2. rész

Egy szép tavaszi napon egy barlangban szálltak meg, mert esett az eső. Sokat nevettek, de valami beárnyékolta a boldogságukat. Senki nem tudta, hogy másnap a kis csapat el fog válni.

Másnap mikor felébredtek, Inuyasha és Kagome látta, ahogy Sango és Miroku nincsenek ott velük. Sango és Miroku kora reggel elindultak, mert úgy döntöttek, hogy egy időre elhagyják a mikot és félszellemet, hogy megbeszéljék a problémájukat. Csak egy búcsúlevelet hagytak, amibe leírták, hogy egy hónap múlva visszajönnek, de most egyedül hagyják őket. Kagome nagyon el volt szomorodva, hogy a legjobb barátai itt hagyták őket. Inuyasha nem értette, hogy erre miért volt szükség.

Lassan elindultak, hogy egy közeli falu szellemét megöljék, mert sokat hallottak róla, hogy szegény falusiak életét megkeseríti. Úgy félúton járhattak, amikor találkoztak egy erős szellem csapattal.

-Kik vagytok? És mit akartok a területünkön?- kérdezte az egyik.

-Semmit, csak el szeretnénk jutni.- mondta Kagome

-Jól fogalmaztál kislány, mert csak el szeretnétek jutni.

-Tsö! Ha rajtam múlik, akkor könnyebben átjutunk rajtatok, mint hogy észre vennétek!

-Egy nyomorult félszellem nem beszéljen nekem.

Inuyasha alig pár perc alatt megölte a szellemeket. Nem voltak erősek, de valamiért olyan érzése volt, hogy valaki direkt mondta a szellemeknek, hogy támadja meg őket. Már jó pár órája nagyon ideges volt és valami nem tetszett neki. Kagome és ő tovább indultak. Kagome is nagyon idegesnek tűnt, de nem szólt egy szót sem.

-Nem gondolod, hogy ez nem…- kérdezte Kagome

-Direkt volt! Nekem is ez a véleményem. Nem tetszik, hogy ennyire könnyen elbántam egy csapat teljes szellemmel. Mintha valaki direkt küldte volna őket oda.

-De szerinted ki? Naraku?

-Nem! Tudod, hogy ő már nem él és szerintem nem képes már visszajönni ebbe a világba.

-Csak szerinted? Ez engem nem nyugtatott meg.

-Látom rajtad, de ne aggódj, mert nem lesz semmi baj és vigyázok rád.

-Tudom!

Kagome egy gyengéd, de mégis érzelem dús csókot adott Inuyashának. A fiú fülig pirult, de viszonozta a dolgot. Elindultak, hogy megkeressék a szellemeket. Az út közepén láttak egy öreg anyókát, aki feléjük tartott, de nagyon gyenge volt. Inuyasha és Kagome segített neki.

-Köszönöm szépen!- mondta az anyó

-Nincs mit, de miért sétálgat egyedül?- kérdezte Inuyasha

-Éppen az egyik ismerősömhöz megyek. -És hol lakik?

-Túl messze! Sajnos nagyon sokára érek oda

-Akkor mi elkísérjük az anyót, rendben?- ajánlotta fel Kagome

-Sajnos oda még ti is messze vagytok, de ha van egy kis időtök, akkor elmesélem, hogy hova tartok.

-Szívesen meghallgatjuk a történetét.- mondta Inuyasha

Kagome furcsállta is, hogy Inuyasha ennyire segítőkész, de arra gondolt, hogy a napokban történő események hatására lehet. Az anyó és a kis szerelmes pár elsétáltak egy sziklához és leültek rá. Az anyó nagyon elfáradt, pedig Inuyasha a hátán vitte.

-Amint már mondtam, és egy barátomhoz megyek, hogy meglátogassam. Szegény elég sokat dolgozott az életében. Ahová én igyekszem az én testvérem. Mivel a férjem meghalt pár éve így csak rá számíthattam, de sajnos Timuno pár hónapja meghalt. A sírja egy messzi faluban van, és hozzá igyekszem. Minden hónapban elmegyek hozzá, hogy beszélgessek és imádkozzak hozzá. Szegény mindig azt mondta, hogy mindig ott lesz mellettem, csak gondoljak rá. Ő azt vallotta, hogy minden ember és szellem, tehát minden élőlény egy csillag. Ha eljön a csillag ideje, akkor szépen lehullik, tehát meghal. Amikor valaki hulló csillagot lát, egy élőlény, akár ember akár szellem meghal. Azt beszélik, hogy van itt egy boszorkaféleség, aki jobban ismeri ennek a történetét. Mindenkinek megvan a csillaga, amit nem is sejt, de ha bármikor az égre néz, csak az ő csillagát pillantja meg először. Timuno egyszer megmutatta, hogy melyik az ő csillaga. Akkoriban már nagyon beteg volt. Azután, hogy megmutatta, már két csillagot láttam az égen. Pár hónap múlva láttam, ahogy a csillaga lehullik. Rögtön tudtam, hogy mi történt és másnap indultam is a faluba. Mikor odaértem, akkor már mondták, hogy szegény meghalt. Ez biztos úgy hangzik, mintha egy szép mese lenne.

-Igen egy kicsit!- mondta őszintén Kagome

-Gondoltam, de vannak ennek a történetnek egy másik oldala.

-Igen? És mi?

-Már említettem, hogy van egy boszorkány a közeli erdőben. Ő a tudója ennek a dolognak, mert ehhez a történethez tartozik egy jóslat, amit ez a boszorkány jósolt meg 50 éve. Azt fecsegték a falusiak, hogy ez a jóslat egy személyről szól.

-Tényleg, akkor mi köze van a csillagokhoz?

-Sajnos én azt nem tudom, de ő biztos tudni fogja.

-Akkor menjünk és kérdezzük meg, mert nagyon érdekel.- mondta Inuyasha

-Vigyázzatok, mert nagyon veszélyes. Abba az erdőbe senki nem mer menni, mert a boszorkány megbünteti a betolakodókat.

-Mi nem félünk. Sok mindent átéltűnt már együtt, ugye Inuyasha?

-Igen! Mi erősek és bátrak vagyunk.

-Jól van gyermekeim, de vigyázzatok magatokra, de most már mennem kell. Vár Timuno.

-Elkísérjük?- kérdezte Inuyasha

-Nem kell! Szeretek egyedül menni. Nem kell aggódni. Én nem olyan egyszerűen halok meg.

-Jól van! Viszlát!

Inuyasha és Kagome lassan elindult a megadott irányba. Nagyon kíváncsiak voltak, hogy a csillagoknak mi köze van a jóslathoz. Már egy napja mentek, de nem nagyon beszélgettek.

-Inuyasha!

-Igen?

-Mit gondolsz, milyen lehet ez a boszorkány?

-Nem tudom! De szerintem egy öregember lehet. Kagome olyan aggodalmas fejet vágsz, mi baj?

-Nem tudom! Mióta eljöttünk az anyótól, olyan furcsa érzésem van. Mintha valaki figyelne minket.

-Én nem érzek semmit. Kagome itt nincs senki.

-Tudom! Látom, de akkor is van egy ilyen érzésem

-Figyelj! Nekem elég jó a szaglásom és nem érzek rajtunk kívül senkit, amúgy jó az illatod.

-Köszönöm!

-Az idegeskedés helyett, inkább gyere ide.

Kagome ránézett Inuyashára és látta, hogy a félszellem kitárta a karjait és kérőn néz a mikora. Kagome odament és Inuyasha karjaiba bújt. Szorosan ölelték egymást.

-Figyelj! Amíg én itt vagyok, addig nem kell tartani semmilyen leskelődőtől. Mindig vigyázni fogok rád.

-Nem tudsz vigyázni mindig rám, mert a halál után én már nem leszek.

-Ezt miért mondod?

-Inuyasha! Te egy félszellem vagy, sokkal több ideig fogsz élni, mint én, de ígérd meg, hogy amíg élek, addig velem leszel.

-Ezt nem is kellett volna kérni, SZERETLEK.

-Én is!

Kagome és Inuyasha gyengéden megcsókolták egymást. Miután abbahagyták, kézen fogva mentek tovább. Tudták, hogy még 2 napi járóföldre van az az erdő, amibe a boszorka lakik. Gyorsabban haladtak, mint azt gondolták. Estére már elérték az erdő szélét. Letáboroztak, és a tűz mellett a csillagokat nézték.

-Szerinted igaz?- kérdezte Kagome

-Mi?

-Az, hogy mindenkinek van egy csillaga.

-Nem tudom!

-Ha belegondolsz, akkor ez valamilyen formában igaz, mert ha magamat veszem példának, akkor én mindig csak egy csillagot nézek. Te?

-Hát nem is tudom! Az biztos, hogy van egy kedvenc csillagom.

-Akkor csak van igazság a csillagokban.

-Lehet! Most aludjunk, mert holnap hosszú út áll előttünk.

-Jól van!