-Hisako! Nem kell magadat büntetni, mert nem tudsz mindenhol lenni. Azért vagyunk egymás barátai, hogy vigyázzunk egymásra. Ha te lettél volna, akkor ki segít neked?
-Senki! Én mindi csak magamra számíthatok.
-Ezt nagyon rosszul gondolod, mert mi megvédünk, mert a barátunk vagy!
-Tényleg?
-Igen! Segíts Kagoménak, mert egyedül nem boldogul, rendben?

Hisako csak bólintott és odament Kagoméhoz. Közben eltűntette a szárnyit. Kagome Sesshoumaru segítségére küldte. A szellem nem nagyon akart segítséget elfogadni, de Hisako nem tűrt ellenállást, így Sesshoumaru hagyta magát ellátni.

-Nem értem, hogy miért csinálod ezt! Én egy szellem vagyok, de te mégis segítesz.
-Ennek egyszerű magyarázata van. Kagome azt kérte, hogy segítsek, és nekem teljesítenem kell, amit ő mond.
-Értem! Amúgy…
-Mi van?
-Csodálatos látvány nyújtottál, amíg repültél.

Hisako elpirult, majd szó nélkül folytatta a szellem ellátását. Mikor végeztek Kagome odasétált Hisakohoz. A lány éppen a szárnyait mozgatta és mosolygott. Azt sem vette észre, hogy a miko nézi őt, ezért egy kicsit megijedt, amikor Kagome megszólította.

-Szeretsz repülni?
-Igen, de miért?

Kagome sóhajtott egyet és leült a lány mellé.

-Tudom, hogy nem engem kell megvédened, de ezt a feladatot kaptad így elvégzed a feladatodat. Sokat gondolkoztam ezen. Én nem mondhatom meg neked, hogy mit csinálj, mert nem is én kértelek meg rá, hanem a másik Kagome. Nagyon sajnálom, hogy a terhedre vagyunk, mert látom rajtad, hogy inkább szállnál a felhők között. Tudod, én mindig biztonságban vagyok Inuyasha mellett, de néha ő sem elég ahhoz, hogy megvédjen. Ezt azért mondom, mert te nem védhetsz meg ennyiünket a bajtól, mert ez képtelenség. És nem csak én kapok segítséget, hanem én is segítek ott, ahol tudok. Sokat küzdöttünk együtt Inuyasháékkal, mert Narakut is mi győztük le, de ha mindenki csak engem véd, akkor soha nem győzzük le. A közös erőnk győzte le. Teszed a feladatodat, mert ez a kötelességed, de ha nem lenne az, akkor is megtennéd?

-Hát… Úgy, mint angyal kötelességem segíteni nektek…
-De nem önszántadból! Lehet, hogy ezért sem léphetsz be a mennyországba, mert nem tudod értékelni azt, hogy az ember esendő lény és segíteni kell, akkor is ha az a parancsban meg van tiltva. Ugye, hogy inkább szabad lennél?
-Ezt soha nem mondtam, de mindig szerettem szállni a felhők között, mert ott soha nincs hazugság és álnokság.
-Értem! Akkor soha nem gondoltál arra, hogy a szellemek 200 éve miattad támadtak meg, mert láttak repülni. Az csak véletlen volt, hogy Kagome ott volt. Neki nem kellett volna ott lennie, de utánad eredt, mert szerette nézni, ahogy repülsz. Amikor látta, ahogy a két szellem készül megtámadni, kiabált neked és ezt a szellemek észrevették és megtámadták őt is.
-Ezt honnan veszed?
-Onnan, hogy Kagome mikor megszállta a testem, akkor elmondta az igazat. Részben a te hibád is volt a halála, de nem teljesen és ezt akarta a tudomásodra hozni én általam. Tehát én nem irányíthatlak, mert te nem engemet védesz, hanem a régi Kagomét.
-Ez egy dolog, de most azt parancsolták, hogy rád vigyázzak!
-Hát nem érted? Engem nem kell védened, mert nekem nem tartozol elszámolni valóval. Ha akarsz, akkor szabadon távozhatsz, mert nem leszel megbüntetve, érted?
-Igen, de én nem akarok elmenni. Azt sem tudom, hogy ezt honnan vetted.
-Hisako! Azt ne mond nekem, hogy soha nem gondoltál arra, hogy milyen jó lenne semmilyen kötöttség nélkül csak repülni. Nekem nincsenek különleges képességeim, de azt tudom, hogy erre gondoltál, mielőtt megszólítottalak volna. Ugye, hogy ez így volt?
-Igen! Szeretnék szabad lenni, de ezt a mennyországban tudom csak elérni…
-Ez rosszul hiszed, mert itt a földön is lehet az ember, szellem, angyal vagy bármi más boldog és szabad. Ez mindenkinek az egyéni ügye, hogy hogyan alakítja az életét. Gondolkozz el ezen. Most megyek, mert ahogy látom, a férjecskémnek szüksége van rám.

Kagome felállt és elindult, de pár lépés után megállt és hátrafordult. Látta, ahogy Hisako a földet bámulja és gondolkozik. Kagome csak mosolygott és ment tovább. Kagome odament Inuyashához és segített neki. Ezt végignézte Hisako, majd a többieket vette szemügyre. Csodálkozva látta, hogy mindenki segít a másiknak, és ezt feltétel nélkül teszik. Csak Sesshoumaru volt a kivétel, mert ő teljesen elhatárolódott a többiektől.

„Miért akarja Kagome, hogy a boldogságomon gondolkodjak. Ez egy nagy ostobaság, mert én csak a mennyben lehetek boldog. Az igaz, hogy sokkal jobb a hangulatom, hogy ha őket nézem, de ez nem feledteti velem a repülés örömét, de mégis… Ha őket nézem, akkor már nem is annyira fontos a szárny. Lehet, hogy Kagome erre a boldogságra gondolt? Akkor is meg kell védenem, akkor is, ha azt akarja, hogy menjek el. Azt mondta, hogy nincsen különleges képessége, de ez nem igaz, mert ahogy elmesélte, hogy neki és másnak mi a fontos, sok dologra rávilágított. Lehet, hogy nem is én vagyok az angyal, hanem ő?”

Egész este és éjszaka itt maradtak és Hisako csak ezen gondolkodott. Úgy éjfél felé, amikor még senki nem aludt, mert túl izgatottak voltak a csatától és főleg Hisako erejétől, az angyal felállt és elindult Sesshoumaru felé, akinek még mindi fájtak a sebei. A lány letérdelt mellé és nézni kezdte a szellemet.

-Mit nézel?
-A sebeidet akarom megnézni.
-Nem kell!
-De kell, és erről nem nyitok vitát.
-Megint Kagome küldött?
-Nem! Magamtól jöttem, és segíteni akarok, ha nem gond.
-De gond! Nekem egy nő ne segítsen.
-Akkor jó! Kérlek, vedd le a felsődet!
-Miért?
-Azért, hogy meggyógyítsalak.
-De…
-Te csak azt mondtad, hogy gond, de ezzel még nem tiltottad meg azt, hogy megcsináljam.

Sesshoumaru döbbenten nézte a lányt egy darabig, majd óvatosan levette a fölsőjét. A seb súlyosabb volt, mint azt Hisako hitte, mert mintha meg lenne mérgezve. Hisako a seb felé tette a kezét és becsukta a szemét. A többiek addig csöndben figyelték, hogy mit csinál az angyal, de Kagome tudta és büszke volt Hisakora, mert megértette, hogy mire célzott. Egy darabig nem történt semmi, majd a keze alatt a seb fényleni kezdett és szépen lassan meggyógyult. Ezután kinyitotta a szemét és a szellemre nézett.

-Jobban vagy?
-Nincs semmi bajom! De miért tetted?
-Segítenünk kell egymásnak, hogy tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.

Hisako felállt, majd alig tett meg néhány lépést, összeesett. Mindenki odasietett hozzá. Ez alól Sesshoumaru sem volt kivétel. Kagome felemelte Hisako fejét és megvizsgálta a lányt.

-Nyugodjatok meg! Csak nagyon kifáradt és ki kell pihennie magát. Sesshoumaru segít nekem lefektetnem Hisakot.

Mikor már Hisakot is elhelyezték, a többiek is lefeküdtek aludni. Csak Sesshoumaru volt fenn, mert eléggé kipihente magát, ahhoz, hogy tudjon őrködni. A szellem sokat változott és ezt tudta jól, mert soha nem vigyázott volna halandókra, de valahogy nem is bánta, mert most már nem volt egyedül. Igaz, néha harcol a változás ellen, mert nem akar olyan gyenge személy lenni, mint Inuyasha, aki egy halandót szeret, habár az eltelt évek alatt nagyon megkedvelte Kagomét, mert akármilyen erős is Inuyasha vagy Sesshoumaru, ő mindig megtalálta az irányításukra való lehetőséget. Ezt a tulajdonságát Sesshoumaru nagy tiszteletben tartotta. Ekkor Hisakora nézett, aki egyenletesen lélegzett és úgy nézett ki, hogy boldog, mert néha mosolygott egyet. Csodálta a lány kitartását és a feladat iránti elkötelezettségét. Egész éjszaka fenn volt, csak hajnalban aludt el.

Legelőször Hisako kelt fel, de nemsokára Kagome is kinyitotta a szemét. A miko odament a lányhoz, hogy megvédje, de nagyon meglepődött a lány kinézetén. Hisako nem értette, hogy Kagome miért viselkedik ilyen furcsán, de ekkor megnézte magát és rájött, hogy mi baja lehet a mikonak. Kagome mindenkit felkeltett és megmutatta Hisakot. Mindenki csodálkozva nézett a lányra.

Hisako homlokán egy rombusz alakú fekete minta volt és a ruhája is megváltozott. Már nem a szokásos kék kimonót viselte, hanem egy kék és fehér mintájú ruhát, ami inkább volt jellemző Kagome idejéből való ruhához. Ez egy nadrágos ruha volt, ami rátapadt a testére. Felül viszont egy kisebb ruha volt, amiből kint volt a válla. A csuklója körül aranykarikák köröztek folyamatosan. Gyönyörű látványt nyújtott. Hisako kiengedte a szárnyait, és az történt, amire számított. Sokkal nagyobbak és halvány fény derengett belőle.

-Veled mi történt?- kérdezte Sango
-Visszakaptam az igazi külsőmet.
-De hogyan? Mit csináltál érte?- kérdezte Miroku
-Azt nem tudom! Talán azért, mert sikeresen megvédtelek benneteket.
-Nem azért! Szerintem azért, mert boldog vagy és önzetlenül cselekedtél, amikor meggyógyítottál.- mondta Sesshoumaru
-Honnan veszed, hogy boldog?- kérdezte Inuyasha
-Onnan, hogy én éjszaka nem aludtam és egy sokszor láttam, ahogy mosolyog álmában.
-Akkor ez azt jelenti, hogy visszamész a mennyországba?- kérdezte egy kicsit szomorúan Kagome
-Sajnos igen!
-De azért még találkozunk, ugye?
-Az nem hiszem, mert a mennyországban egy perc, itt egy évet jelent. Mi nagyon sokáig élünk, mert nekünk sokkal lassabban telik az idő.

Ekkor egy fényesség támadt mellettük, majd megjelent egy piros ruhába öltözött nő. Hisako ahogy meglátta, nagyon megörült. Odaszaladt hozzá és megölelte.

-NŐVÉREM! SAJNÁLOM, HOGY NEM VIGYÁZTAM KAGOMÉRA!
-Ne aggódj! Otthon van velem, neked a földi Kagomét kell védened, de ahogy látom ezt a feladatodat sikeresen teljesítetted. Hisako szeretnék kérdezni tőled valamit, és őszinte választ várok.
-Természetesen nővérem!
-Akartad ezt a feladatot?
-Az elején nem, mert nem az igazi Kagomét kellett megvédenem, de egy kis idő múlva rájöttem, hogy Kagome többet ér minden angyalnál, mert ő is egy közülünk. Aztán azt mondta nekem, hogy nem kell többet védenem, mert mindenki egymásra vigyáz feltétel nélkül, és igaza van.
-Boldog vagy itt?
-Igen! Szeretek itt lenni velük!
-Neked most igazából jönni kéne velem a mennybe, de szerintem te szeretnél itt maradni. Mond csak, tudod használni az angyalodat?
-Még nem! Amióta utoljára használtam a mészárlásnál, azóta nem jelent meg a hívásomra. Alkalmatlan vagyok rá, hogy a társamnak nevezzem.
-Értem! Akkor maradj itt, de ezt Kagoménak kell kérnie, mert fenn minden szavát jegyzik. Kagome szeretnéd, hogy maradjon Hisako örökre?
-Igen!
-Akkor kérd Istent!

Kagome lehajtotta a fejét és vett egy hatalmas levegőt. Ahogy kifújta felnézett az égre és kinyitotta a szemét.
-Azt szeretném, hogy Hisako maradjon velünk örökre.
-A kívánságod valóra vált, Hisako vigyázz magadra és gyakorolj. Lehet, hogy a húgod meglátogat majd néha.
-Jól van! Üdvözlöm Kagomét.

Amikor eltűnt Hisako nővére, mindenki Hisakot nézte, aki erre elvörösödött. Hosszú kínos percek teltek el csendbe, majd Inuyasha szólalt meg először.
-Akkor te most itt maradsz velünk?
-Igen!
-Neked van egy húgod?- kérdezte Miroku
-Igen! Van egy húgom és két nővérem, de sajnos a legidősebb nővérem már nem jöhet le ide és én sem találkozhatok vele, mert olyan hatalmas ereje van, hogy ha nem zárja el az erejét, akkor a puszta jelenléte is elpusztíthatja a világot.
-Ez, hogy van? Azt mondjátok, hogy ti angyalok vagytok, de akkor miért tudtok annyi pusztítást véghez vinni?- kérdezte Sango
-Ez nagyon egyszerű! Az angyalok az igazságot és egyéb boldog dolgokat képviselnek, de sajnos ebben a világban sok gonoszság van, tehát, ha egy angyal a földre a száll olyan hatalmas mennyiségű jó energia szabadul fel, amit a gonosz energia nem tud elviselni és elpusztul. Ha egy angyal használja az erejét, azt nem azért teszi, mert pusztítani kar, hanem a jó energiákat használja a gonosz ellen. A világ amióta létezik, azóta csak ez a két energia harcol egymás ellen. Mi azért vagyunk, hogy ezt az egyensúlyt fenntartjuk, mert ha valamelyik energia túlsúlyba kerül, akkor a világ elpusztul. Ezért nem avatkozhatunk be néhányszor a szörnyű gyilkosságokba és egyéb gonoszságoknak.
-Szerintem ez a gonoszság, mert hagyjátok elpusztulni az embereket az egyensúlyért.- mondta Inuyasha
-Mindenkinek igaza van, de ez nem a mi feladatunk, hogy Isten munkáját bíráljuk. Hisako, nekem arra a kérdésre válaszolj, hogy milyen angyalodról volt szó.- kérdezte Kagome

Mindenki csak erre a kérdésre várt, de senki nem merte megkérdezni, mert nem voltak olyan biztosak abba, hogy ezt mondta neki a nővére. Hisako egy kicsit meglepődött a kérdésen, mert nem számított rá, hogy ezt meg fogják kérdezni tőle. Egy pár percig nem is válaszolt, majd nagy levegőt vett és belevágott a mondandójába.

-Minden angyal varázslatokat tud, amit használ. Eddig én is úgynevezett harmadosztályú varázslatokat hajtottam végre. Minden angyalnak van egy kis angyala, vagyis egy másik énje, ami segít neki a komolyabb és bonyolultabb varázslatok elvégzésére. Ezek a varázslatok az úgynevezett első osztályú varázslatok. Minden angyal, aki a földön van, annak el van zárva az ereje, de ezt a másik énje fel tudja nyitni, de akkor nagy erő szabadul fel. Sajnos az én angyalom a bukásom óta nem jelent meg, mert alkalmatlannak talál arra, hogy segítsen, de remélem, hogy egyszer előjön.
-Honnan tudod, hogy most már nincs veled?– kérdezte Sesshoumaru
-Onnan, hogy akkor megérzem a jelenlétét.

Ezzel mindenkinek a kíváncsiságát kielégítette. Erre a napra még maradtak, mert Sango sebe lassabban gyógyult, mint azt várták. Még mindig szédelgett és nem érezte valami jól magát. Kagome nagyon aggódott miatta és minden szabad percét a barátnőjével töltött. Hisako is aggódott, de ő inkább Kagome miatt, mert amióta segít a többieknek, azóta nem alszik és eszik. Néha látta, ahogy teljesen elszédül a fáradtságtól. Estére, amikor mindenki vacsorázott Hisako odasétált Kagoméhoz és adott neki ennivalót. A lány nem fogadta el, mert azt állította, hogy nem éhes. Így Hisako megkért a Inuyashát, hogy etesse meg Kagomét. A félszellem örömmel teljesítette a kérést, mert már ő is aggódott szerelméért. A miko ott aludt Sango mellett, aki úgy nézett ki, hogy sokkal rosszabbul van, mit eddig. Az angyal odasétált az alvó Kagoméhoz, majd felkeltette Sangot.

-Bocsáss meg, de valami fontosat kell mondanom.
-Persze! Mond csak!
-Sango, te nagyon beteg vagy, már hónapok óta. Nem volt valami csatád az elmúlt pár hónapban?
-Igen volt! Egy csapat szellemet irtottam ki úgy 3 hónapja, de miért?
-Megsérültél?
-Igen! A karomat megkarmolta az egyik.
-Meggyógyult a sebed?
-Igen! Furcsálltam is, hogy pár nap alatt elmúlt a mély seb. De miért kérdezel ilyeneket? Én most azért vagyok ennyire gyenge, mert…
-Úgy gondolom, hogy akkor megmérgeztek, és azért gyengülsz folyamatosan. Holnap Kagoméval meggyógyítunk, de szerintem ez nem csak egy egyszerű mérgezés. Ehhez majd én kellek, de most pihenj, jó?
-Rendben! Mirokunak ne szóljál, csak holnap.

Hisako bólintott és lefeküdt. Másnap az angyal mindent elmesélt és a többiek belementek, hogy addig maradnak, amíg nem gyógyul meg Sango. Csak Sesshoumaru volt egy kicsit elégedetlen, mert már kezdte unni az itt tartózkodást. Kagome elküldte Hisakot gyógyfüveket szedni. Hisako odasétált a szellemhez és elhívta magával. Nem kellett sokáig győzködni Sesshoumarut, mert alig várta, hogy elmehessen valahová.

-Azt mond meg nekem, hogy miért nem mész akkor haza, ha nincs kedved maradni?
-Ez egy jó kérdés! Nem tudom, valamiért itt kell maradnom, de sajnos nem tudom, hogy miért. Hogy jöttél rá, hogy mi baja van Sangonak?
-Angyali megérzés! Mondhatok valamit?
-Ahogy gondolod!
-Úgy érzem, hogy nagyon megkedvelted ezt a kis társaságot, nem? Ezért nem akarsz még menni.
-Azt nem mondom, hogy imádom őket, de legalább nem támadok rájuk és elviselem a jelenlétüket. Soha nem voltam egy érzelgősfajta.
-Azt máris gondoltam, de nem is vagy gonosz szellem. Téged a történések furcsa játéka tett ilyenné. Szerintem belül igazán nagy szíved van.

Ekkor Hisako Sesshoumaru szívére tette a kezét. A szellem nagyon meglepődött ezen, mert hagyta magát. Tetszett neki a lány bátorsága és az ereje, de most valahogy úgy érezte, hogy ezek mind eltörpülnek a lány szépsége mellett. Hisako megfogta a szellem levágott karjának a csonkját és becsukta a szemét. Pár perc múlva fényesség támadt és a fényből lassan egy kéz formálódott ki. Amikor a fény elült, Sesshoumaru látta, hogy visszanőtt a levágott keze.

-Ezt miért csináltad? -Azért, mert akinek melegség van a szívében, annak nem lehet fél karja.

Az angyal rámosolygott a szellemre és ment tovább a gyógyfüvekért. Délutánra értek vissza, de rengeteg növény volt náluk, így a többiek nem kérdezték, hogy hol voltak ennyi ideig. Kagome ez idő alatt alaposan megvizsgálta Sangot és mérgezés jeleit találta meg rajta. A gyógyfüvekből főzetet készített és megitatta Sangot, de semmit nem használt. Hisako tudta jól, hogy nem csak egy szimpla mérgezés ez.

-A mérgezés mellett valaki nagyon erős varázslatot mondott rá, ami a vérében van a sérülés miatt. Én meg tudnám menteni, de ahhoz nagyon sok energiára és nagyon bonyolult varázslatot kéne megcsinálnom. Ahogy a másik ének kéne.
-Akkor hívd gyorsan a másik énedet!- mondta Miroku, aki nagyon aggódott Sango miatt. Az angyal leült Sango mellé és becsukta a szemét. A jobb kezét Sango mellkasa fölé tette, a bal kezét, pedig a saját szíve elé. Nem sokára megjelent mögötte egy fehér ruhába öltözött, szőke kis angyal, akinek kis apró szárnyi voltak. Nagyon aranyos volt. Ránézett Hisakora, majd Sangora és ő is becsukta a szemét.

Hisako el kezdett énekelni és lágy mozdulatokat tett a kezével Sango teste felett. Gyönyörűen énekelt, a fák a közelben virágozni kezdtek és minden sugárzott a békétől és a boldogságtól. Mindenki ámulattal hallgatta. Amikor abbahagyta, döbbent csend fogatta. Az angyala a dal végeztével eltűnt. Sango újra erősnek érezte magát és elmúlt minden baja.

-Sango meggyógyult! Egy erős varázsdémon léleksorvasztó átkot bocsátott rá. Ha nem semlegesítik az erejét, akkor pár hónap alatt elpusztítja a célszemélyt. Egy első osztályú varázslat semlegesíti az egészet.

Hisako összeesett a fáradtságtól és mélyen aludt. A többiek pár óra múlva úgy döntöttek, hogy elindulnak vissza. Sesshoumaru vállalta, hogy viszi Hisakot, addig, amíg alszik. A lány könnyed volt és még álmában is szép volt. Estére már szinte vissza is értek. Hisako még mindig aludt, de ezt senki nem bánta, mert nagyon nagy dolgot tett és legalább láthatták egy angyal másik énjét. Letáboroztak és hamar el is aludtak, kivétel Sesshoumaru, aki nem volt álmos és amúgy sem szokott éjszaka aludni. Csöndben nézte a tábortüzet, de néha lopva az angyalra pillantott. Úgy hajnali két óra fele Hisako kinyitotta szemét, ezt észrevette a szellem is és odament a lányhoz.

-Hé! Fenn vagy? Már azt hittem, hogy soha nem kelsz fel.
-Ki kellett pihennem magam, mert…
-Nekem nem kell magyarázkodnod! Csodálatos dolgot tettél. Én soha nem szoktam megdicsérni valakit, de ez… na mindegy! Tudod, nekem nagyon tetszett az angyalod vagy hogy is hívják. Igazán kifejezte azt, hogy valójában milyen vagy.
-Te most bókolsz nekem? Még eddig egy szellem sem volt kedves velem és nem dicsért meg. Inkább meg akart ölni.
-Én csak az igazat mondom.
-Soha nem szoktál hazudni?
-Nem jellemző rám, mert megtanítottak tisztelni az ellenfeleimet és…
-Szóval én az ellenfeled vagyok?
-Ugye soha nem hagyod, hogy befejezzem a mondatot. Igaz, hogy anyám a gyilkolásra nevelt, de egyben megtanította, hogy tiszteljem a másikat, akkor is, ha barát vagy ellenség.
-Te nem Inuyasha testvére vagy?
-De! Mi féltestvérek vagyunk. Az apánk egy, de nekem az anyám teljes szellem volt, neki meg egy halandó. Apánk mind a kettőnkről gondoskodott és néha meglátogattam Inuyasháékat és az igazat megvallva Inuyasha anyja egy nagyszerű halandó volt. Egyszer meséltem az anyámnak, hogy milyen jó volt ott lenni apáéknál és erre ő megvert és azt mondta, hogy soha többé nem mehetek egy halandó közelébe sem, mert azok az életre sem méltók. Annyira megijedtem akkor tőle, hogy megutáltattam magamat a halandókkal és elhitettem magammal azt, hogy a halandókat ölni kell. De mióta sok időt töltöttem Kagoméval, Mirokuval, Sangoval és Inuyashával, rájöttem, hogy a halandók is lehetnek olyan erősek, mint egy igazi szellem. Így aztán már nem is utálom annyira az embereket.
-Sok fájdalom ért téged gyerekkorodba, de le tudod győzni, mert a szíved mélyén sok kedvesség lakozik, mert akkor nem mentetted volna meg, és nem is nevelted volna fel Rint.
-Honnan tudsz Rinről?
-Mondjuk úgy, hogy a kis angyalom súgott nekem. Köszönöm, hogy ezt elmesélted nekem.

Hisako adott egy puszit a szellem arcára, majd nézték tovább csöndben a tüzet, de egyikük sem a tűzre figyelt, hanem egy kis apró dolgon járt az eszük.

Másnap elindultak haza. Nem kellett sokat menniük, hogy elérjék Kaede anyó faluját, ahol a kis társaság letelepedett. Shippou és Rin szaladtak eléjük. Kagome odafordult Hisakohoz.

-Hisako! Azt szeretném, hogy boldog légy. Ennyi a kérésem és azt nem szeretném, hogy nekem szolgálj tovább, mert így nem lehetsz szabad. Te döntöd el, hogy mit szeretnél csinálni, de arra viszont megkérlek, hogy vigyázz magadra és legyél boldog.
-Értem! Ne aggódj! Én bárhol boldog vagyok, csak ti legyetek a közelembe.
-Mit fogsz most tenni?- kérdezte Sango
-Velem marad!- felelte Sesshoumaru- Úgy döntöttem, hogy itt maradok én is és szeretném, hogy ha velem maradnál.
-Szívesen!

Így mindenki boldog volt, mert együtt maradtak. Pár hónap kellett csak, hogy Hisako és Sesshoumaru egymásba szeressenek és összeházasodjanak. Ez idő alatt Sango és Kagome is teherbe esett. Boldogan éltek tovább.

The End