Egy este csodája -Na mi most megyünk! - mondta Miroku és felállt, vele együtt Shippou, Kirara és Sango is. -De hát hova mentek? - értetlenkedett Kagome. -Hát, izé... El kell menünk egy faluba... Szellemet írtani - Miroku nagyon nehezen tudta összehozni a mondatot. -Aha... - Kagome bevetette a fürkésző pillantását - És mi miért nem megyünk. -Hát... -Mert most kettesben akarunk maradni - válaszolta Miroku helyett Sango - Shippou pedig elmegy Kiraraval Kaedehez. Nem fog ártani. Inuyasha sunyin összehúzta a szemét. -Kettesben akartok lenni mi? - Inuyasha óriási vigyorra húzta a száját. -Igen. Na sziasztok! - Sango gyorsan elrángatta Mirokut. Mikor hallótávolságon kerültek Miroku megkérdezte: -Sango miért is akarsz velem lenni - Miroku keze vészesen közeledett Sango fenekéhez. -Jaj de ostoba vagy. Én nem akarok veled lenni, ez csak egy kifogás volt, hogy egyedül hagyjam őket... MIROKU!!! Paff!!! Sango keze Miroku arcán érkezett meg és egy piros tenyérnyomot hagyott a landolás helyszínét jelezve. -Nahát - Inuyasha bambán bámult Sangoék után - Sose hittem volna. Na jó azt tudtam, hogy egyszer összejönnek, de ilyen korán... -Nincs az olyan korán. Lassan egy éve vagyunk együtt. -Hát igen... Menyi minden történt eddig. -Ha naplót vezetnék, már lenne vagy ezer oldalas. -Kagome! -Hm? -Mi az a napló? (sóhaj) Nem sokkal később elindultak és csak naplementénél álltak meg. Ahol megálltak valami csodálatos hely volt. Egy hegy lábánál volt. Nem olyan magasan volt egy kiemelkedő szikla Pont a szikla fölött olyan 3 és fél méterrel föntebb még egy szikla. A magasból vízesés formájában zúdult a sziklára, a szikla kettéválasztotta a vizet és oldalt folyt tovább. Az alsó sziklánál volt egy barlang, amit fű nőtt be alul. A sziklán volt még egy cseresznyefa. Épp a szirmait hullatta és csodálatos látványt nyújtott. -Gyere mennyünk föl! - indítványozta Kagome és fölrángatta Inuyashat. A sziklán Kagome olvadozva nézte a tájat. Inuyasha hátrébb figyelte. -Néz ott egy tó! - mutatott Kagome lefelé - Mi lenne, ha itt táboroznánk le? Én most elmegyek fürdeni. Inuyasha olyat kérdezett, amit lehet, hogy soha nem kérdezett volna barátai jelenlétében: -Kagome... Én is mehetek? Kagome megfordult. -Hogy mi van? -Arra gondoltam, hogy esetleg én is mehetnék veled együtt fürödni. -Azt értem, de te akarsz velem fürödni? -Igen. Kagome fürkészni kezdte Inuyashat, majd sóhajtott. -Nem bánom gyere. De ne merj leskelődni! -Mi hogy én? - Inuyasha legszívesebben cigánykereket hányt volna. Kagomeval mehet fürödni! -Nem jössz? -De megyek. A tópartnál Kagome megállt. Kikötötte a kendőjét és Inuyasha szemére csavarta. -Most meg mit csinálsz? -Biztosra megyek. Maradj itt, és el ne mozdulj! Kagome gyorsan levetkőzött és beleszaladt a vízbe. Az kellemesen hideg volt. Jó mélyen elmerült. -Jöhetsz! -Kagome ezt mégis hogy gondoltad? - Inuyasha kétségbeesetten próbálta leszedni magáról a kendőt. -Hátul van a csomó - szólt oda neki Kagome Inuyasha hátul kezdett matatni, míg végül kioldotta a csomót és levette. Egy pillanatig elbambult (na találd ki mit nézett). -Kagome, ha esetleg elfordulnál! Kagome vette a lapot és elfordult. Mikor hallotta, hogy csobban a víz megfordult. Kagome a biztonság kedvéért lejjebb merült. -Most mit csinálunk - érdeklődött a tapasztalatlan Inuyasha. -Hát... Mi Sangoval beszélgetni szoktunk. -Aha... Kagome az ujjával lefröcskölte Inuyashat. -Héj! Inuyasha is lefröcskölte Kagomet. Ebből egy kisebb vízicsata lett (persze semmi sem látszott) utána ki akartak menni, persze ez sem ment egyszerűen. Inuyashanak ki kellett másznia a vízből, bedobni a kendőt és visszamenni. Kagome fölkötötte a kendőt, és egymás után öltöztek föl. -Levehetem? - türelmetlenkedett Inuyasha. -Igen! Inuyasha levette a kendőt. Kagome felhúzta a cipőét és megindult Inuyasha felé. Az utolsó egy méterben megbotlott és ráesett Inuyashara. Inuyasha elkapta. Az arcuk között egy centi sem volt. Gyorsan elfordították a fejüket és pirosan virítottak egy ideig. -Azt hiszem kiment a bokám - Kagome óvatosan kipróbálta hogy rá tud-e állni, de felszisszent a fájdalomtól. Inuyasha felkapta. -Inuyasha! -Megsérültél, és nem tudsz járni. Nem hagyhatlak itt! Inuyasha a karjaiban vitte föl egészen a barlangig. Ott óvatosan lerakta. Kagome a kendővel rögzítette a bokáját. -Most már jobb. Köszönöm. -Szívesen. Kagome lefeküdt a hálózsákra és gyorsan elaludt. Inuyasha egész végig figyelte." Milyen törékeny így és gyönyörű. Ha most nem csókolom meg, belepusztulok" Inuyasha óvatosan a lány fölé hajolt. Lassan közelített Kagome felé. Kagome hírtelen fölébred és nem látott mást csak Inuyasha közeledő fejét. -Inu.. .- de nem tudta végigmondani, mert Inuyasha megcsókolta. Kagome is őt és egy forró csókká változott. Inuyasha végül megszakította a csókot, fölült és Kagome is. -Inuyasha - Kagome a fiú szemébe nézett. A szempár csillogott a besütő hold fényében. -Inuyasha én szeretlek téged - Kagome kimondta azt, ami már olyan régóta a szívét nyomja. -Én is szeretlek - Inuyasha újra megcsókolta, de itt nem hagyta abba. Egészen a nyakáig lement. Kagome elolvadt a gyengédségtől, a szeretettől, ami a csókokból áradt. Inuyasha nem tudott parancsolni érzéseinek, ahogy Kagome sem. Inuyasha visszatért Kagome szájához levette a fölsőjét. Kagome is megkereste a kimonó alá vezető utat. Egyre kevesebb ruha volt mindkettőjükön, végül megtörtént, amit már vártak. Testük egybeforrt. Teljes szerelmüket beleadták csókjaikba. Egész éjszaka fenn voltak és 10-kor ébredtek. Inuyasha szótlanul simogatta Kagome arcát. Kagome és Inuyasha egymás kezét fogták. Így voltak egy darabig, aztán felkeltek és felöltöztek. Mindketten búcsút mondtak ennek a csodálatos barlangnak és együtt kézen fogva hagyták el ezt a nekik szent helyet... THE END