Bocsáss meg!
Piper94 2006.06.10. 10:11
Mikor a lányok visszaértek mindenkit ott találtak kivéve Kougát. Már kezdett lemenni a nap, ráadásul aznap megint újhold volt.
-Na végre, hogy itt vagytok. Már azt hittem…- mondta Inuyasha gúnyosan.
Legalábbis mondta volna, ha Miroku nem szakítja félbe.
-Azt hittük, hogy estig nem értek vissza. Elég nehéz Ilyenkor megállítani abban, hogy ne csináljon megint valami ostobaságot. Főleg ha egyedül van az ember még nehezebb.
-Ilyenkor?- kérdezte Kagome.
Sokáig volt eszméletlen és teljesen elvesztette az időérzékét.
-Kagome. Ma újhold van.- válaszolt Sango.
-Akkor pont egy hónapja volt, hogy Kagura megtámadott benneteket.
-Igen. Honnan tudod?- értetlenkedett Miroku.
-Sango mesélte.
-Akkor bizonyára azt is tudod, hogy téged keresett.
-Igen- aztán Kagome elkezdett gondolkodni- Inuyasha?
-He?
-Ugye Kagura nem látott meg téged emberként?
-Nem. Azt hiszem.
Sajnos Kagura rájött, hogy Inuyasha újholdkor ember lesz, de még nem mondta el Narakunak. Viszont a legközelebbi támadást pont újholdra időzítette, ami ma volt esedékes. Inuyasháék a tűznél gyanútlanul beszélgettek. Pillanatok alatt lement a nap. Kagome kivételesen nem Inuyasha mellett ült, hanem Sango mellet, de hamarosan el is aludt a beszélgetés közben, hiszen még ez a kis séta is kimerítette. Aztán a többiek is elaludtak Inuyasha kivételével. Hiszen ő ilyenkor nem szokott aludni. Később észrevette, hogy Kagomét rázza a hideg:
-„ Oda kéne mennem felmelegíteni. De Kagome azt mondta, hogy ne menjek a közelébe. Nem érdekel. Ha nem megyek oda megfázik, és az még jobban legyengítené a szervezetét.”
Így hát Inuyasha odament és átölelte Kagomét. Reménykedve, hogy nem ébreszti fel. Majdnem sikerült:
-I… Inuyasha- mondta Kagome de még mindig álmában beszélt, csak erre Inuyasha még nem jött rá.
-Igen Kagome?
-Mi? Te itt vagy?
-Mégis hol kéne lennem?
-Hát jó messze tőlem. Megmondtam, hogy ne gyere a közelembe.
-Én egész egyszerűen csak azt akartam, hogy ne fázz meg. Ha megfázol az legyengíti a szervezetedet és annak senki sem örülne legfőképpen én nem.
-Te aggódtál miattam?
-Hát… ööö…- Inuyasha elpirult.
Kagura ezekben a pillanatokban ért oda, de nem foglalkoztatta, hogy tulajdonképpen mi történik. Egyszerűen csak támadott. Kagomét vette célba és közben eszébe jutottak az emlékek a parancsról:
„-Öld meg Kagomét aztán, támaszd fel ezzel az égkőszilánkkal. Ha majd Inuyasha elment a pokolba Kikyoval vedd ki a követ, és így a lány meghal. A szerzetes és a szellemirtó nélkülük semmit sem ér, úgyhogy őket ezek után könnyen el tudod intézni.- mondta Naraku”
Kagura rátámadott a „veszekedő” párosra. Amint mondtam már Kagomét vette célba. Kagome pont háttal állt neki úgyhogy nem vette észre Kagurát, de Inuyasha igen.
-PENGETÁNC!- és Kagura már indította is a halálos támadást, de Inuyasha Kagome elé ugrott és őt találta el.
-Inuyasha!- üvöltötte a torkaszakadtából Kagome.
Sajnos ezt Miroku és Sango nem hallották mivel ők elmentek sétálni, hogy ne kelljen a veszekedő párost hallgatniuk.
-Inuyasha! Nem hallhatsz meg! Inuyasha!!!- aggódott Kagome de Inuyasha nem halt meg csak eszméletét vesztette. Kagura újra támadott.
-Pengetánc!- eltalálta Kagomét, de ő is csak elájult, Kagura viszont ezt nem tudta. Így hát gyorsan odament, az egyik sérülésébe helyezte az égkőszilánkot és elment. Kagome sérülései az égkőszilánknak köszönhetően begyógyultak, de csak azok a sérülések, amit Kagura adott az Inuyasha által kapott sebei nem. Kagura visszament Naraku kastélyába.
-Megtetted, amit kértem?- kérdezte Naraku.
-Igen.- válaszolt Kagura.
-És biztosan meghalt a lány?
-Igen. „De azért remélem, hogy nem. Ha talán… nem halt meg, csak elájult. Akkor… meg van esély arra, hogy megöljék Narakut és akkor szabad leszek.”
Inuyasha és Kagome még mindig eszméletlenül feküdtek. Pár perc múlva Miroku egy piros tenyérnyommal az arcán és Sango dühösen megérkezett. Ők már csak azt látták, hogy Inuyasháék sérülten eszméletlenül feküdtek a földön. Biztosra vették, hogy itt nem rég csata volt.
-Kagome!- üvöltötte Sango és Kagoméhoz futott- Nincs semmi baja csak elájult. Miroku, Inuyashával mi van?
-Szerencséje volt. A nap felkelt és Inuyasha átváltozott, nem fog meghalni. Emberként nem élte volna túl ezeket a sérüléseket.
-Gyerünk, lássuk el Inuyasha sebeit.- de Inuyasha már kezdett ébredezni.
-Hol vagyok?- kérdezte Inuyasha.
-Inuyasha felébredtél? Mi történt?- mondta Miroku.
-Kagura megtámadott minket.
-És mit akart?
-Azt, amit legutóbb.
-Tehát Kagomét akarta.- ezekben a pillanatokban Kagome is felébredt.
-Inuyasha. Te meg mit keresel itt?!- kérdezte Kagome.
-Eddig is itt voltam.
-Nem megmondtam, hogy maradj jó távol tőlem?!
-De. És akkor mi van?
-Képtelen vagy egyetlen kérésemet is tiszteletben tartani?!
-Ha annyira akarod akkor rendben. Elmegyek!- ezzel Inuyasha elrohant.
Fogalma sem volt arról hová tart csak rohant az ismeretlenbe. Miroku pedig utána ment, de csak jó halkan, nehogy Inuyasha észrevegye.
-Az az ostoba Kagome. Érte már aggódni sem lehet. Világosan elmondtam neki, hogy mért vagyok a közelében és erre megint csak üvöltözik velem. Mi baja lehet? Vajon meg fog bocsátani nekem?
-Nem tudom. De ha nem bocsát meg neked 3 napon belül, akkor velem kell jönnöd- szólalt meg Kikyo hangja Inuyasha háta mögül.
-Kikyo? Mi az, hogy csak 3 napom van? Ilyen nem volt a megállapodásunkban.
-Hát most már van. Ha 3 napon belül a lány nem dönt, akkor velem kell jönnöd az alvilágba.
-Micsoda? De hát…
-Ez van,. Ezt el kell fogadnod Inuyasha. Nem tehetsz mást.- És Kikyo elment.
Inuyasha pedig teljesen ki volt akadva. Miroku odafutott Inuyashához.
-Inuyasha, milyen megállapodásról beszéltél?
-Te meg kit keresel itt?
-Követtelek. Csak válaszol már a kérdésemre.
-Egy hónapja kötöttünk egy megállapodást.
-Milyen megállapodást?
-Ha Kagome nem bocsát meg akkor nekem Kikyoval kell mennem az alvilágba, ha megbocsát, akkor Kagoméval maradhatok. De már csak 3 napom van arra, hogy kiengeszteljem Kagomét.
-Mért kéne kiengesztelned.
-Mert én sebesítettem meg.
-Mikor?
-Emlékszel, amikor rohantam ide a faluba mert Kagome megsérült, mikor mindene tiszta vér volt és utána jött ide az a bolhafészek.
-Emlékszem.
-Akkor én sebesítettem meg.
-Értem.
-Amikor megsérült szellem voltam nem tudtam mit csinálok.
-Akkor nem vagy bűnös. Kagoménak nincs miért megbocsátania.
-De mégis én tettem.
-Igen, de akaratod nélkül.
-Ez igaz!
-Gyere, menjünk vissza.
-Rendben.
Ezzel visszamentek. De Kagome egész nap duzzogott és undok volt, de legfőképpen Inuyashával. Este valamit Miroku suttogott Sango fülébe, amit Sango később elmondott Shipponak, Shippo meg Kirarának. Inuyashának és Kagoménak fogalma sem volt róla mit beszéltek. Reggel arra ébredtek, hogy egy levél van az ajtóra tűzve:
„El kellet mennünk egy közeli faluba szellemet űzni. Nem kell utánunk jönnötök, boldogulunk. Pár nap múlva találkozunk. Vigyázzatok magatokra! Sango, Miroku, Shippo, Kirara. Kagome ébredt fel először utána, pedig nem sokkal Inuyasha és együtt olvasták el a levelet.
-Tehát elmenetek és azt akarják, ne menjünk utánuk- mormolta Kagome.
-Érdekes, én nem érzek szellemszagot- jegyezte meg Inuyasha.
Kagome felállt és elindult a kunyhóból kifelé. Vagyis ment volna, ha tudott volna már egyededül járni.
-Kagome hová mész?- kérdezte Inuyasha
-A kúthoz- válaszolt idegesen.
Pont, úgy ahogy Inuyasha szokott beszélni időnként.
-Haza akarsz menni?
-Ilyen állapotban? Ugye csak viccelsz. Dehogyis. Csak sétálni akarok.
-Várj, veled megyek.
-Mért akarsz velem jönni?
-Mert nem akarom, hogy bajod essen.- ebben a pillanatban az égkő megtisztult.Nem teljesen, csak egy picit.
-Jól van, akkor gyere- Kagoménak ezt a döntését nem Naraku parancsolta (Ha, ha. Megszívtad Naraku)
-Megyek.
-Ne magyarázz, hanem segíts.
-Persze. Mit tegyek?
-Hát, Sango ilyenkor át szokott karolni és úgy szoktunk elmenni a kútig.
-Öööö… Át szokott karolni?- Inuyasha kissé elpirult. Na jó nem kissé hanem inkább olyan volt mint a főtt rák vagy a pipacs.
-Igen.
-Jó, értem.- és átkarolta Kagomét.
Kis idő múlva oda is értek a kúthoz. Ott leültek, pihentek és beszélgettek.
-Inuyasha.- mondta Kagome.
-Igen?
-Mért nem akarod, hogy bajom essen?
-„Mi történt Kagoméval? Ő nem szokott ilyeneket kérdezni.”- gondolta Inuyasha.- Hogy mért? Hát mert… mert…
-Mert?
-Mert szeretlek.- hadarta Inuyasha.
Az égkő ismét tisztább lett.
-Értem.
-„Mi az, hogy érti? Csak annyit mond, hogy értem? Mégis mi van vele? Ő nem ilyen. Kagome nem ilyen.”
-Induljunk!- mondta Kagome
-Rendben.
Az elkövetkezendő pár nap is így telt el. Kagome meg nem szokott kérdéseket tett fel Inuyashának és a szilánk is egyre tisztább lett, így hát Kagome sem volt már olyan undok majdnem olyan volt, mint a régi Kagome. Mirokuék még mindig nem jöttek vissza. Kikyo viszont mindig a közelben volt, hogy hallja a lány döntését. Még kora reggel mikor Kagome nem volt ébren Inuyasha kiment, hogy beszéljen Kikyoval.
-Kikyo. Tudom, hogy itt vagy. Ne rejtőzködj! Bújj elő!
-Mit akarsz? Napnyugta után is elmondhatod, hisz akkor már együtt leszünk az alvilágban.
-Mért vagy ebben olyan biztos?
-Te talán még nem vetted észre. A lányban egy szennyezett égkőszilánk van, amit valószínűleg Naraku tett bele és biztosan ő irányítja.
-Micsoda? Ez nem lehet.
-De igen. Naraku hasznot húz a megállapodásunkból. Bizonyára mikor Kagura megtámadott benneteket a boszorkány megölte Kagomét és feltámasztotta a szilánkkal. Aztán Naraku irányítása alá vette.
-És te kérted ezt Narakutól?
-Nem. De nagyon jó terv. Ha már eljöttél velem az alvilágba, kiveszi a lányból az égkőszilánkot így ő is meghal. Te, pedig semmit nem tehetsz ellene.
-Dehogy nem. Biztosan van megoldás.
-Ne feledd az égkövet csak egy tiszta lélek tisztíthatja meg, vagy egy tiszta érzés.
-Egy tiszta érzés?
-Igen.- ezekben a pillanatokban Kagome kezdett ébredezni.
-Kagome felébredt- mondta Inuyasha és indult a kunyhó felé.
-Ne feledd, amit mondtam Inuyasha! Nincs semmi esélyed.
-„De igen. Van.”- gondolta Inuyasha.
A nap további része a szokásosan telt. Mirokuék ne értek vissza, Inuyasha és Kagome sétálgattak, de döntés még nem született. Inuyasha egyszer csak az ég felé tekintett és észrevette, hogy a nap hamarosan le fog menni.
-„Jaj ne a nap hamarosan lemegy és ha Kagome addig nem bocsát meg nekem akkor soha többé nem lehetek vele”- gondolta Inuyasha a kúttól visszafelé jövet.
-Kagome- szólt Inuyasha
-Mit akarsz?
-Mondd, meg tudsz bocsátani nekem?
-Miért?
-Mert miattam sérültél meg, én tettem ezt veled, bár akaratlanul. Hiszen én akarva sose tudnék ilyet tenni veled.
-Hát. Muszáj most válaszolni?
-Igen. Kérlek. Gyorsan.
-Nem is tudom.
„Az égkövet csak egy tiszta lélek tisztíthatja meg, vagy egy tiszta érzés- mondta -Kikyo” Mindez Inuyasha fejében játszódott le.
-Nem tudom. Szerintem én … én .. azt hiszem, sosem tudnék…- próbálta mondani Kagome
-Talán ez segít dönteni.- és Inuyasha odament, gyengéden átölelte Kagomét és megcsókolta.
Ezekben a pillanatokban Kagome fejében pörögtek a képek:
„- Inuyasha veled akart maradni- mondta Sango”
„-Ha megfázol, az még jobban legyengítene és annak senki, sem örülne legfőképpen én nem!- szólt Inuyasha”
„-Nem akarom, hogy bajod essen.- válaszolt szintén Inuyasha”
„-Szeretlek”
„-Szeretlek”
„-Szeretlek”
Inuyashának utolsó szava visszhangzott Kagome fejében és ekkor az égkőszilánk megtisztult és kiesett Kagoméból. Nem halt meg. Nem is ájult el hanem egyszerűen visszacsókolt. Utána pedig befejezte a mondatát.
-Sosem tudnék haragudni rád.
-Ezek szerint megbocsátasz?
-Igen- Inuyasha ennek örömére újra, hosszan megcsókolta Kagomét a lemenő nap vöröses fényében. Amint Kagome pedig kimondta, hogy megbocsát Inuyashának Kikyo elporladt. Csak egy nagy kupac hamu és föld maradt a helyén. A benne lakozott lelkek, pedig eltávoztak a túlvilágra.
-Mi ez?- kérdezte Kagome
-Mi micsoda?
-Égkőszilánkot érzek, és nagyon közel van- Inuyasha a földre nézett és meglátta a szilánkot.
-Erre gondolsz?
-Igen. Hogy került ez ide?
-Nos ez elég hosszú történet.
-Ráérek. Nyugodtan mondhatod.
-Szóval. Kikyo meg én egyességet kötöttünk: ha megbocsátasz nekem, akkor ő elmegy de, ha nem, akkor vele kell mennem az alvilágba. Ebből, pedig Naraku akart hasznot húzni. Égkőszilánkot tett a testedbe és azzal irányított. Azt akarta, hogy ne bocsáss meg nekem és én az alvilágba kerüljek.
-Értem.
-Ígérem neked Kagome. Megbosszulom Narakut azért mert szét akart választani bennünket.
Kis idővel később Sangoék is megérkeztek és a kis csapat folytatta útját, hogy megkeresse Narakut, és bosszút álljon.
VÉGE
|