A t�l�l�

By Orsi

Egy sz�p tavaszi napon Sesshoumaru, Rin �s Yaken egy erd�n mentek kereszt�l, amikor megl�ttak egy kis falut. Nem nagyon zavarta �ket, hogy ott van, ez�rt �gy hat�rozott Sesshoumaru, hogy megker�lik a falut. Amikor el�rt�k a falu hat�r�t, Rin szaladg�lni kezdett. N�ha elt�nt a szellem szeme el�l, de az illat�t mindig �rezte. Egyszer csak Rin sikoly�ra lett figyelmes Sesshoumaru. A szellem gyorsan odarohant, de l�tta, hogy Rinnek semmi baja nincsen.

-Mi a baj?- k�rdezte Sesshoumaru

-Ott…

Rin egy kis falura mutatott, ahol mindenki v�rbe fagyva fek�dt. L�tsz�lag senki nem volt �letben, de Rint valami nagyon felzaklatta. A halottak l�tv�nya m�r nem jelentett neki gondot, mert m�r t�bb mint 5 �ve Sesshoumaru mellett volt. 11 �vesen m�r hozz� szokott a v�r l�tv�ny�hoz.

-Mit l�tsz?

-L�ttam egy l�nyt, aki nagyon megs�r�lt, de m�r elment.

-Maradj itt, �s �n megn�zem. Yaken vigy�zz Rinre, am�g itt nem vagyok.

-Igen nagyuram! Ahogy parancsolod. Gyere ide te l�ny, mert a Nagy�r m�rges lesz.

-Igen Yaken mester!

Sesshoumaru lassan elindult a falu m�lye fel�, de nem �rzett egy �l� embert sem. P�r m�terre a falu k�zponti h�z�t�l, a szeme sark�b�l l�tott egy mozg� dolgot. Ahogy odakapta a szem�t egy l�nyt l�tott meg, aki a s�lyos s�r�l�seivel nem t�r�dve futott egy kisebb h�z m�g�. Sesshoumaru gyorsabb volt �s a l�ny el� �llt. A l�ny szem�ben v�gtelen nagy f�jdalom csillogott, de egy�ltal�n nem f�lt a szellemt�l. Sesshoumarut ez meg is lepte, de nem ezzel t�r�d�tt.

-Ki vagy te?- k�rdezte Sesshoumaru

-Ahhoz neked semmi k�z�d. Engem �gy sem tudsz b�ntani.

-Te abba ne legy�l annyira biztos. K�nny� szerrel meg�lhetn�lek, de �ruld el, hogy ki tette ezt?

-Csak nem �rdekel?

-Nem! Csak valakit nagyon megijesztett�l a jelenl�teddel, de…

Sesshoumaru nem tudta befejezni, mert a l�ny elvesztette az eszm�let�t �s r�d�lt az el�tte �ll� szellemre. A szellem elkapta �s lefektette a f�ldre, majd egy kis id� m�lva bevitte a k�zeli kis h�zba. P�r �ra m�lva a l�ny fel�bredt. Nem l�tott semmi m�st csak, hogy ott �l mellette egy kisl�ny, �s �t n�zi.

-Szia! Fel�bredt�l?

-Igen! De hol vagyok �s te ki vagy?

-A nevem Rin �s egy kis h�zban vagy. Sesshoumaru nagy�r hozott ide, mikor el�jult�l.

-De mi�rt tette ezt?

-Az�rt, mert meg�g�rtem Rinnek!- mondta Sesshoumaru, aki ekkor l�pett be a szob�ba.

-Pont egy szellem fog engedelmeskedni egy kis haland� l�nynak.

-�n nem engedelmeskedem senkinek. �n nem vagyok senki kuty�ja, teh�t te se k�pzeld ezt, mert nagyon megb�nod.

A l�ny fel�lt �s Sesshoumaru szemeibe n�zett. A l�ny szemeiben megint nem volt egy csepp f�lelem sem, ez megint meglepte a szellemet, mert �ltal�ban mindig rettegtek t�le.

-Ki vagy te? Am�gy m�r egyszer mondtam, hogy nekem nem tudsz �rtani.

-Arra �n nem venn�k m�rget, m�r r�g meg�lhettelek volna, ha akarom.

-Sz�val nem akart�l meg�lni? Milyen szellem vagy te, ha egy emberen megk�ny�r�lsz?

-Fogd be a sz�dat, mert kezdesz feld�h�teni.

-Akkor sem fogom be a sz�mat.

Sesshoumaru annyira ideges lett, hogy egy pillanat alatt a l�ny el�tt termett �s a l�ny nyak�t szor�totta.

-Azt mondtad, hogy nem tudlak b�ntani, ez eddig el�g hi�nyos kifejez�s. Most pedig, befogod a sz�dat vagy bet�m�m. Sz�nalmas, hogy ezek a haland�k mennyire er�snek k�pzelik magukat. Meg kellene k�sz�nn�d, hogy nem r�gt�n �ltelek meg, de erre itt h�sk�dsz, sz�nalmas!

Sesshoumaru elengedte a fuldokl� l�nyt, aki a f�ldre esett �s egy enyhe k�h�g� g�rcs�t kapott. Rin cs�ndben n�zte a jelenetet, mert tudta, hogy ilyenkor nem �rdemes a nagyurat piszk�lni. Sesshoumaru lassan kiment a h�zb�l. Rin odament a l�nyhoz �s felseg�tette a f�ldr�l.

-Na gyere! Ell�tom a sebeidet �s pihenj le!

-K�sz�n�m!

-Sz�vesen!

-Mi�rt vagy ezzel a vad�llattal?

-Sesshoumaru rendes csak nem �rdemes felh�zni, mert akkor nagyon sok mindenre k�pes. Am�gy � mentett meg, amikor az eg�sz csal�domat lem�sz�rolta egy szellemhorda. Ha � nincs, akkor m�r �n sem �ln�k.

-Akkor sem �rtem, hogy mi�rt b�rod m�g ezzel…

-Csak t�j�koztat�sul k�zl�m, hogy mindent hallok, sz�val v�logasd meg a szavaidat.- hangzott Sesshoumaru hangja h�z el�tt.

-���…

-Hogy h�vnak, mert m�g nem tudjuk a neved?- mondta Rin

-Yukina vagyok! Bocs�nat, hogy ilyen faragatlan voltam.

-Ne agg�dj, nemsok�ra m�r nem lesz ideges.

-Rin! Nem k�ne a helyemben besz�lned!- mondta Sesshoumaru a h�za el�tt

-Igenis Nagyuram! Most pihenj, mert el�g s�lyosak a sebeid.

Rin ezzel kiment �s mag�ra hagyta Yukin�t, aki nem �rtette, hogy mi�rt mentette meg egy szellem, mert egy csapat szellem m�sz�rolta le a falut. Yukina azt hitte, hogy minden szellem ilyen, de Sesshoumaru m�gsem �lte meg, hanem seg�tett neki. Nem tudta, hogy most mit gondoljon, de azt elhat�rozta, hogy nem fogja hagyni, hogy ez a szellem uralkodjon rajta. Szembe fog vele szeg�lni, nem hagyja, hogy egy f�rfi parancsoljon neki. A faluban is az asszonyok parancsoltak mindenkinek. A n�k v�dt�k a falut �s l�tt�k el a f�rfiakat. Minden fontos �s megtisztel� feladatot a n�k v�geztek. A f�rfiak, pedig szolg�lt�k �ket. Yukina annyira megszokta ezt, hogy nem tudja igaz�n feldolgozni, hogy egy f�rfi akar neki parancsokat osztogatni.

M�snap kor�n kelt �s kiment a h�zb�l, ahol t�lt�tte az �jszak�t. Amikor ki�rt l�tta, hogy m�g senki nem �bredt fel. Rint �s egy furcsa szerzetet l�tott, de Sesshoumarut sehol nem l�tta. �gy gondolta, hogy egy kicsit s�t�l egyet, �s ut�na eltemeti a halottakat. P�r �ra m�lva v�gzett mindennel, de addigra m�r mindenki fenn volt. Rin pr�b�lt neki seg�teni, de Yukina nem engedte, mert ez az � felel�ss�ge volt. Sesshoumaru m�g nem t�rt vissza. A szellem kell� t�vols�gban n�zte a l�nyt, aki a s�r�l�seivel is, de eltemette a szeretteit �s a falusiakat.

-Csod�lom, hogy van ebben a l�nyban ennyi er�. Pedig csak egy sz�nalmas haland�.- gondolkozott hangosan a szellem

Amikor Yukina v�gzett, esz�be jutott valami. Gyorsan a nyak�hoz kapott, nagyon keresett valamit, de sajnos nem tal�lta. Olyan k�ts�gbe esett, hogy a f�ldre rogyott �s zokogott. Rin odaszaladt hozz�, de a l�ny eltolta mag�t�l �s mag�b�l kikelve keresg�lni kezdett a f�ld�n. Mikor nem tal�lt semmit, elrohant a sz�ll�shely�re, ahol eddig volt. Sokat keresg�lte azt a kis t�rgyat, amely sz�m�ra annyi mindent jelentett. Zokogott, mert nem tudta mag�t t�l tenni a f�jdalmon, amit most �rzett. Azt sem vette �szre, hogy valaki bel�pett hozz�.

-Mi a bajod?- k�rdezte Sesshoumaru

-Semmi! Menj innen �s hagyj�l b�k�n.

-Nem �gy n�zel ki, aki vid�m lenne.

-NEM HALLOD, HOGY T�NJ INNEN, I VAGY TE, HOGY K�RDEZ�SK�DJ. TAKARODJ INNEN…

Sesshoumaru odament a l�nyhoz �s pofon v�gta. A l�ny d�ht�l csillog� szem�be n�zett. Most egy csepp f�lelmet sem l�tott, ink�bb haragot, ami annyi er�t adott a l�ny kisug�rz�s�nak, hogy a szellem alig b�rta levenni r�la a szem�t.

-Am�gy nem ezt keresed?

Sesshoumaru felemelte a kez�t �s el�h�zott egy kis t�rgyat a zseb�b�l. Yukina nagyon meg�r�lt, hogy l�tja, mert minden eml�ke ebben a kis talizm�nban volt.

-Hol tal�lt�l r�?

-Nem messze, a f�ld�n volt. Mi van, csak nem tudsz egy kicsit kedvesebb is lenni?

-Nekem egy f�rfi nem parancsoljon, de most ha lenn�l kedves �s ide adn�d, mert…

-Te mit k�pzelsz magadr�l? �r�lj, hogy nem �ltelek meg.

Sesshoumaru feltartotta a kez�t, �s am�g besz�lt a l�nyhoz, a l�ny olyan gyorsan kikapta a kez�b�l, hogy a szellem nem is vette �szre, hogy a kis talizm�n m�r a l�ny kez�ben van. A l�ny b�v�lten n�zte �s forgatta kez�ben. Azut�n, mintha Sesshoumaru nem is lett volna ott, le�lt �s �gy n�zte tov�bb.

-Mi az? Egy jelent�ktelen kis csomag, ami nem �r semmit.

-Egy olyan szellemnek, mint neked nem is jelent semmit, addig, am�g meg nem tudja, hogy micsoda is val�j�ban. �n vagyok az �rz�je, hogy a bizonyos id�ben kinyissam.

-Mit kell kinyitni?

-Azt nem k�t�m az orrodra, mert nem szeretn�m, hogy megtudd…

-Megmentettelek, sz�val, ha m�g �lni akarsz, akkor el kell mondanod.

-Ha akarn�m, sem tudom, mert v�delmi var�zs van rajta.

-Hogy mi van rajta?

-Te ennyire �rtetlen vagy? Ez egy olyan var�zs, ami megg�tolja az �rz�j�t abban, hogy elmondja b�rkinek is. Ebben a faluban f�leg �rz�k �ltek. Itt a f�rfiak egy szolgasorban �l� f�rgek voltak. Itt a n�k k�pviselt�k az er�t. Volt a falunak egy olyan egys�ge, ami egy titkot v�dett. Minket a sz�let�s�nkkor v�lasztottak egy jel alapj�n. A rangid�s vigy�zta a titkot, ez lenn�k �n. Miel�tt elfogadtam ezt a feladatot, esk�t kellet tennem, hogy soha senkinek nem mondom el, hogy mit �rz�k, f�leg egy szellemnek, akik mindig is meg akart�k szerezni ezt a titkot. Holnap indulok is, hogy teljes�tsem any�m k�r�s�t. Ez�rt t�madtak meg minket.

-Ha olyan er�sek vagytok, akkor mi�rt nem tudt�tok megv�deni magatokat?

-Mi f�leg a titok v�delm�re specializ�l�dtunk, de m�shoz is �rt�nk. Sajnos t�l sokan j�ttek.

-Mihez �rtesz?

-Egy kicsit tudok harcolni, de ink�bb var�zzsal a titkot szoktam v�deni.

-Sz�val te egy papn� vagy?

-Nem, nem hasonl�ts hozz�juk. De most k�sz�l�dn�m kell, mert holnap indulok.

-Veled megy�nk!

-Nem! �n megyek csak, am�gy is te egy szellem vagy �s oda nem j�hettek �s van m�g valami.

-Mi?- k�rdezte m�r egy kicsit idegesen Sesshoumaru

-F�rfi vagy! Neked elm�letileg engem k�ne szolg�lnod, de ezt �gy sem fogod megcsin�lni.

-J�l gondolod!

-Akkor ezt megbesz�lt�k.

Yukina m�r kezdett is csomagolni. Sesshoumaru sokig n�zte a l�nyt. Nem tudta, hogy honnan van ennyi ereje, hogy megcsin�lja a feladat�t �s m�g egy vesz�lyes szellemmel is k�tekedjen. A szellem kiment a h�zb�l. Amikor visszafordult, mintha egy halv�ny f�nyt l�tott volna kisz�r�dni a h�zb�l, de nem t�r�d�tt vele. P�r �ra m�lva Yukina kil�pett a h�zb�l. A h�t�n egy utaz�t�ska volt. a nyak�ban ott l�gott a kis amulett. Egy kard �s egy �j volt n�la, de j�l tudta, hogy ezeket �gy sem fogja haszn�lni. Amikor ki�rt a falu hat�r�ra, l�tta, ahogy Rin szalad fel�.

-Yukina! Hov� m�sz?

-Egy titkos helyre, ahol megnyugodhat a lelkem.

-Azt mondta Sesshoumaru, hogy veled megy�nk, igaz?

-Sajnos a nagyurad nem j�l tudja, mert egyed�l megyek.

-Pedig nagyon is j�l tudom, ha nem akarsz meghalni.- mondta Sesshoumaru, aki �ppen most �rt Rinhez �s Yukin�hoz.

-Nem hinn�m, hogy ett�l k�ne megijednem. Ha komolyan gondoln�d, akkor m�r r�gen v�gezt�l volna velem, nem gondolod?

-Honnan tudod, hogy nem fordult meg a fejemben?

-Azt nem mondtam, hogy nem fordult meg a fejedben, de nem cselekedt�l.

-Ha nagyon szeretn�d, akkor most is meg�lhetlek.

-Majd k�s�bb, most dolgom van.- azzal Yukina elindult a c�lja fel�

-Hogy mer�szelsz �gy viselkedni velem. Azonnal gyere vissza, mert k�l�nben meg�llek.- mondta Sesshoumaru

-Ahogy �rzed!

Sesshoumaru olyan d�h�s lett, hogy egy pillanat alatta l�ny el� �llt �s egy akkora pofont adott a l�nynak, hogy az egy k�zeli f�nak csap�dott teljes er�b�l �s kit�rte a f�t. A l�ny er�tlen�l kinyitotta a szem�t �s nagy nehezen fel�llt. A szellemet egy kicsit meglepte, hogy egy ilyen csap�s ut�na l�ny fel�ll. A szellem megint a l�ny el�tt termett �s elkapta a nyak�t �s szor�totta. Nem is vette �szre, hogy v�r�sen izzik a szeme. Amikor megsz�lalt, mintha nem is a saj�t hangja lenne.

-NE L�GY ANNYIRA MAKACS, MERT PORUL J�RHATSZ. TE CSAK EGY NYAMVADT HALAND� N� VAGY �S EHHEZ TARTSD MAGAD. HA �N AZT MONDOM, HOGY VELED MEGYEK AKKOR AZ �GY IS LESZ, MEG�RTETTED?

-AZT LESHETED!- �v�lt�tte Yukina ezzel felhaszn�lva az �sszes megmaradt erej�t. Yukina el�jult. Sesshoumaru elengedte a nyak�t, �s �l�be vette. A l�nyt fel�ltette Aun h�t�ra, majd elindultak abba az ir�nyba, ahov� a l�ny indult. P�r �ra m�lva Yukina kinyitotta a szem�t �s l�tta, hogy valaminek a h�t�n fekszik. Csak a felh�ket �s f�kat l�tta, ahogy a feje felett mozognak. Amikor fel�lt, l�tta, ahogy Rin ott szalad mellette �s Sesshoumaru el�l ment. Yukina annyira d�h�s volt a szellemre, hogy nem t�r�d�tt vele, hogy m�g nincs el�g ereje.

-Lelkek a vil�gon, adjatok er�t, hogy meg�ll�tsam az ellens�get. SZELLEM B�KLY�.

Sesshoumaru hirtelen meg�llt �s nem tudott megmozdulni. Csak annyira volt ereje, hogy megforduljon. L�tta, ahogy Yukina nagy nehezen lem�szik Aun h�t�r�l �s elindul fel�. Rin �s Yaken alig hittek a szem�knek. Egy egyszer� haland� n�, meg�ll�totta Sesshoumarut.

-M�r mondtam, hogy nem kell d�szk�s�ret. Nem tudom, hogy mi�rt vagy ilyen �rtetlen, de lehet, hogy az�rt mert egy f�rfi vagy.

Yukina ezzel tudta, hogy kih�zta a gyuf�t Sesshoumarun�l, de m�r nem �rdekelte.

-Meg akarsz �lni, akkor itt a lehet�s�g. B�KLY� V�GE.

Sesshoumaru �jra tudott mozogni. Nagyon d�h�s volt a l�nyra, mert ilyen hangon besz�lt vele. Csod�lta a l�ny b�tors�g�t. A l�ny m�r alig �llt a l�b�n, de az�rt k�pes volt feleselni.

-Na mire v�rsz? F�lsz t�lem?- incselkedett tov�bb Yukina

-Nem foglak meg�lni. K�v�ncsi vagyok arra, hogy mit keresel, mert �rdekel, hogy mi annyira �rt�kes a szellemeknek, ami egy falu elpuszt�t�sa eredm�nyezett. Teh�t veled megy�nk �s ezzel a vita le van z�rva.

Yukina az utols� szavakat m�r alig hallotta. A var�zslat annyira felem�sztette azt a kis erej�t, hogy �jultan esett �ssze. Miel�tt el�jult volna m�g halkan mondott valamit.

-A talizm�n.

Sesshoumaru felemelte a l�nyt �s intette a t�bbieknek, hogy m�ra itt t�boroznak le. Am�g Rin �s Yaken t�zif�t keresett, � megn�zte a talizm�n. Nem l�tott rajta semmi k�l�n�set. Egy egyszer� mad�rtollal d�sz�tett kis batyu volt, ami l�tsz�lag �res volt, mert nem volt neh�z.

-Mit rejthet ez a batyu? Merre kell menni?

Ekkor a kis batyu f�nyleni kezdett �s kirajzol�dott a hegyek k�rvonala. Sesshoumaru tudta, hogy �szak fel� kell menni, de azt m�r nem tudta, hogy pontosan melyik hegyr�l van sz�. P�r �ra m�lva Yukina kinyitotta szem�t �s r�gt�n fel�lt. Egy sz�p tiszt�son voltak. Yukina mellett ott fek�dt Rin. M�r este lehetett, mert t�bort�z �gett. Yukina fel�llt �s lassan elindult, hogy k�r�ln�zzen. Sesshoumarut nem l�tta �s ez ideges�tette. A nyak�ban ott volt a talizm�n, de lehet, hogy kiny�lt m�snak is. Yukina nagyon lassan tudott mozogni, de el�rt a tiszt�s k�zep�re, ahol egy kis patak volt. A l�ny let�rdelt mell� �s az arc�t megmosta. Nagyon el volt gyeng�lve. Tudta, hogy ha nem tesz semmit, akkor ez �gy is marad. � nem �gy gy�gyult, mint a t�bbi ember. Az �rz�k soha nem �gy gy�gyultak, mint a falu t�bbi lak�ja. Yukina lassan fel�llt �s el�vett egy kis t�rt, ami n�la volt.

-Lelkek seg�tsetek! Adjatok el�g er�t ahhoz, hogy fel�p�ljek!

Yukina a t�rrel megv�gta a karj�t, �s a kifoly� v�rt �sszegy�jt�tte egy kis falev�lre. Amikor v�gzett, a lev�len l�v� v�rt megitta. �rzete, hogy visszat�r az ereje �s sokkal er�sebb lesz.

-Teh�t ez�rt �reztem rajtad v�r szag�t.- mondta Sesshoumaru a l�ny m�g�tt.

Amikor a l�ny megfordult, Sesshoumaru egy kicsit meglep�d�tt, mert a l�ny szemei nem a szok�sos barna volt, hanem k�kes feh�r lett, ami vil�g�tott a s�t�tbe.

-Mi vagy te?- k�rdezte Sesshoumaru

-Ember! Csak egy �rz�, akinek sok k�nt kell �t�lnie.

-Te most mit csin�lt�l?

-Meggy�gy�tottam magam.

-�gy hogy v�rt iszol?

-Nem! �n a saj�t v�remet iszom, mert…

-Mert?

-Ez hossz� t�rt�net.

-R��rek! Mes�lj!- ezzel Sesshoumaru le�lt egy szikl�ra �s k�rd�en n�zett a l�nyra

-H�t j�l van! Mint tudod �n egy �rz� vagyok! Az �n feladatom ezt a talizm�nt �rizni �s v�sz eset�n felnyitni. Az �rz�ket m�r sz�let�s�kkor ki v�lasztj�k.

-Igen ezt m�r tudom!

-De azt nem tudod, hogy hogyan v�lasztanak ki minket. Amikor megsz�letik egy �rz�, azt r�gt�n l�tj�k, mert a csecsem� szemei k�kes feh�rek. R�gen ne tudt�k, hogy mi lehet ennek az oka, de kis id� m�lva m�r tudt�k. Az olyanok, mint �n az els� egy h�napban nemcsak anyatejen �l�nk, hanem a v�r�nk�n. Minden kisbaba megharapta mag�t �s itta a saj�t v�r�t. Ilyenkor olyan er�re tettek szert, hogy k�pesek voltak csecsem�k�nt felemelni egy kisebb gyereket. Gyorsabbak, sz�v�sabbak �s az �rz�kszerveik is sokkal jobbak lettek. K�s�bb a var�zslatokra is sokkal fog�konyabbak lettek. Akinek �rz� gyereke sz�letik, azt tiszteli az eg�sz falu.

-Akkor sok mindenkit tisztelnek.

-Rosszul hiszed! Az olyanok, mint �n nagyon ritk�k. Mi vagyunk az egyed�li falu, ahol ilyen emberek �lhetnek. N�lunk csak k�t ember �lt. Any�m �s �n. Mi voltunk az �rz�k, mert nek�nk volt arra er�nk, hogy v�dj�k. Mi ha baj volt, csak megharaptuk magunkat �s ittunk p�r kortyot, akkor v�gtelen nagy er�nk volt. �n voltam az egyed�li �rz�, akinek az anyja is �rz� volt. Soha nem sz�letett �rz�nek �rz� gyermeke, eddig. A f�rfiakat az�rt ut�ltuk �s az�rt szolg�ltak minket, mert egy s�lyos v�rust hordoznak magukban, ami sz�munkra hal�los is lehet. Ez�rt csak nagyon ritk�n �rintkez�nk vel�k, ha �rted mire gondolok!

-Azt hiszem �rtem! Akkor te er�s vagy?

-Csak akkor, ha iszok a v�remb�l! Am�gy csak egy sima ember vagyok!

-Akkor most is er�s vagy, mert nagyon feh�r a szemed. N�zz�k, mit tudsz.

Sesshoumaru felpattant �s gyorsan rohanni kezdett Yukina fel�, majd elt�nt a szeme el�l. Yukina csak �llt �s v�rt, mert tudta, hogy hol van a szellem. Sesshoumaru h�ta m�g�tt t�madta meg. Yukina az utols� pillanatban elt�nt a szellem szeme el�l. A szellemet ez annyira meglepte, hogy nem vette �szre, hogy a l�ny ott �ll m�g�tte.

-Itt vagyok!

-Sz�p volt! Csak nem vagy te olyan esetlen.

Ahogy a szellem megfordult l�tta a l�ny gy�ny�r�en csillog� k�kes feh�r szemeit �s alig b�rta levenni r�la szemeit. L�tta, ahogy lassan barnul befel� a szeme. Ahogy �gy n�zte a l�nyt, csak most vette �szre, hogy egy gy�ny�r� l�nnyal utazik egy�tt. Hossz� barna haja a derek�ig �rt �s azok a gesztenye szemeivel b�rkit le tudott venni a l�b�r�l.

-Azt mondtad, hogy egy �rz�nek sem volt �rz� gyermeke eddig, mi�rt?

-Mert mindenki meghalt, de any�m valahogy t�l �lte. Azt mondt�k a falu �regei, hogy a talizm�n v�dte meg, mert tudta, hogy �n leszek az, aki teljes�ti a feladatot. �s ez eddig teljes�lt is.

-�rtem! Tudod merre kell menni, mert csak a hegyeket �rulta el nekem.

-Megny�lt el�tted?

-Igen!

-Tudom merre kell menni, de…

-M�r mondtam, hogy veled megy�nk. Ebb�l nem �hajtok t�bb vit�t nyitni.

Sesshoumaru azzal elment a t�bor fel�. Yukina m�g sok�ig n�zett ut�na, majd le�lt �s a kez�be vette a talizm�nt.

-Mi�rt ny�lt�l meg? Ez egy szellem! Te is tudod, hogy t�l�k kell, hogy megv�djelek.

Ekkor a kis talizm�nb�l rengeteg f�nypont jelent meg, amely egy n� alakj�t form�lt�k meg.

-�des l�nyom! Te is tudod, hogy egyed�l nem fog menni, kell seg�ts�g.

-Te is ilyen vagy! Ha nem eml�kszel, mindent hallok �s hallottam, hogy j�l elbesz�lgetettek! Semmi k�ts�g, hogy ti j�l meg�rtitek egym�st.

-Te is megakartad �lni, ha nem l�t meg t�ged az a kisl�ny, akkor megt�madtad volna, akkor is ha s�r�lt volt�l. Te egy igazi �rz� vagy. Te az�rt ut�lod, mert egy szellem.

-Nem te az�rt ut�lod �ket, mert �k �ltek meg engem.

-Yukina! M�r ez 5 �ve volt. El k�ne felejtened, nem gondolod? Tudom, hogy csak te vagy az egyed�li �rz� �s ez kem�ny dolog, de pr�b�ld t�l tenni magadat. �s am�gy is tetszik neked.

M�r nem tudta befejezni, mert az anyja elt�nt. Egyed�l hagyta, hogy gondolkodjon el a dolgokon. Csendben el kezdett s�rni, mert nem tudta megbocs�tani, hogy az a szellem megfosztotta �t az egyed�li t�masz�t�l a vil�gban. Tudta, hogy a falusiak tisztelik, de egyed�l volt. A gyerekek f�ltek t�le. Mindenki egy kicsit tartott a v�riv�t�l, mert �gy cs�folta �t p�r kamaszod� l�ny. Yukina ott aludt el a kis patak mellet. �lm�ban is n�ha el kezdett s�rni. Azt nem is sejtette, hogy Sesshoumaru az eg�szet l�tta.

M�snap nagyon hamar felkelt Yukina �s megmosdott a patakn�l. Amikor k�szen volt l�tta az arc�t, a v�z felsz�n�n. F�radt arca s�padtan rajzol�dott ki a v�zen. Egyre jobban l�tszottak rajta, hogy nem egy szokv�nyos ember.

-K�szen vagy? Indulhatunk?- k�rdezte Sesshoumaru

-Igen! �gy d�nt�ttem, hogy nem b�nom, hogy velem j�tt�k, de ha meg akarod szerezni a titkot, akkor velem sz�llsz szembe.

-Tudom! De hogy tudn�m megszerezni, ha azt sem tudom, hogy mi az?

Yukina elnevette mag�t. Tudta, hogy Sesshoumaru nem viccel, de neki nagyon viccesnek hangzott. A szellem nem �rtette, hogy mi lelte a l�nyt, de ezt a haland�s�g�nak tudta be. �gy a kis csapat �tnak indult �s est�re el�rt�k a hegyek l�b�t. Ott tal�ltak egy kis barlangot �s ott t�boroztak le.

-Elmegyek f�rdeni. L�ttam itt egy forr� vizes forr�st. Ne gyertek ut�nam. Rin velem j�ssz?

-Igen!

-Akkor induljunk!

Yukina azt nem is sejtette, hogy Sesshoumaru nem tartja be a szav�t, �s ut�nuk megy. Nem tartott Yukin�t�l, de egy kicsit f�ltette Rint t�le.

P�r perc f�rd�s ut�n Yukina Rinhez fordult.

-Rin! Neked nem hi�nyoznak a sz�leid?

-De! Sokszor �lmodom r�luk, de m�r van egy �j csal�dom. Azt soha nem mondom, hogy �ket elfelejtem, de t�l kell lennem a hal�lukon.

-�rtem! Akkor te is �gy �llsz, ahogy �n! Eml�kszem r�, amikor m�g anyuk�m �lt, �lland�an �nekelt nekem.

Yukina el kezdett �nekelni egy gy�ny�r� dalt, ami Rinnek is nagyon tetszett, mert amikor Yukina abba hagyta, azt k�rte, hogy folytassa. Amikor kisz�lltak Yukina m�g mindig �nekelt. Nagyon sz�p hangja volt �s ez a sz�p dal is tett r� egy lap�ttal. Rin nagyon el�lmosodott t�le. Am�g Yukina megmosakodott, Rin m�r fel�lt�zve elaludta f�v�n. Amikor Yukina is kiment �s fel�lt�z�tt �s az �l�be vette a kisl�nyt �s visszament vele a sz�ll�shelyre. Sesshoumaru m�r hamarabb vissza�rt. Amikor megl�tta Yukina kez�ben a kisl�nyt r�gt�n fel�llt.

-Ne agg�dj! Nincs semmi baja, csak elaludt. Nagyon el volt f�radva. �nekeltem neki �s elaludt t�le.

Yukina �vatosan le akarta tenni Rint, de a kisl�ny mag�hoz h�zta. �gy Yukina le�lt a barlang fal�hoz �s az �l�be aludt tov�bb Rin. Csakhamar � is elaludt. M�snap reggel l�tta, ahogy kinyitotta a szem�t l�tta, hogy Sesshoumaru vastag pr�mje van r�ter�tve. Rin m�g aludt, de a szellem ott �lt vele szemben.

-M�r azt hittem, hogy soha nem kelsz fel!

-Neked is j� reggelt!

-Mi�rt �nekelt�l Rinnek?

-Mert eszembe jutott egy gyerekkori eml�k.

-Ha felkel, akkor indulunk.

-Rendben, de innen �n sem tudom, hogy hova kell menni. Meg kell k�rdeznem.

-Add �t Rint �s megk�rdezheted.

Yukina �vatosan fel�llt �s odas�t�lt a szellemhez. Lassan �tadta a kisl�nyt, de ez id� alatt le sem vette a szem�t a szellemr�l.

„Olyanok vagyunk, mint egy csal�d”- gondolta Yukina

-Lelkek seg�tsetek nekem a helyes �tban. T�rk�p t�rulj fel.

Ekkor a talizm�n f�nyleni kezdett, majd egy h�romdimenzi�s k�p keletkezett, ami megmutatta pontos helyet.

-Tess�k! Most m�r tudjuk, hogy merre kell menni.

-J�l van, akkor majd indulunk! Yukina mi van ott?

-Ha tudn�m, sem mondan�m meg! Nek�nk nem mondtak semmit, mi csak �rizz�k.

-Akkor ti soha nem l�tt�tok? �riztek valamit, ami lehet, hogy m�r nem is l�tezik?

-L�tezik! Ha m�r nem l�tezne, akkor a talizm�n elpusztult volna. Csak egy valaki l�tta.

-�s mit mondott mi az?

-Sajnos nem tudom, mert meghalt. Egy szellem v�gzett vele, aki vele tartott. Amint any�m meg�rintette a titkot, a szellem meggyilkolta. Any�m szerette azt a f�rget, de � csak a titok miatt volt vele. Soha nem bocs�tok meg neki.

-Akkor a szellemn�l van?

-Nem! Ahogy any�m meghalt, m�g volt arra ideje, hogy elz�rja a titkot. Mivel csak az �rz�k tudj�k a kulcsot a szellem nem tudta kinyitni. Az a mocsok!

-�gy besz�lsz r�la, mint ha ismern�d!

-Ismerem is! Az a f�reg az ap�m volt. Szerencs�re �n nem lettem f�lszellem, mert az �rz�i v�r sokkal er�sebb volt �s ki�t�tte a szellem mivoltomat. �gy �n ember lettem.

-Akkor te egy f�lszellem vagy?

-Nem! �n ember vagyok! Ap�m csak kihaszn�lta any�mat, de sajnos valami keresztbe h�zta a sz�m�t�sait.

-Az, hogy megsz�lett�l!- �llap�totta meg Sesshoumaru

-BING�! Ez�rt �gy kellett tennie, mintha szeretett volna minket. Engem is l�nyk�nt szeretett volna, ha nem j�v�k r� a c�lj�ra.

-Hogy mi?

-�gy 5 �ves lehettem, mikor r�j�ttem, hogy ap�m csak megj�tssza mag�t. Csak r�m ragadt valami a szellem mivolt�b�l. Sokkal er�sebb voltam a t�bbi �rz�n�l �s jobban v�gott az eszem. Ez�rt ap�m �sszevesz�tett minket az any�mmal, majd elmentek a titok�rt. Any�m mindig azt mondta, hogy a titok b�k�t hoz, de soha nem �rtettem, hogy mire �rti.

-�rtem!

Rin nemsok�ra fel�bredt �s m�r indultak is. Nagyon nehezen lehetett j�rni az utat, ez�rt az est�t a hegyen t�lt�tt�k. �jszaka Yukina kisz�k�tt, mert szeretett volna egy kicsit egyed�l maradni. Sesshoumaru lassan �s halkan k�vette.

A szellem l�tta, ahogy p�r m�terre a t�bort�l Yukina meg�ll �s �jra f�nylik a talizm�nja. Sesshoumaru kell� t�vols�gban �llt mg, hogy mindent halljon, de ne bukjon le.

-Anya! K�rlek, seg�ts!

-Mi van kisl�nyom?

-Elmondtam mindent neki �s nem �rtem, hogy mi�rt!

-Az�rt mert megb�zol benne.

-Nem az nem lehet. �n nem fogok egy szellembe sem megb�zni

-Kisl�nyom, az�rt mert az ap�d ezt tette, ez nem azt jelenti, hogy minden szellem ilyen. � is agg�dik m�sok�rt. A kisl�ny�rt is agg�dik, mert azt hitte, hogy meg fogod t�madni, hogy igy�l a v�r�b�l.

-Ez h�lyes�g! �n soha nem iszom m�s v�r�b�l. Ne �rn�k vele semmit. De honnan tudjam, hogy nem olyan lesz, mint apa volt?

-Ezt nem tudod! Ez csak akkor der�l ki, ha esetleg megl�tja titkot, de ez az � est�ben kiz�rt.

-Mi�rt? Mi a titok?

-Sajnos azt nem mondhatom meg, de annyit el�rulhatok, hogy senki nem gondoln�, hogy mi olyan er�s, ami az eg�sz vil�got elpuszt�thatja, ha rossz kezekbe ker�l.

-Ezzel nem seg�tett�l!

-Am�gy sem vagyunk egyed�l!

-Hogy mi?

-Fordulj h�tra.

Yukina megfordult �s l�tta, ahogy Sesshoumaru tart fel�. A l�ny nem mozdult, mert nem tudta, hogy mit sz�l a szellem. Amikor Sesshoumaru oda�rt a l�nyhoz �s megn�zte a n�i alakot.

-Yukina! � az �desany�d?

-Igen! A neve Minori. � az �rz�m.

-�dv�z�llek! L�tom, hogy nem vagy meglep�dve.- mondta Yukina anyja

-Mi�rt lenn�k? L�ttam p�r �rdekes dolgot. Azt szeretn�m megk�rdezni, hogy honnan tud ennyit, ami itt folyik?

-Ahol a l�nyom van, ott vagyok �n is. �n a talizm�n �rz�je vagyok! �n akartam, hogy megtal�ld a talizm�nt a k�t mellett.

-Mi?- k�rdezte Yukina- akkor direkt tetted ezt?

-Persze! Egyed�l nem tudtad volna teljes�teni. � egy er�s szellem �s seg�t neked.

-Azt honnan tudta, hogy � seg�teni fogok. Azt ne mondja, hogy bel�m j�r.

-Nem! Ezt nem tudtam befoly�solni, ezt csak megk�s�reltem, de mint l�tod siker�lt a tervem.

-Anya! Akkor ez egy terv volt?

-�s mi van, ha meg�l�m a l�ny�t? Nem gondolja, hogy felel�tlens�g volt r�m b�zni?

-Sz�mtalanszor meg�lhetted volna. Annyi �t�st adt�l neki, amit eddig eg�sz �let�ben nem szenvedett el. Ezzel is er�s�ted. Azzal, hogy harcol ellened m�r most, csak azt az egyens�lyt tartj�tok fel. Ez volt az �n hib�m, hogy k�ptelen voltam harcolni az apj�val. Elhittem, hogy Yukina a titokra p�ly�zik, mert szellem akar lenni.

-De m�g csak 5 �ves volt.- mondta Sesshoumaru

-Ez igaz, de 5 �vesen elpuszt�totta a falura t�madt szellemeket. A v�r�ben szellemv�r is van, ez�rt ha iszik bel�le, akkor nagyon er�s lesz, de ezt szerintem te is nagyon j�l tudod. Azzal, hogy van k�ztetek egy kis harc, olyan egyens�lyt teremtetek, hogy egyik�t�k sem uralkodik a m�sik felett.

-Honnan tudja, hogy nem j�tszom meg magam? �s nem a titokra p�ly�zom?

-Nem hinn�m, hogy olyan j� sz�n�sz vagy, hogy a v�r�s szemeidet is tudd ut�nozni. Am�gy is ma megtudtad, hogy hol van pontosan a titok. Ezut�n meg�lhetted volna, de nem tetted. De most m�r mennem kell, majd h�vj, ha valami baj van, de am�gy te is tudsz magadra vigy�zni.

-Ne anya!

Yukina anyja elt�nt �s ott hagyta Sesshoumaruval. A l�ny sok�ig csak n�zte az anyja hely�t, majd a szellemmel szembe fordult.

-Ahogy hallottam, nem akarsz meg�lni, de akkor mit akarsz t�lem?

-Semmit! A k�v�ncsis�gom nagyobb.- hazudta Sesshoumaru

-�rtem! Akkor megyek is vissza!

Ahogy Yukina elindult megbotlott �s r�esett Sesshoumarura. A szellem megtartotta �s a l�ny szem�be n�zett.

-�gy l�tom, ne igaz�n tudod megv�deni magadat.

-Nem, csak el�g gyenge vagyok! Innom k�ne.

-Akkor igy�l!

-Csak nem agg�dsz �rtem!

-���… Nem, csak nem akarom, hogy…

-K�sz�n�m!

Yukina adott egy puszit a szellemnek. Sesshoumaru nem jutott sz�hoz a d�bbenet�ben. Nem tudta elhinni, hogy egy haland� ilyen b�tor, de valahol �r�lt ennek. Nem tudta, de sok mindent �rzett a l�ny ir�nt. Tudta, hogy ez sz�gyen, hogy egy haland�t megszeretett, de nem tudott ellene semmit tenni. Sesshoumaru megcs�kolta a l�nyt, aki visszacs�kolt. Tudt�k, hogy ez egy fordul�pont a kapcsolatukban.

-�s most igy�l! Nem akarom, hogy bajod essen.

-Akkor csak agg�dt�l miattam?

-Igen!

Yukina Sesshoumaru szeme l�tt�ra megharapta a karj�t. A szellem l�tta, ahogy a l�ny fogai egy kicsit megn�nek, hogy jobban meg tudja harapni mag�t. Yukina lassan ivott, de l�tszott rajta, hogy �lvezi. A szellem d�bbenten n�zte, ahogy a l�ny issza saj�t v�r�t. Nagyon megk�v�nta a l�nyt, mert volt a l�nyban most egy term�szetes vads�g, ami felcsig�zta a szellemet. Ahogy azok a k�kes feh�r szemek r�n�ztek, �rezte, hogy h�t�n fel�ll a sz�r. A szellem leemelte a l�ny kez�t a sz�j�t�l �s lassan megnyalta a v�rz� karj�t. A l�ny ett�l megr�zk�dott. Sesshoumaru lassan megcs�kolta l�nyt, aki meg�lelte a szellemet �s �gy cs�kol�ztak tov�bb. Lassan m�r elt�ntek r�luk a ruh�k �s a f�ld�n k�nyeztett�k egym�st, majd v�gre egym�s�i lettek. Soha nem �rezt�k annyira j�l magukat, mint azon az �jszak�n. M�snap egym�s karjaiban �bredtek fel. A szellem arc�n sem l�tsz�dott az a szok�sos gyilkos pillant�s, mert mintha megenyh�lt volna.

-J� reggel!- mondta Yukina

-Neked is!- Sesshoumaru egy cs�kot nyomott a l�ny sz�j�ra

-Nem k�ne visszamenni? M�r agg�dhatnak miattunk.

-Igazad van! Yukina!

-Igen?

-Azt te tudod, hogy nem akarlak becsapni!

-Tudom, de ezt rem�lem akkor is �gy �rzed, hogy mi a titok!

-Rem�lem ezt nem s�rt�snek sz�ntad. Nem bizony�tottam?

-De! Sajn�lom!

-Nincs semmi baj!

Yukina �s Sesshoumaru lassan elindultak Rin�khez. Amikor vissza�rtek Rin m�r kis�rta a szemeit �s Yukin�hoz rohant, aki er�sen meg�lelte a kisl�nyt. Sesshoumaru csod�lta, hogy hogyan siker�lt neki ilyen hamar megszerettetni mag�t Rinnel. Miut�n elk�sz�ltek indultak is tov�bb. Tudt�k, hogy egy k�tnapi j�r�f�ldre van a hely. K�t nap s�ta ut�n meg�rkeztek egy kisebb barlang sz�j�hoz. A barlangot k�l�n�s aura lengte k�r�l. Pr�b�ltak bejutni, de egy er�t�r nem engedte.

-H�t persze! Ez any�m m�ve! � teremtette ide, hogy senki ne menjen be.

-Akkor ki tudod nyitni! Vagy k�rdezd meg az any�dat!

-Sajnos � nem tud seg�teni. Nem �ll m�dj�ban, hogy el�rulja a k�dot, mert egy var�zslat korl�tozza ebben.

-�rtem!

-Lelkek seg�tsetek ezt az akad�lyt elg�rd�teni! KAPUNYIT� VAR�ZS L�PJ M�K�D�SBE!

Ekkor Yukina egy kicsit megemelkedett a f�ldt�l �s elkezdett f�nyleni, majd kiny�lt az ajt�. Yukina mikor f�ldet �rt egy kicsit megrogyott, de szerencs�re Sesshoumaru ott �llt m�g�tte �s elkapta.

-J�l vagy?

-Igen! Ez egy igen makacs ajt� volt.

Sesshoumaru egy kicsit elmosolyodott rajta, de ez �ppen el�g volt, ahhoz, hogy Rin �szrevegye, hogy valami megv�ltozott Sesshoumaruban. Nem tette sz�v�, mert nem akarta megs�rteni a szellemet. Akis csapat bel�pett a barlangba. Gy�ren megvil�g�tott hely volt, de Yukina tudta, hogy merre kell mennie. Nem tudta, de olyan �rz�se volt, hogy m�r j�rt itt.

-Merre?- k�rdezte Rin

-Egyenesen el�re, ott lesz egy terem. Ott van a titok!

Sesshoumaru nagyon izgult, mert m�r felcsig�z�dott a k�v�ncsis�ga, mert nem tudta, hogy mi lehet az a dolog, ami egy szellemnek is kelhet. P�r perc m�lva t�nyleg kijutottak a teremben, ahol egy olt�r �llt, de az �resnek l�tszott. Yukina sem �rtette, hogy mi lehet ez, de �rezte, hogy nem vitt�k el, mert �rezte a titok jelenl�t�t.

-Hol van?- k�rdezte Sesshoumaru

-Nem tudom! De itt kell lennie.

-L�tni akarom!- Sesshoumaruban valami megmozdult. Nem tudott ellene harcolni. Valami azt s�gta neki, hogy szerezze meg.

-�n sem tudom, hogy hol van, de ha lenyugszol, akkor megkeress�k.

-�N MOST AKAROM, MEG KELL KAPNOM!

-Tudtam! Mondtam, hogy harcolok veled, ha szembe �llsz velem. �n feladatom, hogy v�djem, sz�val nem hagyom, hogy megkaparintsd. Te nem vagy ilyen �s nem �rtem, hogy mi bajod van!

-Hallgass! Azt k�pzelted, hogy t�nyleg kedvellek?

Yukina megharapta a karj�t, �s inni kezdte a v�r�t. Ek�zben Rin elb�jt egy szikla t�v�ben, mert �rezte, hogy itt harc lesz. Egy kicsit megijedt, amikor l�tta, hogy Yukina a saj�t v�r�t issza, de akkor m�g jobban megijedt, amikor l�tta, hogy Sesshoumaru szemei v�r�sen izzanak.

-Itt vagyok! T�madj, ha akarsz!- mondta Yukina

Sesshoumaru vill�mgyorsan t�madt, de Yukina is gyorsan mozgott �s Ki tudta ker�lni a t�mad�sait. Hossz� harc k�vetkezett. Yukina egyszer sem t�madott, de Sesshoumaru csak t�madta. Sok sebet szerzett, de azok szinte teljesen el is t�ntek. Egy nagyobb seb miatt Yukina a f�ldre ker�lt. Sesshoumaru el��llt �s a nyak�n�l fogva felemelte.

-Mi van! Csak nem azt hitted, hogy siker�l legy�zn�d?

-Nem! �n csak v�dem a titkot t�led, apa!

-Hogy mi?

-J�l hallottad apa! �tl�ttam rajtad, �gy, mint 5 �vesen. Sesshoumaru test�t haszn�ltad fel, hogy megkaparintsd a titkot. Tudtam m�r az els� szavaib�l, hogy te vagy!

-Honnan?

-T�vedtem, mert nem anya tette oda a g�tat, hanem te. Amikor bel�pett, megsz�lltad a test�t, hogy � szerezze meg neked.

-Mindig is eszes volt�l! Ez�rt v�lasztottalak el az any�dt�l.

-El is hiszem! F�lt�l t�lem! De ha engem akarsz meg�lni, akkor sz�llj ki Sesshoumaru test�b�l. Igaz�b�l azt is szeretted volna, ha �n �l�m meg, ugye?

-T�l okos vagy! J�l van, kisz�llok bel�le.

Sesshoumaru test�b�l egy s�padt f�rfi l�pett el�. Hossz� fekete kimon�t viselt, amin v�r�s mint�k voltak. Sesshoumaru er�tlen�l n�zte, ahogy kisz�ll bel�le Yukina apja. Mindent hallott �s �rzett. Amikor l�tta, ahogy a szellem elindul Yukina fel�, megpr�b�lt megmozdulni, de nem siker�lt neki. Tudta, hogy Yukina b�kly�ja van rajta. Nem �rtette, hogy a l�ny mi�rt z�rta be.

-Most megbosszulhatom any�t!

-Akkor tegyed! Soha nem szerettem �s t�ged sem! Az a nyomorult bez�rta a titkot, miel�tt l�thattam volna. Azt sem tudom, hogy mi lehetett az.

-�n sem tudom, de nem is �rdekel!

-Megy ki bel�led az er�, emberk�nt gyenge vagy!

-NEM! �ppen most j�tt el� az er�m.

Yukina nekiesett az apj�nak, aki k�nnyen kiv�dte a t�mad�sait. Az apja nevetve rohant el mellette �s j�tszadozott. Yukina nagyon kif�radt �s t�nyleg nem volt sok ereje m�r.

-�gy l�tom, �szt�nz�s kell! Mi lenne, ha meg�ln�k valakit?

-Ne b�nts senkit!

Yukina szemei teljesen elfeh�redtek �s egy percre teljesen elfeh�redett. Amikor a f�nyess�g elm�lt, Yukin�n nem l�tszott semmi. A l�ny hangosan el kezdett nevetni.

-Mit r�h�gsz?

-Megtudtam, hogy mi a titok!

-Mi?

-Szeretn�d tudni, hogy mi az? Vagy eln�z�st a kifejez�s�rt! Ink�bb ki az!

-Hogy mi? A titok nem egy t�rgy, hanem egy szem�ly?

-Igen! De m�r azt nem tudod meg, hogy ki az!

Yukina olyan gyorsan mozgott, hogy m�g Sesshoumarunak is kapkodni kellett a szem�t, ha l�tni akarta az esem�nyeket. Yukina egy gyors mozdulattal elt�rte az apja nyak�t, aki �lettelen�l ter�lt el a f�ld�n. Ezut�n lassan elindult Sesshoumaru fel�.

-B�kly� v�ge! Sajn�lom, de musz�j volt ezt tennem.

-M�g egyszer ne mer�szeld- pofon v�gta Yukin�t.- Hal�lra r�misztett�l.

Sesshoumaru ezut�n megcs�kolta Yukin�t. Rin ekkor mer�szkedett kis a rejtekhely�r�l. Csod�lkozva n�zte, hogy Yukina �s Sesshoumaru cs�kol�znak. Amikor v�geztek l�tt�k, hogy ott �ll mellett�k Rin �s mosolyog.

-T�nyleg! Mi azzal a titokkal?- k�rdezte Sesshoumaru

-Ez hossz� t�rt�net. De szerintem r��r�nk, nem?

-De!

-Amikor ide�rt�nk volt egy olyan �rz�sem, hogy m�r j�rtam itt! Ez �gy t�nik, hogy igaz is. �n itt sz�lettem. Any�m itt sz�lt meg engem, azon az olt�ron.

-Sz�val azt mondod, hogy eml�kszel arra, amikor p�r �r�s volt�l?

-Igen! Ne feledd, hogy 5 �vesen miket csin�ltam. Sz�val, amikor elfogyott az er�m any�mhoz im�dkoztam, �s � azt mondta, hogy n�zzek magamba �s r�j�v�k, hogy hogyan jutok el a titokhoz. Ezt tettem �s r�j�ttem egy fontos �s r�gi j�slatra.

-Mire?

-Amikor az els� �rz� megsz�letett megj�solt�k, hogy lesz majd egy nagy ember, aki �rz� lesz, de sokkal er�sebb mindegyikt�l. Az � ereje is a v�r�b�l sz�rmazik, de lesz egy sokkal er�sebb hatalom is, amelyet � is k�pvisel. Ez a szerelem, de ez m�g nem minden. A legfontosabb az, hogy, akir�l sz�l a j�slat az itt sz�letett �s itt lesz anya is. �s az�rt nevezik Titoknak, mert ha haszn�lja az erej�t, akkor mindenkit elpuszt�that. A szellemek az�rt akart�k megszerezni a hatalmat, mert ha megszerzik ennek a szem�lynek az erej�t, akkor er�sek lesznek.

-Akkor te vagy a titok? A kis t�l�l�?

-Igen!

-�n nem vagyok feldob�dva ett�l, azt hittem, hogy nagyobb dologr�l van sz�.

-Te is olyan lenn�l, mint a t�bbi szellem, de t�ged nem �rdekelt a titok, csak �n. Te �rultad el ap�t is.

-Hogyan?

-Amikor mondtad, hogy ut�lsz �s nem jelentek neked semmit, lecsordult egy k�nnycsepp az arcodon.

-�rtem! De egy valamit m�g nem �rtek.

-Mit?

-Azt, hogy mit jelent, hogy itt leszel anya?

-Nem egy�rtelm�? Tudom, hogy korai ilyet mondani, de a var�zslatokban hiszek, �s apa leszel.

-Komolyan?

-Igen! �s � is �rz� lesz!

-Ezt honnan tudod?

-Any�m s�gta, de ne agg�dj, mert nagyon er�s f�lszellem lesz bel�le.

-Akkor j�!

P�r h�nap m�lva Yukina �letet adott egy sz�p kisfi�nak, akit Ichigonak h�vtak. Furcsa volt, mert � volt az els� f�rfi �rz�. Ez mutatta, hogy Yukina elfogadta, hogy a f�rfiak is ugyanolyan er�sek, mint a n�k. Boldogan �letek tov�bb. Yukina minden este �nekelt Rinnek �s Ichigonak. Sesshoumaru meg tan�totta �ket harcolni.

The End