7. rész: Vadászok és a kis csapatunk új ereje…

Kinézetük nem volt rémisztő, mert mindenki egy-egy selyemruhát viselt. A férfiak nadrágot és egy inget, amelyen egy hosszú díszes mellény volt. A nők is nadrágot viseltek, de ezen egy hosszú ruha volt. Egyáltalán nem azt a stílust viselték, amelyet a középkori Japánban megszokott lett volna. Inkább Kagome világa felé irányultak. Mind a tíz embernek a homlokán egy-egy fekete félholt volt. A rémisztőbb a hangjuk volt.

-Eruruu! Remélem, nem gondolod, hogy innen élve kijutsz?- mondta a főnöknek néző férfi

-Mi kijutunk, de ti…- avatkozott bele Inuyasha

-Áh! Itt van az egyik ugrifüles, aki azt hiszi, hogy olyan könnyű a tanács hatalmát megtörni. Ha jól tudom, akkor az a lány az avatár!- itt Kagoméra mutatott

-Igen, én vagyok!- mondta mindenki megdöbbenésére Kagome

A miko lassan elindult a vadászok felé. Nagyon bátran és eltökélten. Szemében egy csepp félelem sem volt, mert már tudta, hogy ez az ő harca lesz. Tudta, hogy nem lesz egyedül, mert a többiek segítenek neki.

-Nagyon bátor vagy avatár! Sajnos nem maradhatsz életben, mert gondot okozol a tanácsnak.

-Ennek nem nagyon örülök, mert nem csak én vagyok az avatár, hanem…

-Én is!- mondta Sango, aki barátnője mellé lépett

-Mi? Nem lehet két avatár… erről nem szólt a jóslat.

-Arra nem gondoltál, hogy téved a jóslat? De még jobban téved…- mondta Miroku és Sango mellé lépett.

-Miért tévedek?

-Mert nem csak ők az avatárok, hanem mi is…- mondta Inuyasha és Kagome mellé lépett

-Az nem lehet! Négy avatár nem létezik… mindenkit megöltünk… egy sem maradt…

-Majd meglátjuk!- mondta Gaia, aki megjelent a tó felszínén.

A vadászok a földanyát látva kissé pánikba estek. Gaia megígérte nekik, hogy ő nem avatkozik bele a harcba. A vadászok egy kicsit elbátortalanodtak, de utána hamar észhez tértek. Elkezdetek szétoszlani, így bekerítették a 4 avatárt és Eruruu csapatát. Mindenkire jutott egy-egy ember.

-Javasolhatok valamit?- mondta Kagome

-Mi lenne az?

-Mindig csak egy ember harcoljon, így mindenki élvezheti a másik harcát. Nem akarok nagy vérengzést, mert az nem vezet békéhez. Ha vesztésre áll az egyik csapat, akkor önként megadja magát, rendben?

A vadászok vezetője gondolkodott egy percet, de úgy gondolta, hogy egyedül Eruruu csapat okozhat neki gondot, így hamar beleegyezett. Inuyasha és Kagome egymásra néztek és mosolyogtak, mert nagyon jól tudták, hogy a vadászok nem számítanak rájuk.

Először Eruruu csapata kezdte a harcot. Eruruu nyitotta a harcot a vezető ellen. Nagy harc után Eruruu jött ki győztesen, ezután Wisaki harcolt egy nővel, ahol sajnos Wisaki veszített. Hol győztek, hol veszítettek. Nagyon kiegyenlített volt a küzdelem. Eddig még Eruruu csapata volt az élen. Most jöttek Kagoméék. Nagyon magabiztosak voltak, mert nem tudták abbahagyni a mosolygást. Először Sango lépett előre, mielőtt elkezdte volna a harcot, adott egy csókot Mirokunak. Az ellenfele egy férfi volt.

-Hát akkor kezdjük!- mondta Sango és elővette a csontbumerángot.

-Ezzel akarsz harcolni? Ne röhögtess!

-Jaj ne! Mit is képzeltem magamról… Miroku!

-Igen?

-Szerinted, van esélyem ellene a bumeránggal?

-Hát szívem! Szerintem, megöl téged!

-ÓH ISTENEM! MIT TEGYEK? Harcoljunk!

Sango nekitámadt a férfinak a bumeránggal. Nagyon jó tudta mindenki, hogy ezzel nem tud a férfinak ártani, de direkt az volt a cél, hogy ezt higgye. A férfi könnyen védte mindenféle támadást, és már nagyon nyeregben érezte magát, amikor Sango eldobta a bumerángot és puszta kézzel várta a támadást. A vadászok is értettek valamit az idomárkodáshoz, de mégsem annyit, amennyit egy rendes idomárnak kell tudni. Őket a gyilkolásra képezték ki, így nem volt elég idejük rendesen meg tanulni irányítani az elemeket. A férfi nekitámadt Sangonak, aki csak állt és várt, amikor elég közel kerültek egymáshoz Sango a földre tette a kezét és becsukta a szemét.

-GYÖKÉRFAL!- ordította a szellemirtó

Ekkor megjelent egy gyökérből álló fal Sango előtt, amely blokkolta a férfi támadását. A támadó nekicsapódott a falnak, majd földre esett. Amikor felnézett akkor látta, hogy a fal húzódik vissza a talajba.

-GYÖKÉRBILINCS ÉS FÖLDBÖRTÖN!- ordította újra a szellemirtó, aminek az lett a vége, hogy a férfinak gyökér csavarodott a testére és a lábait benyelte a föld.

Sango lassan odasétált hozzá és jelképesen fejbe vágta a már kezében lévő bumeránggal. Nem nagyon ütötte meg, mert nem akart neki ártani. Leguggolt elé és a szemébe nézett.

-Úgy gondolom, hogy én győztem!

-Megöllek!

-Így elég nehéz lesz!

-Engedj el!

-Majd ha megörültem!

Sango a férfi szemeibe mélyesztette a tekintettét. A vadász egy darabig ellenkezett, majd mintha megbabonázták volna. Egy teljesen más világban járt, ahol zöld volt minden és a nagy tisztás közepén egy hatalmas és csodálatos fát látott. A következő pillanatban már az egyik ágán feküdt és nézte az eget. Boldog volt és nem is akart mást többé, csak azt, hogy békén hagyják. Nem akart már harcolni, sőt békét akart.

Mire feleszmélt, már a szabad volt és Sango nyújtotta a kezét neki. Ő elfogadta és felállt.

-Köszönöm!- mondta a férfi, majd visszasétált a barátai mellé

Sango mosolyogva visszament és Miroku már indult is harcolni. Az ő ellenfele egy gyönyörű nő volt, de tudta, hogy ez most egyáltalán nem lényeges. Ez a lány nézett ki a legkönyörtelenebbnek a csapatba, de Miroku egy cseppet sem félt tőle. A harcba a botjával indult, de nem ezt akarta használni.

-Gondolod, hogy győzni fogsz?- kérdezte gúnyosan a nő.

-Hát! Remélem igen, de majd meglátjuk. Úgy gondolom, hogy ez éppen elég lesz, hogy legyőzzelek.

A nő hangosan felnevetett, amelyből csak úgy sugárzott a gyűlölet és a gyilkolás utáni vágy. Miután kinevetette magát, nekitámadt Mirokunak, aki könnyen kivédte ezt a kiszámítható mozdulatot. Miroku sokáig csak védekezett, de néha a botjával is megtámadta a nő, de nem járt nagy sikerekkel, de nem is ez volt a cél…

Már egy jó pár perce ment a harc, amikor Miroku hirtelen megállt. Megropogtatta a vállát és a nőre nézett kérdően, aki erre bedühödött és nekitámadt. Miroku csak állt és várt. Az utolsó pillanatba elővette a botját és megpörgette.

-SZÉLÖRVÉNY!

Erre a botból egy hatalmas orkán erejű szél csapott elő, majd a vadász egy fának csapta. Miroku nem habozott és kiadta a másik parancsát is.

-SZÉLBILINCS!

A vadász karján és lábán egy szélkarika jelent meg, ami nem engedte el a fától. A szerzetes odasétált hozzá az ujját a lány homlokára helyezte. A vadász nagyon ellenkezett, majd elernyedt a teste. A felhők között járt, ahol az arcát meleg szél simogatta, boldog volt…

Kinyitotta a szemét, majd megköszönte. Miroku elengedte a lányt. Kagome már ki is nézte ez idő alatt az ellenfelét, aki már készült is a harcra. Az ő ellenfele is egy nő volt. Ennek a lánynak inkább sunyi volt az arca, mint kegyetlen, de éppen ezért volt veszélyes. Kagome az íját használta. A harc nem volt nagyon rövid, mert Kagome élvezte a harcot. Mindent kivédett, de meg is sérült néha. A végén viszont elfogyott a türelme.

-Itt az ideje, hogy vége legyen ennek a harcnak!

-Pontosan! Meghalsz!

Kagome megfeszítette az íját és becsukta a szemeit. Nem kellett célozni, mert csukott szemmel is jól tudta, hogy hova kell lőnie, mert érezte az ellenséget. Érezte, ahogy a vadász testében a vér folyik és halotta a szívverését is.

-TISZTÍTÓ VÍZNYÍL!

Ekkor az íjból egy kéken világító vízből készült nyílvessző röppent ki, amely eltalálta a vadász, de nem ölte meg, hanem csak megsebesítette. Kagome ezután egy víztömböt varázsolt a nő köré, aki nem tudott mozogni. A miko ugyanazt csinálta ezzel a nővel, mint Kisonival. A nő is tengerben lebegett és élvezte.

Inuyasha már alig várta, hogy harcolhasson, mert már nagyon unta ezt a semmittevést. Ki is nézte magának a lehető legerősebb vadászt. Ez egy elég gonosz kinézetű férfi volt, de Inuyasha mint mindig nem ijedt meg tőle. A harc hamar el is kezdődött, de nem tartott sokáig. Inuyasha kedvét látta a védekezésben, de a végén egy tűzmadarat küldött az ellenfele felé, akit ezzel a támadással le is győztek. A férfi is valahol máshol járt, a tűz birodalmában, ahol egy meleg tábortűz mellett ült és a lángnyalábokat figyelte.

Mindenkit lenyűgözött a négy személy ereje. A vadászok tényleg azt hitték, hogy négy avatár van, de hamar fény derült mindenre.

-Úgy látom, tényleg ti vagytok az avatárok!- mondta a vadászok vezetője

-Nem! Becsaptunk titeket! Nem is létezik az avatár. Mi a négy ősi elem reinkarnációi vagyunk! Mi vagyunk az utódok.- mondta Kagome

Ekkor egyszerre megjelent Miroku, Sango, Kagome és Inuyasha homlokán az elemüknek megfelelő jel és már nem tűnt el, hanem halványan látszani kezdett.

-A mi célunk nem a felesleges harc és a pusztítás. Nekünk a békét kell megteremteni!- mondta Sango

-Ha egymást gyilkoljuk, akkor gyermekeink is ezt látják és ők is követnek majd minket.- mondta Kagome

-Ezzel viszont újabb harcok születnek és elpusztul a világ.- folytatta Miroku

-Gaia, a földanya is csak elpusztul, ha folytatja a tanács.- mondta Inuyasha

-Mit akartok tenni? Elfogtok pusztítani minket, majd a tanácsot?- kérdezte a vezető

-Úgy látom, tényleg nem értettél meg minket! Nem fogunk mi megölni senkit, majd meggyőzzük a tanácsot. De lenne valami!- mondta Inuyasha- Gaia! Szeretném, ha visszaváltoztatnád az időt, amely összekeveredett.

-Miért akarod Inuyasha?

-Vissza akarom kapni a szerelmemet! Ő úgy volt boldog, hogy két világ között ingázott, amely az ő és a mi világunkat kötötte össze! Ha ő boldog, akkor én is…

-Rendben!

Gaia becsukta a szemét és dúdolni kezdett, amely annyira csodálatos volt, hogy mindenki elérzékenyült tőle, de mit is várunk az élet teremtőjétől… Mikor megszólalt a hangja visszhangzott, olyan volt, mintha egy kórus egyszerre mondta volna.

-VARÁZSLAT AZ IDŐ FELETT, KINEK HATALMÁT AZ ÉGBEN LELED. A VILÁGOKAT EGYESÍTED, EME KÉT SÍKOT SZÉJJELSZEDED, PARANCSOLOM ÉN NÉKED!

Ekkor valami hatalmas rózsaszín fénynyaláb emelkedett a levegőbe, majd hatalmas burkot alkotott. A burok eltűnése után Gaia biztosította Kagomét, hogy minden olyan lett, mint régen.

Eruruu és csapata egy darabig elkísérték Inuyasháékat, majd elváltak útjaik. Megígérték egymásnak, hogy néha meglátogatják egymást. Inuyasha és a kis csapat tovább folytatták az útjukat, de most már erősebbek lettek és új cél lebegett a szemük előtt. Meg kellett akadályozni a harcokat és békét teremteni.

„Új meséket regélnek a gyerekek, amely a békéről szól és négy személyről, akik segítségével nem jöhetett létre. Két avatár is megjelent, akik együttesen a béke fenntartói. Mindenki ismeri a nevüket és örökké élnek, mindenki szívébe…”

The End