Már egy jó napja mentek, mindenki nagyon fáradt volt, így úgy határoztak, hogy éjszakára keresnek egy kis menedéket, és ott maradnak. El is indultak, hogy keressenek egy megfelelő helyet, de ekkor megjelent a semmiből egy ember. Egy hosszú kék kimonót viselt és a nyakában ott lógott egy felhőt ábrázoló medál. Az arca nem volt szokásos, mert férfi létére ki volt festve. A haja az éjszaka közepén is kékesen feketén csillogott, ahogy a holdfény ráesett. Fegyvert nem láttak nála, de sejtették, hogy nem üres kézzel állta az útjukat.

-Hát te ki vagy?- kérdezte egy kicsit sem udvariasan Inuyasha

-Az nem fontos! Az a feladatom, hogy megállítsalak benneteket.

-Úgy látom, hogy most mindenkinek ez a célja!- mondta Sango- Ha nem bánod Inuyasha…

-Ahogy akarod!

Sango elővette a bumerángját és készen állt a harcra. Az idegen férfi is készen állt. Nála még most sem volt fegyver, úgy látszott, hogy puszta kézzel akar harcolni. Sango eldobta a bumerángot és egyenesen a férfi felé repült, aki erre furcsa kézmozdulatokat tett a kezével, és ez által egy kis légbuborék keletkezett. A férfi kilőtte a golyót, ami nekiütköződött a bumerángnak és eltérítette. Ezután a férfi megint furcsán mozgatta a kezét és egy újabb gömb keletkezett, majd Kagoméra nézett, aki féltette a barátnőjét. Ekkor valami furcsa dolog történt. Sango úgy gondolta, hogy a többiek veszélyben vannak, nagyon mérges lett és a lábával a földet kezdte el verni. A férfi erre nagyon furcsát kezdett érezni a lába alatt. Olyan volt, mintha az egész világ megremegett volna, ahogy a lába elé nézett látta, hogy virágok és gyökerek vannak a lába körül. Annyira meglepődött, hogy a légbuborékot is megszűntette. Sangora nézett, majd gyorsan el is tűnt. Ott maradt csapat nem tudta, hogy most ez mi volt, mert olyan hirtelen tűnt el a semmibe, hogy észre sem vették. Aznap este találtak egy kisebb barlangot, amely éppen, hogy elég volt nekik. Így is a két lány a fiúkhoz bújva fért el, de ezt senki nem bánta.

Eközben valahol az erdő mélyén egy férfi és egy nő találkozott. Mint szerintem mindenki kitalálhatja, hogy Eruruu és a második támadó volt az. Eruruu egy kicsit ideges volt, mert a megbeszéltek alapján Kagoménak kellett volna harcolnia, de ez sajnos nem így alakult.

-Na mi történt?

-Valami egészen furcsa! Nem erre számítottunk.

-Miért mi van?

-Egyáltalán nem csinált semmit Kagome, de mégis az a másik lány…

-Sangora gondolsz? Mit művelt az a lány!

-Verte a földet…

-Mi? És az miért fontos?

-Azért, mert ezáltal remegni kezdett a föld és furcsa növények és gyökerek kezdetek nőni a lábam körül.

-Az nem lehet! Biztos, hogy nem Kagome művelte?

-Azt megéreztem volna. Éreztem is, de az Sango felől jött. Lehet, hogy nem Kagome az avatár, hanem…

-Az lehetetlen! Az öt elem bölcse nem tévedhet ekkorát! Ki volt számolva, hogy mikor fog megjelenni az a lány… Ezt jelentenem kell!

-Nem mehetsz oda! Az a hír járja, hogy hajtóvadászat van ellened, mert nem szándékozol teljesíteni a rád bízott feladatot.

-Még jó! Akkor nem megyek el, de folyamatosan figyelni kell őket. Lehet, hogy a négy közül az avatár. Minden reakciójukat figyelni kell.

Azzal a két személy eltűnt. Másnap reggel kipihenten és boldogan keltek fel Inuyasháék. Sejtelmük sem volt, hogy minden percüket figyelik. Lassan el is indultak. A mai reggelen Kagome nagyon finom tésztát csinált nekik, ami nagyon ízlett mindenkinek, de főleg a bélpoklos Inuyashának. Az úton nem történt semmi különös, vicceket meséltek és a régi emlékeket idézték fel. Szóba került Kikyou is, aki már halott volt, de senkinek nem okozott bánatot a halála, még Inuyashának sem, amin még ő is nagyon meglepődött. Hamarosan egy útelágazáshoz érkeztek, amelynél az egyik oldalon erdő volt, a másik oldalon egy mocsárféleség. Gondolták, hogy az erdő felé kell menniük, azért arra vették az irányt, de valaki elállta az útjukat. Az út közepén egy nő feküdt a földön és énekelt. Amikor látta, hogy társasága van, felült és a kis csapatra nézett. Ennek a lánynak hosszú vörös haja és vörös kimonója volt. A szemei vágottak voltak és sötétebb is volt a bőre, mint másoknak szokott. Olyan kinézete volt, mint egy indiánnak, csak vörös volt a haja. Nála sem volt fegyver, de a kis csapat nem is gondolt arra, hogy csatázni akarna ez a személy.

-Jó napot!- kérdezte mézesmázosan Miroku

-Nesze! Megint kezdi!- szólt közbe Sango

A lány szó nélkül felállt és elindult a csapat felé. Nem szólalt meg, csak akkor, amikor kellő távolságban voltak egymáshoz.

-Nem mehettek át!

-Na megint kifogtunk egyet! Nem unják még?- mondta Inuyasha, erre a többiek egyöntetűen bólogattak.

-Ti nem vagytok érdemesek arra, hogy itt tovább menjetek! Az én feladatom ezt megállítani.

-Majd én, rendben?- mondta Miroku

-Ahogy gondolod, de ha kell segítség…

-Inuyasha! Ennyire gyengének gondolsz? Csalódtam benned!

Inuyasha csak mosolygott, majd hagyta, hogy a barátja előlépjen és harcoljon. A többiek aggódtak Miroku miatt, mert Naraku halála után elveszítette a kazanát is. Most már csak egy egyszerű szerzetes volt, aki a cédulájában és egyéb kisebb varázslatokban bízhatott. A csata hamar el is kezdődött. Először a lány támadott egy kisebb tűzgolyóval, amit a kezéből indított el. Miroku nagy szerencséje volt, mert éppen sikerült neki elkerülnie a vele való találkozást. Nagyon sokáig Miroku csak védekezett, mert nem volt elég ideje, hogy támadni tudjon. Jó párszor így is nagyon megsérült, de azért még bírta. A varázscédulái nem nagyon akartak hatni erre az emberre és a varázslatok is csak gyengék voltak vele szemben. Egyedül a botja bizonyult erősnek. Miroku egy kis hiba miatt a földre került, nem ájult el és nem is halt meg, de a lány nem is foglalkozott vele túlságosan, hanem a többieket és főleg Kagomét vette célba. El is kezdte a támadását, de nagyobb akadályba ütközött, mint gondolta, mert alábecsülte a többiek erejét. Eközben Miroku a földön nézte, ahogy a barátait támadják és égetik meg. Teljesen magába roskadt, hogy tényleg ennyire gyenge legyen, hogy nem tudja őket megvédeni.

„Csak most tudnám használni a kazanát. Hogy mentsem meg így őket, hogy ha nincs elég erőm”

Megnézte a kazana helyét, de csak a sima tenyerét látta és nem az a várt lyukat. Kinyújtotta a kezét a lány felé, aki éppen Sangot vette célba!

-KÉRLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ekkor valami történt. A szél erősen el kezdett fújni és a lány kezében lévő tűzgömböt elfújta. A következő szélcsapás már hátra is tolta. A lány megijedhetett, mert egy pillanat alatt el is tűnt. Magukra maradtak Mirokuék. Még ők sem értettek mindent, de annyit sejtettek, hogy nem véletlenül akadnak bele ilyen alakokba, akik mindenáron meg akarják akadályozni, hogy elérjék a tavat, de azt viszont nem tudták, hogy miért tűnnek el olyan hamar, amikor meg is ölhetik őket.

-Ezt én nem értem!- mondta Kagome

-Mit nem?- kérdezte Sango

-Már háromszor akartak megölni, de egyik sem tette meg. Szinte elfutottak elölünk…

-Hát igen! Mi nagyon erősek vagyunk…- mondta Inuyasha büszkén

-Nem erről van szó! Olyan mintha nem is akartak volna nekünk ártani, hanem vizsgáztattak volna minket…

Inuyasha és Miroku sokatmondóan egymásra néztek, mert tudták, hogy Kagoménak nagyon is igaza van. Ők is sokat gondolkodtak ezen, mert ez minden csak véletlen nem. Egy darabig még ezen tanakodtak, majd tovább indultak. A két lány annak tudta be, hogy ezek akadályok és az erejüket tesztelik, hogy elég erősek legyenek ahhoz, hogy visszacsinálják azt, amit annak idején el is rontottak. A két fiúk viszont tudta, hogy ezek nem felmérők, hanem Kagomét figyelik, hogy ő az avatár vagy mégsem. Ők nem fedeztek fel Kagoméban semmilyen furcsa dolgot, így nem érezték, hogy igazuk lenne az idomároknak.

Eközben egy nő állt egy fa alatt és várt egy másik személyt. Nemsokára meg is jelent Eruruu, de most mintha egy kicsit idegesebb lett volna.

-Arról volt szó, hogy nem ártasz nekik. Mi a fenét…

-Én csak teszteltem őket. Mit vagy úgy oda?

-Mit vagyok úgy oda? TE NORMÁLIS VAGY? NEM AZ A FELADATUNK, HOGY MEGÖLJÜK ŐKET!

-Eredetileg igen!

-Az lehet! Lehet, hogy nem egy tűz idomárt kellett volna küldenem…

-Mi bajod van a tűz idomárokkal?- kérdezte fenyegetően a lány

-Csak annyi, hogy a viselkedésetek is tüzes. Egy kicsit le kéne nyugodnotok!

-Ez van! Ezt kell szeretni! A többiek nyeszlettek és gyávák, arról nem tehetek, hogy én sokkal…

-NE SZÁLLJ EL MAGADTÓL! TÉGED IS LE LEHET GYŐZNI!

-Azt majd meglátjuk! De nem ezért jöttünk ide. Valami nem stimmel velük!

-Miért mi a baj?

-Az a Kagome semmit nem tett, ami az avatárokra vallana, de…

-Mi de?

-Az a szerzetes elfújta a tüzemet!

-Az lehetetlen! Ha jól tudom, akkor Naraku halála után eltűnt a kazana a tenyeréről.

-Pedig valamivel nagy szelet csinált. Nem lehet, hogy ő az avatár?

-Most már nem tudom, lehet bármelyikük is.

A lány meghajolt Eruruu előtt és köddé vált. Egy darabig ott maradt egyedül, majd lassan elindult a tó felé. Úgy akarta, hogy hamarabb elérje a tavat. Nem volt nagyon nehéz, mert csak egy pár szót elmormolt, majd köddé válva eltűnt. Amikor újra kinyitotta a szemét, akkor már a tó szélén állt. Meghajolt a tó előtt és csöndben várta a kis csapatot. Lassan a távolban megjelent négy alak körvonala. Egy pár perc múlva Eruruu ott találta szemben magát Sangoval, Kagoméval, Inuyashával és Mirokuval. A kér fiú nem volt meglepődve, mert már találkoztak vele, de Kagome és Sango csodálkoztak, hogy már vártak rájuk.

-Üdvözöllek titeket! Ezen a helyen derül fény az igaz valódra Kagome.

-Mi van? Én milyen valómra?- kérdezte értetlenül a miko

-Ha megengeditek, akkor elmesélek egy rövid történetet, de szerintem Inuyasha és Miroku nagyon jól ismerik ezt.- itt a két lány a fiúkra néztek- A nevem Eruruu, én egy idő idomár vagyok. Lehet, hogy ez most nem mond nektek semmit, de ha azt mondom, hogy annak a személynek a húga vagyok, akinek ezt a balesetet köszönhetitek…

-Te vagy a húga?- kérdezte Kagome, annyira megdöbbent, hogy szinte megszédült tőle.

-Igen én vagyok a húga. A történetem úgy kezdődik, hogy mint ti is tudjátok, volt négy elem, amiből teremtették a világot. Ez a víz, a föld, a levegő és a tűz. Kezdetekben minden nagyon jól működött, csakhogy egy személy megunta, hogy osztozkodni kell a világon. Ez egy tűz idomár volt. Mielőtt nem értitek, hogy kik azok az idomárok, szóval ezek azok a személyek, akik egy-egy elemet tudnak irányítani. Szóval ott tartottam, hogy valaki fellázadt. Ez egy fő tűz idomár volt, aki az egész tűz birodalmát irányította. Elkezdődött egy véres és egy hosszan tartó harc a hatalomért…

-A többiek miért nem akarták megállítani…- kérdezte Kagome

-Kezdetben tényleg úgy volt, hogy a maradék három elem idomárjai együtt küzdöttek, de itt is megjelent a hataloméhség. Harcoltak és sokan meg is haltak, így a négy elem szelleme létrehozott egy ötödik elemet, ami azt szolgálja, hogy békét tartson fenn.

-Álljon meg a menet! Én mindig is úgy tanultam, hogy négy elem van!- mondta Kagome

-Az ötödik elemet szigorúan ellenőrizték és titokban kellett élnünk. Szóval azért nem tudsz semmit róla. Kezdetben itt is sikerek voltak, mert a víz és a föld idomárjai békét kötöttek, de sajnos ez is múlandó volt. Az idő idomárokat valaki elkezdte pusztítani. A maradék megijedt, mert azt hitték, hogy a többi elem ritkítják őket. Ettől nem is álltak túl messze, majd a maradék idő idomár is beszállt egy-egy elem mellé és velük harcolt. Újra káosz uralkodott. A négy elem szelleme már nem tudott mit kitalálni. Már azon voltak, hogy elpusztítják egymást, így senkinek nem lesz hatalma tovább a másikat gyilkolni. Ekkor megjelent egy idő idomár, aki azt javasolta, hogy teremtsenek avatárokat, akik mind az öt elemet uralják. A szellemek így is tettek. Csodák csodájára ez a terv nagyon jól bevált. Csak egy valamivel nem számoltak, azzal, hogy az emberek elkezdték üldözni és pusztítani az avatárokat. Így kihaltak, de a béke fennmaradt. Megjósoltak egy avatárt, aki nagyon hosszú idő múlva fog megjelenni ebbe a világba, de nem evilági lesz. Minden jel arra utalt, hogy Kagome az avatár, de…

-Mi?- kérdezte Sango és Kagome

-A fiúk már tudnak mindent, így azt is, hogy azért küldtek engem és néhány társamat, hogy megöljük az avatárt, de azzal nem számoltak, hogy nagyon rossz mentortól küldtek minket. Ezt azért mondom, mert mi annak a tanítványa vagyunk, aki javasolta az avatárokat. Egy valamiben tévedett a jós, mert nem Kagome az avatár…

-Akkor ki?- kérdezte egyszerre Miroku és Inuyasha

-Sajnos fogalmam sincs.

Ekkor megjelent a háta mögött négy személy. Azok, akikkel eddig harcolniuk kellett. Csak egy személyt nem ismertek közülük. A jövevényekre nézett Eruruu, akik erre meghajoltak előtte.

-Hagy mutassam be a társaimat és a barátaimat, aki segítettek nekem. Aki Inuyashával harcolt földidomár volt, a neve Kisoni, aki Sangoval harcolt levegőidomár volt, a neve Timo. Rajtam kívüli egyedüli nő, vagyis Miroku ellenfele egy tűzidomár, akit Rinának hívnak. A negyedik személyt nem ismeritek, ő egy vízidomár, a neve Wisaki. Neki nem a harc volt a feladat, hanem neki kell megnyitni a tó erejét, ami el van zárva. Csak egy vízidomár képes erre. A többiek feladat az volt, hogy teszteljük Kagome avatári hatalmát, de… Nem arra a végeredményre jutottunk, amit vártunk, mert történtek más dolgok is.

-Mik lennének azok?- kérdezte Sango

-Legnagyobb meglepetésünkre Sango és Miroku is mutatott valami szokatlant, amitől nem tudtuk pontosan, hogy ki az avatár. Lehet, hogy nem is Kagome az avatár, hanem valamelyiktök.

Ekkor Eruruu vállát megkocogtatta Rina. A lány megfordult, majd Rina súgott valamit, amitől Eruruu szemei kikerekedtek. A kis csapat értetlenül állt, majd Inuyasha szólalt meg egy kicsit idegesen.

-Az nem tanították meg nektek, hogy társaságban nem illik sugdolózni?

-Tényleg igazad van Rina! Inuyasha te is lehetséges avatár jelölt lettél.

-Mi van?

-Rina, mint tudod egy tűzidomár, és ő megérez egy másik tűzidomárt a közelében. Nehogy félreértsd, mert ő nem érzett ilyet, de akkor is van valami benned, ami a tűzre emlékezteted.

-Persze, hogy érez rajtam tűzet, mert a kimonóm a tűzpatkányból készült!

-Mi?- tőrt ki Rinából a meglepetés

-Apámtól kaptam, hogy ez majd megvéd engem. A tüzet kimondottan bírtam, ami engem is meglepett.

-Igen ez így van! Engem is egyszer a kimonója mentett meg az égéstől.- szólt közbe Kagome

-Azt nem mondta az apád, hogy miért pont ezt kapod?- kérdezte Rina

-Azzal magyarázta, hogy olyan ez a kimonó, mint az én személyiségem, mert egy kicsit tüzesebb vagyok a kelleténél, de ezt a többiek…

A többiek egyöntetűen bólogattak és helyeseltek, amin egy kicsit felhúzta az orrát a félszellem. Rinának és Eruruunak viszont teljesen egyértelmű volt, hogy Inuyasha nagyon furcsa, mert a tűz aurája lengi be az egész testét.

-Itt az idő!- szólt közbe Wisaki

-Akkor kezdjed! Minél hamarabb kiderül annál jobb. Ha jól érzem, akkor már jönnek is a vadászok. Úgy látszik a nagytanács egy kicsit türelmetlen.

-Sietnünk kell! Rina, Timo ti védjétek a hercegnőt, Kisoni meg segít nekem!- adta ki a parancsot Wisaki

Mindenki bólintott és tették a dolgukat. A kis csapat nem tudta, hogy ki lehet a hercegnő, de Eruruu választ adott a fel nem tett kérdésükre.

-Ha nem értenétek, akkor elmagyarázom, hogy én vagyok a hercegnő. Az idő országának a hercegnője és unokája a béke megteremtőjének.

-Te vagy annak az unokája…

-Igen! Az én feladatom védeni a világot a kapzsi és hataloméhes nagytanácstól.

-Mi az nagytanács?- Kérdezte Kagome

-Mind az öt elem képviselője ott ül, és ők akarják és tudják is irányítani a többieket. Az utóbbi időben az idő képviselője nem jelent meg, mert a többi négy elem ki akarja pusztítani a többi átlagos embert és szellemet, amit az idő idomárok képviselője nem díjazott. Egy szorgos kis mitugrász vízidomár megtalált egy poros jóslatot az avatárról, aki vissza fog térni. Mivel mi vagyunk az elit csapat, így minket küldtek a megsemmisítésére, de azt nem vették figyelembe, hogy mind az ötünket a nagyapám tanított. Ellenszegültünk a parancsnak és ezt megtudta a tanács. Arról nem beszéltem, hogy van egy másik elit csapat, a vadászok. Az ő feladatuk, hogy megöljék a lázadókat, ebben az esetben minket.

-Mi van, ha kiderül, hogy egyikünk sem az avatár?- kérdezte Kagome

-Akkor nagy bajban vagyunk, mert a vadászok úgy is eljönnek értünk…

-Abba lenne nekünk is egy kis beleszólásunk.- mondta Inuyasha és Miroku bőszen bólogatott.

Eruruu hálásan bólintott, majd utat engedett Inuyasháéknak, akik kíváncsian nézték, hogy Wisaki mit akar tenni. Wisaki megállt a tóval szemben és meghajolt előtte, majd imádkozni kezdett az engedélyéért.

-Most mit csinált?- kérdezte Inuyasha

-Engedélyt kér a tó szellemétől?- mondta Rina

-De ez egy sima tó!- mondta Sango

-Nagyon nagyot tévedsz! Ez a tó az őse minden elemnek és bátran megmondhatom, hogy ez a tó a világ teremtője. Belőle fakad minden élet, ami ezen a világon létezik, akár legyen növény vagy ember. Ő hozta létre annak idején a négy elemet és adott önálló tudatot minden embernek.- mondta Eruruu

-És mi történik, ha kapunk engedélyt?- kérdezte Kagome

-Majd meglátjátok!

Wisaki egy kis idő múlva meg is kapta az engedélyt, amit onnan lehetett tudni, hogy a tó halványan kékleni kezdett, várva a további feladatokat. Ekkor a vízidomár bonyolult és lassú kézmozdulatokat tett a kezével. Inkább tűnt táncnak, mint egy szertartásnak. Csak pár percig tarthatott, de mindenki hosszú óráknak érezte. Amikor befejezte a szertartást, a vízből egy áttetsző női alak lépett elő. Látszott, hogy az egész testét víz borítja.