Sesshoumaruék az erdőben pihentek le éjszakára. Rin a tűz mellett nézegette a virágokat amiket az útközben szedett, Jyaken a földre firkálgatott valamit a botjával, Sesshoumaru pedig az egyik fa tövében ült és gondolkodott. Aztán minden figyelmeztetés nélkül felállt és a többiekhez fordult. Sesshoumaru: Most el megyek valahová. Rin ne kövess. Maradj itt Jyakennel. Rin: De hová mész? Sesshoumaru: Az nem tartozik rád! Ne kövess és kész. Nemsokára jövök. Miután elment, Rin kérdezősködni kezdett. Rin: Jyaken! Hová ment Sesshoumaru nagyúr? És miért mondta hogy ne kövessem? Jyaken: Ostoba lány! Tudhatnád hogy Sesshoumaru nagyúr azért ment el hogy.......... Hííííííí most majdnem megmondtam. Sesshoumaru nagyúr meg is ölne. Rin: Na!!!!!! Jyaken! Mond meg! Jyaken: Semmi közöd hozzá! Rin: Na!!!! Mond meg! Jyaken: Jó! De akkor ígérd med hogy nem mész utánna. Megígéred? Rin: Ühüm. Jaken: Szóval..... Fürödni ment. Rin: Hű!!!!!!! De jó! Én is akarok!  És Rin már rohant is Sesshoumaru után. Jyaken: Ostoba lány! Sesshoumaru nagyúr meg fog ölni!! De Rin nem foglalkozott vele. Csak futott ő is fürödni. Akkor ért oda amikor Sesshoumaru már a vízben volt. Szerencse hogy sötét volt és nem látszott ami a víz alatt van. Ahogy meglátta Rint nagyon dühös lett, de nem tudta hogy mit csináljon. Sesshoumaru: Rin! Mondtam hogy ne kövess! Mért nem maradtál......... Rin: Jé!!! Azok meg kik? Sesshoumaru hátrafordult. Egy kő mögül két lány kukücskált ki. Sesshoumaru azonnal felismerte őket. Nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel. Aztán támadt egy ötlete. Egy nem igazán jó ötlete, de intézkedni kellett. Fölállt és előszedte az ostorát amivel kettőt csapott. A két lánynak nem volt más választása, odébbugrottak. Az egyik a partról elvett egy óriás bumerángot, felugrott és Sesshoumaru felé hajította. Sesshoumaru szólt Rinnek hogy azonnal menyjen innen. Rin bólintott azzal elszaladt. Ekkor Sesshy is odaugrott a parthoz és elővette a Tokijint. Amikor a bumeráng visszafordult és a nagyúrhoz ért, a karddal kettévágta azt. Mindkét lány nagyon megijedt de tenniük kellett valamit. Valamit ami váratlan a nagyúr számára. A bumerángos lány súgott valamit a másiknak, aki bólintott. Mindketten elkezdtek rohanni Sesshoumaru felé. Amikor odaértek egész egyszerűen rávetették magukat és ezzel lenyomták a víz alá. Sesshoumaru meg akarta karmolni őket, de mivel a víz alatt voltak ezzel csak azt érte el hogy átkarolta őket. Ettől annyira dühösek lettek hogy jól tökön rúgták a nagyurat aki elordította magát vagyis ordított volna ha levegőn lett vona, de így csak kiengedte a szájából a levegőt. A lányok látva hogy nem tud ellentámadást indítani, még utoljára hasbarúgták aztán feljöttek a felszínre. Szerencsére Sesshoumaruban volt még egy kis élet és utolsó erejével fel tudott jönni a levegőre. Mind a hárman kapkodtál a levegőt és köhögtek. Sesshoumaru előbb megnyugodott és elkezdett csapkodni az ostorával. Mivel látta hogy ezzel nem sokra megy, taktikát változtatott. Odarohant Sangóhoz és egy jól irányzott ütéssel harcképtelenné tette. Kagome rájött hogy kockáztatnia kell. Bár megmondta Inuyashának hogy semmiképpen se jöjjön a tó közelébe, azért próbálkozott. Kagome: Inuya.... Nem tudta folytatni. Sesshoumaru őt is arconvágta. Nagy csobbanással esett a vízbe. Ekkor Sango magához tért. Ő is elkezdett kiabálni Sango: Miroku!!!!!!! Semmi válasz. Sesshoumaru már épp indult volna hogy még egyszer behúzzon neki, de valamit érzett a bokáján. Kezeket. Aztán egy erős húzást. A támadónak sikerült a terve. A nagyúr hanyattvágódott. Kagome számított erre. Tudta hogy mi fáj egy férfinak a legjobban. Odahajolt, egy pillanatig még habozott, aztán beleharapott Sesshoumaru.......izéjébe. Kiengedte a szájából az összes levegőt. Fel akart jönni a felszínre de Kagome lefogta. Az arcába tódult az összes haja. Ettől még lehetetlenebb lett a helyzet. Nem kapott levegőt. Fuldoklott. Aztán feladta. Beszívta a vizet ami beömlött a torkán, a tüdejébe. Fájdalmas és szúró érzés volt. A ruhájában volt az életmentő Tensaiga, tehát az most nem segíthetett. Lepergett előtte az egész élete. Minden amit tett. Az a pár másodperc arra volt jó hogy rájöjjön úgy hal meg hogy az öccse gyűlölte őt. Pedig még meg akarta mondani neki hogy mennyire szereti. Hogy nem is gyűlölte őt igazából. És a kis Rin. Megtanította arra hogy tudjon szeretni. Olyat adott neki amit még soha senkitől se kapott. Szeretetet. Még Jyakennek sem köszönte meg. Ő is mennyiszer segített. Rájött hogy őt senki sem szerette. Mert gonosz volt. Mivel is érdemelte volna ki hogy szeressék. Hiszen olyan sok mindenkit megölt. Ártatlan embereket akik semmit sem tettek. Nem érdemelték meg a halált. Volt családjuk, gyerekeik és ő hidegvérrel legyilkolta őket. Nem küzdött tovább. Tudta hogy senkinek sem fog hiányozni. Vigye csak magával a halál odaahova akarja. Akármilyen borzalmas helyre is kerül megérdemli a sok bűnéért. Csak még egy kis időt..... Hogy elbúcsúzhasson akiket szeret. De nem. Megérdemli. Csak azt kívánta bárcsak a túlvilágon találkozhatna az apjával. Neki is milyen sok fájdalmat okozott. Hogy tőle is bocsánatot kérjen. Nagyon remélte hogy egyszer majd megbocsátanak neki. Mindenki. De már nincs idő....... Vége. Hát ez a nagy Sesshoumau nagyúr vége. De legalább megbánta minden bűnét. Úgy ment el ebből a világból hogy szeretett.                                                            VÉGE