Ez egy romantikus ficcem. A nap már lenyugodott. Egy erdőben egy kis fény pislákolt. Ám az éjszaka csöndjét egy fiú hangos kiabálása törte meg. A tűz körül két lány, két fiú, egy gyerek és egy macskaszerű lény ült. Az ordibáló fiú a vele szemben ülő lánnyal kiabált. - Nem hiszem el, hogy már megint hagytad Kougát elszökni! Miért kell mindig megaláznod? Ennyi erővel akár hozzá is csatlakozhatnál és akkor már tényleg az ő asszonya lehetnél! Kagome eddig egy szó nélkül tűrte az Inuyashából előtörő düh áradatot, de az utolsó sornál könnyekben tört ki és elrohant. A többiek ezt csöndesen figyelték, majd miután a lány elszaladt, mind a hárman Inuyashára pillantottak, aki megdöbbenve jött rá, hogy most igazán túl messzire ment. Ám ekkor Sango, a szellemirtó lány megszólalt: - Inuyasha, mint mindig te már megint nem értesz semmit. Kagome azért nem hagy Kougával harcolni, mert fél, hogy alul maradsz a küzdelemben és megsérülsz! - Amúgy meg - vette át a szót Miroku, a szerzetes - azért nem megy vele, mert ő téged szeret! - De te mindig csak a saját érdekeidet figyeled és már megint Kagome lelkébe tiportál! – fűzte tovább Shippo, a rókakölyök. Majd mind a hárman egyszer kezdték: -Gyerünk, menj már utána! De még mielőtt befejezhették volna, Inuyasha felkelt és elindult arra amerre az előbb a lány szaladt. Erre mind összenéztek és elmosolyodtak. Inuyashának nem volt nehéz dolga, hogy megtalálja Kagomét, hiszen féldémonként sokkal jobb volt a szaglása, mint az embereknek. Ő egy hanyou volt, még hozzá egy kutyadémon és egy halandó gyermeke. Mikor utolérte a lányt, ő már egy tisztás közepén ült, miközben könnyes szemekkel nézte a teli Holdat. Először nem tudta, hogy menjen oda, de akkor meglátott egy gyönyörű virágot a lába előtt. Lehajolt, letépte s odament a lányhoz. Kagome mind eddig nem vette észre, csak mikor a fiú már elé tartotta a virágot. Inuyasha leült mellé és a szemeibe nézet melyek még most is könnyekben úsztak. A lány megpróbálta elfordítani a fejét, de a hanyou nem engedte neki, megfogta az állát, fölemelte s letörölte a cseppeket az arcáról, de mindezt óvatosan nehogy a karmaival megsértse. Ezek után újra Kagome elé tartotta a virágot majd megszólalt: - Nagyon sajnálom, hogy olyan csúnyákat mondtam rád az előbb. – folytatta Inuyasha miközben szomorúan nézte a földet, ám amikor Kagome elvette tőle a növényt fölkapta a fejét. A lányon már nem is látszott, hogy néhány másodperccel ez előtt sírt volna. Most csukott szemekkel szagolta a virágot. Inuyasha olyan gyönyörűnek talált, hogy teljesen elfeledkezett magáról, és csak akkor kapta el a tekintetét, amikor a lány ránézett. Kagome egy pillanat múlva már újra a virágot nézte és közben halkan beszélni elkezdett: - Tudod nem is igazán az bánt, amit mondtál, hanem az, ahogy most is viselkedsz! Egyszer a földig tiporsz, máskor meg így kérsz bocsánatot! – és a virágra mutatott, majd csöndesen hozzátette – Tudod ez a legszebb ajándék, amit eddig valaha is kaptam! Olyan gyönyörű ez a kis virág! Majd újra megszagolta. Eközben Inuyasha megdöbbenve jött rá, hogy mekkora örömet tudott szerezni Kagoménak ezzel az egyetlen szál kis virággal és, hogy tulajdonképpen mennyit is jelent számára ez az egyszerű ámde mégis csodálatos lány. Mire mindezt felismerte már tudta, hogy mit fog tenni. Ránézett a lányra, aki most szintén őt fürkészte. A hanyou most közelebb húzódott a lányhoz. Majd egyre közelebb és közelebb. Már majdnem összeért az ajkuk, amikor Kagome hirtelen eltolta magától Inuyashát. Fölkelt és arrébb ment néhány métert. Nem egészen értette, hogy most mi történt, de az egész lénye beleremegett. Úgy érezte, hogy erre a pillanatra várt mindig, de most, hogy elérkezett nem tudott vele mit kezdeni. „Hiszen Inuyashának Kikiyot kellene választania, és akkor végül is mit csinálunk most?” Ám nemcsak neki volt tele a feje ilyen kérdésekkel. Inuyasha sem értette, hogy Kagome miért nem hagyta magát megcsókolni. Hiszen ő erre vágyott már mióta, csak még magának sem volt bátorsága bevallani. De akkor sem értette a lányt. Hiszen már annyiszor mondták neki a többiek, hogy szereti őt Kagome, meg hányszor látta már a szemében miután találkozott Kikioyval. . . „Hát persze! Tehát ez lehet a gond. Még mindig biztos azt hiszi, hogy én őt szeretem.” Miután rájött a megfejtésre fölállt, a lány mögé sétált és átölelt. Majd a fülébe suttogta: - Én már régen nem Kikioyt szeretem, hanem TÉGED! – az utolsó szóra különösen nagy hangsúlyt fektetve. Erre Kagome arca földerült és szépen lassan megfordult. Ekkor a fiú szemébe nézett, így mind a ketten ki tudták olvasni a másik érzelmeit. Majd Inuyasha szépen óvatosan ismét közeledni kezdett Kagoméhoz, aki most már nem tért ki a régen áhított csók elöl. Mikor ajkaik összeértek a lány kezéből kiesett a virág, s lassan átölelte a fiú nyakát, miközben a hanyou megfogta a derekát. Egy darabig így álltak összefonódva, míg nem Inuyasha szépen lassan föntebb csúsztatta a kezét, ami végül már Kagome blúza alatt volt. A lány nem ellenkezett, hagyta, hogy levegye a pólóját. Majd ő is benyúlt a fiú kimonó felsője alá és végig simította izmos mellkasát, s lassan lecsúsztatta róla. Nem sokkal később már meztelenül álltak és még mindig csókokkal kényeztették el egymást. Ám Inuyasha akkor óvatosan lefektette a lányt a piros felsőjére, ahol fölé hajolva újabb csókokkal halmozta el. Ezt követően a testük lágy ringásba kezdett, s számukra teljesen megszűnt létezni a világ. A levegő izzott a szerelemtől, de nemcsak a természet, hanem a fiatalok is. Valamivel később Inuyasha ereje fogyni kezdett, de még mielőtt teljesen kifáradt volna, olyan érzés kerítette hatalmába, mint még az előtt soha. És nemcsak ő érzett így. Kagome is úszott a mámorban. Ezekután a fiú erőtlenül feküdt a lány mellé. Néhány pillanatnyi pihenő után a hanyou érezte, hogy szerelme rá hajolt a mellkasára. Ám azt is észre vette, hogy reszket, így a kimonóját rá terítette a lányra. Majd a jobb kezével átkarolta a rajta fekvő Kagome vállát, a másik kezével pedig lágyan cirógatta a selymes hátát. Így aludtak el egymás karjaiban. Másnap reggel Inuyasha madárcsicsergésre és a kelő nap fényes sugaraira ébredt. Hirtelen nem is tudta, hogy hol van, és mit keres rajta Kagome ilyen félre érthető módon. Majd eszébe jutott az a csodálatos este, amit a lánnyal tölt. Ezekután már nem sok ideje maradt gondolkodni, mert a kedvese fölébredt. Először Kagome sem tudta hova tenni a helyzetet, de végül neki is rémleni kezdett az éjszaka. Inuyasha, hogy oldja a helyzetet egy forró csókot adott a lánynak. A nap sugarai lassacskán felmelegítették a fiatalokat, akiket csupán a fiú kimonó fölsője fedett, de az se túl sokat. Először a lány ült fel, aki így teljesen meztelen lett, s a hanyou végig tudta mérni szerelme kecses és gyönyörű testét. Mikor Kagome ezt észre vette, gyorsan el akarta takarni az idomait, de Inuyasha gyorsabb volt, megragadta a lány karját, nehogy elrejtse előle a bájait. Így ültek néhány másodpercig, s végül a fiú újra ledöntötte a lányt, és újabb csókokkal kezdte el kényeztetni, akár csak az este. Egy óra elteltével a pár ismét fáradtan feküdt egymáson. Ezek után már senki sem kételkedhetett az egymás iránt táplált érzelmeikben. Nem sokkal később Inuyasha megszólalt: - Tudod Kagome még sosem, éreztem ilyet senki iránt! – suttogta szerelme fülébe, aki rajta feküdt. - Még én sem! – válaszolta neki. De ekkor a fiú újra megcsókolta és megint súgott valamit kedvesének: - SZERETLEK! Ezt viszont a lány nem hagyhatta jutalom nélkül, hiszen ilyen csodálatosat még soha senki nem mondott neki. Így most rajta volt a sor, hogy megcsókolja szerelmét, és ő ezt súgta neki válaszképpen: - ÉN IS! Még egy darabig pihentek, hiszen sok erőt kivett belőlük az este és a reggel is. Viszont mikor rájöttek, hogy milyen késő lehet, azonnal fölkeltek, és fölöltöztek. De azért Inuyasha nem hagyott volna ki egyetlen alkalmat sem, hogy láthassa Kagomét meztelenül, és egy szemrebbenés nélkül végig nézte, ahogyan egyesével, lassanként fölvette a ruháit. Mikor a lány elkészült, ránézett a hanyoura, aki még mindig őt figyelte. A fiú teljesen belefeledkezett a látványba, így az öltözéssel még sehol sem tartott. De ez lett volna csak a kisebbik probléma, hiszen addig eljutott, hogy föl álljon, ám úgyis maradt. Most Kagomén volt a sor, hogy végig mérje Inuyashát. Természetesen tetszett neki, amit látott. A nap pont mögötte volt, így arany derengésbe vonta a fiú izmos testét és megcsillantotta a fehér hajszálait a gyenge reggeli szellő. A lány majdnem elolvadt, amikor a hanyou egy mosolyt küldött felé, de sajnos türtőztetnie kellett magát. Így ahelyett, hogy a karjaiba szaladt volna, csak, mint egy gyereket gyengéden megdorgálta, hogy miért nincs még készen és segített neki felöltözni, ám eközben mind a ketten alig tudták meg állni, hogy ne tegyenek semmi olyat, ami tovább késleltetné az érkezésük időpontját. Aztán végül is elindultak. De nem úgy, mint máskor, mivel Inuyasha az ölébe kapta Kagomét, és egészen a táborig vitte. Szerencséjükre még mindenki aludt, hiszen nem volt ott a hanyou, aki már pirkadatkor felverte volna őket. Ezért a lánynak támadt egy remek ötlete. Megkérte Inuyashát, hogy segítsen neki egy kis tűzifát hozni, mivel az összeset eltüzelték Sangoék. A fiú egy szó nélkül segített a lánynak, ami nagy változásnak számított, hiszen máskor többszöri könyörgésre sem mozdult. Ám Kagome már ezen az egy éjszakán olyan hatalmas változást váltott ki belőle, mint még azelőtt soha senki. De még hozzá kell tenni azt is, hogy mivel végre bevallotta az érzéseit a lánynak már nem kellett olyan távolság tartónak lennie, és már bátran viselkedhetett úgy, ahogy mindig is szeretett volna viselkedni vele. Mikor már kellő mennyiségű fát szedtek össze, visszaindultak a táborhoz. Ott aztán Kagome neki látott elkészíteni a többiek reggelijét. Mindenkinek a kedvencét csinálta. Mirokunak és Sangonak tojást készített, Shipponak és Kirarának kolbászt sütött és Inuyashának instant tésztát főzött. Ám még mielőtt a többiek fölébredtek volna, volt egy nagyon fontos kérdés, amit meg akart beszélni a fiúval: - Inuyasha – kezdte halkan – szeretnék kérdezni tőled valamit. - Mondjad. - Csak azt szeretném, hogy elmondjuk-e neki azt, ami az éjjel történt. - Te el akarod mondani? - Én arra gondoltam, hogy talán még túl korai lenne őket beavatni. Véleményem szerint csak később kellene elmondani. - Rendben, legyen, ahogy akarod. De jó lenne minél hamarabb elújságolni nekik, mert akkor nem kellene titkolóznunk előttük. Meg az is lehet, hogy már nem fogok tudni veled úgy viselkedni, mint ez előtt és most már a vágyaimat se biztos, hogy féken tudom tartani. – mikor mindezt befejezte oda hajolt és megcsókolta a lányt, de ez nem tarthatott sokáig, mert hallották, hogy a többiek már ébredeznek és hát nem akartak lebukni már rögtön az első pillanatban. Ezért gyorsan elengedték egymást. Még alig tértek magukhoz a többiek, de már mindenki a levegőt szimatolta, hogy vajon minek lehet ilyen ínycsiklandozó illata. Mikor végre kisöpörték az álmot a szemükből, Kagome kiosztotta a reggelit. Miután befejezték az evést mindenki megdicsérte a lány főztjét, még Inuyasha is, amit a többiek különös pillantással nyugtáztak, de nem szóltak semmit, mert úgy gondolták, hogy biztosan a kedvében akar járni a tegnap este miatt. És ekkor Mirokunak eszébe jutott valami. - Mond csak Kagome mi történt aztán, hogy tegnap este elszaladtál? – kérdezte kíváncsian. Kagome hirtelen nem tudott mit válaszolni, ezért ránézett Inuyashára, majd vissza Mirokura, s végül azt válaszolta: - Hát elmentem egy mezőre, majd megjött Inuyasha, bocsánatot kért és elkezdtünk beszélgetni. - Aha, értem és mikor jöttetek vissza? – kérdezte egy huncut mosollyal. - Na most már elég legyen! – pattant fel Sango és jól fejbe verte a szerzetest – Ideje lenne folytatni az utunkat, nem? – Kérdezte és elindult a helyére, hogy összepakolja a holmijait. Kagome hálásan nézett a szellemirtó után, majd ő is pakolászni kezdett. Miután mindenki készen állt a menetelre, elindultak. Shippo ment elöl Kirarával versenyezve, mögöttük Sango és Miroku, s végül Kagome és Inuyasha. De mielőtt még ők is neki kezdtek volna az útnak, előtte a fiú még átölelte a lányt, s megcsókolta, hogy estig kibírja valahogy egy újabb nélkül. Szerencséjükre nem vette észre őket senki, majd a hanyou felvette a hátára kedvesének a hatalmas táskáját, s így indultak ők is a többiek után, újabb kalandokra és Naraku megölésére. De Inuyasha érezte, hogy most biztosan sikerrel fognak járni, hiszen itt vannak mellette a barátai és főleg Kagome. Az ő szerelme. THE END