Egy érzés, amely a halál után sem múlik el! A kis csapatunk egy tölgyfa alatt pihent. Az éjszakában a csapat 5 tagjának nyugodt szuszogását lehetett hallani. Egy valaki még ébren volt… Inuyasha merengve nézte a táncoló tűznyalábokat. A teste itt volt, de a lelke valahol teljesen máshol járt. Tekintete a tűzről most Kagomera fordult és fáradtan sóhajtott. Elmerengett, mit mondott azon az estén, mikor meglátta őt Kikyoval és elfutott. Az egész jelenet, mint valami film, úgy pergett le a szeme előtt. ”Inuyasha gyorsan futott arra a helyre, ahol letáboroztak. Mikor elérte elszorult a szíve. Kagome szeme teljesen piros volt a sírástól, és még lehetett látni a könnycseppeket. Inuyasha szívét akkora bűntudat járta át, hogy képtelen volt ellenállni. Átadta magát a lelket marcangoló érzésnek. Leült a lány mellé és átkarolta a vállát. Kagome hagyta, hogy tegye és fölemelte a fejét. - Figyelj Kagome - kezdte Inuyasha - én nem akartalak téged megbántani. Nagyon sajnálom, hogy látnod kellett. - Semmi baj. Nem a te hibád volt. Én keveredtem oda. Csak tudod… Nekem ez nagyon rosszul esik. - Nagyon sajnálom. Kérlek, ne sírj. - Nem kell bocsánatot kérned. Csak szeretném tudni, hogy te most Kikyot választottad? - Igen. - Értem. - Kagome én… - Nem kell magyarázkodnod. Megértelek. Én nem haragszom rád e miatt. Örülök neki, hogy tudtál dönteni, és csak remélni tudom hogy a helyes utat választottad. Én nem foglak gyűlölni ezért. Én csak azt akarom, hogy boldog légy. Szerintem, az lenne a legjobb, hogyha legyőztük Narakut meg megtaláltuk az ékkőszilánkokat, akkor elmegyek örökre. Nem foglak titeket zavarni. Így lesz a legjobb,, Inuyasha teljesen elbambult, és ez ringatta őt álomba… A reggel fényesen virradt rájuk. Gyorsan összepakoltak és máris mentek. Kagomen nem látszott hogy az óta bármi történt volna. Csak ezen az estén számolt be Kagome arról az estéről Sangonak, miközben fürödtek. -Szóval, tényleg ezt akarod? – kérdezte Sango. -Igen. Bár nehéz, muszáj lesz megtennem, hogy boldog legyen. -Igazi barát és nagyon jó ember vagy Kagome. Nagyon jó. Kagome szégyenlősen elmosolyodott. Miután visszaértek, Kagomet egy érzés kerítette hatalmába. Valami fojtogató és kellemetlen. Tudta mi az. Nemsokára megküzdenek Narakuval. Az érzése beigazolódott. Másnap megtalálták Naraku igazi búvóhelyét. Az egész környék teljesen kihalt volt. Rögtön berontottak. Az ajtó kitárult előttük és ők beléptek az udvarba. Már ott állt Kagura, Kanna és maga Naraku is. - Áh, Inuyasha és kis csapata. Üdvözöllek titeket, az Igazi otthonomban. Mindenki harcra készen állt. Kagome felajzott nyíllal, Miroku a botjával, írásaival, Sango már harci ruházatában csontbumeránggal a kezében és Inuyasha a Tetsusaigaval. - Még mielőtt rám támadnátok, kérdeznék valamit - szólt Naraku. Kagome érezte, hogy valami a dereka köré tekeredik és felemeli. Annyira meglepődött hogy kiesett a kezéből a nyíl és az íj. Egy erős gyökér emelte fel 2m magasba. Kagome hátranézett. Egy szellembábu tartotta a magasban. Másik oldalt pedig, ugyanúgy fogva tartva… -Kikyo - kiáltott fel Inuyasha. Egy másik gyökér Kikyot tartotta fogva. -Az lenne a kérdésem – folytatta Naraku - hogy melyik lányt választod? -Hogy mi? Mindenki telesen megdöbbent. Még Kikyo is felfigyelt. -Jól hallottad. Melyik lányt választod. Ugyanis nem áll szándékomban mind kettőt visszaadni. Amelyiket választod, életben maradhat, és nem eshet bántódása. De a másik… Senki sem mert megmozdulni. Inuyasha teljesen lebénult még a kardot is leeresztette. „Hogyan válasszak?” Kagome látta Inuyasha szemét, és a tanácstalanságot ”Kikyot kell választania! Csak vele élhet! Lehet hogy ez az őrült a szerelme helyett képes és engem választ! Tennem kell valamit!” - Inuyasha válaszd Kikyot! - kiabált kétségbeesetten Kagome - Velem ne törődj! Válaszd őt és éljetek boldogan! Inuyasha teljesen meglepődött. ”Képes feláldozni az életét csak azért, hogy én a jövőben boldogan élhessek? De hogyan tudnék boldogan élni, ha ő meghalt.?” Kagome látta hogy Inuyasha nem akar szólni. -Naraku - Kagome érezte, hogy nagyon nagy bátorság kell ahhoz, hogy kimondja - add Inuyashanak Kikyot! -Miért tenném? -Ajánlatom van számodra! -Mégis mi lenne az? - Ha mindenkit elengedsz innen, anélkül hogy bántódásuk esne, és utána is békén hagyod őket, akkor azt tehetsz velem, amit akarsz! Síri csend. Még Naraku is meglepődött Kagome szavain. -Föláldoznád magad, csak azért, hogy ők boldogan élhessenek? -Igen! -Kagome ezt nem teheted! - kiáltotta Kórusban mindenki. -De igen tehetem! Nekem mindennél fontosabb, az hogy ti boldogok legyetek! Na Naraku? Naraku a lányhoz sétált. A báb leengedte Kagomet arra a magasságba, hogy Naraku közvetlenül a szemébe nézhessen. Megfogta Kagome állát, és egy picit megforgatta. -Ugye tudod - Naraku elengedte Kagomet - hogy sokkal nagyobb erőd van, mint a hajdan élt Kikyonak? -Most már tudom. - És bármit megtennél? - Bármit. Naraku várt néhány másodpercet, aztán: -Rendben van! Csettintett az ujjával, mire a báb mind a két lányt elengedte. Naraku elmosolyodott és csevegő hangon beszélni kezdett: - Vajon mit kérjek? Mit szólnál egy fiúgyermekhez? Kagome ettől félt a legjobban. Inuyashanak ökölbe szorult a keze. - Nem mégsem. Inkább a lelkedet kérem! Mindenki megrémült. Naraku intett mire valami történt. Kagome lelke Narakuba áramlott. A kis lélekgömbök beleszálltak Narakuba. Mikor az utolsó is beleszállt, Naraku felkacagott. -Olyan hatalmas erőm van, ami még 100 szellemnél is többet ér! Kacagása betöltötte a teret. De valami történt. Naraku felizzott, és a nevetés ordítássá torzult. A fény teljesen eltakarta Naraku testét, míg végül csak egy kupac hamu maradt ott. A lelkek visszaszálltak Kagomeba. Inuyasha rögtön a lányhoz sietett. -Kagome gyerünk, kelj fel! Kitapintotta a pulzusát. Nem érzett lüktetést, nem érzett életet. Csak a halott test hideg érintését. -Kagome ne! Inuyasha szorosan magához ölelte a testet. -Feláldoztad magad miattam. Te te te… -Inuyasha. Inuyasha meglepődött. -Kagome te élsz? -Igen, de már nem sokáig. Csak szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek! Inuyasha szeme kikerekedett. -Kagome… A lány nem válaszolt. -Kagome! Kagome én is szeretlek! Hallod! Nem Kikyo kell, hanem te! De Kagome már nem hallotta. Már egy másik világhoz tartozott. Inuyasha sírni kezdett. Leeresztette a földre Kagomet. A könnye a lányra hullottak, pont a szívére. Most nem szégyellte hogy sír. Neki most nem létezett a külvilág. Már Sango , Miroku és Shippou is sírt egymáson. Inuyasha könnyei záporozták a halott testet. Kagome testét hirtelen rózsaszín aura járta körül. Rózsaszín fényben pompázott. Kagome szívéből egy kő szállt ki, és lebegett tovább Inuyasha előtt. Inuyasha észrevette a gyöngyöt és megfogta. A kő meleg volt. Mindenki odalépett és csodálni kezdték az ékkövet. -Ez a négy lélek szent ékköve? - kérdezte bátortalanul Sango. -Nem - felelt Inuyasha - Ez Kagome lelkének köve. A szerelme itt él tovább. Ez a szerelem ékköve. -És Narakuval mi történt. - Nem bírta felemészteni Kagome lelkét - válaszolt Miroku - Mivel Kagome lelke tiszta és Narakué szennyezett volt, nem fértek meg egymás mellett. És Kagome lelke győzött. -A négy lélek ékköve? -Szerintem Narakunál volt az összes mikor Kagome lelke benne volt. Az ékkő megsemmisült, mert a harc eldől. Midoriko győzött hála Kagomenak. Az életével kellett fizetnie a jövőért. -Ez az ékkő pedig - vágott közbe Inuyasha - Kagome szerelmének az ékköve. Ebben a kőben örökké él tovább a szerelme… THE END