Emlékezz!

Gyönyörű nap volt ez a mai; a napfény szétáradt mindenütt és az életben úszott minden. Hőseink azonban nem élvezhették ezt a csodás napot, ugyanis Naraku ismét felbukkant. Mindenki már alig bírt küzdeni a sok sérüléstől csak Kagome és Naraku voltak még talpon. Kagome kész volt a támadásra és kilőtt egy nyílvesszőt mely sebesen közeledett Naraku felé, de ő sem volt rest és maga is támadott. Narakut csak súrolta a nyíl de így is mély sebet okozott így jobbnak látta végül elmenekülni. Kagomét viszont a támadás teljesen elsodorta és egy fának ütközött és elvesztette az eszméletét. Inuyasha mintha erőre kapott volna, úgy rohant a lányhoz, hogy segítsen neki. Próbálta felébreszteni de nem sikerült ekkor már a többiek is képesek voltak annyira, hogy felmásszanak Kirarára és elindultak Kaede anyóhoz.

-Hol vagyok?- kérdezte Kagome amikor felébredt Kaede anyó kunyhójában.

-Kagome, felébredtél?!- futott oda a lányhoz Inuyasha- Aggódtunk érted. Már egy napja, hogy aludtál.

-Ki vagy te, és miért van két fül a fejeden?- kérdezte Kagome a többiek nagy meglepetésére (mert addigra már mindannyian ott tolongtak).

-Kagome nem emlékszel semmire?- kérdezte Kaede anyó.

-Ha engem Kagoménak hívnak, akkor semmire- mondta a lány.

-Gyertek, hagyjuk őt pihenni-, mondta Kaede és kituszkolta Inuyashaékat.

-Szerintem, elvesztette az emlékezetét, amikor a fához csapódott- gondolkodott hangosan Kaede. Nem sejtették, hogy Kagura ott leselkedett és hallott minden egyes szót. Sietett Narakuhoz, hogy elmondja a történteket.

-Áááh, szóval a kis Kagome nem emlékszik semmire- gondolkodott majd megszólalt:

-Ez még a hasznunkra lehet! Kagura, menj és hozd ide Kagomét minél hamarabb. Mond azt neki, hogy Inuyasháék gonoszak és mi voltunk a barátai, mielőtt elvesztette az emlékeit. Kagura azonnal elindult. Mikor odaért a házba ahol Kagome aludt berontott.

-Kagome, gyere gyorsan!- kiáltotta.

-De te ki vagy és honnan tudod a nevem?- értetlenkedett Kagome.

-Most erre nincs idő barátnőm, sietnünk kell, mert Inuyasha mindjárt itt lesz, hogy megöljön. Erre a szóra Kagome odaugrott Kagurához és már mentek is Narakuhoz.

-Te ki vagy?

-Kagura vagyok, nem emlékszel?!

-Nem. Semmire sem emlékszem.

-Várj. Minden kérdésedre választ kapsz, ha haza értünk- mondta majd nem szólt többet az úton a lányhoz. „Érdekes, nem emlékszem rá ki vagyok, de abba az Inuyasha nevű fickóban jobban bíztam.” Gondolta Kagome.

Elérkeztek Naraku palotájába.

-Naraku nagyúr- köszönt Kagura.

-Épp időben- mondta Naraku – remélem nem esett bajod Kagome!

-Te pedig Naraku vagy?

-Igen. Sajnálom, hogy nem tudtam érted menni, amikor elvitt Inuyasha és a cinkosai. Annyira aggódtam érted szerelmem! „Én szerettem ezt a Naraku nevű embert?” kérdezte magától Kagome.

-De nem értettem miért nem jöttél el. De amikor megtudtam, hogy elvesztetted az emlékeid, utánad küldtem Kagura barátnőd, hogy segítsen.

-Én a barátja vagyok Kagurának? Naraku, segítesz emlékezni? Kérlek-, mondta Kagome és Naraku lába elé borult.

-Persze kedvesem. De most itt kell várnod, míg mindenkinek el nem mondom az örömhírt, hogy visszatértél-, mondta, majd szépen elment a helységből.

Mikor kiértek a szobából Naraku csak mosolygott.

-Kagura, Kikyou lesz Kagome nővére, te és Kanna a barátnői vagytok én pedig a szeretője leszek- s miután felsorolta mindenkinek a szerepét elküldte mindenkinek a hírt, hogy

Kagome itt van és, hogy kell vele viselkedni.

-Miért tennék szívességet Narakunak?- kérdezte Kikyou mikor eljutott hozzá a hír.

-Mert így fájdalmat okozhatsz Inuyashának azzal, hogy a lánnyal öleted meg.

-Rendben. Kagome mindent megtudott Narakutól a „közös múltjukról” és engedelmes lett. Kikyou megtanította ismét íjjal lőni és harcolni. Egy hét telt el így. Eközben Inuyasha és csapata meg sem álltak csak keresték Kagomét.

-Kagooomeee! Kagome! Kaagomee!- kiáltozták mindannyian.

-Ha én a kezem közé kapom Narakut KI TEKEREM A NYAKÁT- morgolódott folyton Inuyasha. Mert nagyon aggódott a lány miatt.

Hirtelen egy szellemsereget pillantottak meg. Miroku és Sango azonnal harcba fogtak, de Inuyasha megtorpant. Látta Kagomét Naraku és Kikyou mellett és épp rá célzott nyilával.

-Most Kagome- üvöltötte Kikyou és a lány, elengedte az íj húrját de, mintha nem célzott volna jól. Inuyasha könnyedén kikerülte az akár végzetesnek számító nyilat.

-Nem te tanítottad célozni?- kérdezte Naraku Kikyoutól aki erre így felelt:

-Szerintem, kezd visszatérni az emlékezete ezért nem célzott pontosan. Vagy annyira szereti Inuyashát, hogy még emlékei hiányában sem tudná bántani. Ezt a beszélgetést Kagome nem hallotta, mert ekkor már a földön harcolt.

-Kagomee! Emlékezz! Én vagyok Inuyasha!

-Igen emlékszem; TE ölted meg a családom. Naraku elmondta.

-Naraku az ellenségünk. Nem emlékszel Sangora?! Ebben a pillanatban megtorpant „Ismerős ez a név” gondolta de már támadott is tovább. Inuyasha ereje már fogytán volt, mert nem támadta a lány csak védekezett. Majd eszébe jutott ez az ötlet, odakiáltott Kagoménak:

-Kagome! ÉN SZERETLEK! Ebben a percben Kagome megállt és könnyek szöktek a szemébe. Belenézett a fiú szemébe és azt érezte, amit régen: melegség járta át a testét és így kiáltott:

-Inuyasha! ÉN IS SZERETLEK! Bár még nem emlékezett mindenre megfordult és elkezdte támadni Narakut és Kikyout.

-Hogy mertetek hazudni nekem- kiabálta Kagome és szinte egymás után lőtte pontosan célba a nyilakat. Inuyasha bevetette a szélbordát. Megsebezte mindkettőjüket, de sikerült elmenekülniük. A csata végeztével egymás karjaiba borultak.

-Bocsássatok meg nekem! Én nem emlékeztem, nem tudtam…- de már nem tudta folytatni, mert Inuyasha megcsókolta.

-Semmi baj Kagome az a lényeg időben emlékeztél arra, hogy szeretlek- és ismét megcsókolta a lányt.

Attól a naptól kezdve Inuyasha és Kagome nem feledték mennyire szeretik egymást.

THE END