6.rész

Kagome egy kisgyereket látott Inuyasha karján. Inuyasha nagyon furcsán nézett ki, mert ezüstszínű kimonót viselt és az ujján egy furcsa gyűrű volt. Ekkor megjelent előtte a saját képe. Ő is ezüst ruhát viselt és nála is volt egy gyűrű. Nagyon boldogok voltak. Egy gyönyörű házban éltek, hatalmas kerttel. Mindenki ott volt, akit szerettek. Furcsa volt, mert ott volt Sesshoumaru is és mosolygott. Kagome lelkében hatalmas békesség áradt szét. Ezt a boldogságot kereste mindig és most látta. Most jobban megnézte a kisgyereket. Kutyafülei voltak. Hosszú ősz haja volt, mint Inuyashának, de a kutyafülei vége fekete volt. A szemei olyanok voltak, mint Kagoménak. Nagyon aranyos kislánya volt. Ekkor a látomásnak vége szakadt.

-Én… én…

-Azért mutattuk meg, mert a tanács úgy gondolja, hogy te és Inuyasha vagytok az igazi kiválasztottak. Amint láttad nálatok volt a gyűrű. Ti hoztátok el a békét. Mindenki békességben élt és nem volt harc vagy káosz.

-Nekem van egy lányom! Csodálatos!

-Most, hogy tudod a jövőd, kérlek titeket, hogy vigyázzatok Yuméra és a gyűrűre. Mi itt leszünk. Ha nálatok van a gyűrű, akkor bármikor képesek vagytok megidézni bennünket.

-Kérdezhetek valamit?

-Persze!

-Miért akarod, hogy ennyire megvédjük Yumét?

-Mert ő az én unokahúgom. A nővérem gyermeke, de kisbaba korában elrabolták, és nem tudtuk hol van. Addig, amíg a mestere nem jelentette, hogy nála van és vigyázz rá.

-Értem! Köszönöm a segítséget.

-Szívesen királynőm!

Azzal Shion és Himo meghajoltak előtte és eltűntek. Kagomét nagyon zavarta ez a kifejezés, de már nem tudott mit szólni. Visszament a szállásukra. Inuyasha már nagyon ideges volt, mert nem találta sehol. Az illatát sem érezte.

-Yume! Találkoztam Shionnal és megmutatta a jövőm.

-Te miről és kiről beszélsz?- kérdezte Inuyasha

Kagome mindent elmondott, amit Shiontól halott és azt is, amit a vízben látott. Inuyasha pár percig nem szólt semmit, mert alig akarta elhinni, amit hall. Azután csak szavakat tudott kipréselni magából.

-Szóval… te és… én… a… jövőben!

-Lehet, hogy már nem is annyira a jövő! Akár most is sikerülhetett. Már 20 éves vagyok! Tudok vigyázni magamra és rá is, ha úgy hozza a sors.

-Szóval, akkor lehet, hogy már sikerült?

-Azt pontosan nem tudom, de Yume egy másik szívverést halott a hasamban, szóval…

-Ez nagyszerű.

Inuyasha felkapta Kagomét, és a levegőben megforgatta. A félszellemmel madarat lehetett volna fogatni, mert olyan boldog volt.

Másnap indultak is tovább. Inuyasha óvta mindentől Kagomét, pedig Kagome mondta neki, hogy nem fog eltörni, de a félszellem hajthatatlan volt. Azt nem is sejtették, hogy két személy figyeli őket. Yume tudta, hogy ki nézi őket, de nem szólt, mert sejtette, hogy miért nézik Kagomét és Inuyashát. A fák között a két személy várt és figyelt.

-Shion! Szerinted, hogy sikerül nekik?- kérdezte Himo

-Ha ezen is akadály nélkül átjutnak, akkor biztos, hogy ők azok. Láttad tegnap, hogy ugráltak az erőterekben. Semmit nem éreztek meg.

-De a fal, akkor is megállítja őket, ha ők a kiválasztottak.

-Ez igaz, de csak az arra érdemesek tudnak tovább menni. Kagome lelke tiszta és az Inuyasháé is tiszta egy félszellemhez képest. Nincs bennük semmi rossz szándék. Olyan mérhetetlen nagy szerelmet éreznek egymás iránt, hogy akár képesek lesznek viselni a gyűrűt is.

-Akkor a gyűrűt csak szerelmesek tudják hordani? Ez olyan egyszerűnek hangzik.

-Nem az! Az igaz, hogy egy párnak kell lenniük, de…

-Mi?

-Egyrészt egy közös vérnek kell lenni, azaz lenni kell egy gyermeküknek. A másik, hogy a gyűrű hordásával olyan felelősség költözik rájuk, hogy abba könnyen belerokkanhatnak. Sok embernek jósolták meg, hogy ők lesznek a gyűrű hordozói, de soha senki nem jutott el olyan messzire, mint ők. Ennek az az oka, hogy az erőtér mindenkit idegessé és elkeseredetté tesz. Sokan öngyilkosok lettek, de valaki csak visszafordult.

-Akkor azt mondod, hogy akár lemondások árán tudják, majd viselni?

-Sajnos igen!

Kagome és Inuyasha töretlenül örült egymásnak. Yumét nagyon szórakoztatta ez. Lassan elérték azt az erdőt, ahol a gyűrűt fogják meglelni. Nagyon izgatottak voltak, mert kíváncsiak voltak arra a híres gyűrűre. A fák fölött ezüstös csillogást láttak. A szívük is azt súgta, hogy az az igazi hely, ahol a hallottak meglelik a nyugalmukat. Sokkal boldogabbak voltak most, hogy látták. Inuyasha és Kagome kézen fogva indultak tovább, de hallották, hogy Yume nem megy utánuk. Inuyasha megfordult és ránézett a lányra.

-Yume! Gyere már!

-Nem tudok! Nem engedi az erőtér. Ez az utolsó akadály és a legerősebb. Ti nem éreztetek semmit?

-Most, hogy mondod, valami megsimogatta a lábamat.- mondta elgondolkodva Inuyasha

-Mi? Nektek ennyi volt a létező legnagyobb erőtér? Sajnos én nem mehetek tovább veletek.

-Akkor is gyere velünk, mert eddig te segítettél nekünk.- mondta Kagome

Kagome odament Yuméhoz és megfogta a kezét. Ekkor a lányt olyan erő járta át, amivel eddig nem találkozott. Az egész teste a forróságban élt, de olyan boldogságot érzett magában, amit eddig nem tapasztalt. Azt sem vette észre, hogy már régen az erőtéren belül sétálnak. Kagome nem eresztette el a kezét, csak mosolygott rá, mint egy gondoskodó anyuka. Yume tudta, hogy a mikoból jó anya lesz.

-Ha nem baj, akkor addig nem eresztelek el, amíg nem érünk oda, mert még képes leszel visszafordulni.