3.rész

Kagome Inuyasha karjaiban aludt el. Reggel egymást ölelve keltek fel. Nagyon boldogok voltak. Maradtak volna még, de sajnos menniük kellett. Két nap múlva már jó mélyen voltak az erdőben, amikor láttak egy kis házikót. Gyorsan odamentek és megnézték közelebbről a házat. Látszólag nem volt itthon senki, de valamiért érezték, hogy van itt valaki.

-Kik vagytok?- kérdezte egy idegen hang a hátuk mögött.

Mind a ketten megfordultak és egy nagyon fiatal lányt láttak. Fiatal kora ellenére a szemei végtelen bölcsességről árulkodtak, és valamiért a félszellemnek és a mikonak is fel állt a szőr a hátán a lány láttán.

-Még egyszer kérdezem, kik vagytok?

-Sajnálom! Én Kagome vagyok, ő pedig Inuyasha

-És mi dolga egy embernek és egy félszellemnek az erdőmben?

-Keresünk valakit.- mondta Inuyasha

-És kit?

-Sajnos a nevét nem tudjuk, de azt hallottuk róla, hogy egy boszorkány.

-És kitől hallottátok? Ki mer ilyen valótlant állítani?

-Csak nyugalom. Nem kell felizgatni magát.

-Akit kerestek az itt áll előttetek.

-Hogy mi? Alig vagy 14 éves. Még gyerek és te jósoltad meg 50 éve a csillagokkal kapcsolatos jóslatot?

-Már olyan régen volt? Hát igen, elég hihetetlen, de ez az igazság. Amúgy nagyon bátrak vagytok, hogy idemerészkedtettek.

-Mi nem félünk!- mondta Inuyasha

-Azt elhiszem, de ha valamit akartok, akkor ki kell állni a próbámat.

-Elvállaljuk!- mondta Kagome eltökélten

-Jól van! Egyenként kell kiállnotok a próbát. Tudni akarom, hogy érdemesek vagytok rá, hogy halljátok a jóslatot. Először Inuyasha kezdi.

-Jól van! Mit kell csinálnom?

-Csak egy kis harc.

-Az semmi!

-Jól van! Lesz egy kis nehezítés számodra, de majd úgy is meglátod. A te próbád a bátorságra ad bizonyságot. Arra utal, hogy mennyire vagy bátor a legnehezebb körülmények között is harcba szállni.

-Már mondtam, hogy jól van! Mikor kezdjük már el?

-Itt az ellenfeled! Rinoku megidézlek!

A kislány bonyolult kézjeleket tett a levegőben. Amikor befejezte, a levegőben kirajzolódott egy varázskör, ami ezután el kezdett világítani. Ekkor világosság áradt szét a környéken. Amikor a fény alábbhagyott egy magas és szőke férfi állt Inuyasha előtt. Hosszú aranyszínű haja mellett vakítóan zöld szemei voltak. A homlokán és a két arcán egy-egy kék háromszög volt. Gyönyörű kék kimonót viselt, amin fehér hold minta volt. A kardja fehér tokban volt, de amikor kihúzta a tokból a kard pengéje halvány kék színben úszott. Elegánsan mozgott, de a mozdulatai nem voltak támadó jelegűek. Lassan elindult Inuyasha felé. Kagome nagyon tetszett ez a férfi. Valamiért olyan erős karizmája volt, hogy nem tudott ellenállni neki.

-A nehézség az, hogy Rinoku nagyon erős csábító varázslattal rendelkezik. Ez azt eredményezi, hogy Kagome teljesen az ő hatása alatt áll. Mindent meg fog tenni, hogy ne essen baja Rinokunak.

Inuyasha gyorsan hátrafordult és látta, hogy Kagoménak teljesen üresek a szemei, és bűvölten nézi Rinokut. Mire észbekapott Rinoku már ott állt Kagome előtt és gyengéden megsimogatta a lány arcát. Kagome teljesen el volt varázsolva.

-Hé! Vedd le a kezed Kagoméról!

Inuyasha kivont karddal támadásba lendült. Amikor majdnem odaért látta, hogy Kagome Rinoku elé áll. Inuyasha nagy nehezen meg tud állni. Kagome előtt egy pár centire áll meg a kardja. Látta, ahogy a lány szemei érzéketlenséget sugalltak, de ekkor egy könnycsepp folyt le a lány arcán. Inuyasha tudta, hogy ez fáj Kagoménak és küzd a varázslat ellen. Nem tudta bántani azt a lányt, akit ennyire szeret.

-Meg kell ölnöd Rinokut, de úgy, hogy Kagome védeni fogja őt.

-Ezt hogy merészelted?

Inuyasha nekitámadott Rinokunak, de Kagome mindig Rinoku elé állt. Egy kis idő múlva Rinoku is támadott. Inuyasha súlyosan megsebesült, de már nem érdekelte a sebe. Csak az érdekelte, hogy Kagomét sikerüljön észhez téríteni. Döntött, elhatározta, hogy mit fog tenni.

Inuyasha nekitámadott Rinokunak, de az utolsó pillanatban irányt változtatott és Kagome kezét. Ahogy megfogta a lány kezét, magához húzta és gyengéden megcsókolta. A lány szemei újra csillogtak az érzelmektől. Inuyasha nem volt ideje tovább csodálni Kagome csodálatos szemeit. Gyorsan megfordult és rátámadt Rinokura. Rinokut annyira meglepte a támadás és a furcsa stratégia, hogy nem volt elég ideje védekezni és meghalt.

Inuyasha a földre térdelt, mert fájtak a sebei. Kagome gyorsan odaszaladt hozzá és megnézte, hogy milyen állapotban van a szerelme.

-Szép volt! Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rájössz a megoldásra.

-Mit csináltál vele?- kérdezte zavartan Kagome

-Te nem is emlékezhetsz, de éppen az előbb próbáltad megállítani, hogy megölje Rinokut, mert szeretted őt, de Inuyasha véget vetett a bájnak, azzal, hogy megcsókolt.

-Értem! De akkor is megsebesült. És még az én vizsgám is hátra van.

-Te azzal ne törődj! Azt elfelejtettem mondani, hogy ez mind a kettőtök vizsgája volt. Amúgy é meg tudom gyógyítani Inuyashát. Gyertek be a házamban és elmesélitek, hogy miért érdekel benneteket a jóslat.

Kagome bekísérte Inuyashát a lány házába. A kis ház nagyon szép rendben volt tartva. Az egyik sarokban különös borítójú könyvek és tekercsek voltak. A másik sarokban, pedig kis fiolák voltak, de ezek is szépen rendben voltak. A lány Kagomét és Inuyashát a szoba közepére irányította.

-Üljetek le, és máris jövök!

Kagome Inuyashát lesegítette. A félszellem élt, de nagyon nehezen lélegzett és már alig volt az eszméleténél. Egy kis idő múlva a lány visszajött a kezében egy kis fiolával.

-Tessék! Igya meg ez segíteni fog neki.

-Biztos?

-Igen, bízz bennem.

Kagome megitatta Inuyashával a fiolát. Egy ideig nem történt semmi, de pár perc múlva Inuyasha sebei begyógyultak. A félszellem kinyitotta a szemeit és látta, hogy egy házban van.

-Na! Akkor mondjátok el, hogy miért kell nektek a jóslat.

-Nekünk nem kell, csak hallani akartuk, mert nagyon érdekel minket. Hallottuk valakitől a csillagokkal kapcsolatos mondákat, de azt mondta, hogy te tudod jobban.- mondta Kagome

-Akkor nem is tévedett. Én jósoltam meg, de a falusiak kitaláltak hozzá egy történetet.

-De az, hogy lehet? Alig vagy több mint 14.- mondta Inuyasha

-Pontosabban 13 évesnek látszom ki, de a valódi életkorom 150 év. Egy főzetnek hála tudok ilyen sokáig élnem. Ennek azért volt értelme, mert a jóslatot védenem kell. Addig nem adhatom oda senkinek, amíg a tulajdonosa nem jelentkezik.

-Tulajdonosa? Hát nem a tiéd?

-Igenis meg nem is! Én jósoltam, de nem rólam szól.

-Akkor kiről?- kérdezte Kagome

-Várjatok! Megmutatom… hová is tettem… itt kell lennie…

A lány el kezdett kutatnia tekercsek között. Az eddig tapasztalt rend szinte semmivé foszlott. Olyan rendetlenség keletkezett, hogy alig lehetett a kislányt meglátni.

-MEGVAN!!! Tessék!

A lány Kagome kezébe nyújtott egy papírt. A tekercs nagyon jó állapotban volt. Nem lehetett rajta látni, hogy 50 éves.

Kagome kinyitotta a tekercset, és Inuyashával együtt megnézték, hogy mi áll benne.

לײןשצקץפجثتبאמטذעظشفيركװىڅڛڝٺټٷڴڸנםשש

Egy kis idő múlva Kagome és Inuyasha értetlenül nézték a papírt, majd a lányt.

-Sajnos, de mi nem tudjuk elolvasni.- mondta Inuyasha

-Azt gondoltam! Csodálkoztam volna, ha el tudjátok olvasni. Ez egy másik nyelven íródott. Amikor én ezt megjósoltam egy furcsa transzba kerültem és így írtam le. Az elején én sem tudtam elolvasni és nem is sejtitek, hogy mennyit szenvedtem vele, amíg sikerült. Tanulmányoztam az összes ősi nyelvet és ekkor bukkantam rá.

-Akkor elárulnád, hogy mit takar a jóslat!

-Először is! Szerintetek ez egy mondat vagy egy kész szöveg?

-Egy mondat!- mondták egyszerre.

-Nem jól hiszitek! Ez egy 3 soros szöveg. Én is alig hittem el, de később már biztos voltam benne.

A lány teljesen izgatott lett, hogy elmondhatja, hogy hogyan jött rá a jóslat jelentésére. Ott ugrált Inuyasha és Kagome előtt, mint egy kis gyerek.

-Hé! Biztos, hogy 150 éves vagy?- kérdezte egy kicsit gúnyosan Inuyasha

-Inuyasha! Hagyd békén! Olyan aranyos, akár mennyi idős is.

-Köszönöm! Kagome te igazi jótét lélek vagy. Igaz, hogy 150 éves vagyok, de mindig is gyermeki viselkedésem volt. Ezért is bocsátottak el a papnőképzőből. Ekkor kerültem egy öregemberhez, aki varázslást tanított nekem. Egy kis idő múltán kifejlesztettem a magam mágiáját. Az én varázslatom a természetre összpontosított. Nagyobb és erősebb varázslatokat tudtam elvégezni, igaz, hogy sokkal hosszabb időben tellett. A mesterem egy idő után nagyon öreg és gyenge lett. Sajnos nem tudtam megmenteni, mert egy csata miatt túlságosan le voltam gyengülve. Aznap este jósoltam meg a kezetekben lévő jóslatot.

-Akkor te egy papnő lettél volna?- kérdezte Kagome

-Hát legalábbis mindenki ezt várta tőlem. Mikor elküldtek az iskolából, a családom kitiltott. Nem volt otthonom.

-Ez szörnyű!

-Tudom! De most beszéljünk a jóslatról.

-Rendben!

-Miért szeretnétek tudni, hogy mi áll benne?

-Már mondtuk! Nem akarunk visszaélni vele, csak szeretnénk tudni, hogy mi áll benne. Tényleg a csillagokkal kapcsolatos?- mondta Kagome

-Igen! A jóslat így szól:

„Lelkek csillaga fénylően ragyog az égbolton a lehulltig,

Fényük elhalványodása után egy helyre térnek a lelkek,

Ez a hely a csillagok gyűrűje.”

-Ez mit jelent?- kérdezte Inuyasha

-Azt, amit jelent! Ezt nem tudom, jobban elmagyarázni. Van egy gyűrű, ami a halottak lelkét tartalmazza. Mindenféle erő lakik benne, de ezt csak az arra jogosult viselheti.

-Ezt meg honnan veszed?

-Mondtam, hogy sok munkámba került. Tanulmányoztam az ősi tekercseket, amik többször említik ezt a gyűrűt. Csak egy személy hordhatja. A kapott erőről nem sokat ínak, de…

-Mi?- kérdezték egyszerre

-Arról írnak, hogy egy papnő és férfi jön el érte és ők az alkalmasak a viselésére.

-Mind a ketten, úgy, hogy csak egy gyűrű van? Elég furcsa, nem?- kérdezte Kagome

-Tudom, ez nekem is furcsa. Nem tudom elképzelni, de ez már akkor derül ki, ha valaki egyszer megkeresi.

-És hogyan lehet megtalálni? Merre van?- kérdezte Inuyasha

-Miért érdekel?

-Meg akarjuk nézni!- mondta Inuyasha helyett Kagome

-De ti…

-Mi képesek vagyunk rá. Én egy papnő vagyok, ő, pedig egy férfi.

-Ez igaz, de… miért?

-Kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi képesek vagyunk rá.

-Szóval nem azért kell nektek, hogy megszerezzétek magatoknak?

-NEM!- mondták egyszerre.

-Akkor feleslegesen figyeltettelek titeket? És ezért kellett annyi szellemet megidéznem?

-Akkor te voltál? De miért?

-Csak azért, mert sejtettem, hogy ti el fogtok jönni, de azt nem tudtam, hogy milyen erősek vagyok és, hogy mi szándékotok van a gyűrűvel.

-Értem, de mikor indulhatunk, és merre van?- kérdezte egy kicsit türelmetlenül Inuyasha

-Északra, a Tomoya hegyeken túl van egy erdő. Ennek az erdőnek a közepén van egy szép tisztás. Nem fogjátok eltéveszteni, mert ezüst fényben úszik a lelkek miatt. Addig viszont nem lesz könnyű dolgotok, ezért veletek megyek.

-Jól van! De még a nevedet sem tudjuk.- mondta Kagome

-Jaj, hogy lehetek ennyire faragatlan. A nevem Yume.

-Jól van, akkor indulhatunk?

-Igen, csak összeszedek pár dolgot.

Pár óra múlva már el is indultak. Yume egy kisebb arzenállal jött, amit Inuyashának kellett cipelnie. Nem sokat haladtak, mert Yume egy kis idő múlva elfáradt és éhes is volt. Inuyasha sokat mérgelődött, hogy 150 éves létére tényleg olyan, mint egy 13 éves kislány. Kagoménak nagyon tetszett, mert volt kit babusgatnia. Úgy érezte magát, mintha egy egész családja lenne. Estére éppen, hogy elérték a hegyek lábát. Ott egy barlangban szálltak meg. Yume nagyon hamar el is aludt, vagy csak Inuyasháék gondolták…