4.rész

Kagome odament Inuyashához és gyengéden adott egy puszit a félszellem arcára. Inuyasha egy kicsit belepirult, de hamar viszonozta a csókot egy nagyobbal, majd együtt aludtak el. Másnap kipihenve indultak tovább. Megbeszélték, hogy Yume Inuyasha hátán fog menni, mert így gyorsabban elérik a céljukat. Jelentősen gyorsabban haladtak, mert estére már a hegy tetején szálltak meg. Nagyon hideg volt fenn. Nem gondolták, hogy nyáron egy nem nagy hegyen ilyen hideg lehet. Ez nagyon különös és riasztó volt.

-Ne aggódjatok, csak a hegy szelleme nem akarja, hogy itt legyünk. A hideggel akar minket elüldözni, de én tudok segíteni.- mondta Yume

-Akkor mire vársz?- kérdezte Inuyasha

Yume bonyolult kézmozdulatai után egy varázskör jelent meg, ami olyan bonyolultan nézett ki, mint a kézmozdulatok. Rá egy percre senki nem fázott.

-Amíg itt vagyunk, tettem mindenkire egy hő aurát. Ez nem hagyja, hogy fázzunk.

-Jól van, de ez érvényes, ha alszunk is, mert nem sokára a tűz elalszik, és aludnunk kell.- mondta Kagome

-Persze! Aludjatok csak nyugodtan. Amúgy is ti ketten alusztok!

-Mi?- kérdezték egyszerre.

-Jó éjt!

Egy kis idő múlva Yume elaludt és már csak Inuyasha és Kagome volt fenn. Inuyasha is álmos volt, d látta, hogy Kagome nem alszik. A miko kiment a barlang szájához és nézte a csillagokat. Egy fél óra múlva Inuyasha odasétált a lányhoz.

-Kagome! Mi a baj?

-Semmi, csak annyit gondolkoztam, hogy milyen erős lehet az a gyűrű. Meg azon, hogy mit tegyünk ezután.

-Ezt hogy érted?

-Életünk végéig nem kergethetjük a szellemeket, mert annak semmi értelme. Oké, hogy segítünk, akinek kell, de nem tehetjük meg, hogy mindenkinek segítsünk. Mit csináljunk azután?

-Értem mire gondolsz, de sajnos én ezt nem tudom megmondani, mert nem látok a jövőbe. Annyi biztos, hogy én veled akarok maradni akkor is, ha már nem vadászunk szellemekre.

-Tudom, de akkor sem maradhatsz velem örökre, mert…

-Kagome! Hagyd már abba a hülyeségedet. Soha nem beszéltél így, és most állandóan ezzel nyaggatsz.

-Jól van, de szeretném, ha tudnád, hogy melyik az én csillagom.

-Nem kell megmutatnod, mert tudom.

-Hogy mi? De honnan?

-Az évek során elégszer néztelek, tehát tudom, hogy melyik a tiéd.

-Akkor mutasd meg!

-Az ott!

Inuyasha egy kicsi, de annál fényesebb csillagra mutatott. Kagoménak leesett az álla, hogy Inuyasha tudja, hogy melyik az ő csillaga. Soha nem is mondta senkinek és eddig nem is tudta, hogy az az övé. Nagyon boldog volt, mert ez azt bizonyította, hogy Inuyasha tényleg szereti. Egy kis idő múlva Inuyasha szólalt meg. A hangja lágy volt és kedves.

-Tudod, hogy honnan tudom, hogy melyik a tiéd? Nem onnan, hogy néztelek. Az a csillag teljesen rád jellemző. Mások szemében kicsi vagy, de a ragyogásod, ahogy betöltöd a körülötted lévő teret, az nagy emberré tesz. Ha jobban megnézed azt a csillagot, akkor láthatod, hogy sok más csillag is ott szorong mellette, mert azok rész akarnak a te ragyogásodból. Az én csillagom is ott van melletted. Nézd!

Kagome felnézett és látott még 5 csillagot, ami körbevette az övét. Volt egy csillag, ami szorosan az övé mellett volt. Az volt Inuyasha csillaga, de ekkor felfedezett még valamit.

-Nézd Inuyasha! Halványan látszik egy csillag kettőnk között.

-Tényleg! Lehet, hogy Yume az, csak még nem teljesen a család tagja.

-Lehet, de most menjünk aludni, mert álmos vagyok.

Inuyasha és Kagome ismét egymás karjaiban aludtak el. Kagome olyan boldog volt másnap, hogy Yume azt hitte, hogy nem ő a gyerek, hanem Kagome. A miko ugrált és táncolt. Inuyasha is sokkal többet nevetett. Yume nem értette, hogy mi üthetett beléjük.

-Nektek meg mi bajotok?

-Semmi! Tegnap este sokat beszélgettünk pár dologról.- mondta Inuyasha

-De miről? Kagome mellett úgy érzem, hogy egy vénasszony vagyok! De amúgy elég vicces.

-De hát vénasszony vagy, nem?

-Kikérem magamnak! Csak idősebb vagyok az átlagnál.

Ezen mindenki el kezdett nevetni. Most nagyon hamar elérték a hegy alját. Csodálták is, hogy még senki nem támadott rá. Mikor kezdett már sötétedni, Yume azt kérte, hogy hagyják egy kicsit egyedül, mert imádkoznia kell. Addig Inuyasha és Kagome elmentek egy kicsit sétálni.

Yume keresett egy szép fát és leült alá. A fa törzséből vágott le egy kicsit és utána összemorzsolta. Ezután rakott egy kis tűzet és a morzsolt fatörzset beleszórta a tűzbe. A tűz színe kékké változott. Yume kézmozdulatai után megjelent a kör.

-Shion jelenj meg!

Ekkor a fából előlépett egy csodásan szép lány. Alig volt 20 éves, de végtelen bölcsesség áradt szét benne. Arany kimonót viselt, a kezében egy ősi fa ága volt, ami aranyból volt. a homlokán egy fának a mintája volt látható.

-Miért hívtál?- kérdezte Shion

-Bocsáss meg úrnőm, de segítségedet kérem.

-Nekem senki sem az alattvalóm, mond ki vagy te?

-Yume a nevem! Egy természet boszorkány. Faniko nagymester tanítvány voltam.

-Értem! Ő volt a legjobb! És miben kéred a segítségemet?

-Kísérek két személyt, egy embert és egy félszellemet, akik a csillagok gyűrűjét keresik…

-Mi? Azt tudod, hogy senkinek nincs olyan hatalma, hogy akár a közelébe is kerüljön a gyűrűnek, de már úgy is láthatták, mert a védelmét nem olyan egyszerű megtörni.

-Épp ez a baj! Semmilyen ellenség nem volt, egy akadály sem…

-Mi? Ez hogy lehet?

-Én már több hónapja figyelem őket, mert láttam a jövő tavában, hogy eljönnek majd hozzám. Valami nagyon furcsa van bennük. Nekik nincs akadály. Azt nem mondom, hogy nem küzdenek meg a csatákban, de olyan benyomásom van, hogy csak játszanak. Ma is Kagome, vagyis az ember nevetve ment át a szellemi akadályokon. Igaz, hogy egy miko, de egy mikonak is fájdalmat okoz, ha egy ilyen mezőn áthalad. Inuyasháról nem is beszélve. Mintha nem is lett volna ott az akadály.

-Lehet, hogy nem volt ott!

-Nem! Az ki van zárva. Én megéreztem. Mióta itt vagyunk, sokkal fáradtabb vagyok és úgy érzem, hogy nem érem el a célomat soha.

-Hát igen! Az erőtérnek direkt ez a hatása. Mi van a csillagaikkal?

-Ez a másik furcsaság! Egymás mellet vannak és Kagome csillaga a legfényesebb és a legkisebb.

-De hol helyezkednek el?

-Az Yigarimou csillagrendszer középpontjában.

-A közelében vagy a teljes közepén?- kérdezte türelmetlenül Shion.

-A teljes közepén, de miért fontos ez?

-Azért, mert az ősök azt mondták egyszer, hogy lesz egy pár, aki a gyűrűt keresi és Yigarimou csillagrendszer központjában élnek. Lehet, hogy ők azok, akik alkalmasak a gyűrű érintéséhez. Új feladatot kapsz! Figyeld őket és jelentsd nekem. Tudod, hogy melyik fákban élek. Segítsd őket, mert ők lehetnek azok, akik uralják ez a földet.

-Értem! Köszönöm a tanácsot és az információkat.

-Most távozom!

Azzal el is tűnt Shion. Yume nagyon elfáradt a varázslásban. Alig, hogy visszaért a megbeszélt helyre, látta, ahogy Inuyasha és Kagome gyengéden csókolóznak. Yume eszméletét vesztette és elesett. Gyorsan Inuyasha az ölébe vette és letette a tábortűz mellé.

-Szegény nagyon el van fáradva.

-Látom! De nem azt mondta, hogy imádkozni megy? Az imádkozás ennyire fárasztó?- kérdezte Inuyasha

-Nem tudom, de hagy aludjon most köztünk, rendben?

-De hát 150 éves! Tud ő magára vigyázni, nem?

-Az lehet, de kislánynak néz ki és úgy is viselkedik. Nem halsz bele, ha egy éjszakát velünk tölt.

-Jól van, de csak most az egyszer.

Kagome óvatosan lefektette Yumét, majd ők is elaludtak. Másnap szinte egyszerre keltek fel. Yume egy kicsit csodálkozott is, hogy Inuyasha és Kagome feküdt, de valahogy sokkal erőteljesebbnek érezte magát itt, mint máshol.

-Jó reggelt! Hogy aludtál? Egy kicsit elfáradtál tegnap este.- mondta kedvesen Kagome

-Hogy kerültem ide?

-Idefektettünk!- mondta Inuyasha

-De hát 150 éves vagyok, nem kell…

-Erről nem nyitok vitát, mert nekem akkor is egy gyerek vagy.- mondta Kagome

-Jól van!

Kagome felült és el kezdett serénykedni, hogy reggelit készítsen a többieknek. Yume csak nézte, és beléhasított egy érzés, de ezt nem tudta, volna megmondani, hogy mi.

-Beszéljünk másról! Tegnap el is felejtettük mondani, hogy Inuyasha és az én csillagom között látszik halványan egy kis csillag. Úgy gondoljuk, hogy az a tiéd lehet.

-Az ki van zárva! A csillagok nem változtatják a helyüket…

-Mi van?

-Semmi, de most el kell mennem. Nemsokára itt vagyok!

Kagome nem értette, hogy hova szalad ennyire, de nem törődött vele, mert ekkor a hátához simult Inuyasha. A félszellem soha nem ölelte ennyire gyengéden. Nagyon boldog volt, mert olyan férfi szereti, aki mindenét feladná, hogy a közelébe legyen.

-El is felejtettem mondani tegnap, hogy mennyire jó volt a tegnap estém! Köszönöm! Hát igen. Inuyasha és Kagome között történt pár dolog, amíg Yume imádkozott. Csodálatos perceket töltöttek együtt. Yume erről semmit nem tudott. Még kapóra is jött, hogy akkor el akart menni, imádkozni, mert így volt pár órájuk egymásra. Kényeztették és szerették egymást kötöttségek nélkül.

***

Eközben Yume elment ugyanahhoz a fához és megint megidézte Shiont. A fák úrnője csodálkozva fogadta, hogy ilyen hamar változás történt a gyűrűvel kapcsolatban.

-Mi történt lányom?

-Ma Kagome említett valami furcsaságot. Lehet, hogy semmi jelentősége, de ez nem mindennap történik meg, tehát…

-Mondjad már! Az én türelmem sem végtelen.

-Kagome azt mondta, hogy az ő és Inuyasha csillaga között megjelent halványan egy kis csillag.

-Ez érdekes! Itt az idő, hogy odaadjam neked a jóslat másik felét, amit a mestered jósolt meg úgy 100 évvel ezelőtt. Erről azért nem tudsz, mert az ősi tanács megtiltotta neki, hogy bárkinek is szóljon róla. Csillag tekercs…

Ekkor a fa egyik ágából egy tekercs jelent meg, aranyszalaggal körbetekerve. Yume óvatosan megfogta, és magához vette. Nagyon óvatosan bánt vele.

-Azt szeretném, ha előttük nyitnád fel és együtt olvasnátok el. Te érteni fogod a nyelvet, de ők nem. Nagyon sok mindenre magyarázatot ad, amit most megemlítettél nekem. Most mennem kell, mert a tanács kíváncsi a fejleményekre.

-Köszönöm a segítséget!