D�mon Inuyasha

A kis csapat egy faluba �rkezett. Sikolyokat hallottak. Mindenki teljes harci �lt�zetben, rontott neki az �ppen helyi embereket m�sz�rol� d�monnak. A szellem h�t�n egy p�k alak� �g�sfolt jelezte, hogy Naraku egy �jabb reinkarn�ci�ja, szeme z�lden izzott �s �t m�teres lila test�b�l t�sk�k �lltak ki. Sango a csontbumer�nggal pr�b�lkozott, de a szellem kit�rt el�le, �gy az a l�nyt tal�lta el. Miroku egyb�l ott termett, hogy megv�dje az �jult Taij�t a k�r� gy�l� kisebb d�monokt�l. Inuyasha nem tudott seg�teni neki, mert el volt foglalva, a szerzetes meg egyed�l nem boldogult. Nem volt m�s megold�s. Haszn�lnia kellett a l�g�rv�nyt. Felfedte a fekete lyukat �s beszippantotta a d�monokat, de a m�rgez� darazsakat se tudta elker�lni, �gy � is �sszerogyott. Kagome pr�b�lt a k�zel�kbe ker�lni, de szellemek �t is megt�madt�k. Inuyasha m�g mindig nem v�gzett. A monstrum fel� csapott, a hanyou kez�b�l kiesett a Tetsusaiga. Pr�b�lta el�rni, de a szellem f�lrel�kte, �gy a f�lv�r a f�ld�n landolt. Az �g els�t�tedett, h�v�s sz�l kezdett f�jni. Inuyasha fel�llt. Kagom�ba belehas�tott a f�lelem, �tv�ltozott. K�ts�gbeesetten pr�b�lt eljutni szerelm�hez.

- Inuyasha! – ord�tott.

Inuyasha m�g csak oda se fordult, r�h�gni kezdett �s egy csap�ssal leter�tette ellenfel�t. K�rbe n�zett �jabb �ldozat ut�n, mivel m�g nem volt el�g az �ld�kl�sb�l. Megpillantotta a fel� szalad� Kagom�t. Nem �rtette a dolgot „minek fut fel� az a l�ny, tal�n meg akar halni”. V�g�l arra jutott, ha ezt akarja az a bolond, h�t teljes�ti „k�v�ns�g�t”.

-Inuyasha! – ki�ltott Kagome – Inuyasha, hagyd abba! Itt a Tetsusaiga! – futott fel�.

Inuyasha �llt ott �s v�rta a l�nyt. Mikor oda�rt, ki�t�tte kez�b�l a kardot �s nekit�madt.

-         Inuyasha, hagyd abba! �n vagyok az! – Kagome a f�ldre ker�lt.

Legal�bb k�t bord�ja elt�r�tt. A f�jdalomt�l eltorzult arccal ny�g�tt fel. A fi� ott �llt felette �s karmait n�zegette.

- Mit tegyek veled? – vigyorgott – �ljelek meg? Esetleg el�tte k�nozzalak, v�g�l is r�g sz�rakoztam m�r egy l�nnyal.

- Inuyasha…

- Nem tudom, honnan ismersz, de nem is nagyon �rdekel. Azt hiszem, most magammal viszlek.– mondta v�g�l �nel�g�lt k�ppel, majd �tdobta v�ll�n az �jult l�nyt.

Mikor Kagome fel�bredt megk�t�zve tal�lta mag�t egy elhagyatott poros kunyh�ban. Senki nem volt bent rajta k�v�l. Megpr�b�lt a kij�rat fel� araszolni, de ekkor valami iszonyatos f�jdalom has�tott a mellkas�ba. Teljesen el is felejtette, amikor a hanyou belemeresztette karmait elt�rt p�r bord�ja. �sszeszor�totta fog�t, hogy ne �v�ltse el mag�t.

-Ugye, nincs is szebb l�tv�ny, mint egy haland� szenved� arca. – l�pett be a visk�ba Inuyasha - Mit csin�lsz? – n�zett k�rd�en a f�ld�n hemperg� k�nnyez� l�nyra – Mit is mondt�l mi a neved?

- Ka… Kagome. – ny�sz�r�gte

- Nos Kagome el�g sz�rakoztat� vagy. – �ltette fel – N�zd, mit hoztam! - �s a leter�tett egy nagy b�rdarabot. Kihajtotta, benne vagy t�z k�l�nf�le k�s �s egy�b v�g�eszk�z�k.

- Mit akarsz azokkal?! – csengett a l�ny k�ts�gbeesett hangja – Ne k�zel�ts fel�m azokkal.

- Igazad van, �n is jobban szeretem karmokkal. – nevetg�lt, szeme m�g v�r�sebben izzott – Sz�rakozunk egy kicsit. – Inuyasha a l�nyra n�zett, majd az oldal�ba v�jta karmait.

V�rt egy kicsit, am�g a l�ny ny�g, majd kih�zta �s lenyalta a v�rt a kez�r�l.

- Hm, �des.

- I… Inuyasha…

- Ne �julj el nekem, l�tni akarom, ahogy szenvedsz. – g�nyol�dott �s m�g egyszer a l�nyba m�lyesztette h�rom centis k�rmeit – Mi az, kiscic�m mondani akarsz valamit? – hajolt k�zelebb a ny�gd�csel� l�nyhoz – Azt hiszem, megtartalak, isteni a v�red, nagyon finom. V�rj. – sz�lt r� �s lenyalta a l�ny sz�j�n kiserken� v�rt, majd megcs�kolta.

- Inuyasha… Nem eg�szen �gy gondoltam el az els� cs�kunkat… - hebegett Kagome.

- Mir�l besz�lsz? Mindegy. – hagyta r� az �ppen el�jul� l�nyra.

- Inuyasha! – ki�ltott Sango.

- Inuyasha! – futott be a szerzetes is kez�ben a Tetsusaig�val – Engedd el Kagom�t!

- Mi? Kik vagytok ti?

Miroku v�laszra sem m�ltatta, csak odafutott �s a kez�be nyomta a kardot. Inuyasha szeme kitisztult, arc�r�l elt�ntek a m�regcs�kok. Az els� dolog, amit �szrevett az a kez�ben �jultan hever�, mindj�rt elv�rz� Kagome.

-Kagome! - ord�tott fel, ekkor j�tt r� mi t�rt�nt – megint �tv�ltoztam. – �rezte kez�n a l�ny v�r�nek szag�t

–Bocs�ss meg! – ord�tott �s, amilyen gyorsan csak tudott rohant vele Kaede any�hoz, Sango�k ut�na.

Mikor oda�rt Kaede nem k�rdezett semmit, csak n�m�n ell�tta a l�ny sebeit, mikor v�gzett a hanyouhoz fordult:

-Mi t�rt�nt? – k�rdezte.

Inuyasha nem v�laszol, csak n�zett az any� szem�be, de olyan f�jdalmasan, hogy ez mindent el�rult.

-�rtem. Ne agg�dj, Kagome rendbe j�n, nem s�r�lt egyik szerve se, �gyhogy csak a v�rvesztes�g miatt �jult el. Reggelre jobban lesz.

-Kaede– sama! – �rkeztek meg a t�bbiek – Kaede– sama, j�l van?!

-Reggelre jobban lesz. – nyugtatta meg �ket �s kiterelt mindenkit, hogy Inuyasha egyed�l maradhasson. A hanyou let�rdelt Kagome mell� �s j� er�sen mag�hoz szor�totta.

-Bocs�ss meg, k�rlek! – k�nnyezte.

-I… Inuyasha… - �bredezett a l�ny.

-Kagome! – fektette a l�ny fej�t �l�be.

-Inuyasha… H�t j�l vagy? – n�zett f�l.

-Kagome �n annyira sajn�lom…

-Nem a te hib�d, nem volt�l �nmagad.

-Kagome… �n szeretlek… �s nem akarlak elvesz�teni. – mondta ki nagy nehezen.

-Inuyasha… �n is. – a hanyou csillog� szemekkel cs�kolta meg a l�nyt.

Olyan r�g�ta v�rtak m�r erre. Kagome nagyon boldog volt, majd kiugrott a sz�ve. Teljesen m�s �rz�s j�rta �t, mint akkor a kunyh�ban. Melegs�g �nt�tte el.

- Inuyasha… K�rdezhetek valamit? – t�rte meg v�g�l a csendet.

- Persze. – mosolygott imm�r.

- Te m�g mindig d�monn� akarsz v�lni?

- Nem, m�r nem. – n�zett f�lre, sz�gyellte, amit Kagom�val tett.

- �n annyira boldog vagyok! – cs�kolta meg kedves�t.- Szeretlek!

- �n is!

V�ge