Es� By: Haszina Borong�s id� volt, az es�cseppek halkan kopogtak a f�ld�n. Az eg�sz t�j olyan �lmos volt, k�sz�n lehetett hallani p�r mad�rf�tty�t. Valaki mag�nyosan �lt egy fa t�v�ben �s az eget k�mlelte. Sesshoumaru volt az, ruh�i �t�ztak, arc�n k�v�r es�cseppek g�rd�ltek le. Nem mozdult, csak n�zte a t�jat. Felszisszent, majd lehajtotta fej�t. Tekintete egy cineg�re t�vedt. A kicsi ott ugr�lt el�tte p�r m�terrel, ennival�t keresett. A szellem l�gyan odalegyintett, a mad�r elsz�llt. �gy ism�t, imm�r teljes csendben mer�lhetett bele gondolataiba. Megint esik. – �llap�totta meg Kagome, �s kim�szott a k�tb�l – Az�ta esik mi�ta hazamentem. Szerencse, hogy anya csomagolt eserny�t. – vette el� �s alatta elindult Kaelde any�hoz. “Inuyasha megint veszekedni fog velem, mert ilyen k�s�n j�ttem vissza…” – m�lyedt mag�ba. Hirtelen megtorpant, r�m�lten figyelt valamit, vagy ink�bb valakit. Se… Sesshoumaru… - ismerte f�l az alakot. “Mit csin�l itt egyed�l? M�g nem vett �szre…” – pr�b�lt elosonni. Haland�… - hallotta meg ekkor a szellem hangj�t, mely unottan csengett a t�jon – Mit akarsz? – A l�ny k�zelebb ment, pont a fa alatt gubbaszt� szellem el�tt �llt meg. Csurom v�z vagy, �t�zt�l… - kezdte f�lve. Milyen j� szemed van. – g�nyol�dott. Mi�rt vagy itt? Hideg van, meg fogsz f�zni. – Ostoba l�ny. A d�monok nem betegednek meg. – Hol van Jaken �s Rin? Veled szoktak lenni nem? – Biztons�gos helyen. – N�ha elszokt�l, menni, egyed�l is… Narakut keresed? – Te egy k�v�ncsi ember vagy. Mi�rt nem m�sz a f�lv�r �cs�mhez? – “Milyen durva… �gy l�tszik ez csal�di von�s… � t�nyleg” – n�zett �r�j�ra – “Ha nem sietek Inuyasha �rtem fog j�nni… B�ntudatom lesz, ha most �gy itt hagyom…” – n�zett v�gig az �zott szellemen. Tess�k. – ny�jtotta oda erny�j�t. Most meg mit akarsz? – Fogd meg. – mosolygott. Minek? – Ez egy eserny�. Magad f�l� tartod, �s sz�raz maradsz. L�tod? – mutogatott. Engem nem kell megv�deni egy kis jelent�ktelen es�t�l. �s nem ig�nylek �rzelmesked�st egy ostoba l�nyt�l, mint amilyen te vagy. –n�zett megvet�en Sesshoumaru. Igen, de �n k�l�nbnek �rzem magam, mintsem hogy csak �gy itt hagyjalak. – Nincs sz�ks�gem az irgalmadra. – Ez nem irgalom. �n nem l�tlak seg�ts�gre szorul�nak. Neked adom az eserny�met vagy haszn�lod, vagy nem. Nekem most mennem kell. – ny�jtotta oda. Sesshoumaru n�zte egy ideig, majd �tvette. A l�ny csak r�mosolygott, �s m�r rohant is tov�bb. A szellem komoran n�zett ut�na, majd egy cs�kev�ny mosoly futott v�gig az arc�n. Megj�ttem! - rontott be a kunyh�ba Kagome. Kagome! – ugrott a nyak�ba a kis r�kad�mon – Hi�nyozt�l… - V�gre, el�g sok�ig elvolt�l. – n�zett f�l Inuyasha. – �s mi�rt vagy tiszta v�z? – Otthon felejtettem az eserny�met. – “Azt m�gse mondhatom, hogy a b�tyj�nak adtam…” Idi�ta. Mi�rt nem v�rtad meg, m�g el�ll az es�. – t�r�lgette egy ronggyal a l�ny fej�t – Most pihenj le, mert holnap indulunk. - Rendben. – t�sszentette, �s le�lt a t�z mell� melegedni. M�snap reggel kor�n tov�bb indultak. Sz�raz id� volt, a nap is melegen s�t�tt r�juk. Nem sok�ig mehettek, mikor az �g ism�t beborult. Hamarosan az es� is elkezdett cseperegni. Rem�lem, hamarosan el�ll. Mert nem hoztam semmit, amit magamra tehetn�k. – panaszkodott Kagome. Tess�k. Neked adom, megv�d az es�t�l. – ny�jtotta fel� Miroku szalma kalapj�t. Mit akarsz, m�r megint szerzetes? – morgott a hanyou. Sango nemes egyszer�s�ggel le�t�tte. Fi�k j�l vagyok t�nyleg. – magyar�zkodott Kagome, de senki nem figyelt r�, csak tov�bb veszekedtek. A l�ny unottan p�szt�zta a t�jat, pr�b�lt nem odafigyelni a civakod�kra. Ha? – kapta fel a fej�t – az eserny�m… - vette fel egy fa al�la t�rgyat, melyhez egy cetli volt er�s�tve. “K�sz�n�m” – olvasta. Elmosolyodott, majd kinyitotta a tarka eserny�t �s visszas�t�lt bar�taihoz. Mehet�nk? – k�rdezte t�rsait – Ez j� lesz, ez az eny�m. – lengette meg erny�j�t. Azt meg honnan szerezted? – Kit �rdekel, csak menny�nk m�r tov�bb. – hagyta r� Inuyasha �s nekil�dult. A l�ny m�g h�tran�zett utolj�ra, vid�man elnevette mag�t, majd bar�tn�je ut�n futott. Sesshoumaru szomor�an n�zett ut�na a fa �gai k�z�l �s megjegyezte �ccse rossz szimat�t. V�ge