Mindenki lelk�ben ott �g a t�z… Ez hajtja, ez sarkallja az �letre. �s ezt a t�zet soha, senki be nem foghatja, mert ez csak szabadon lobog… “Hol vagyok? … Ki vagyok? … Ki vagyok �n? …… Mi �rt vagyok… mi�rt vagyok �n ezen a vil�gon? …” Megsz�lett�l. – hallatszott egy h�tborzongat� hang. Megsz�lettem? Nem �rtem… - m�szott ki egy alak a mis�b�l. Te az �n egyik reinkarn�ci�m vagy. – Reinkarn�ci�? – Bel�lem lett�l. N�lk�lem te senki vagy. – Senki? Senki… senki… - Inuyasha! Hogy besz�lhetsz �gy Sippoval? – � kezdte! – vont v�llat a hanyou. � m�g csak gyerek! Nem b�nhatsz �gy egy gyerekkel! – ord�tozott tov�bb d�h�sen Kagome. Feh. Ki vagy te, hogy meg mond nekem, mit csin�lhatok? – Hogy ki? Majd megl�tod… Fekszik! - Kagome, ink�bb gyere, ne foglalkozz vele. – nyugtatta Sango. A l�ny m�r kicsit higgadtabban els�t�lt bar�tn�j�vel. A szerzetes leguggolt a m�g mindig f�ld�n fekv� f�lv�rhez �s feje b�bj�t nyomogatta, mintha nem lenne benne biztos, hogy �l m�g. �tkozott nyakl�nc! – �v�lt�tt fel ekkor a hanyou. H�t sz�pen kifektetett. – Egyre nagyobb az ereje, �s �gy ez az �tkozott f�z�r is er�sebb. - Kagome m�g soha nem volt ilyen d�h�s csak, az�rt mert meg�t�tted Sippout. T�rt�nt valami m�s is? Tal�n megint Kikiyou? – Semmi k�z�d hozz�! – Akkor Kikiyou. Mi�rt teszed folyton ezt vele? – �… �n nem tehetek r�la… - Gyertek m�r fi�k! Ott akarj�tok t�lteni az eg�sz napot! – hallatszott h�tra a szellemirt� hangja �s arra mindk�t fi� felpattant �s m�r loholt is ut�nuk. Nem mehettek sok ideje, mikor Inuyasha hirtelen felszegte a fej�t. V�rszag! Nem is kev�s v�r… - jelentette ki, majd Kagom�t a h�t�ra v�ve elrohant. Persze Sango �s Miroku is k�vette. Sippout sem hagyt�k ott. Mikor meg�rkeztek rettenetes l�tv�ny t�rult el�j�k. Mindenhol halott emberek �s V�r. De valami nagyon furcsa volt sz�mukra: Ezek az emberek meg�gtek! – �llap�totta meg Miroku, k�zelebb hajolva az egyikhez. Mi t�rt�nhetett itt? – k�rdezte a Taiya. Kagome! Mi van veled?! – kapta el az elesni k�sz�l� l�nyt Inuyasha. Csak egy kicsit megsz�d�ltem. – Kagome j�l vagy? – aggodalmaskodott a kis r�kad�mon is. Jobb lesz, ha ti bementek pihenni egy kunyh�ba. Inuyasha meg �n majd eltemet�nk mindenkit. – Rendben. – t�mogatta be bar�tn�j�t egy kunyh�ba Sango. K�sz�n�m. – �lt le a l�ny m�g mindig kicsit k�bultan. K�sz vagyunk. Mindenkit eltemett�nk. – l�pett be a kunyh�ba a k�t fi� este fel�. S, cs�ndesebben m�r aludnak. – intette le a szerzetest Sango – Kagome el�gg� kimer�ltnek l�tszott. – Biztos megviselt�k az �gett tetemek. – �lt le mell� a hanyou. H�t nem volt egy sz�p l�tv�ny… - Lassan mindenki elaludt. Cs�nd borult a k�rny�kre. Csak a szomsz�dos erd�ben lehetett hallani valamif�le motoszk�l�st. Azt is csak a nyugtalan �llatok adt�k ki, mik�zben megfelel� b�v�helyet kerestek maguknak. Kagome nem aludt valami j�l, csak h�nykol�dott h�l�zs�kj�ban. K�v�r verejt�kcseppek g�rd�ltek le h�feh�r arc�n: R�m�lma volt. Bel�lr�l �gett, a v�r�s l�ngnyelvek csak �gy t�pt�k a sz�v�t. “- NE! - ki�ltott �lm�ban – Hagyj engem! Nem v�tettem ellened semmit! Menj innen! – �ld meg! �ld meg �t! – hallatszott most egy ismer�s f�rfihang – Am�g alszik! – Nem akarom meg�lni… - sz�lt egy l�gyabb f�rfihang Azt parancsolom, hogy �ld meg! – Mi�rt �lj�k meg, hiszen m�g hasznodra lehet. – Nem, r� nem hatnak a csapd�im. – De az eny�im, lehet, hogy igen. – �rdekes egy teremtm�ny vagy te. Szembeszeg�lsz velem. Rendben egy pr�b�t meg�r… -” Kagome hirtelen fel�lt. Megnyugtatta az a t�ny, hogy csak �lmodta. Ugyan m�g f�jlalta a fej�t, sokkal jobban �rezte mag�t. Fel�llt �s k�rben�zett, m�g mindenki aludt. Shippou fordult egyet, majd imm�r jobboldal�n folytatta az �des szuszog�st. Kagome, �gy d�nt�tt elmegy, lef�rdik, mivel mer� egy izzads�g volt. Lassan les�t�lt egy k�zeli h�forr�shoz, levetk�z�tt �s beles�t�lt a v�zbe. Sokig �lvezte a meleget, de egyszer mindenk�ppen ki kell j�nnie, �gy h�t nem halasztotta tov�bb. Kim�szott a v�zb�l �s alaposan megt�r�lk�z�tt. Mikor felvette ruh�it, motoszk�l�st hallott, egy boz�tosban. �vatosan k�zelebb l�pett, kicsit f�lt, de hajtotta a k�v�ncsis�g. Mikor oda�rt sz�th�zta az �gakat. Egy f�rfit pillantott meg mindenhol csupa v�r volt. Ruh�ja t�bb helyen el volt szakadva. �s csak remegett, alig kapott leveg�t. A l�ny nem h�zta sok�ig az id�t. Bevizezte t�r�lk�z�j�t �s kitiszt�totta vele a f�rfi sebeit. Mikor ezzel v�gzett visszafutott a kunyh�jukhoz. Inuyasha m�r ott idegeskedett, hol lehet ennyi ideig Kagome. A l�ny berontott a visk�ba �s, mivel alig jutott leveg�h�z csak ennyit lehetett �rteni a hadar�s�b�l. Gyorsan, f�rfi, sebes�lt! Menj�nk, el, l�tnom! – Sebes�lt. – n�zett f�l Miroku, majd mindannyian lefutottak, oda, ahol Kagome a f�rfit l�tta. Kagome itt nincs senki! – De! Itt kell lennie valahol. – kutatott k�ts�gbeesetten. Miut�n k�tszer is k�rbej�rt�k a k�rny�ket r�untak. Kagome, nem lehet, hogy csak k�pzelted? – Nem, itt volt! Ez biztos! – De most nincs itt. S�lyos s�r�l�sekkel pedig nem juthatott messze. Csak k�pzelted, biztos a tegnapi miatt. – De �n t�ny… - Kagome, menj�nk vissza. – Rendben. – egyezett v�g�l bele a l�ny �s nagy durc�san, szent�l h�ve abban, hogy a f�rfi t�nyleg ott volt � is elindult visszafele. L�tod, megszereztem. A l�ny hajsz�la. – lengette meg a hossz� fekete sz�lat. Rendben. De a neheze, m�g h�tra van. �s ha v�tesz, tudod mi lesz a jutalmad. – a f�rfi kez�ben megjelent egy sz�v �s azt j�l megszor�totta. A m�sik mellkas�hoz kapva rogyott �ssze. Igen, tudom mi lesz. – pr�selte ki mag�b�l a szavakat, majd m�lt�s�gteljesen fel�llt. Mivel �k eld�nt�tt�k, hogy Kagome m�g rosszul van, m�g egy �jszak�t a lem�sz�rolt faluban t�lt�ttek. A l�ny hi�ba gy�zk�dte �ket, hogy teljesen j�l �rzi mag�t, nem is figyeltek r�. M�snap reggel, viszont m�r tov�bb �lltak. Sok�ig meneteltek, mikor Kagome felki�ltott: �kk�szil�nkot �rzek! – Merre! – t�rt vissza Inuyasha �letkedve, majd a l�nyt h�t�ra kapva elindultak a mutatott ir�nyba. Sok�ig tartott! – v�gott unott k�pet a kez�ben �kk�szil�nkot tart� f�rfi. Hogy mi?! – �llt meg t�le p�r l�p�sre a hanyou. I… Inuyasha, � az a s�r�lt f�rfi! – dadogott Kagome. Nekem nem l�tszik valami betegnek. – n�zett v�gig rajta. A szellemnek v�r�s haja �s szeme volt. Fekete kimon�t viselt �s azt meg v�r�s l�ngocsk�k d�sz�tett�k. Mert nem is vagyok. – Remek. Pontosan ki is vagy te? – Milyen udvariatlan vagyok. A nevem Ryhau, a t�z szelleme vagyok. Ekkor futott be Sango �s Miroku is. A szerzetes egyb�l t�mad��ll�sba helyezkedett. Ne is pr�b�lkozz! – sz�lltak fel a m�rges darazsak. Akkor, te Naraku… Igen, a leg�jabb inkarn�ci�ja. – Nem �rzem rajtad Naraku b�z�t. – vette el� a Tetsusaig�t Inuyasha. – De ha azt mondod egy �jabb lesz�rmazottja vagy, nem k�m�llek. – Milyen kedves, azt hiszed, gy�zhetsz velem szemben. – azzal k�t t�zg�mb�t eresztett meg a nagysz�j� f�lv�r fel�. Ennyi vagy? - heccelte tov�bb a szellemet �s kardj�val h�r�totta a csap�st. Heves csat�ba kezdtek, m�r sok ideje k�zdhettek, de ak�rhogy vessz�k Ryhau �llt nyer�sre. Kagome kifesz�tette �j�t. Kagome c�lozz k�z�nk, a h� miatt nem j�n l�tre a sz�lborda! – ki�ltott Inuyasha. Ok�! – a l�ny m�r majdnem kil�tte a nyilat, mikor hirtelen ott termett el�tte a szellem. Nem aranyom neked m�s szerepet sz�ntam. – azzal megcs�kolta a letabl�zott l�ny homlok�t. Mi?! – Inuyasha buta szemekkel n�zett maga el�, nem �rtette, mi van. A szellemirt� �s a szerzetes sem igaz�n fogat fel az esem�nyeket. Mire �szhez t�rtek Kagome kifesz�tett �jjal �llt el�tt�k, homlok�n egy izz� piros jellel. Kagome, mit csin�lsz?! – ord�tott Inuyasha. Meg se hall t�ged! Kagome most m�r az eny�m, csak nekem engedelmeskedik. – vigyorgott Ryhau, azzal el�vette a hajsz�lat, beleszagolt �s megcs�kolta. �! – sikkantott fel a l�ny �s homlok�n m�g er�sebben izzott a pecs�t. Ekkor jelent meg Naraku, arc�n gonosz mosollyal. Csak �gy rengett a t�j a kacaj�ba. Nos Inuyasha? Milyen �rz�s, ha ellened, van az, akit a legjobban szeretsz? Mintha m�r megt�rt�nt volna egyszer… - Naraku! – morgott a f�lv�r. Egy l�p�st se k�zelebb. – vigyorgott tov�bb Naraku. Kagome az �n kezemben van, b�rmikor meg�lhetem. – fejezte be Ryhau. Kagome… - szor�totta �k�lbe kez�t a f�lv�r. M�g nem �llek meg… - hallatszott a megkegyelmez�s, majd lassan k�dd� lettek �s Kagom�t is elvitt�k. Inuyasha k�ts�gbeesetten �llt ott. A szerzetes pr�b�lta sz�ra b�rni, de mintha meg se hallotta volna. Inuyasha, �gy soha nem fogjuk visszakapni Kagom�t. – Inuyasha ne l�gy ilyen fafej! – �t�tt Sippou a f�lv�r homlok�ra, de az m�g erre sem mozdult meg. – Ezzel nem lesz jobb, ut�na kell menn�nk! – Kagome… - suttogta a hanyou, majd felszegte fej�t. Na v�gre! – �rkezett meg Sango is Kirara h�t�n – Indulhatunk? – Menj�nk! – ki�ltott Inuyasha �s nekil�dult, keresve Kagome illat�t. Be kell vallanom nem igaz�n hitem, hogy bej�n. – kezdte Naraku – Ennek a l�nynak roppant er�s az akarata �s tiszta a sz�ve. – Igen, de az �n �tkom nem ezen alapul. Csak befogtam az �leterej�t, Kagome csak �gy l�ngol, �s �n mint a t�z parancsol�ja… - Hm. – biccentett Naraku, majd tov�bb l�pdeltek kast�lya fel�. Mit keres ez itt? – kezdte Kagura a szok�sos unott hangon, �s v�gigm�rte a l�nyt. M�t�l minket szolg�l. – karolta �t h�tulr�l Ryhau. Kagome nem sz�lalt meg, csak r�n�zett a fi�ra, majd a sz�lboszork�ra. Arca olyan hideg volt, mint Kikiyou�, most m�r t�nyleg teljesen egyform�k voltak, tal�n a hajuk hossz�ban k�l�nb�ztek m�g. Tekintette nem �rult el semmilyen �rz�st. Mintha ott se lett volna, csak egy valamit tudott: engedelmeskednie kell! Kagome hasznos lesz sz�munkra. – h�zta ravasz vigyorra sz�j�t Naraku. Hov� vigyem? – k�rdezte a t�z szelleme. Vidd a mellettem l�v� szob�ba. – Rendben. – azzal a hossz� fekete hajsz�llal r�csapott egyet a l�nyra, az megindult �s lassan el is t�nt a kast�lyban. Lesz�llt az est. Minden teljesen s�t�t volt, csak a kintr�l besz�r�d� holdf�ny adott valamicske vil�goss�got. Kagome ott gubbasztott az ajt�t�l legt�volabbra es� sarokban �s csak n�zett ki mag�b�l. �res tekintete a s�t�tbe r�vedt, nem lehetett tudni mire gondol. B�r el�g val�sz�n� volt, hogy az �gadta vil�gon semmire sem gondol. Hiszen nem igaz�n volt �n�ll� akarata, olyan volt, mint egy b�b. Naraku l�pett a terembe. Halkan a l�nyhoz s�t�lt. Leguggolt mell�, �s n�zte a merev testet. Az erre megmozdult, kecsesen fel�je ford�totta fej�t, de nem sz�lt, csak n�zte. Nem igaz�n tudom, hogyan tart fogva t�ged… Az eddigi legjobb reinkarn�ci�m nem gondolod… Tudsz te egy�ltal�n besz�lni? – Tud. – Ki az? – fordult h�tra Naraku. �n. – ment k�zelebb Ryhau – Tud besz�lni… �gy l�tszik, nem akar. T�nyleg el�gg� makacs a lelke. – cs�kolta meg a hajsz�lat. �hm! – szor�totta �ssze fog�t Kagome. A szelem haj�n�l fogva felemelte fej�t �s m�lyen a d�h�s szemp�rba n�zet, majd ism�t cs�kot nyomott a hajsz�lra. �! – ki�ltott fel, �s zil�lva vette a leveg�t. Nem volt m�g e… - Mit akarsz? – sz�lalt meg fagyos hangon a l�ny. Mondtam, hogy tud besz�lni. – vigyorodott el. Eml�kszik Inuyash�ra? – k�rdezte Naraku. Az att�l f�gg mennyire nyomom el a tudat�t. Most csak annyit tud, hogy nem vagyunk �ppen a bar�tai. – Azt akarom, hogy eml�kezzen r�… - De akkor, nek�nk t�madhat! – Azt akarom, hogy eml�kezzen r�. Semmi �rtelem �gy itt tartani, �gy nem tudom megk�nozni! – Rendben. – h�zta el kez�t a l�ny szemei el�tt, abba visszat�rt a f�ny. K�rben�zett, �s �rtetlen szemekkel b�mult a k�t f�rfira, majd felsikkantott. Fegyvere ut�n ny�lt volna, de nem tal�lt semmit. Hogy ker�l�k ide? – sz�lalt meg v�gs� elkesered�s�ben. Kagome, de j� l�tni a k�ts�gbe esett arcod. – Naraku… - Jelenleg engem szolg�lsz. Ryhau most menj. – De… Igenis. – azzal elt�nt. Szolg�l t�ged a hal�l, te undor�t�, mocskos f�reg. Mi�rt vagy velem ilyen undok? – Ne gyere k�zelebb, rosszul vagyok t�led! – Mert? Mi lesz? – Kagome pofonv�gta a hozz� k�zel�t� f�l-szellemet. Hogy mer�szeled, te kis pimasz! – t�madta le – Ez m�r, hogy tetszik, Kikiyou?! – Kikiyou? – “H�t persze, hiszen Onigumo szerelmes volt Kikiyouba” – �n nem vagyok Kikiyou, te �r�lt! – Ebben a percben Kagome szeme megint els�t�t�lt. Keze elernyedt �s egyszer�en csak kics�szott a d�bbent f�lszellem szor�t�s�b�l. Azt mondtam, menj el! – fordult az ajt� fel�, imm�r higgadtan, elengedte a l�ny kezeit, az �lettelen�l a f�ldre hullott – Alaposan ki�t�tted. – n�zett h�tra. Nem, csak te legyeng�tetted. – Naraku nem sz�lt t�bbet, megszor�totta a kez�ben megjelen� sz�vet, majd elt�nt a hom�lyban. Ryhau �sszeesett a f�jdalomt�l, mikor lassan �sszeszedte mag�t, a l�nyhoz vette az ir�nyt, az m�g mindig nyitott szemekkel hevert a padl�n. Elmegy�nk! – sz�lt, majd egyszer�en r�st �t�tt a falon. Kagome k�vette �t. Megint �rzem az illat�t! – kapta fel fej�t a hanyou. Sango, Miroku gyertek, Inuyasha szimatot kapott! – ki�ltott h�tra a kis r�kad�mon. �rzed Kagom�t?! – szaladtak oda. Igen, de vele van az a szellem is. – l�dult neki Inuyasha. Ez �gy nem j�! Nincs benne semmi �lvezet, ha te az eg�szb�l nem fogsz fel semmit! Narakunak igaza volt. – l�kte a porba a “b�bot”. El�vette a hajat, �s laz�bbra engedte a szor�t�st. Kagome lomh�n felkelt a f�ldr�l �s kicsit ijedt k�pet v�gott. Ki vagy te? … �s ki vagyok �n? – �n Ryhau vagyok, te pedig Kagome vagy. Az�rt vagyok melletted, hogy vigy�zzak r�d. Kagome? – mutatott mag�ra. Igen, Kagome. – mosolyodott el bar�ts�gosan. “�gy olyan aranyos…” �s m�rt kell r�m vigy�zni? – Az�rt mert t�bben is �ld�znek t�ged. – Az�rt mert valami rosszat tettem? – Nem te nem tett�l semmi rosszat. – Akkor j�… - nyugodott meg, majd k�zelebb �lt a fi�hoz. Rengeteg k�rd�se volt. Mindenf�l�r�l faggatta, persze Ryhau alaposan kidolgozott �llm�ltat t�pl�lt bel�. Megsz�k�tt �s elvitte Kagom�t is. – bosszankodott Naraku “Nagyon j�l tudja, hogy nem �lhetem meg, m�g Kagome vele van… Ha megtal�lom, azt nagyon megemlegeti…” J� reggelt. – n�zett a m�g f�l�lomban l�v� l�nyra. J� reggelt. – �s�totta. Tov�bb kell indulnunk. – Mi�rt, hov� megy�nk? – Eml�kszel, mes�ltem, hogy �ld�znek. El�gg� k�zel j�rnak m�r. Ideje lenne tov�bb �llni. – Rendben. – mondta Kagome, majd tov�bb indultak. Az �ton sokat besz�lgetek, nevettek �s minden f�le butas�gokat tal�ltak ki. J�l el�t�tt�k az id�t. Este fel� �jra t�bort vertek. Ryhau hozott t�zif�t �s p�r percen bel�l m�r ropogott is a l�ng. Ezt hogy csin�ltad? – k�rdezte Kagome. Mit? Ezt? – jelent meg tenyer�ben egy kis l�ngocska. Igen. Hogy csin�lod ezt? – B�rmikor k�pes vagyok r�. �n uralom a t�zet. – �… KAGOME! – ki�ltott m�r messzir�l Inuyasha. Ez meg ki? Olyan ismer�s… - elm�lkedett a l�ny. Kagome! – �rkezett meg a hanyou. I… Inuyasha… - f�jlalta fej�t. Hogy?! Te nem eml�kezhetsz r�! – szor�tott egyet a hajsz�lon �s ezzel Kagome ism�t elvesztette tudat�t – T�madj! – adta ki az utas�t�st �s a l�ny kez�be nyomta �j�t. Ne… nem… - ellenkezett. Ne szeg�lj szembe velem! – �! – ny�g�tt fel a f�jdalomt�l. Kagome! – pr�b�lt Inuyasha k�zelebb f�rk�zni, de ekkor m�r r� szegez�d�tt az �j. Inu… yasha… - ny�get, majd minden erej�t �sszeszedve megfordult �s l�tt… “Nem c�lozhat ilyen rosszul…” – lep�d�tt meg Ryhau, majd jobb kez�ben l�v� ny�lvessz�re tekintett – “A hajsz�l!” – szikr�zott benne a felismer�s. A hajsz�l, amit kez�ben tartott semmiv� foszlott. Ryhau sz�rny� haragra gerjedt. Megindult a l�ny fel�. Kez�ben egy hatalmas t�zg�mb�t tartott, majd egy j�l ir�nyzott dob�ssal a l�nyt telibe tal�lta, majd Inuyasha fel� vette az ir�nyt, aki m�g mindig d�bbenten �llt ott. De ekkor, hirtelen meg�llt. Mellkas�hoz kapott �s t�rdre rogyott. �tkozott l�gy… Naraku… - pr�selte ki utols� szavait, majd semmiv� lett. Kagome! – rohant oda a hanyou a l�nyhoz. Kagome has�n egy hatalmas lyuk t�tongott, k�h�gve �llt fel. Inuyasha oda�llt mell� t�mogatni, de nem igaz�n tudott seg�teni. A l�ny v�rt k�h�g�tt fel �s csak fuldoklott, majd teste hirtelen izzani kezdett. �! – ord�tott fel. �! – ny�g�tt a f�jdalomt�l. H�t�hoz kapott �s kir�ntott m�g egy nyilat, azt has�ba d�fte. A t�z lelanyhult, majd v�gleg elt�nt. Kagome �jultan esett a f�ldre. A hanyou sem t�tov�zott sok�ig h�t�ra kapta az al�lt l�nyt �s sebesen elfutott vele. Te az ott nem Inuyasha volt? – n�zett Sango egy porfelh� ut�n. De, �s ha j�l l�ttam Kagome is vele volt. – vakarta �ll�t a szerzetes. Akkor nyom�s! – indultak el Kirara h�t�n. Mikor Inuyasha be�rt a faluba egyb�l Kaelde any�hoz vette az ir�ny. Berontott kunyh�j�ba �s idegesen letette az �gyra Kagom�t. Mi t�rt�nt gyermekem?! – Eltal�lta egy t�zlabda, �s s�lyos lyukat �t�tt a has�n. Tudsz rajta seg�teni? – Megn�zem, de k�rlek, addig menj ki. – M�g Inuyasha kint v�rakozott, a t�bbiek is be�rkeztek �s fesz�lten v�rt�k mikor j�n ki v�gre az any�. S�lyos sebet kapott. – l�pett ki Kaelde – De megmarad. Sokat kell pihennie. Mindenkinek nagy k� esett le a sz�v�r�l �s sorra megl�togatt�k a l�nyt. Mikor Inuyash�ra ker�lt a sor, mindenki t�volabb h�z�dott, egyed�l akart�k hagyni �ket. Inuyasha… sajn�lom, hogy megt�madtalak… - Hiszen nem is te tetted. – Akkor is majdnem meg�ltelek. – Kagome, �n annyira f�ltem… - gy�ltek k�nnyek a f�lv�r szem�ben. Inuyasha mi�rt s�rsz? – F�ltem, hogy elvesz�telek. – �lelte �t a l�nyt. Inuyasha… - Kagome �n… szeretlek t�ged. – �n is. – �rt �ssze forr� cs�kban ajkuk �s v�gre valah�ra igaz�n boldogok voltak. The End