenki kiab�lt a m�sikkal, egyed�l csak Kagome hallgatott, de nem az�rt, mert s�rt a szomor�s�gt�l, hanem az�rt mert ideges volt. Egyszer azt�n megunta �s felki�ltott.

-MOST M�R EL�G LEGYEN! NEM VESZ�TEK �SZRE, HOGY EGYM�ST MARJUK? EZ NINCS �GY J�L, VALAMI NEM STIMMEL!

Mindenki s�rt�d�tten felh�zta az orr�t, �s tov�bb s�rtegett�k egym�st. Kagom�nak sem kellett t�bb mindenkinek egy hatalmas pofont adott, de ez m�s volt, mint szokott adni. Az �t�s�t halv�ny k�k f�ny k�vette. Mindenki az arc�hoz kapott �s megd�bbenve figyelt�k a s�r� mikot.

-NEM VESZ�TEK �SZRE, HOGY EZEK NEM MI VAGYUNK? Miroku te mi�ta nevezed Sangot szipirty�nak �s te, Sango mi�ta piszk�lod Mirokut a tud�sa miatt? Inuyasha te sem vagy olyan, amilyennek az el�bb mutattad magad. SZ�LLJATOK M�R MAGATOKBA!

Kagome leroskadt a f�ldre �s zokogni kezdett. A t�bbiek m�g mindig az arcukat fogt�k �s n�zt�k a mikot. Sango fogta fel a leghamarabb �s oda�lt Kagome mell�, �s s�rva �t�lt�k egym�st, majd Miroku �lelte �t a k�t l�nyt, v�g�l Inuyasha is csatlakozott hozz�juk. Meghat� volt, hogy mind a n�gyen nagyon sz�gyellt�k magukat, �s ezt egy nagy �lel�ssel akart�k rendbe hozni.

-K�sz�n�m!- mondta Inuyasha

-Mit k�sz�nsz?

-Azt, hogy megtiszt�tottad a lelk�nket.- mondta Miroku

-�n…

-A pofonod tiszt�t�lag hatott r�nk. �gy l�tom most m�r egyre nagyobb az er�d! B�szke vagyok r�d!- mondta Sango

Amikor m�r mindenkinek siker�lt teljesen lenyugodnia, folytatt�k az �tjukat. K�t napig alig akartak egym�ssal besz�lni, mert f�ltek, hogy megint megb�ntj�k egym�st, de a harmadik napon Inuyasha �szrevette a h�rom hegyet. Miroku is l�tta �s egy kicsit agg�dott is, mert m�g mindig nem tudt�k, hogy Kagome az avat�r-e. Lassan elindultak a hegyek fel�, de egy f�rfi hamarosan az �tjukat �llta.

-Kik vagytok, �s mit akartok erre?- k�rdezte a f�rfi

-Az nem fontos, hogy kik vagyunk, de a szent t�hoz j�tt�nk…- mondta Inuyasha

-Sajnos azt nem engedhetem! �n vagyok az �rz�je, sz�val, ha be akartok menni, akkor engem kell legy�zn�t�k!

-Rajtunk ne m�lj�k!

A f�rfi megt�madta Inuyash�t, aki �gyesen kiv�dte a t�mad�s a kardj�val. A f�lszellem egy gyors mosolyt csalt az arc�ra, majd � kezdett neki t�madni. A t�bbiek is be akartak sz�llni a csat�ba, de Inuyasha meg�ll�totta �ket. � azt akarta, hogy mint mindig, � v�dje meg a kis csapatot. Sz�m�ra ez egy kis sz�rakoz�son k�v�li k�ldet�s volt. Minden�ron be akart jutni a t�hoz, mert vissza akarta kapni szerelm�t. Tudta, hogy ez az �llapot is csak �tmeneti, �s ha visszaforduln�nak, akkor �jra szomor� �s elkeseredett lenne Kagome. Az els� t�mad�sa nem j�rt nagy sikerrel, mert a f�rfi k�nnyen kiv�dte azt, de a t�bbi t�mad�s s�lyosan megsebezte �t, b�r igaz, hogy Inuyasha is el�g s�lyos sebet kapott a f�rfit�l. Inuyasha �ppen egy hal�los csap�st akart r�m�rni, mikor Kagome meg�ll�totta.

-Inuyasha! Hagyd abba! Szerintem nem gonosz, � csak azt csin�lja, amire megk�rt�k!

-De ha nem �l�m meg, akkor � fog minket!

Kagome odament a f�rfihez �s leguggolt mell� �s hosszan a szem�be n�zett. A f�rfi egy kicsit �rtetlen�l n�zett v�gig a l�nyon, majd valami furcs�t kezdett �rezni, olyan �rz�se volt, hogy � j�l ismeri ezt a l�nyt �s tudja, hogy nem akar �rtani senkinek. F�nyess�get l�tott a l�ny szemeiben, amik melegs�get �s boldogs�got sug�roztak. Teljesen lenyugodott �s m�r azt is elfelejtette, hogy mi�rt akart ezekre az emberekre r�t�madni. Olyan �rz�se volt, mintha egy hatalmas tengerben lebegne, ami nem tartogat sz�m�ra m�st, mint b�k�t.

-Nem fog b�ntani minket!- mondta Kagome

-Ezt te honnan veszed?- k�rdezte Miroku, aki ez id� alatt Kagome mell� �rt.

-Onnan, hogy nem �gy csillog a szeme, mint aki �lni akar.

-De ez lehet csapda is!- mondta Inuyasha

-Arr�l nem hallottatok, hogy a szem a l�lek t�kre? Ha el�g hosszan n�zed egy m�sik ember vagy szellem szem�t, akkor k�nnyen meg tudod �llap�tani, hogy az a szem�ly, milyen. Mondjuk, kell egy kis adotts�g is hozz�, de szerintem mindenki meg tudja tanulni.

-�s te meg tudtad �llap�tani?- k�rdezte Sango

-Igen! � nem fog minket b�ntani!

Kagome felseg�tette a f�rfit, aki minden b�ntalmaz�s n�lk�l hagyta mag�t. Nem is gondolt arra, hogy ak�r egy �jjal is b�ntan� ezt a l�nyt.

-K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letem!

-�n nem csin�ltam semmit! �n csak a szemedbe n�ztem, a te szem�lyis�gednek k�sz�nd!

Kagome �s kis csapata tov�bb indultak az erd�be. Nagyon k�zel voltak m�r a hegy l�b�hoz, de m�g messze a t�hoz. Ek�zben a szellem ott maradt, ahol a kis t�rsas�g elv�lt t�le, ekkor l�ptek zaj�t hallotta. A hang ir�ny�ba fordult �s egy n�vel tal�lkozott.

-Csak te vagy az Eruruu! M�r azt hittem, hogy valaki m�s!

-Megtudt�l valamit?

-T�nyleges dolgokat nem �rultak el, de valami viszont t�rt�nt, ami el�g furcsa volt sz�momra.

-Mi lenne az?

-Az a l�nyeg, hogy ahogy k�rted, harcoltam Inuyash�val. �ppen meg akart �lni, de Kagome meg�ll�totta. A szemembe n�zett �s el�g furcs�n kezdtem magam �rezni. Olyan volt, mintha egy hatalmas tengerben lebegn�k, �s a b�ke venne k�r�l.

-�rtem! Sz�val lehet, hogy � az avat�r?

-Azt �n nem tudom!

-Ha j�l gondolom, akkor �ppen a v�z elemet haszn�lta!

-Mi a sz�nd�kod vel�k? T�nyleg meg akarod �ket �lni?

-El�g rosszul ismerhetsz akkor. Te is annak a tan�tv�nya volt�l, mint �n. Nem akarom �ket meg�lni, f�leg ha Kagome az avat�r. Meg kell menteni �ket. Gondolom, te velem tartasz!

-Nagyon j�l gondolod! Azoknak ott fenn, akik ezt az eg�sz szart ir�ny�tj�k, teljesen elment az agyuk. B�k�r�l besz�lnek, de a b�kehoz�t ki akarj�k ny�rni.

-Tartsd nyitva a szemed, mert szerintem nem sok�ig tudjuk titkolni a dolgokat. Szerintem lassan r�j�nnek, hogy nem az � j�t�kszab�lyaik szerint j�tszunk.

-Rendben! Te mit fogsz tenni?

-Azt, mint eddig, nyitva tartom a szememet �s figyelek r�juk. Nem akarom, hogy b�rmi k�zbej�jj�n. A t�bbiek is tudj�k a tov�bbi terveket?

-Persze! Lassan k�szen is van a m�sik idom�r. Szerintem most is el�j�n Kagome avat�ri hatalma.

-Majd megl�tjuk!

Eruruu olyan hirtelen t�nt el, mint ahogy megjelent, de ez nem is volt olyan meglep�, mert � egy id� idom�r volt. A kis t�rsas�g ek�zben haladt tov�bb. Egyre jobban �rezt�k magukat, mert tudt�k, hogy hamar megold�dik minden. Sango �s Kagome csak sejtette, hogy ez a hegy lesz a kulcsa mindennek, de a k�t fi� biztosan tudta. �k egy kicsit idegesek voltak, mert nemcsak megold�dik minden, hanem lehet, hogy ki is der�l p�r dolog.

Ez a t�ny legyen a j�v� titka.