Hulló csillag

By Orsi

1. rész

5 év telt el, amióta Kagome a középkori Japánba került. Azóta Narakut legyőzték, de nagy árat kellett fizetni érte. Kouga a farkasok vezetője sajnos meghalt, amit Kagome nagyon nehezen tudott feldolgozni, mert nagyon jó barátok voltak. Inuyasha is sokat változott, mert megölte Kikyout és Kagome mellett maradt. Sango és Miroku a kis csapattal tartott, de már nem annyira érdekelte őket a szellem vadászat.

Egy kis tisztáson Kagome szaladt el sírva. Már megint összeveszett Inuyashával, de most nagyon megbántotta a szellem. Tudta, hogy Inuyasha úgy is utána megy, de már nem érdekelte. Elhatározta, hogy soha többé nem szól hozzá. Olyan sértő dolgokat mondott, hogy azt nem tudja olyan könnyen feldolgozni, mint a többit. Sokáig futott és nem is tudta, hogy merre. Csak az volt a lényeg, hogy minél messzebb kerüljön innen. Ahogy szaladt megbotlott egy kőbe, amitől a földre került. Nem volt ereje, hogy felálljon. Ott sírt tovább a földön. Pár óra múlva Inuyasha könnyen megtalálta Kagomét. A miko a földön feküdt és sírt. A félszellem soha nem hallotta annyira sírni Kagomét, mint most.

-Kagome?

-Mit akarsz? Hagyj békén!

-Sajnálom és nem akartam ilyeneket mondani.

-De mégis megtetted! Hogy voltál képes olyanokat mondani.

-Mondtam, hogy sajnálom! Nem akartalak megbántani.

-HOGY NEM AKARTÁL?

Kagome gyorsan felállt a földről és Inuyasha szemébe nézett. Olyan düh és harag csillogott a szemében, hogy a félszellem egy percre megijedt tőle.

-MI A FENÉT KÉPZELSZ MAGADRÓL?- üvöltötte Kagome

Ezzel egy időben Kagome egy akkora pofont adott a félszellemnek, hogy Inuyasha megtántorodott. Nem szólt egy szót sem, mert tudta, hogy igaza van.

-Kagome én úgy sajnálom! Ha tudom, hogy hallod akkor nem szólok egy rossz szót sem Kougáról.

-Azt megértem, hogy utáltad, amikor még élt, mert azt hitted, hogy szeretem, de most hogy meghalt… Tudod, ő mindig megvédett, ha te nem voltál a közelben.

-Tudom!

-És azt hogy értetted, hogy én most mindent alárendelek ennek?

-Mindenki segíteni akar neked, hogy túl legyél rajta, de te senkitől nem fogadsz el segítséget. Ezt nem kellene elmondanom, de Sango és Miroku már nagyon unja, és már el akarnak menni. Őszintén, most már én is nagyon unom.

-Ezért mondtad, hogy jobb lenne, ha haza mennék?

-Nem! Tudod, hogy nagyon szeretném, hogy maradj, de egy kicsit meg vannak viselve az idegeid.

-Szóval azt mondod, hogy felesleges vagyok itt?

-Nem! Tudod, hogy ez nem igaz. Nagyon szeret mindenki, de mióta Kouga meghalt, azóta veled nem lehet bírni. Túl kell tenned magad rajta. Az már fél éve volt.

-Jól van!

-Gyere ide!

Inuyasha magához ölelte Kagomét, aki erre el kezdett sírni. Nagyon szerették egymást, de ezt még eddig nem mutatták ki. Inuyasha gyengéden megcsókolta Kagomét, majd mikor befejezték a csókolózást lassan vissza is indultak. Nem szóltak egymáshoz, mert nem tudtak mit mondani a másiknak. A csöndet Inuyasha törte meg.

-Kagome! Akkor mi most…

-Igen! Szerintem jobb lesz, ha nyíltan kimondom, oké?

-Igen!

-Együtt vagyunk és szeretlek!

-Én is!

Inuyasha megfogta Kagome kezét és így mentek tovább. Amikor visszaértek Sango és Miroku nagyon meglepődött, hogy Kagome és Inuyasha kézen fogva jönnek. A szellemirtó lány odarohant barátnőjéhez és megölelte.

-Jaj Kagome! Azt hittem, hogy valami bajod esett.

-Sango! Tényleg itt akartatok hagyni, ha nem változom?

-Gondolkoztunk rajta, de…

-Megváltozom, csak nem hagyjatok el, oké?

-Rendben.

Ezután folytatták az útjukat. Egy hete mentek a szellemek után. Ez idő alatt Kagome gyökeresen megváltozott. Olyan volt, mint régen. Sokat nevetett és mindig cukkolta kedvesét. Inuyasha és Kagome között virágzott a szerelem. Inuyasha egy percet sem hagyott ki, hogy a mikoval legyen. Minden kívánságát leste. Nagyon boldogok voltak.