4. rész: A nagy veszekedések és az első próba

Megint eltelt egy hét és senki és semmi nem zavarta meg az útjukat. Igaz, volt egy-két szellem, aki megtámadta őket, de azok nem voltak erősek, így hamar elintézték őket. Mindenki érezte, hogy egyre közelebb járnak a megoldáshoz, így egyre feszültebbek lettek. Úgy érezték, hogy csak saját magukra számíthatnak, ezért ebből rengeteg vita is lett. Egy este éppen megint veszekedtek…

-Már megint parancsolgatsz! Te csak egy félszellem vagy…- ordította Kagome

-Úgy gondolod? De legalább nekem nem hülye gyerekes dolgokon jár az agyam! Sokkal jobb lenne nélkületek!

-Akkor miért nem mész el?- kérdezte Miroku

-Nézd csak, ki beszél! A fő nőcsábász játssza itt nekünk az erkölcsös és bölcs szerzetes, szánalmas…- mondta Sango

-Úgy gondolod? Sajnálom, hogy téged is nőnek néztelek, te inkább egy szipirtyó vagy!

Sango a szívéhez kapott és sírni kezdett. Mindenki kiabált a másikkal, egyedül csak Kagome hallgatott, de nem azért, mert sírt a szomorúságtól, hanem azért mert ideges volt. Egyszer aztán megunta és felkiáltott.

-MOST MÁR ELÉG LEGYEN! NEM VESZÍTEK ÉSZRE, HOGY EGYMÁST MARJUK? EZ NINCS ÍGY JÓL, VALAMI NEM STIMMEL!

Mindenki sértődötten felhúzta az orrát, és tovább sértegették egymást. Kagoménak sem kellett több mindenkinek egy hatalmas pofont adott, de ez más volt, mint szokott adni. Az ütését halvány kék fény követte. Mindenki az arcához kapott és megdöbbenve figyelték a síró mikot.

-NEM VESZÍTEK ÉSZRE, HOGY EZEK NEM MI VAGYUNK? Miroku te mióta nevezed Sangot szipirtyónak és te, Sango mióta piszkálod Mirokut a tudása miatt? Inuyasha te sem vagy olyan, amilyennek az előbb mutattad magad. SZÁLLJATOK MÁR MAGATOKBA!

Kagome leroskadt a földre és zokogni kezdett. A többiek még mindig az arcukat fogták és nézték a mikot. Sango fogta fel a leghamarabb és odaült Kagome mellé, és sírva átölték egymást, majd Miroku ölelte át a két lányt, végül Inuyasha is csatlakozott hozzájuk. Megható volt, hogy mind a négyen nagyon szégyellték magukat, és ezt egy nagy öleléssel akarták rendbe hozni.

-Köszönöm!- mondta Inuyasha

-Mit köszönsz?

-Azt, hogy megtisztítottad a lelkünket.- mondta Miroku

-Én…

-A pofonod tisztítólag hatott ránk. Úgy látom most már egyre nagyobb az erőd! Büszke vagyok rád!- mondta Sango

Amikor már mindenkinek sikerült teljesen lenyugodnia, folytatták az útjukat. Két napig alig akartak egymással beszélni, mert féltek, hogy megint megbántják egymást, de a harmadik napon Inuyasha észrevette a három hegyet. Miroku is látta és egy kicsit aggódott is, mert még mindig nem tudták, hogy Kagome az avatár-e. Lassan elindultak a hegyek felé, de egy férfi hamarosan az útjukat állta.

-Kik vagytok, és mit akartok erre?- kérdezte a férfi

-Az nem fontos, hogy kik vagyunk, de a szent tóhoz jöttünk…- mondta Inuyasha

-Sajnos azt nem engedhetem! Én vagyok az őrzője, szóval, ha be akartok menni, akkor engem kell legyőznötök!

-Rajtunk ne múljék!

A férfi megtámadta Inuyashát, aki ügyesen kivédte a támadás a kardjával. A félszellem egy gyors mosolyt csalt az arcára, majd ő kezdett neki támadni. A többiek is be akartak szállni a csatába, de Inuyasha megállította őket. Ő azt akarta, hogy mint mindig, ő védje meg a kis csapatot. Számára ez egy kis szórakozáson kívüli küldetés volt. Mindenáron be akart jutni a tóhoz, mert vissza akarta kapni szerelmét. Tudta, hogy ez az állapot is csak átmeneti, és ha visszafordulnának, akkor újra szomorú és elkeseredett lenne Kagome. Az első támadása nem járt nagy sikerrel, mert a férfi könnyen kivédte azt, de a többi támadás súlyosan megsebezte őt, bár igaz, hogy Inuyasha is elég súlyos sebet kapott a férfitól. Inuyasha éppen egy halálos csapást akart rámérni, mikor Kagome megállította.

-Inuyasha! Hagyd abba! Szerintem nem gonosz, ő csak azt csinálja, amire megkérték!

-De ha nem ölöm meg, akkor ő fog minket!

Kagome odament a férfihez és leguggolt mellé és hosszan a szemébe nézett. A férfi egy kicsit értetlenül nézett végig a lányon, majd valami furcsát kezdett érezni, olyan érzése volt, hogy ő jól ismeri ezt a lányt és tudja, hogy nem akar ártani senkinek. Fényességet látott a lány szemeiben, amik melegséget és boldogságot sugároztak. Teljesen lenyugodott és már azt is elfelejtette, hogy miért akart ezekre az emberekre rátámadni. Olyan érzése volt, mintha egy hatalmas tengerben lebegne, ami nem tartogat számára mást, mint békét.

-Nem fog bántani minket!- mondta Kagome

-Ezt te honnan veszed?- kérdezte Miroku, aki ez idő alatt Kagome mellé ért.

-Onnan, hogy nem úgy csillog a szeme, mint aki ölni akar.

-De ez lehet csapda is!- mondta Inuyasha

-Arról nem hallottatok, hogy a szem a lélek tükre? Ha elég hosszan nézed egy másik ember vagy szellem szemét, akkor könnyen meg tudod állapítani, hogy az a személy, milyen. Mondjuk, kell egy kis adottság is hozzá, de szerintem mindenki meg tudja tanulni.

-És te meg tudtad állapítani?- kérdezte Sango

-Igen! Ő nem fog minket bántani!

Kagome felsegítette a férfit, aki minden bántalmazás nélkül hagyta magát. Nem is gondolt arra, hogy akár egy újjal is bántaná ezt a lányt.

-Köszönöm, hogy megmentetted az életem!

-Én nem csináltam semmit! Én csak a szemedbe néztem, a te személyiségednek köszönd!

Kagome és kis csapata tovább indultak az erdőbe. Nagyon közel voltak már a hegy lábához, de még messze a tóhoz. Eközben a szellem ott maradt, ahol a kis társaság elvált tőle, ekkor léptek zaját hallotta. A hang irányába fordult és egy nővel találkozott.

-Csak te vagy az Eruruu! Már azt hittem, hogy valaki más!

-Megtudtál valamit?

-Tényleges dolgokat nem árultak el, de valami viszont történt, ami elég furcsa volt számomra.

-Mi lenne az?

-Az a lényeg, hogy ahogy kérted, harcoltam Inuyashával. Éppen meg akart ölni, de Kagome megállította. A szemembe nézett és elég furcsán kezdtem magam érezni. Olyan volt, mintha egy hatalmas tengerben lebegnék, és a béke venne körül.

-Értem! Szóval lehet, hogy ő az avatár?

-Azt én nem tudom!

-Ha jól gondolom, akkor éppen a víz elemet használta!

-Mi a szándékod velük? Tényleg meg akarod őket ölni?

-Elég rosszul ismerhetsz akkor. Te is annak a tanítványa voltál, mint én. Nem akarom őket megölni, főleg ha Kagome az avatár. Meg kell menteni őket. Gondolom, te velem tartasz!

-Nagyon jól gondolod! Azoknak ott fenn, akik ezt az egész szart irányítják, teljesen elment az agyuk. Békéről beszélnek, de a békehozót ki akarják nyírni.

-Tartsd nyitva a szemed, mert szerintem nem sokáig tudjuk titkolni a dolgokat. Szerintem lassan rájönnek, hogy nem az ő játékszabályaik szerint játszunk.

-Rendben! Te mit fogsz tenni?

-Azt, mint eddig, nyitva tartom a szememet és figyelek rájuk. Nem akarom, hogy bármi közbejöjjön. A többiek is tudják a további terveket?

-Persze! Lassan készen is van a másik idomár. Szerintem most is előjön Kagome avatári hatalma.

-Majd meglátjuk!

Eruruu olyan hirtelen tűnt el, mint ahogy megjelent, de ez nem is volt olyan meglepő, mert ő egy idő idomár volt. A kis társaság eközben haladt tovább. Egyre jobban érezték magukat, mert tudták, hogy hamar megoldódik minden. Sango és Kagome csak sejtette, hogy ez a hegy lesz a kulcsa mindennek, de a két fiú biztosan tudta. Ők egy kicsit idegesek voltak, mert nemcsak megoldódik minden, hanem lehet, hogy ki is derül pár dolog.

Ez a tény legyen a jövő titka.