Az ékkő darabokra törése óta eltelt majdnem 4 év. Ez idő alatt sikeresen megölték Narakut Inuyasháék. Az ékkő teljes lett és Kagome vigyázz rá, mint az ékkő őrzője. A kis csapat most is járja a világot, hogy a gonosz szellemeket elpusztítsák vagy, hogy Kagome megtisztítsa a lelküket. Sango és Miroku hamar összejöttek és már házasok. Sangonak néha így is meg kell tanítani Mirokut, hogy ne menjen a lányok után. Inuyasha és Kagome egy kicsit bonyolult kapcsolatban vannak. Inuyasha minden idejét a miko mellett tölti, mert nem akarja elveszíteni. Sokat vannak Kagome világában is, de akkor mindig kikönyörgi Inuyasha, hogy a lány mellett keljen aludnia. Szertik egymást és ezt tudják is, de egyikük sem merte bevallani az érzéseit, így inkább csak csöndben szeretik egymást. Most is a középkorban vannak, hogy tovább kutassanak szellemek után.

-Inuyasha! Szerinted mennyit kell, még keresgélni a szellemek után?- kérdezte Kagome

-Nem tudom! Nem szeretsz itt lenni?

-Nagyon is, de nem tudom, hogy van-e itt maradásom, hogyha az összes gonosz szellemet eltávolítottuk.

-Neked mindig van itt helyed.

Inuyasha és Kagome éppen egy kisebb faluba igyekeztek, ahol Sangoval és Mirokuval találkoznak. Amikor odaértek, már a két barátjuk a falu szélén várták őket. Alig várták, hogy a félszellem és a miko már megjöjjenek, mert már unalmas volt nekik a falusi élet.

-De jó, hogy itt vagytok! Olyan rég nem láttunk benneteket.- mondta Sango

-Ti menetetek el valakit meglátogatni, nem mi!- mondta Kagome

-Jól van na! Mehetünk végre?

-Persze!- mondta Miroku és Inuyasha

Már indultak is. A következő két hét eseménytelenül telt el. Nagyon sokat nevettek és persze, ez sem maradt veszekedés nélkül. Egy szombati napon, egy kisebb falu felé indultak, mert hallották, hogy egy titokzatos szellem garázdálkodik arra. Senki nem tudott róla, csak annyit, hogy áldozatai elég különös módon haltak meg. Csak annyit lehettet róla tudni, hogy ha egy falut elpusztított egy furcsa kinézetű, díszített faágat hagyott mag után. Eddig 5 falut pusztított el, de innen elvitt egy-egy szép lányt is.

-Nem lehetünk már messze.- mondta Kagome

-Szerintem sem! Csak az a baj, hogy nem érzem a gonosz szellem jelenlétét.- mondta Miroku

-Igazad van!- csatlakozott Sango

Elértek egy kisebb faluhoz, de már régebben is látták, hogy a falut kifosztották. Amikor beértek, a lányok kénytelen voltak elfordulni, mert annyira elszörnyedtek a látványtól. Minden falusit megöltek. Nem kímélték a nőket vagy a gyermekeket. A kis csapatra szörnyű bánat telepedett. Elhatározták, hogy eltemetik a halottakat. Amikor végeztek, Inuyasha rohant oda hozzájuk.

-Nézzétek mit találtam!

-Hagy nézzem.- mondta Miroku

Egy szépen díszített faág volt a kezében, amelyre egy szép holdat véstek. Különböző szimbólumok voltak rajta. Miroku rögtön felismerte ezeket a motívumokat.

-Tudom, hogy kikké ez!

-Kié? Menjünk akkor.- mondta Inuyasha

-Az nem lehet, mert ők nem harciasok. Régen kegyetlenek voltak, de mára már a légynek sem ártanak. Egyszer egy szerzetes megjósolta nekik, hogy ha így folytatják, kipusztulnak. Akkor megfogadták, hogy soha senkit nem bántanak.

-Kikről beszélsz?- kérdezte Sango

-Az Itamikról. Ők soha nem bánatnak egy szem lelket sem. Azóta leszoktak már a húsevésről is. Ezt onnan tudom, hogy mikor még gyermek voltak, a nagyapám elvitt hozzájuk és ott voltunk egy hónapot. Nagyon szerettem ott lenni.

-Azt hittem, hogy az Itamik kihaltak.

-Én is!

-Akkor ki lehet, ha ők nem.- kérdezte Kagome

-Sajnos nem tudom, de ki kéne deríteni, hogy ki akarja bemocskolni a nevüket.

-Akkor menjünk!- mondta Inuyasha

A kis csapat elindult, de pontosan nem tudták, hogy mit kellene keresniük, mert nem tudták, hogy kiket kell megtalálniuk. Azt tudták, hogy a következő faluban is lesz valami, de azt nem tudták, hogy mire számítsanak.

-Kik azok az Itamik?- kérdezte Kagome

-Szellemek, akik régen a megölt áldozataikat elvitték és elásták, mert azt hitték, hogy jobb lesz az életük. Egyszer aztán teljesen felhagytak ezzel a szokásaikkal, és el kezdtek gyógyítani. Mára már csak gyógyítanak. Szokták őket a gyógyítóknak hívni. Egyszóval teljesen megváltoztak. Egy gyilkológépből egy ártatlan gyógyító lett.- mondta Miroku

-Értem! De ki akarja őket bemocskolni?

-Sajnos nem tudom!

-Az nem lehet, hogy valaki az ő nevükben követi el ezeket a szörnyűségeket? Meg akarja úszni és lehet, hogy aki közel van hozzájuk és tudja, hogy milyenek voltak, rájuk tereli a gyanút.

-Kagome te zseni vagy!- mondta Sango, a fiúk csak bólogattak.

-Köszi! Ne hiába néztem annyi krimi filmet.

-Mit?

-Nem érdekes. Akkor most mi legyen?

-Azt tudjuk, hogy az Itamik az erdőben élnek, innen északra.- mondta Inuyasha- De ki van a közelükben?

-Semmilyen szellem nincs, de…- mondta Sango

-Mi de?- kérdezte Miroku

-Apámtól hallottam régen, hogy van ott egy barlang, ami pár szellemnek ad helyet. Úgy is mondhatjuk, hogy egy menedék, ha valami bajuk esik. De van ott még egy kisebb falu, de ott csak emberek vannak.

-Biztos?- kérdezte Inuyasha

-Igen! De megnézhetjük, ha úgy gondoljátok.

-Akkor induljunk!- mondta Miroku

A kis csapat elindult ahhoz a kis faluhoz. Az útjuk eseménytelenül teltek. Kagome nagyon sokszor próbált Inuyashához közel kerülni ebben az időben, de Inuyasha mindig eltávolodott tőle. Kagome nagyon szomorú emiatt. Inuyashát is bántotta, de nagy bejelentésre készült, amit nagyon meg kellett gondolni. Egyik este az erdőben voltak, amikor úgy döntöttek, hogy aznap este itt éjszakáznak. Kagome nem szólt senkihez, mert nagyon szomorú volt a napokban. Úgy döntött, hogy este elmegy fürdeni. Szerencséjére Sango és Miroku hamar el is aludtak, csak Inuyasha volt fenn.

-Elmentem fürdeni! Senki ne zavarjon, rendben?

-Rendben!- válaszolt Inuyasha „Pedig most akartam vele beszélni, de ha utána megyek, akkor is tudunk beszélgetni”

Inuyasha lassan elindult Kagome illata felé, majd egy furcsa és idegen szagot érzett, ami nagyon felidegesítette, mert féltette Kagomét. Amikor odaért látta, ahogy Kagome egy furcsa idegennel beszélget. Az idegen rögtön megérezte, hogy ott van Inuyasha. Már szaladt volna el, mikor Kagome megállította.

-Nem kell félned! Ő itt a barátom!

-Úgy érted, hogy ti együtt vagytok?

-Igen!- felelte Inuyasha

-Értem!

-Mit akarsz Kagométől?

-Segítséget! De már neki elmondtam mindent.

-Akkor mond el nekem is!

-Jól van! Én az Itamiktól jövök, én ott egy vadász vagyok! Ezt nem úgy kell érteni, hogy emberekre vadászok, hanem én védem a falut, ami most nagyon is kell, mert valaki a nevünkben gyilkolászik, pedig mi már régen nem élünk olyan életet. Soha nem láttuk azokat, akik ezeket elkövetik, de Holdanyónak nevezi magát a vezetőjük. Én is rájuk vadászok, mert meg kell őt ölni, mert kipusztítja a falunkat.

-Értem! Hol él ez a Holdanyó?- kérdezte Inuyasha

-Úgy tudjuk, hogy a közeli faluban, de ott csak emberek élnek, tehát ott nem igazán hiszem. Más ötletem viszont tényleg nincs.

-Akkor azt mondod, hogy ezeket emberek tették?- kérdezte rémülten Kagome

-Nem tudom! Tudnak az emberek is gonoszak lenni, nem csak a szellemek. De most már mennem kell tovább. Nem maradhatok, sajnálom.

Azzal a srác már el is tűnt. Szinte nem is látták, hogy merre ment a srác. Kagome és Inuyasha sokáig csak ott álltak a tavacska partján csöndben és egymást nézték.

-Szerintem nem az Itamik a bűnösök.- mondta Kagome

-Szerintem sem! Kagome…

-Igen?

-Szeretnék mondani valamit, de nem jut eszembe semmi, amivel ki tudnám fejezni a mondandómat. Láttam rajtad, hogy bánt az, hogy nem foglalkoztam veled, de sokat kellett gondolkodnom és nem akartam, hogy megzavarjanak benne. Semmi sem zavar annyira, ha te szomorú vagy.

-Miért?

-Tudod, nagyon fontos vagy a számomra és most nem azért, mert látod az ékkőt vagy ilyesmi. Sokat gondolok rád még akkor is, ha itt vagy mellettem. A szívem fáj, ha boldogtalan vagy. Egyszóval teljes szívemből szeretlek.

-Ezt most csak viccnek szánod, mert ha igen, akkor nem voltál vicces.

-Ez nem vicc, tényleg szeretlek. Tudod, hogy mennyit gondolkoztam ezen, csak nem mertem neked elmondani.

-Örülök, hogy elmondtad.

Kagome szorosan hozzábújt Inuyashához, majd megcsókolta. Másnap mintha kicserélték volna Kagomét, mert nagyon boldog volt. Ezt Sangoék is észrevették, de a délután folyamán már tudták, hogy miért. Inuyasha és Kagome elmesélték az Itamival való találkozást, és hogy mit mondott. Mirokut nagyon aggasztotta, hogy emberek csinálják-e a gyilkosságokat, de ez is nagyon ésszerűen hangzott. Másnap már oda is értek a faluhoz. Így külsőleg semmi furcsát nem láttak a kis faluban. Egyedül azt nem értették, hogy miért nincs egy gyerek sem. Vannak fiatalok és öregek, de gyerekek nem voltak. Mikor bementek a faluba, mindenki őket nézte, de egyáltalán nem tűntek gonoszoknak, sőt kifejezetten barátságosak voltak. Az összes fiatal lány megrohamozta Inuyashát és Mirokut, a fiatal fiúk, pedig Kagomét és Sangot. Teljesen elszakadta egymástól, amit elég nehezen viseltek el. Végül mind a négyen egy kisebb házban voltak, ahol egy férfi ült velük szemben.

-Üdvözöllek benneteket! Régen nem voltak itt idegenek. Tudjátok ez egy kicsit kijjebb lévő falu, és elég kevesen tudnak róla.

-Értjük!- mondta Inuyasha

-Akkor jó! Mi járatban errefelé?

-Járjuk a vidéket és éppen erre tévedtünk. Szeretnénk egy éjszakára szállást kapni.- mondta Miroku

-Persze! Akár több éjszakára is, de sötétedés után nem ajánlatos mászkálni.

-Miért?- kérdezte kíváncsian Kagome

-Azért, mert van pár tigrisünk, amit ki szoktunk engedni, mert a közelben vannak az Itamik, akik előszeretettel ölnek meg minket.

-Ezt erősen kétlem, mert az Itamik nem ölnek meg senkit.- mondta Sango

-Régen így volt, de mostanában mindig vadásznak ránk. Nem értem, hogy miért. Mint láthatjátok ez a falu csak felnőttekből áll. Itt gondozzuk az öregeket. Azok a fiatalok, pedig ápolják a betegeket.

-Akkor ez olyan, mint egy kórház?- kérdezte Kagome

-Nem tudom, hogy milyen lehet a kórház, de lehet, hogy igazad van. Megmutatom a szobátokat. Külön szobákat akarnak a hölgyek vagy a fiatal emberekkel együtt.

-Együtt.- felelték egyszerre.

-Értem! Akkor fáradjanak velem.

A falu vezetője megmutatta mindenkinek a saját szobáját, majd ott hagyta őket. Sango és Miroku az Inuyasháék szobája mellet voltak. Inuyasha és Kagome átmentek barátaikhoz és átgondolták a dolgokat. Semmi furcsát nem találtak a faluban, de akkor is zavarta őket valami. Nem tudták, hogy mi, de valami nagyon gyanús volt itt. Ekkor lépett a szobába egy csapat fiatal lány és körberajongták a fiúkat. Kagome és Sango olyan idegesek lettek, hogy fel álltak és ott hagyták a fiúkat. Amikor kimentek csak az öregembereket látták, ahogy éppen beszélgettek. Sétáltak egyet, ezért, hogy jobban megnézzék, hogy milyen a kis falu. Sok kis ház volt, de ami felkeltette a figyelmüket az az volt, hogy volt egy nagyobb ház, amit kerítéssel elzártak és mindig voltak ott, hogy ne lehessen bemenni. A két lány úgy döntött, hogy éjszaka elnéznek erre, hogy jobban megnézzék ezt az épületet. Amikor visszamentek a lányok akkor léptek ki a szobából. A két fiú a földön feküdt csupasz mellkassal és masszázsolajtól illatosan. A lányokat annyira megrendítette a látvány, hogy egy percig csak ott álltak és egy szót sem tudtak kiejteni a szájukon. A fiúk nagyon megijedtek, mert tudták, hogy nem csináltak semmi rosszat, de a lányoknak ez a helyzet elég furcsa látványt nyújthat, így el kezdték magyarázni a dolgot. Sango és Kagome mikor észhez tértek lassan odasétáltak a fiúkhoz és akkora pofont adtak nekik, hogy a srácot gurultak párat. A lányok sírva átrohantak a szomszéd szobába. Egész este a fiúk próbálták kiengesztelni őket, de a lányok nem engedték őket be a szobába. Inuyasha és Miroku még a vacsorájukat is letették a szobájuk ajtajához, de bentről nem jött semmi válasz. Miroku és Inuyasha lassan benyitottak a lányok szobájába, hogy megnézzék, hogy mi baja van a lányoknak. Látták, hogy a lányok éppen alszanak. Csak ekkor vették észre, hogy a lányok szemén és arcán folynak le a könnyek. A fiúkat annyira megviselte ez, hogy megfogadták, hogy soha többé nem keresik a lányok társaságát. Miroku és Inuyasha is túlságosan szerette a lányokat, hogy megbántsák. Miroku gyengéden letörölte Sango arcáról a könnyeket és átölelte. Nemsokára ő is elaludt kedvesét ölelve. Inuyasha is ezt csinálta, amikor átölelte Kagomét, a lány álmában beszélt.

-Inuyasha… miért kellett ennyire… megbántanod? Úgy… szeretlek, és ezt érdemlem?

-Sajnálom!- mondta halkan Inuyasha

Másnap reggel a lányok ébredtek fel hamarabb. Amikor meglátták, hogy a fiúk ott alszanak mellettük, egy kicsit idegesek lettek, de nemsokára elmúlt. Sango és Kagome nézte, ahogy a két fiú alszik, nem tudták őket utálni. A fiúk is felkeltek nemsokára és látták, hogy a csajok őket nézik.

-Hallgatjuk!- mondta Sango

-Nagyon sajnálom Sango, de nem történt semmi, csak megmasszíroztak.- mondta Miroku

-Igen! Olyan volt, mintha megbabonáztak volna minket.- csatlakozott Inuyasha

-Ezzel nem segítesz magadon.- mondta Kagome

-Figyeljetek ide! Sokat gondolkoztunk tegnap este, hogy mi legyen velünk. Tudjátok, hogy ha ilyenek vagytok, akkor nekünk nincs jövőnk együtt. Fáj, mert szeretünk titeket, de ha ilyenek lesztek, akkor ez enyhébb fájdalom lesz attól, amit ilyenkor átél az ember.- mondta Sango

-Sango kérlek, ne! Meghalnék, ha nélküled kéne élnem.- mondta Miroku

-Te mit mondasz Inuyasha?- kérdezte Kagome

-Nem akartunk és nem is akarunk nektek fájdalmat okozni. Szeretünk benneteket, ezért kérlek, Kagome ne tegyél ostobaságot, mert abba én biztos meghalok.

-Jól van! Ezt akartuk hallani.- mondta Sango és Kagome

Megcsókolták egymást, majd elmesélték a lányok, hogy mit láttak a tegnapi sétájuk során. Elhatározták, hogy aznap este szétnéznek, annál az őrzött háznál. Este, amikor elég késő volt már, a kis csapat elindult a házhoz. Furcsállták, hogy most senki nem vigyáz a házra. Könnyen megtudták közelíteni és be is tudtak menni. A ház több részből állt. Ahogy bementek, rögtön jobbra volt egy szép nagyszoba, ahogy bementek oda látták, hogy egy csomó szép lány fekszik a szobába. Szám szerint 5 lány. A lányok nem voltak eszméletünknél, de Kagoménak volt egy rossz érzése, ami azóta nem hagyta nyugodni, mióta beléptek ebbe a szobába. Sango jobban megnézte a lányokat és rájött, hogy ezek a lányok az eltűnt falusiak. Tovább mentek, mert nem tudták őket felkelteni. Balra is volt egy ajtó, de ez a szoba jóval kisebb volt. Ez egy szentély volt, de volt benne elég sok furcsaság. A falakon egy- egy kis koponya lógott. Miroku jól megnézte és látta, hogy ez egy szellem szentély, itt szoktak imádkozni egy szellemhez. Nagyon aggasztott ez mindenkit. Ahogy kiléptek a szobából, egy csecsemő hangját hallották egy harmadik szobából. Már indultak volna, de valaki a hátuk mögött megszólalt.

-Mit keresnek itt?

Inuyasháék gyorsan megfordultak és látták, hogy a falu vezetőjével beszélnek.

-Kérdeztem valamit!- idegesen csengett a hangja.

-Magát kerestük, de nem találtuk és gondoltuk, hogy itt van.- mondta Kagome

-Én mindig a szobámban vagyok, tehát mit keresnek itt?

-Már mondtuk!- mondta Inuyasha

-Kár, hogy idejöttek, mert most már tudják a titkomat, egyszóval meg kell, hogy haljanak.

-Mit keresnek itt a lányok?- kérdezte Sango

-Maguk belecsöppentek egy briliáns terv közepébe. Maguk szerint mi számít itt?

-Nem tudom!- mondta Miroku

-A hatalom! Csak úgy tehet szert valaki hatalomra, hogy erős lesz. Ezt csak egy szellem erejével lehet, főleg ha valaki egy nyomorult halandó testében él. Én is ilyen hatalomra vágyom. Ezt meg is fogom kapni, mert nemsokára a tervem sikerrel zárul.

-Milyen terve?- kérdezte Sango

-Ahogy láttam már jártatok a szentélyben. Egy szellemhez imádkozom, és állandóan áldozom neki. Éjfélkor kiszáll a testéből, és belém költözik, akkor már én leszek a világ legerősebb hatalma.

-Maga ölte meg a falusiakat? Miért hozta ide a lányokat?- kérdezte Inuyasha

-Kezdjük az elején, ígérem, mindent megtudnak. Mint látják, a faluban nincs egy gyerek sem, de valójában azét vannak itt a fiatalok, hogy legyenek gyerekek, ha értitek, mire gondolok. Nem tudatosan cselekednek, mert én egy kábító port adok nekik, és én irányítom őket. Tehát mikor születik egy kisbaba, a szülei rögtön hozzám hozzák, mert bebeszéltem nekik, hogy adják ide őket és a legjobb helyen fognak nevelkedni. Sajnos, muszáj mindennap adni nekik, mert ha nem adok, akkor vége a varázsnak és újra tudatuknál lesznek. Ezt a kábító port a falusiak véréből készítettem. Ezért kellett megölnöm őket. A gyermekeket áldoztam fel a szellemnek, mert ezt követelte tőlem, a hatalomért mindent. A lányok viszont azért kellettek, hogy ha belém költözik a szellem, akkor kell 5 lány, akinek gyermeket kell nemzeni tőlem. Csak így marad a testemben a szellem. Ennyi a történet.

-Maga egy undorító…- mondta Kagome

-Te egy miko vagy ugye? Akkor te is lehetnél az egyik asszonyom. A szellem csak azt mondta, hogy 5 kell neki, azt nem mondta, hogy nem lehet több.

-Hozzá ne merj nyúlni, mert szétszedlek, te undorító féreg.- mondta Inuyasha

-Úgy látom, hogy fontos neked! Nem vagytok rá érdemesek, hogy élve hagyjalak benneteket.

-Azt majd meglátjuk!

Inuyasha nekitámadt a falu vezetőjének. A férfi nagyon ügyesen kitért az útból, ekkor valami furcsa dolog történt. A férfit egy furcsa fény vette körül, ami abból a szobából áradt, ahol a szellem szentély volt. Amikor az erős fény alább hagyott, Kagoméék nagyon csodálkoztak. A férfit megszállta a szellem, aki kiderült, hogy nem egy férfi, hanem egy nő. A nő egy szép fehér kimonót viselt, amelyen egy szép hold minta volt. A lánynak kék haja és egy félhold volt a homlokán.

-Üdvözlök mindenkit!

-Te ki vagy?

-Hozuminak hívnak, de csak hívjatok Holdanyónak.

-Te vagy, az aki meggyilkoltatta a falusiakat?

-Igen! Ennek a szerencsétlennek kellet megtennie, mert megígértem, hogy adok neki egy kiserőt. Adtam is, éppen annyit, hogy megszálljam és átvegyem a testén az irányítást. Éppen haldoklik, de ez engem nem érdekel. Ő csak egy eszköz volt, ahhoz, hogy visszatérjek.

-Akkor miért kellett az Itamikra terelni a gyanút? És mit akarsz azoktól a lányoktól?- kérdezte Kagome

Hozumi nevetve közelebb ment Kagoméhoz, de csak pár lépést.

-Azért, mert az Itamik üldöztek el és zártak be. Csak akkor még nem ez volt a nevem.

A szellem eltűnt mindenki szeme elől, majd Kagome érezte, hogy valaki megsimogatja a nyakát.

-A lányokat már tudjátok, hogy miért kelletek!- mondta, majd megnyalta Kagome nyakát.

Mindenki egy emberként fordult Kagome felé, mikor meghallották a lány hangját. Éppen látták, ahogy megnyalja a miko nyakát. Mindenki megborzongott a látványtól és a gondolattól, hogy a szellem nem a férfiakat, hanem a nőket szereti.

-Úgy látom, értitek már, de sajnos nem lesz erre lehetőségetek, hogy megnézzétek, hogy milyen a teljes erőm a lányok után, mert addigra ti már nem éltek.

-Azt majd meglátjuk!- mondta Inuyasha

A szellem elengedte Kagome nyakát és ellökte magától. Inuyasha csak erre várt, mert teljes erejéből neki támad a szellemnek. Ügyesen védekezett a szellem, de még így is látszott, hogy sokkal erősebb Inuyashánál. Nagyon sokáig elhúzódott a küzdelem, Inuyasha sok sebet szerzett ellenben Hozumival, akin egy seb sem látszott. Sango és Miroku is hiába támadta, semmi esélyük nem volt. Amíg a szellemirtó és a szerzetes támadt Kagome odament Inuyashához és súgott valamit. A félszellem csak bólintott és felállt.

-Itt vagyok én!- mondta Inuyasha

-Akkor gyere!

Ekkor valami fényes suhant el Inuyasha füle mellett és egy egyenesen a szellem felé száguldott. Ahogy elment Inuyasha füle mellett, ő rögtön támadta kardjával. A kér erőnyaláb egyesült és egy teljesen más és erősebb támadást hozott létre. A szellemnek nem volt annyi ideje, hogy reagálni tudjon, és ez a végzetét okozta. A támadástól darabokra esett szét. Ennek hatására a lányok hangját lehetett hallani a szobából. Úgy tűnt, hogy a varázsnak vége volt.

A kis csapat nagyon elfáradt és úgy döntöttek, hogy mindent elmagyaráznak a többieknek, de csak másnap. Másnap az ígéretüknek megfelelően mindent elmondtak és tisztázták az Itamikat is. Ezután elmentek a faluból, hogy tovább járják a falukat. Az út közben találkoztak egy csapat Itamival, akik őket várták.

-Köszönünk mindent!- mondta a vezérnek tűnő férfi

-Mi nem tettünk semmi különöset.- mondta Kagome

-De! Hallottuk, hogy találkoztatok egy másik csapattársunkkal és ő mindent elmondott. Ha ti nem vagytok, akkor a falunkat elpusztították volna. Mi nem ölünk, tehát nem tudtuk volna megvédeni magunkat.

-Értem! Akkor szívesen segítünk máskor is!- mondta Miroku

Azzal el is tűntek a kis társaság szeme elől. A fiúk átkarolva kedvesüket mentek tovább. Ezután az életük sokkal nyugodtabb lett és nagyon szép életet éltek le így együtt. Inuyasha és Miroku két hónap múlva megkérték a lányok kezét, akik igent mondtak és egybekeltek.

The End