A v�ltoz�shoz id� kell… 2

By Orsi

Ami�ta Sesshoumaru �s Kagome egy�tt vannak, a kis t�rsas�ggal nem t�rt�nt semmi k�l�n�s. A szellem �s a miko m�r 3 h�napja, hogy szerelm�ket megvallott�k a m�siknak. Volt, amikor veszekedtek, de alapj�ba v�ve nagyon j�l el voltak.

Rin nagyon szerette Kagom�t, mert olyan �rz�s volt ez sz�m�ra, mintha visszakapta volna az �desany�t, de ennek ellen�re soha nem sz�l�totta any�nak, mert f�lt, hogy Kagome megs�rt�dik �rte. Az igaz, hogy a miko mindi mondta neki, hogy h�vja any�nak, de nem merte. Egy sz�p napon, egy kis tiszt�son pihentek meg, mikor Rin kiszaladt a f�k k�z�l.

-Kagome! N�zd mit csin�ltam neked!!!- azzal egy csokor vir�got adott oda a mikonak

-K�sz�n�m, de mondtam m�r…

-Tudom!

-J�l van, akkor k�rlek majd m�skor…

Rin adott egy puszit a mikonak, majd el kezdett kerget�zni Shippouval. A l�ny boldogan n�zte a gyerekeket �s gondolkodott. Arra eszm�lt, hogy Sesshoumaru �l le mell�. A szellem sokat v�ltozott az elm�lt 3 h�napban, de m�g nem siker�lt a gyilkos kin�zet�n v�ltoztatni, de ezt senki nem is akarta, f�leg Kagome nem, mert �gy szerette a szellemet, ahogy van.

-Mi a baj?

-M�g nem sz�l�t any�nak! Szeret?

-De buta vagy! Persze, hogy szeret, csak egy kicsit f�l�nk. Engem sem h�v ap�nak!

-Persze, hogy nem, mert mindig is �gy h�vott, hogy Sesshoumaru nagy�r…

-Most g�nyol�dsz?

-Ha szabad?

-Nem!

-Azt gondoltam! De m�g akarsz mondani valamit.

Sesshoumaru meglepetten n�zte a mikot, mert nem tudta elk�pzelni, hogy honnan sejtheti, hogy van m�g valami, amit meg szeretne mondani neki.

-Igazad van! T�nyleg akarok m�g mondani valamit! Inuyasha �s �n besz�lgett�nk, el kell menn�nk egy p�r napra, mert most lesz ap�nk sz�linapja �s meg szeretn�nk l�togatni a s�rj�t. M�r j�rt�l ott, sz�val tudod, hogy egy kicsit k�r�lm�nyes oda eljutni.

-H�t ja! Ott akart�l els�nek meg�lni.

-Mert akkor nem tudtam, hogy te vagy a csillagok hordoz�ja!

Erre mindig elpirult Kagome, mert ezzel nyerte meg a szellem szerelme �s ezt mondta, hogy ha ki akart vele b�k�lni. Kagome r�n�zett a szellemre, aki mosolygott. Valah�nyszor ilyennek l�tta a szellemet nagyot dobbant a sz�ve. Adott egy l�gy cs�kot a szellemnek, majd b�lintott.

-Mi�rt b�lintott�l?

-Menjetek csak! Addig �n itt leszek Sangoval �s Mirokuval. Vigy�zok majd Rinre is!

-J�l van!

-Mond meg Inuyash�nak, hogy ne veszekedjen annyit!

-Sz�val megbocs�tasz neki?

-Most mit tehetn�k? Olyan h�lye n�h�nyszor. Most, hogy Kikyou elfelejtette megl�togatni, egy kicsit ki van bukva, de majd helyrej�n.

-�rtem! Akkor holnap indulunk, szerintem p�r nap alatt megj�rjuk!

-Aha!

Kagome �s Sesshoumaru csendben n�zt�k a csillagokat, majd visszaindultak a t�borhelyhez. Rin mint mindig k�zt�k aludt el. Amikor elaludt Rin, cs�ndben n�zt�k egym�st, �s lassan elnyomta �ket az �lom!

M�snap Inuyasha �s Sesshoumaru �tra keltek, de nagyon agg�dtak, hogy mi lesz a t�bbiekkel, mert f�ltek, hogy ha megt�madj�k �ket, akkor nem lesznek k�pesek megv�deni magukat. Rin m�g s�rt is, de amikor megtudta, hogy Kagome vele marad, akkor megnyugodott.

Nem t�rt�nt semmi k�l�n�s aznap. Volt egy-egy szellem, aki �hesen akarta megt�madni �ket, mert egy kis friss emberh�sra f�jt a foga, de ut�na meg is b�nta, mert �ltal�ban darabokra szakadt sz�t. Rin mindig Shippouval volt, mert � feladata volt elb�jtatni a kisl�nyt. Mondjuk ez nem esett neki terh�re, mert szeretett a kis r�kaszellem t�rsas�g�ban lenni.

-Rin! Gyere enni!- mondta neki Kagome

-Rendben!

-Mi finomat csin�lt�l Kagome?- k�rdezte Sango

-Majd megl�tj�tok! Holnap j�nnek haza Sesshoumaru�k, sz�val szeretn�k nekik kedveskedni.

-Ezt te honnan veszed?- k�rdezte csod�lkozva Miroku

-Kagome j�l vagy?- k�rdezte Sango

-Igen! Nem tudom, hogy honnan, de �rzem!

-Mostan�ban el�g furcsa vagy! T�l sok dolgot �rzel!- mondta Shippou

-Nem tudom! Nagyon j�l �rzem magam!

Ezt a besz�lget�st nem folytatt�k, mert Kagome mindenki el� odatett egy kis t�l �telt. A vacsora ut�n, Kagome lefektette Rint. Mindenki aludt m�r, sz�val � is elment lefek�dni, de azt nem is sejtette, hogy valaki nagyon figyeli �t, �s gonosz sz�nd�kai vannak a mikoval. Kagome �ppen k�sz�lt lefek�dni, amikor h�tulr�l valaki elkapta a sz�j�t, hogy ne tudjon kiab�lni. Az idegen le�t�tte a mikot, majd elvitte.

M�snap mindenki d�bbenten vette �szre, hogy Kagome elt�nt. Mindenki azt hitte, hogy a miko elment s�t�lni vagy Sesshoumaru el� ment. Egy darabig nem is agg�dtak miatta, de ekkor megjelent Sesshoumaru �s Inuyasha, de Kagome nem volt vel�k. Sango odaszaladt Sesshoumaruhoz.

-Szia! Nincs veled Kagome?

-Nem! Ma m�g nem is l�ttam, de mi�rt k�rdezed…

-Nem tal�ljuk! Azt hitt�k, hogy…

-Hol van?- k�rdezte agg�dva

-Nem tudjuk!

Sesshoumaru �s Inuyasha m�ly leveg�t vett, hogy meg�rezz�k Kagome illat�t, de nagyon gyeng�n �rezt�k. De ekkor meg�reztek egy idegen szagot is, ami nagyon aggasztotta �ket, f�leg Sesshoumarut. Tudta, hogy kinek a szaga ez, �s ez�rt nagyon agg�dott, hogy a szerelm�nek valami baja esik. Hamar el is d�nt�tt�k, hogy megkeresik a mikot.

Ek�zben Kagome �bredezni kezdett. Amikor kinyitotta a szem�t, egy barlangban tal�lta mag�t. K�r�l�tte senki nem volt, de valahonnan �rezte, hogy van valaki ott a k�zel�be. Hamar �szre is vette a l�nyt a sarokban.

-Hah�!

-Mit akarsz? Maradj cs�ndben!

-Ezt �n k�rdezhetn�m t�led! Mit keresek itt? Mit �rtottam neked?

-Nekem semmit, de az uram akarta, hogy hozzalak ide, mert egy fatty�d van, amit�l meg kell, hogy szabad�tson, mert az a hatalm�t vesz�lyezteti.

-Te bolond vagy? Mir�l besz�lsz? De ne nagyon �r�lj neki, mert Sesshoumaru j�n �s megment.

-Ennek kimondottan �r�l�k! R�gen l�ttam a v�leg�nyemet…

-Mi?

-Ja! Te nem is tudsz r�la, hogy �n �s Sesshoumaru jegyesek vagyunk! �gy l�tom ezt elfelejtette mondani, de ne agg�dj, mert sz�vesen megh�vlak az esk�v�mre, ha m�g �letben leszel…

-HAZUDSZ!!!

-�gy gondolod?

-Igen!

A l�ny fel�llt �s �gy kil�pett a s�t�ts�gb�l, ami k�r�l�vezte. Kagome r�gt�n l�tta, hogy egy szellemmel van dolga, mert a l�nynak macskaszemei voltak �s k�t m�regcs�k az arc�n. A ruh�ja egy r�vid nadr�gos kimon�, amiben k�nnyen tudott mozogni. A l�ny Kagom�hoz l�pett.

-A nevem Kihona! A tigris kl�n vezet�j�nek a l�nya �s Sesshoumaru hitvese.

-Most sem hiszek neked!

Kagome szem�b�l f�jdalom csillogott, mert �rezte, hogy sz�ve megint t�redezik. A szellem ezt �szrevette rajta, mert hangosan el kezdett nevetni. Megfogta a miko �ll�t �s k�zelebb h�zta mag�hoz.

-Sajn�lom, hogy csal�d�st okoztam, de egy k�z�ns�ges haland� nem el�g j� a jegyesemnek. Ezt gondolhattad volna, ostoba! Ahogy hallom az uram tart errefel�, ha tudok aj�nlani valamit, akkor ink�bb t�le f�lj, mint t�lem.

Azzal ell�kte a l�nyt mag�t�l, majd v�rta, hogy az a titokzatos szem�ly megjelenjen. A barlang sz�j�n�l megjelent egy f�rfi, aki egyre k�zeledett a mikohoz. Hossz� sz�ke haja volt �s aranysz�n� szemei. Harci szamur�j ruh�t viselt, de nem ember volt, hanem szellem. Ezt a miko onnan tudta, hogy hegyes k�rmei voltak �s f�lei. A k�zfej�n egy k�k sz�n� minta, amit m�g nem siker�lt kital�lni, hogy mi is lehet. A szellem lassan odal�pett a megr�m�lt mikohoz �s a szem�be n�zett.

-Ez lenne az?

-Igen uram!- a l�ny olyan m�lyen hajolt meg az ura el�tt, hogy szinte a f�ldet sodorta az orra.

-Mit l�t benne Sesshoumaru? Na mindegy! Hogy h�vnak?

-Kagom�nak h�vj�k!- mondta a szelleml�ny

-Nem t�ged k�rdeztelek! Honnan ismered Sesshoumarut?

-Az �ccs�vel voltam egy csapatban, de k�s�bb Sesshoumaru mell� keveredtem…

-Kihona! Keresd meg Sesshoumarut �s mond meg, hogy n�lam van ez a fatty� �s van m�g egy aj�nd�kom. Vannak felt�teleim, de el�bb el kell, hogy j�jj�n. Keresd meg a jegyesed!

-Igenis!

Kihona kiszaladt a barlangb�l, �gy mag�ra maradt Kagome a szellemmel. P�r percig nem sz�lalt meg senki, majd a szellem �jra a szem�be n�zett.

-A nevem Kiso! Kihona b�tyja vagyok! Tudod, hogy mi�rt annyira fontos nek�nk Sesshoumaru?

-Nem!

-Sesshoumaru a nyugati tartom�nyok jogos uralkod�ja. Az ap�nk, pedig az �szaki tartom�nyok�. Annak idej�n, Sesshoumaru apja �s az �n ap�n sz�vets�get k�t�tt, de ennek az volt az �ra, hogy a te kis Sesshoumarud elvegye a h�gomat. Persze, ez meghi�sult, mert Sesshoumaru megtagadta, mert azt vallotta, hogy nem vesz el egy hisztis frusk�t…

Kagome egy kicsit elnevette mag�t, de hamar meg is b�nta, mert a szellem er�s karjait a nyaka k�r� szor�totta.

-Mit r�h�gsz, te haland�!

-Csak azt…, hogy ez… t�nyleg az a Sesshoumaru, akit… megismertem!

A szellem elengedte a nyak�t, lassan v�gign�zett a mikon, aki �ppen k�h�g�tt �s m�lyeket l�legzett. Valami furcsa volt neki a l�nyban, ami nem hagyta nyugodni!

-Sz�val! Amikor Sesshoumaru elment, a birodalma nagy veres�get szenvedett az ap�n sereg�t�l, de m�g ez sem vonzotta vissza. Ennek m�r kb. 250 �ve. Az�ta az ap�m meghalt �s �gy r�m maradt a birodalom, nekem nem az a c�lom, hogy a h�gom �ssze�lljon ezzel a mocskos f�reggel. Az �n c�lom elpuszt�tani azokat a szem�lyeket �s dolgokat, ami fontos Sesshoumarunak. Meg akarom semmis�teni �t, de lassan. Az �n h�gom gyerekes gondolata az, hogy engedem neki, hogy f�rjhez menjen Sesshoumaruhoz.

-Szerinted olyan k�nny� elb�nni vele?

-Igen! Ha veled kezdem, mert sok�ig n�ztelek benneteket. Tudom, hogy fontos vagy neki, de azt meg kell �rtened, hogy � felsz�nesen szeret t�ged!

-Mi?- k�rdezte megh�kkenve Kagome

-Az lehet, hogy Sesshoumaru elmenek�lt az esk�v� el�l, de egy csod�latos gyermeket nemzett Kihon�nak. Sokat l�togatja…

-HAZUDSZ!!!

-Rem�lem ezt most csak a magad megnyugtat�s�ra sz�ntad, mert nem �rsz vele sokat.

Kagome teljesen �sszeroskadt. M�r m�sodszorra kellett csal�dnia a szerelembe, amit egy olyan szem�ly ir�nt �rzett, akinek az �let�t is odaadta volna. S�rva fakadt �s csak azt hallotta, ahogy a szellem nevet rajta, de ekkor valami megdobbant benne. Valami haragf�le a szellem fel�, mert hazudik neki. M�g � maga sem tudta megmondani, hogy honnan �rzi ezt, de valami azt s�gta neki, hogy nincs egyed�l.

Kagome k�rben�zett, de a barlangban nem l�tott senkit, de egyre er�sebben �rezte, hogy van valaki vele, aki seg�t neki �s neki k�teless�ge megv�deni. Kagom�nak ekkor bevillant egy k�p, majd egy m�sik. Egyre gyakrabban, addig, am�g teljes sorozatt� nem alakult.

Egy esti �ra jutott az esz�be, amikor Sesshoumaruval s�t�lni indultak. Kagome egy kicsit szomor� volt, mert m�g nem mondta ki Rin, hogy anya �s aznap is �sszevesztek Inuyash�val. A k�vetkez� k�p egy kis tavacska, ahol meg�lltak, hogy megn�zz�k a csillagokat.

„-Tudod! Soha nem l�tok az �gen annyi csillagot, mint a szemedbe.- mondta Sesshoumaru”

Kagome �s Sesshoumaru cs�kol�zni kezdtek, majd egyre k�zelebb ker�ltek egym�shoz. A k�vetkez� k�p, amit Kagome l�tott, hogy a f�v�n fekszenek �s cs�kol�znak. Egyre k�zelebb ker�lnek egym�shoz, addig, am�g nem lettek egym�s�i. Egy csod�latos �s var�zslatos �jszak�t t�lt�ttek egy�tt.

Kagome ekkor meg�rtette, hogy mi lehet vele, �s ki van vele ebben a percben is. A miko elmosolyodott, de tudta, hogy nem lehet felh�tlen az �r�me. Ekkor �jra szomor� lett, de az nyugtatta, hogy van valakije.

-Ha j�l l�tom, akkor nem igaz�n agg�dsz a szerelmed �let��rt!

-Agg�dom, de tudom, hogy �gy sem esik komolyabb baj, mert � nagyon er�s. Ha jobban belegondolok akkor lehet, hogy n�lad is er�sebb.

-Mi mer�szelsz!

A szellem megint elkapta a miko nyak�t, de ekkor gyorsan vissza is kapta a kez�t, mert egy k�kes z�ld �g�si nyom lett a tenyer�n.

-Mi a…?

-Meglep�dt�l? Azt nem is tudod, hogy �n egy papn� vagyok, ugye?

-Mi? Mi�ta?

-Az eg�sz �letemben az voltam.

-Akkor sincs ennyi er�d!

-K�v�ncsi vagy r�?

A szellem pofon v�gta a Kagom�t, aki ett�l egy kicsit meglep�d�tt. Nem sz�lt semmit, csak a f�ldet n�zte. A szellem d�h�sen kiment a barlangb�l, �gy mag�ra hagyta a mikot. Ahogy a szellem kil�pett a barlang sz�j�n, bent a miko s�rva fakadt. Nagyon meg volt ijedve �s f�lt, hogy b�rmi baja eshet.

-Sesshoumaru! K�rlek seg�ts nekem!

Ek�zben valahol az erd�ben Sesshoumaru hirtelen meg�llt �s cs�ndben a k�rny�ket k�mlelte. Senki sem �rtette, hogy mi baja van, mert eddig minden percben azt mondogatta, hogy gyorsabban kellene menni, most meg � �llt meg.

-Mi bajod?- k�rdezte Inuyasha

-Mintha… Kagome hangj�t hallottam volna.

-Szerintem csak k�pzel�dsz, mert semmit nem hallottunk!- mondta Inuyasha

-Lehet, de van egy olyan �rz�sem, hogy k�zel j�runk.

Ekkor megjelent egy szellem pont a kis csapat el�tt. Nagy porfelh�vel �rkezett, de ahogy le�lt a por, r�gt�n lehetett l�tni, hogy ez egy szellem.

Kihona volt ott, hogy �rtes�tse a jegyes�t, hogy n�luk van Kagome. Egy darabig csak cs�ndben figyelt�k egym�st. Inuyasha, Miroku �s Sango nem tudt�k m�g elk�pzelni sem, hogy mit kereshet itt ez a szellem, mert nem ismert�k. Ekkor Sango �szrevette, hogy Sesshoumaru �k�lbe szor�tott k�zzel n�zi a l�nyt.

-Sesshoumaru! Ismered ezt a l�nyt?

-Igen! �…

-� a jegyesem!- mondta a l�ny

-Mi?- k�rdezt�k egyszer- Hogy tehetted ezt Kagom�val…

-Elhallgassatok! �n semmit nem tettem Kagome ellen. Ez a n�mber igazat besz�l, de soha nem volt sz�nd�komban elvenni, f�leg az�rt…

-Jaj m�g mindig az�rt haragszol r�m dr�g�m?

-Ne nevezz �gy! �n nem vagyok neked senki. Te, meg az a r�hes csal�dod az oka, hogy kiirtott�k a f�l nyugati tartom�nyt �s az ap�nk hal�l��rt is ti vagytok a felel�sek…

-Mi?- k�rdezte Inuyasha �s kardot r�ntott.

-Nem �rdemes Inuyasha! Sokkal er�sebb n�lad! Mit akarsz itt Kihona?

-Azt hallottam, hogy helyettem egy nyomorult haland�ba lett�l szerelmes…

-Mit csin�lt�l Kagom�val?- k�vetel�z�tt Sango

-�n semmit! A kedves b�ty�m szerette volna l�tni Kagom�t, hogy mekkora ereje van! Sajnos � is tudja, hogy ki vagyok neked, �gy nem igaz�n szeretne l�tni. Mondjuk, nem is teheti meg, mert ki van k�tve. Tudj�tok, hogy milyen k�pess�gem van?

-Nem kell ennyire felv�gni! Ha m�g j�l eml�kszem, akkor �rzed az ellens�ged sz�vdobban�s�t.- mondta Sesshoumaru

-�gy van! Sajnos, Kagome sz�ve egy hatalmasat s�r�lt.

Sesshoumaru cs�ndben lehajtotta a fej�t, �s a kez�t �k�lbe szor�totta. Pont az t�rt�nt, amit nem szerettet volna, m�gpedig megb�ntani Kagom�t. Kem�nynek kellett l�tszania, de bel�lr�l em�sztette mag�t.

-Sz�val mit akarsz?- k�rdezte megint a szellem.

-�n csak t�ged, de a b�ty�m cser�t aj�nl. Gyertek velem �s mindent el fog mondani.

-Honnan tudjuk, hogy nem csapda?- k�rdezte Miroku

-Nem tudj�tok! Ez az �rdekes benne…

-J�l van! Megy�nk!- mondta Sesshoumaru

Kihona vezet�s�vel a kis csapat elindult a barlang fel�. Ek�zben Kagome s�rt a barlangba, mert tudta, hogy valaki �rte j�n, de akkor az a szem�ly meg fog halni. F�ltette a bar�tait. Ekkor l�pteket hallott a barlang sz�ja fel�l. Kiso j�tt be, majd r�gt�n a l�nyhoz indult. Nem sz�lt hozz�, mert valamit ki akart der�teni.

Meg�llt a l�ny el�tt �s el kezdett mormolni valamit. Kagome nem �rtette, hogy mit mond, mert egy idegen nyelven sz�lalt meg, de az biztosan �rezte, hogy nem �ppen bar�ti sz�nd�k vez�relte. Amikor feln�zett, a szemei v�r�sen izz�dtak. Kagome valami furcs�t �rzett, amit�l �gy �rezte, hogy szinte meztelen. Kiso a v�r�s szemeivel v�gign�zett a l�nyon, majd meg�llapodott a has�n �s csod�lkozva befejezte a var�zslat�t.

-Te…

-Mi van?

-�r�k! Fogj�tok le vagy k�ss�tek szorosabbra! El kell t�vol�tani az a fattyat, aki a sz�ve alatt hord.

-Mi?

-Nem tudtad, hogy gyereked van Sesshoumarut�l? Na de mindegy, mert most ez az utols� eml�ked r�la.

-K�rlek! Ne b�ntsd �t!

-Sz�val tudtad! Ha van egy fattya annak a mocskos szellemnek, akkor nem tudjuk lez�rni a m�ltat.

Ek�zben Kagom�t nagyon szorosra kik�t�zt�k. F�jt Kagom�nak, de nem mondta, mert most nagyon gondja is volt. Meg kellett v�deni a gyermek�t. �gy d�nt�tt, hogy ak�r az �lete �r�n is, de megv�di a csal�dj�t. Kiso lassan elindult a miko fel�, aki rettegve v�rta, hogy mit tesz vele. A szellem Kagome ruh�it let�pte �s a f�ldre dobta. A mikon egy sz�l feh�rnem� volt, ahogy a ruh�i a f�ldre �rtek, a szellem kivillantotta a karmait. Kagome hangosan el kezdett ord�tani.

-SESSHOUMARU! SEG�TS!