|
A furcsa csapattársak, akik elhozzák a véget
masolya 2006.05.08. 23:29
 It egy újabb, jó szórakozást
A furcsa csapattársak, akik elhozzák a véget
I. rész
A kis csapatok
A kis csapatunk egy szép erdőben sétáltak, gondolkozva azon, hogy hogyan kéne Narakut elpusztítani, mert egyre több gondot okoz. Naraku két hónapja kezdett el jobban pusztítani, mert Kohaku hátából megszerezte az ékkőszilánkot és ez által sokkal erősebb lett. Inuyasha ez idő alatt mindentől védte Kagomét, mert már csak nála és Kougánál voltak ékkövek. Egy ideje nem érzeték Naraku jelenlétét ezért felszabadultabbak voltak, mint általában.
-Szerintetek mit csináljunk?- kérdezte Kagome
-Hát ékkövet keresünk!- mondta felháborodva Inuyasha.
-Egy kis pihenő járna nekünk, olyan szép nyári napunk van! Egy napot lazítsunk, rendben?
Kagome olyan szép, könyörgő szemekkel nézett Inuyashára, hogy a félszellem nem tudott ellenállni. Nagy nehezen belement, hogy a mai napot ott töltsék. A lányok nagyon boldogok voltak, mert a közelben láttak egy kis tavat, ahol úszhatnak egy kicsit. Kagome úgy döntött, hogy a fiúk is velük tarthatnak, ezért mindenkinek adott egy fürdőruhát. A fiúknak egy- egy kék fürdőnadrágot, Sangonak és magának egy- egy piros bikinit. A fiúk élvezték a látványt, de amikor már mindenki benn volt a vízben a játékon járt az eszük. Egy kis idő múlva ezt megunták, és vízben ülve beszélgettek.
-Szerintetek hova tűnt az a szemét?- kérdezte Inuyasha.
-Nem tudom, de remélem nem találkozunk vele egyhamar, mert egy kicsit már fárasztó utána loholni.- mondta bölcsen Miroku.
Erre a lányok teljesen egyetértettek. Inuyasha csak horkantott egyet. A többi időt külön történő beszélgetéssel töltötték. Inuyasha és Kagome a tó széléhez mentek és egy darabig nézték, ahogy a víz felszínén megcsillan a nap fénye. A csendet Kagome törte meg.
-Ugye milyen gyönyörű?
-Igen!
-Inuyasha kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Miért védesz ennyire? Tudom, hogy azt fogod válaszolni, hogy mert nem tudom megvédeni magam és ez egy részben igaz, de akkor is.
-Nagyon megleptél ezzel a kérdéssel, de nem csak azért védelek, mert nem vagy képes rá, mert ez nem igaz. Sokszor vettem észre, hogy inkább te védesz minket. Amúgy meg nem akarom, hogy elveszítsek egy olyan embert, aki fontos nekem.
-Mi vagyok?
-Fontos! Te vagy az egyetlen, aki mellett nem korcsnak érzem magam, hanem egy nagy szellemnek.
-És ez annyira jó?
-Igen, mert ilyenkor azt érzem, hogy érted mindent megcsinálnék.- mondta Inuyasha elvörösödött arccal.
-Köszönöm neked! Soha nem hallottam ilyen szépeket egy fiútól!- Kagome a könnyeivel küszködött és hatalmas puszit nyomott Inuyasha arcára, aki erre még vörösebb lett.
A fürdőzés után a kis társaság letáborozott és ott folytatódott a beszélgetés. Kagome látta, hogy mindenkinek jól esett egy kis pihenés, mert nagyon elfáradtak az elmúlt két hétben.
***
Az erdő másik végén egy másik furcsa kis társaság táborozott le. Három férfiből és egy nőből állt a kis társaság. Nem voltak sem testvérek, sem ellenségek. Inkább egy kis baráti társaság volt. Mind a négyen szellemek voltak. A lány hosszú, szőke hajat viselt, ami cofba össze volt kötve. Egy szép kimonó volt rajta, de úgy nézett ki mintha harcolnának benne. A ruhája szép kék színű volt, a lány hátán két kard volt, amit nagyon nagy becsben tartott. Az egyik férfi fekete hajat viselt, ami a válláig ért. Hegyes fülei voltak, ami a haja alól kilógott. A homlokán egy piros jel, volt. Ő egy piros kimonót viselt, amiben fekete minták voltak. Nála nem volt fegyver. A másik férfi volt a legmagasabb a társaságban. Szőke haja és kék szemei voltak, ami jól ment a sötétkék kimonójához. Nála egy furcsa fegyver volt, de látszott rajta, hogy szinte soha nem használja. A harmadik férfi kimondottan harcos féle volt, akinek derekáig érő fekete haja volt, ami fel volt fogva. Olyan ruhát viselt, mint egy szerzetes, de két fegyver is volt nála, amit nagyon jól forgatott. Úgy mozgott, mint egy harcművész. A kis társaság a harmadik férfi kivételével beszélgettek. A harmadik, a fegyverét próbálgatta.
-Chei nem hagynád abba?- kérdezte a lány
-Minek csak nem zavarlak?
-Nem csak nagyon idegesít, hogy produkálod magad.
-Ne merj így beszélni velem, mert…
-Mert mi lesz?
-Nagyon megbánod!
Chei és a lány már felállt, hogy harcoljanak, mikor a fekete hajú, hegyes fülű férfi közbe nem avatkozott.
-Chei, Nimara! Hagyjátok abba, erre nincs szükség.
-Rashan, te ebbe nem szóljál bele.- mondta Chei.
-Nem értem, hogy mit kell ennyit veszekedni, ti állandóan csak veszekedtek! Lassan azt hiszem, hogy titokban szeretitek egymást!
-Hogy mi???- kérdezték egyszerre, mert annyira meglepődtek.
Ezzel el is rendezték a veszekedést, mert Chei és Nimara nem is szólt egymáshoz egy jó darabig. Ennek mindenki örült, mert így nyugodtan el tudták fogyasztani a vacsorájukat. A szőke hajú srác felállt és elindult az erdő felé.
-Hova mész Mikan?- kérdezte kíváncsian Nimara.
-Megyek, megetetem Bout.
-Értem!
-Miért törődik azzal a tigrissel?- kérdezte nyugodt hangon Chei.
-Szereti! Ezt el kell fogadni. Amúgy is ő szokott vinni minket, ha megsérülünk.- mondta Rashan.
-Tényleg! Olyan furcsa, hogy itt nem történik semmi, persze nálunk mindig volt valami balhé.- mondta Chei.
-Igen, mert mindig te kezdted!- mondta közönyösen Nimara.
-Nimara! Nem hagynád abba!
-Hányszor mondjam, hogy nem szeretem, ha Nimarának hívnak. Hívjatok Nimának.
-Jól van!
Másnap mind a négyen útnak indultak, Inuyasháék felé.
II. rész
A megismerkedés
Inuyasháék korán ébredtek és elhatározták, hogy hamar útnak indulnak, mert hamar le akarnak számolni Narakuval, hogy azután nyugodtan pihenjenek. Sango és Kagome kimondottan jó kedvűen ébredtek fel és ez ezután sem változott. A két lány énekelt és kergetőztek, amin a fiúk jókat nevettek. Soha nem érezték ennyire felszabadultnak magukat.
-Kagome! Ne siess annyira, mert nem érünk utol.- mondta kedvesen Inuyasha.
-Jól van!
Sango visszament a két fiúhoz és beszélgetni kezdtek. Nagyon jó hangulat volt, addig, amíg Sango fel tett egy nagyon zavarba ejtő kérdést.
-Inuyasha! Ahogy látom, nagyon aggódsz Kagoméért.
-Igen!
-Csak nem szereted?
-Hogy mi?- válaszolta elvörösödve Inuyasha.
Ezt már nem tudták folytatni, mert egyszer csak meghallották Kagome sikítását. Inuyasha olyan gyorsan futott Kagoméhoz, hogy a többiek nem bírták utol érni. Amikor Inuyasha odaért, látta, ahogy Kagome a földön ül és négy szellem veszi körül. Éppen odaért Inuyasha, mikor a szőke hajú szellem felsegítette Kagomét.
-Vedd le róla a kezed!- ordította Inuyasha.
-Én csak felsegítettem, de ha neked ez is baj?
-Úgy látom te egy félszellem vagy!- mondta az idegen lány
-Igen, de ezzel mi bajod?
-Igazából semmi, csak ne kerülj a közelembe.- mondta a lány
-Inuyasha! Kérlek, ne csináld a bajt. Én voltam a hibás, mert nem néztem előre és beleütköztem ebbe a kis társaságba.
-Ne szólj bele!- ordított Inuyasha.
Ekkor érkeztek meg Sangoék, akik nem értettek semmi, ezért közelebb mentek. Az eddig hátul álló Szerzetesi ruhában álló férfi előre lépett, hogy jobban szemügyre vegye Sangot és Mirokut.
-Ez egy szellemirtó!- mondta közönyösen.
-Igen az vagyok, de az téged miért érdekel! Nem ártottam neked.
-Nekem nem, de a fajtámnak igen!
-Ha egy újjal is hozzáérsz, kitekerem a nyakad!- mondta Miroku és védelmezőleg Sango elé állt.
Kagome kezdett egy kicsit mérges lenni, hogy senki sem figyel arra, hogy mit akar mondani. Főleg magára volt mérges, mert ha nem ütközik bele a szőke hajú srácba, akkor most nem esnének egymás nyakának. Mikor a veszekedésektől már a saját gondolatait sem hallotta, elege lett.
-MOST MÁR ELÉG LEGYEN!
Mindenki csodálkozva nézett rá. Senki nem értette, hogy mi baja lehet neki.
-Kagome! Mi bajod?- kérdezte Inuyasha
-Ka… go… me?!- kérdezték az idegenek egyszerre.
-Igen, így hívnak! Miért?
-Azért, mert őszintén szólva, a feladatunk az lenne, hogy téged megöljünk, de nem ez a célunk.- mondta a negyedik férfi
-Hát akkor?- kérdezte Sango.
-Ha van időtök, akkor szívesen elmeséljük.- mondta a lány
Kagome kérően Inuyashára nézett, aki ez idő alatt a miko elé állt és várta a támadást. A félszellem, mint mindig most sem tudott ellenállni a miko gyönyörű barna szemeinek.
-Jól van!- mondta, majd leült a földre.
-Mi már kiskorunk óta ismerjük egymást.- kezdte a történetet a szőke hajú férfi.- Nem vagyunk testvérek, de már szinte azok vagyunk. Különböző erőket képviselünk. Sokkal másabbakat, mint ti. Egy nap, mikor mentünk haza felé egy kis gyakorlásról, láttuk, hogy az egész falut elpusztította valami. Mikor odaértünk egy páviánbundába öltözött alak volt ott és azt mondta, hogy ezt a pusztulást egy kis csapat okozta egy mikoval az élén. Nem mondta, hogy kik, de a miko nevét elárulta. Kagome. Azt mondta, hogy öljünk meg titeket, de mivel nem igazán hittük el neki, így próbáltunk ellenállni, de súlyos sebeket szereztünk. Chei meg is változott.- mutatott a harcos szerzetesre.- sokkal agresszívabb lett és minden áron meg akart téged ölni. Ekkor rájöttünk, hogy manipulálják, és valaki irányítja. A hármunk ereje éppen elég volt, hogy elpusztítsuk a benne élő szörnyet. Így elhatároztuk, hogy megkeresünk téged és a kis csapatot és segítünk nektek, amibe csak tudunk.
-Szóval Naraku titeket is becsapott.- mondta szomorúan Kagome.
-Naraku? Ki az?- kérdezte Chei
-A páviánbundás alak! Itt mindenkinek ártott és az elpusztításán dolgozunk.- mondta Inuyasha.
-Ha nem bánjátok, akkor veletek tartunk.- mondta Chei
-Nem!- mondta Sango és Miroku egyszerre.
-Jól van! Akkor hagy mutatkozzak be! Én Chei vagyok, a harcművész.
-Én Nimara vagyok, de hívjatok csak Nimának. Én a kardok mestere vagyok.
-A nevem, Rashan! Én egy tűzszellem vagyok.- mondta a hegyes fülű férfi.
-Mikan vagyok és ő itt Bou.- ekkor a fák közül kilépett agy hatalmas tigris. Sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos tigris.- Fogalmazhatnék úgy, hogy a varázslatokhoz értek.
Mikor már mindenki bemutatkozott, úgy döntöttek, hogy aznap már nem csinálnak semmit. Este felé tábort vetek, Inuyasha és Miroku már mentek volna tűzifáért, mikor Nimara megállította őket.
-Várjatok!
Elővette a két kardját és egy lendületes ütéssel darabokra vágott egy fát. A két fiú csodálkozva nézte, hogy milyen erős ez a lány. Miroku most már biztos volt benne, hogy ezt a lányt nem kérdezi meg, hogy lesz-e a gyerekei anyja, mert nagyobbat kapott volna, mint Sangotól. Sango és Kagome a szálláshelyen maradtak, ahol Chei, Rashan és Mikan is volt. Rashan és Chei rögtön meg is környékezte a két lányt, mert kimondottan szépnek találták őket. Chei leült Sango mellé és bókokkal árasztotta el, amit Sango elvörösödött arccal hallgatta. Rashan Kagome körül legyeskedett. Mikan csak nézte, ahogy két barátja elkeseredett és kilátástalan harcot vív, mert nagyon jól tudta, hogy hiába próbálkoznak. Amikor Inuyasha, Miroku és Nimara visszaértek, csak azt látták, hogy a két lány mellett ott ülnek és udvarolnak. Inuyasha olyan mérges lett, hogy ledobta a farönköket és elindult Rashan felé. Kagome ezt időben észrevette és közéjük állt.
-Inuyasha! Hagyd abba, nem csinált semmit, csak beszélgettünk.
-Persze beszélgettetek!
-Miért mit csináltunk?- kérdezte ingerülten Kagome.
Sango és Miroku már tudta, hogy ebből mi fog kisülni, ezért hátrálni kezdtek. Ezt a többiek látták, de nem értették, hogy miért. Sango intett nekik, hogy szerencsésebb lenne, ha követnék őket. Amikor mindenki biztonságba helyezkedett, onnan figyelték, hogy mi történik.
-Miért kellett biztonságba menni?- kérdezte Mikan.
-Mindjárt meglátod!- mondta lesajnálóan Miroku
Eközben Inuyasha és Kagome úgy veszekedtek, hogy még egy süket is hallotta volna őket.
-Szóval azt mondod, hogy direkt hagytam magam?- kérdezte ingerülten Kagome
-Nem! Azt mondom, hogy élvezted, hogy bájolognak neked.
-Hogy mi?
-Jól hallottad!
Kagome mély csöndbe burkolózott. Egy percig semmit sem szólt.
-Na most!- mondta Sango
A többiek kíváncsian nézni kezdték, hogy vajon mi fog történni, mert nagyon izgatottak lettek, hogy láthatják Kagome erejét. Kagome lassan felemelte a fejét, a szeméből hatalmas könnycseppek csorogtak le a szép arcáról. Inuyasha már érezte a végzetét, mert hátrálni kezdett és elkezdett magyarázkodni.
-Inuyasha!
-Igen Kagome?- kérdezte félénken a félszellem.
-FFFEEEKKKSSSZZZIIIKKK!
Inuyasha akkorát esett a földön, hogy egy mély gödröt ütött a talajba. Ezután a lány leguggolt a földön fekvő Inuyashához.
-Az a szerencséd, hogy sokan vagyunk, mert már rég hazamentem volna. Soha nem tanulod meg, hogy nem érsz el a féltékenységeddel semmit?
-Én… nem… vagyok féltékeny!
-Jaj Inuyasha!
Kagome felsegítette a fiút a földről, és egymás szemébe néztek. Sokáig nézték egymást, mert nem akarták, hogy ez a gyenge kis kapcsolat elmúljon. Inuyasha hirtelen megölelte Kagomét és bocsánatot kért. A többiek ezt döbbenten nézték, még Sango és Miroku is csodálkoztak a viselkedésükön.
-Szóval ilyen az ereje?- kérdezte Nimara
-Nem ennél sokkal erősebb lesz, csak tudni kell használnia!- mondta Mikan.
-Ezt honnan veszed?- kérdezte Sango, aki most lépett elő egy fa mögül, mivel elmúlt már a veszély.
-Érzem, hogy Kagoméban rejtett erők vannak, de Inuyashában is vannak.
A nap hátralévő részében nem sokat beszélgettek, mikor Mikanon és Nimarán kívül mindenki elaludt, ők beszélgettek a napi történteken.
-Szerinted tudnak majd segíteni?- kérdezte Nimara
-Kagoménak elég ereje van hozzá, de ahhoz kell használnia az ékkövet.
-Miért nem mondta el Rashan, hogy miért kerestük meg őket igazából?
-Nem tudom, de valamilyen szándéka volt vele. Majd megkérdezzük holnap, rendben?
-Oké
-Nima! Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Boldog vagy te velünk? Tudod, hogy ez nem egy kimondottan női dolog és lehet, hogy néha a férfi bunkóság rosszul esik.
-Tudod! Akárhol is vagyunk, nekem az a legfontosabb, hogy veletek legyek. Nagyon szeretlek benneteket, ezért akármit kibírok. Amúgy meg nem is vagytok bunkók. Chei szokott néha túlságosan is heveskedni, de azt te is nagyon jól tudod, hogy könnyen le tudom állítani.
-Az igaz! Mindannyiunkat szeretsz vagy csak Rashant, mert szinte együtt nőtettek fel?
-Igazából nem úgy szeretlek benneteket! Téged jobban kedvellek.- Nimara még sötétben is jól láthatóan elvörösödött.
Mikan ezt észrevette, de nem szólt. Legbelül nagyon is örült annak, hogy ezt mondta a lány, mert ő is nagyon vonzódott a lányhoz. Másnap mikor felkeltek útnak is indultak. Inuyasháék nem tudták, hogy merre mennek, de bíztak az idegenekben. Mindenkinek jó kedve volt kivétel Rashant, mert belül mardosta a lelkifurdolás, mert nem mondta el Kagoménak a teljes igazat.
III. rész
A valós ok
Már egy hete mentek és ez idő alatt a társaság már teljesen összeszokott. Inuyasha és Kagome néha váratlanul összevesztek és váratlanul eltűntek sétálni. A többiek nem értették, hogy ez miért van, de sejtették, hogy Kagome és Inuyasha nem sokára egymásra találnak. Rashan is lemondott már Kagoméről, mindig el akarta mondani neki a céluk valódi okát, de soha nem sikerült. Egy este elhatározta, hogy elmondja neki és Inuyashának.
-Inuyasha, Kagome! Kérlek, várjatok, mert szeretnék veletek beszélni.
-Miről?- mondta Inuyasha
-Valamiben hazudtunk nektek! A valódi oka annak, hogy itt vagyunk, hogy Kagome segítsen nekünk és, hogy ne haljon meg.
-Hogy mi?
-Mikan tud a jövőbe látni, és látta, ahogy az ékkő beléd ágyazódik és meghalsz. Biztos szennyezett volt. Segíteni meg abba tudsz, hogy meg tanulod az ékkövet használni harcban, mert a népemnek nagy szüksége lenne rátok.
-És hol kéne ezt megtanulnom?
-Egy közeli hegyen, de Inuyashának is veled kell, hogy menjen, mert csak ti léphettek be oda!
-Miért?- kérdezte Inuyasha.
-Azért, mert egy titkos tekercs szerint csak egy halandó és egy félszellem szerelme nyitja meg a bejáratot.
-Az oké, hogy én egy félszellem vagyok és ő egy halandó, de mi nem vagyunk szerelmesek.- mondta Inuyasha
Kagome olyan hirtelen nézett rá, hogy szinte fájt a nyaka. Soha nem érezte ennyire kicsinek a gyomrát. Soha ennyire nem lett szomorú egy Inuyasha általi kijelentéstől. Annyira elfeledkezett magáról, hogy a könnycseppeknek sem tudott parancsolni. Nagy könnycseppekben hullottak le a földre az arcáról. A miko halkan elmotyogott valamit, majd elrohant. Inuyasha döbbenten nézte a lányt, hogy teljesen elfeledkezett arról, hogy Rashan is ott van. A félszellem utána futott a mikonak, mert tudta, hogy megbántotta, mert olyat mondott, ami nem igaz. Inuyasha sokáig rohant, mikor megérezte a lány kellemes illatát. El kezdte követni, ami egy kis patak partjához vezetett. Amikor Inuyasha kilépett a fák közül, látta, ahogy Kagome egy sziklán ül és sír. A félszellem közelebb ment, hogy bocsánatot kérjen.
-Kagome! Én…
-Hagyd! Ha te ezt érzed, akkor nincs miről beszélnünk.
-Pont ez az! Én egyáltalán nem azt érzem, amit mondtam.
-Sajnos ezzel már nem tudod kihúzni magad!
-Tudom!
Inuyasha odaült a lány mellé, aki még mindig sírdogált. A félszellem soha nem látta ennyire szomorúnak a lányt.
-Sajnálom, hogy megbántottalak! Nem akartam, mert…
-Mert?
-Szeretlek, de nem úgy, mint egy barátot, hanem…
-Hogy?
-A szívem legmélyéről! Veled tudnám leélni az életem.
-Ezt most komolyan mondod?
-Igen!
Inuyasha lágyan és gyengéden megcsókolta Kagomét. Hosszú percekig csókolóztak, majd egymás vállára támaszkodva beszélgettek. Tudták, hogy ettől a naptól minden megváltozik. Azt nem is gondolták, hogy többen is nézik őket, mert Rashan a táborba visszaérve mindent elmondott. A többiek úgy döntöttek, hogy követik Inuyashát. Az egész jelenetet egy bokorból nézték meg. Másnap, amikor a kis társaság elindult az igazi céljuk felé, mindenki boldog volt. Inuyasha és Kagome próbálták tagadni, hogy összejöttek, de mivel mindenki tudta, ezért nem sikerült annyira. Nimara és Mikan is sokkal boldogabbak voltak és sokat beszélgettek egymással.
Sokáig sétáltak, amikor Rashan, Mikan, Nimara, Chei és Inuyasha hirtelen megálltak. Idegesen körbenéztek, de nem láttak semmit.
-Szellem van a közelben?- mondta Nimara
-Naraku?- kérdezte Miroku
-Nem! Nem az ő szaga.- mondta Inuyasha
Ekkor a fák közül egy csomó nagy erejű szellem lépett ki, hogy megszerezzék Kagométől a szilánkokat. A lányt mindenki védelmezőleg körbefogták. Főleg Inuyasha védte, mert nem akarta, hogy bármi baja essen.
-Ti csak védjétek Kagomét! Mi majd elbánunk velük!- mondta Chei.
-Így van!- mondta Rashan
-Jól van, de vigyázzatok.- mondta Kagome
A négy szellem előre lépett, mindenki harcra készen. Annyian voltak az ellenségek, hogy mind a négyünknek jutott két szellem. Nimara támadt legelőször. A két kardját olyan kecsesen használta, mintha az egy szép madár tolla lenne. Olyan erővel, de mégis kecsesen csapott le, hogy szinte alig lehetett látni. Amikor Nimara eltette a fegyverét, akkor két szörny darabokba esett szét. Inuyasháék meglepődve figyelték ennek törékeny lánynak az erejét. Rashan lépett elő és támadott. A két kezében egy-egy lángnyelv volt, amellyel egy pillanat alatt szénné égette a két szellemet. Mikan elmotyogott valamit, amitől a teste körül vízburok alakult, amikor ránézett a két szellemre, azok el kezdtek fuldokolni, majd megfulladtak. Chei ennek ellenére szépen lassan végzet az egyikkel, majd a másikkal is hosszan játszadozott, amikor Nimara már megelégelte a dolgot.
-Chei! Ne játszadozz már annyit.
-Jól van, de olyan jó!
-Azt képzelem, de akkor se produkáld magad.
-Jól van anyuci!
-HOGY MI??!
Chei egy mozdulattal megölte az ellenfelét. Inuyasháék csak szó nélkül nézték, mert annyira nagy erejük volt, hogy lassan féltek tőlük.
-Jól vagytok?- kérdezte Mikan
-Igen! Bárcsak én is ilyen erős lennék.- mondta Kagome
-Kagome!
-Igen Rashan?
-Te sokkal erősebb vagy nálunk, csak még nem tudod.
-Hogy mi?- kérdezték egyszerre
-Azért megyünk a hegyre, hogy ott megtanuld a dolgokat.
IV. rész
A megpróbáltatások
Amikor már mindenki tudta, hogy valójában miért is jöttek Cheijék, akkor elindultak a hegyre fel, mert kíváncsiak voltak, hogy Kagoménak vajon milyen ereje lehet. Nem mentek sokáig, mert hamar elérték a hegy lábát, mivel tudták, hogy a szentélybe csak Kagome és Inuyasha léphet be, ezért csak az ajtóig kísérték el őket. A szentély ajtajánál egy öreg férfi és anyó volt, akik úgy néztek Kagoméra, mintha várták volna.
-Üdvözöllek lányom!- mondták egyszerre
Kagome csak meghajolt az üdvözlés gyanánt, majd Inuyashára néztek az öregek.
-Te tartasz ezzel a mikoval?
-Igen.
-Milyen szálak fűznek hozzá?
Inuyasha olyan gyorsan elvörösödött ettől a kérdéstől, hogy a többiek csak kuncogtak rajta. A félszellem nem tudta, hogy mit válaszoljon, mert nem akarta elmondani a többiek előtt az igazat, de amikor ránézett Kagoméra, aki csöndben nézett rá, akkor rájött, hogy ez a lánynak nagyon fontos, ezért vállalta azt, hogy a többiek kicsúfolják.
-Akkor mi a válaszod?
-Az, hogy szeretem!
-Mi?!- kérdezték a többiek. Senki nem hitte, hogy bevallja az érzéseit.
-Akkor lépjetek be.
-Nem jöhetnének ők is?
-Csak egy feltétellel, ha nem avatkoznak bele semmibe.
-Ígérjük!- mondták egyszerre
Amikor a szentély ajtaját átlépték, olyan látvány tárult eléjük, hogy elállt a lélegzetük. Egy csodás zöld kertet láttak, ami azért is volt furcsa, mert a hegyen vastag hóréteg volt. Olyan erők voltak a szentélyen belül, ami mindenkit megrémített. A két öreg egy szobába hívta őket, ahol már egy csomó teás csésze volt előkészítve.
-Számítottunk rá, hogy mindenki el fog jönni.- mondta az öreg anyó, a kis csapat döbbent arcát látva.
-Kérlek, üljetek le és elmagyarázok mindent.- mondta az öreg apó
Mindenki elfoglalt egy helyet és csöndben várták, hogy mit mondanak az öregek. Soha nem voltak ennyire feszültek, mert nem volt senki tisztában azzal, hogy Kagoménak milyen hatalom áll a kezében.
-Üdvözlünk itt titeket! A nevünk nem érdekes, de ha akarjátok, akkor bemutatkozunk.
-Nem kell!- mondta türelmetlenül Miroku
-Jól van! Szóval azért tudtuk, hogy jöttök majd, mert mi már azóta figyeljük Kagomét, amióta ebbe a világba érkezett. Végig figyeltük, ahogy idáig eljutott és csak most láttuk értelmét és idejét annak, hogy Kagome megtanulja az igazi erejét. Én és Mei voltunk azok, akik részt vettek a szent ékkő létrehozásában.
-MI??!!- kérdezték ledöbbenve a többiek
-Volt még két társunk, de ők sajnos elpusztultak egy nagy csatában, ahol az ékkövet védtük. Ekkor gondoltuk Meivel, hogy kellene egy őrző, aki vigyázz az ékkőre, ekkor láttuk meg Midorikot, aki nagy erővel rendelkezett. Nagyon jól végezte a munkáját, de sajnos ő is meghalt és az ékkőben folytatja a csatát. Amint tudjátok, sokan vigyáztak az ékkőre, de senki nem tudta annyira megvédeni, mint Midoriko. Ekkor azonban megjelent valaki, akiben újjászületett Midoriko, de ezen kívül is sokkal erősebb. Ezt te vagy Kagome. Habár Kikyou reinkarnációja vagy, de Midoriko ereje van benned. Azért kellett ide jönnöd, hogy mi, a készítők tanítsunk meg az erődre. Előre elmondom, hogy nagyon sokat kell tanulnod, ami nem lesz fájdalom mentes. Sokat fogsz szenvedni, ezért kell egy olyan támogatása, aki szeret, mert akkor ő is átéli, tehát tovább tudod majd folytatni. Ti ne felejtsétek el, hogy nem avatkozhatok bele.
-Nem engedem, hogy Kagoménak bármi baja essen. Nem hagyom, hogy megcsinálja.- mondta Inuyasha és védelmezőleg átölelte Kagomét
-Akkor sajnos veszítetek Naraku ellen!- mondta az öregasszony
-Inuyasha! Megcsinálom.- mondta Kagome
-De…
-Kérlek, segíts nekem! Rád az életemet is rád bíznám.
-Rendben! De ha látom, hogy nagyon szenvedsz, akkor abba hagyjuk, oké?
-Rendben!
-Nagyszerű, de a tanulást holnapra halasszuk, addig pihenjétek ki magatokat. Mindenkinek van egy szobája. Mivel csak négy szobánk van még, ezért ha nem bánjátok, akkor én osztom ki, hogy ki kivel alszik.
-Rendben!
-Inuyasha te Kagoméval alszol, mert nektek muszáj, hogy lelkileg közel legyetek egymáshoz.
-Oké!- mondta Inuyasha, de arcáról sugárzott a boldogság.
-Sango te Mirokuval alszol!
-Hurrá!!!- mondta Miroku
-Felejtsd el, megétetted!- mondta vészjóslóan Sango
-Nimara és Mikan.
-IGEN!- mondták egyszerre, de nagyon boldogok voltak
-És ti az utolsó szobába.
-Értettem. Chei nagyon le volt lombozódva, mert arra számított, hogy Sangoval lesz együtt.
-Amúgy önök honnan tudják a nevünket?- kérdezte Miroku
-Onnan, hogy mindenkinek tudjuk az életét, és mi követjük nyomon a sorsotokat.
-Értem! De mi szerint osztott ki minket?
-Az alapján, hogy mit éreztek a másik iránt.
Erre mindenki elpirult, kivétel Rashan és Chei, mivel felháborodva közölték, hogy ők nem szeretik egymást. Ezen mindenki nagyot nevetett. Az öreg apó, mivel nekik nem jutott senki, ezért rakta őket egybe. Mindenki elment a szobájába, ahol azonnal le is pihentek volna, ha nem veszik észre, hogy csak egy ágy van.
-Inuyasha! Csak egy ágy van!- mondta Kagome
-Akkor kénytelenek vagyunk együtt aludni.- felelte elvörösödve Inuyasha.
A többi szobába is így állapodtak meg. Kagomét és Inuyashát zavarta ez a legjobban, de egyikük sem tudta volna megmondani, hogy miért. Amikor lefeküdtek, sokáig csak csöndben nézték a plafont, de aztán el kezdtek beszélgetni a másnapi tanulásról. Annyira elfeledkeztek arról, hogy egy ágyban vannak, hogy azt sem vették észre, hogy a köztük lévő távolság egyre kisebb. Amikor nagyon közel voltak Inuyasha megcsókolta Kagomét, aki nem ellenkezett és visszacsókolt. Ezután kettejükről folyt a beszélgetést, majd szép lassan elaludtak egymás karjaiban.
Másnap mikor felkeltek, akkor észrevették, hogy két ruha van az ágy szélén. Kagoménak egy szép fehér kimonója volt, amin szép fekete minták voltak. Inuyashának egy fekete kimonója volt, fehér mintákkal. Amikor felvették a ruhákat, csak akkor vették észre, hogy a ruhákon van egy-egy jel, ami nagyon úgy nézett ki, hogy egy egységet alkot. Amikor kimentek, a többiek már várták őket. Rajtuk nem volt semmi különös, azon kívül, hogy mindenki boldognak tűnt. A csapat többi tagja csodálkozva nézte őket, mert nagyon furcsák voltak ebben a kimonóba.
-Te jó ég!- mondta Miroku
-Mi van?- kérdezte Sango
-Tudom, hogy ezek kinek a ruhái.
-Úgy van fiam! Jól hiszed!- mondta az ekkor érkező öregapó- Ez a két ruha a világot megteremtő négy elem közül a két elem szellemének ruhája volt, aki két különböző személyek voltak, de együtt legyőzhetetlenek. A tűz és a víz szelleméről beszélek.
-Értem!
-Hát akkor kezdjük a tanulást.
-Rendben!- mondta Kagome
-Először is meg kell tanulnod, hogy a fájdalmat elviselése, akár a te és mások életét is megmentheti. Arra kell összpontosítanod, hogy ne fájjon, mert csak így tudsz ésszerűen végig gondolni a dolgokat. Ha nem látsz tisztán, akkor elhamarkodottan fogsz cselekedni, ami a társaid életébe is kerülhet.
-Értem, de mit kell csinálnom?
-Add ide egy nyílvessződet!
-Tessék!
Az öregapó meg fogta a nyílvesszőt és elkezdett írni vele levegőben. Kagome olyan hangosan ordított fájdalmában, hogy a hegyekből minden madár menekülni kezdett. Az öreg abba hagyta, hogy lássa milyen eredménnyel járt.
-Megörült? Meg akarja ölni Kagomét?- kérdezte Sango
-Nem, de ne feledd, hogy ti nem szólhatok bele, mert akkor el kell mennie.
Kagome a fájdalomtól összeesett, de szerencsére Inuyasha éppen időben kapta el. Az öreg félre húzta Kagome kimonójának vállát, a vállán jól látható írások voltak láthatóak, ami egy perc múlva el is múltak. Kagome lassan nyitogatni kezdte a szemeit.
-Kagome! Abba hagyjuk, nem hagyom, hogy bármi bajod essen.
-Nem! Folytatni kell!
Kagome kikapta az öreg kezéből a nyílvesszőt, majd leült a földre és Inuyasha mellett szorgalmasan el kezdett írni. A többiek elszörnyülködve nézték, ahogy Kagome egyre hangosabban kiabál fájdalmában, de nem hagyta abba. Inuyasha is jól láthatóan szenvedett attól, hogy szerelme szenved. Úgy egy óra múlva, mikor Kagome már kisírta a szemeit, látszott rajta, hogy már nem bír írni, ekkor Inuyasha megfogta a kezét és ránézett a lányra.
-Tudom, hogy fontos neked, de szenvedsz…
-Kérlek!
-Tudom!
Inuyasha adott egy puszit a lánynak, majd azzal a kezével, amivel megfogta a lány kezét, együtt írni kezdtek. A többiek szörnyülködve nézték, ahogy Inuyasha segít a mikonak szenvedni. Sango olyan mérges lett Inuyashára, ha nem lett volna ott Miroku és Rashan, akkor jól megverte volna a félszellemet. Estére már mindenki megszokta sikítást, ami Kagome hallatott, ezért úgy döntöttek, hogy elmennek lefeküdni. Inuyasha és Kagome kitartóan írtak. Inuyashának a szíve fájt a legjobban, de tudta, hogy Kagome számára nagyon fontos, ezért segített neki.
-NEM FÁJ! NEM FÁJ! NEM FÁJ!- üvöltött Kagome
Úgy fél három fele, már nem is kiabált a miko. A félszellem annyira büszke volt szerelmére, mert legyőzte a fájdalmat. Reggel mikor kijöttek a többiek nagyon megijedtek, mert nem hallották Kagome hangját, és azt hitték, hogy nagy baja esett. Rohantak is, ahol Kagome és Inuyasha volt. Nagy meglepetésükre Inuyasha és Kagome ugyan úgy írtak, de már semmit nem szóltak.
-Kagome!- mondta Sango
-Sziasztok! Jó reggelt!- mondta mosolyogva miko
-Ahogy látom, az első leckét megcsináltátok!- mondta az öreg anyó
-Igen!
-Jól van, akkor hagyjátok abba!
Inuyasha és Kagome egyszerre engedték le a kezüket. Felálltak és várták a következő tananyagot.
-Kagome, ha nem bánod, akkor megvágnálak.- mondta az öreganyó
-Persze!
Kagome nagyon félt, hogy fájni fog, de nem érzet semmit, amikor egy kicsit megvágták a karját.
-Inuyasha! Szeretnék neked mutatni valamit.
-Mit?
-Add ide a karodat.
Az öreganyó Inuyashát is megvágta, de a félszellem nem is érzett semmit, amit nem értett, mert ennek fájnia kellett volna.
-De miért nem fájt?
-Azért, mert te is ellenálltál a fájdalomnak úgy, mint Kagome! Együtt tanultátok meg.
-Értem, de akkor miért Kagome szenvedett?
-Mert te sem tudatosan tanultál, hanem a szíved által, amit nem lehet kínozni.
-Rendben, de mi a következő feladat.
-A szellemi képességeidet fogjuk növelni, azzal, hogy a nyilaidat használod.
-Az menni fog!- mondta Kagome
-Rendben!
A kis társaság ki ment az udvarra, ahol egy céltábla volt előkészítve. Voltak ott különböző fegyverek, de az elsődleges fegyver az íj volt. Kagome a kezébe vette a fegyverét és már lőtt volna, de az öreg anyó megállította.
-Kérlek, vedd fel ezt!- azzal átnyújtott egy szép arany fejpántot.- Ez segít koncentrálni!
Ahogy a miko felvette a pántot, látta, hogy Naraku a barátait kínozza. Végtelen szomorúság árasztotta el a szívét, főleg akkor, amikor Inuyashát kínozták. A lány szeméből potyogtak a könnyek és lőtt és lőtt, de nem olyan erősen, hogy bármit árthatott volna Narakunak. Kagome folyamatosan lőtt. A többiek csak nézték, de nem értették, hogy miért sír a lány.
-Most ezen nem tudsz segíteni Inuyasha. Inkább menj egy kicsit pihenni.- mondta az anyó
-Nem! Én itt maradok.
-Mi is!- mondta Chei
A kis társaság leült és onnan figyelte, ahogy Kagome csak lő és lő. Pár óra múlva Kagome úgy üvöltött mérgében, hogy az apó is kijött a szobájából.
-Naraku! DÖGÖLJ MÁR MEG!
Kagome olyan erővel lőtte ki a nyílvesszőt, hogy a céltáblát szétrombolta és a mögötte lévő vastag kőfalba is ütött egy lyukat. A miko ez után is csak lőtt és lőtt olyan erővel, hogy a kőfal kidőlt. Inuyasha gyorsan levette a pántot a lányról, aki erre megkönnyebbült.
-Ezt hogy csináltad?- kérdezte Inuyasha
-Nem tudom, de meg akartam ölni Narakut, mert megölt benneteket.
Inuyasha gyengéden átölelte a lányt, majd felvette az ölébe, majd elvitte egy kicsit pihenni. Kagome ahogy lefeküdt, rögtön el is aludt. Inuyasha is fáradt volt, ezért ő is bebújt a miko mellé és elaludtak. A többiek meglesték, hogy mit csinálnak, de amikor látták, hogy egymást ölelve aludnak, akkor jobbnak látták, hogy egy kicsit hagyják őket pihenni. Kagome és Inuyasha másnap délben ébredtek fel, miután megebédeltek, ami a szobájukban volt, el kezdtek beszélgetni a tegnapi napról, mert sok mindent mesélni való volt.
-Miért hagyod kínozni magad?- kérdezte Inuyasha
-Azért, hogy segítsek nektek, és hogy ne haljatok meg!
-De ezért tönkre teszed a tested és a lelked?
-Ha csak így sikerül.
-Sajnálom, de nem hagyhatom, hogy ezt tedd. Amúgy is tiszta seb lehet most a hátad.
Inuyasha nem törődve azzal, hogy Kagome mit szól hozzá, el kezdte levenni a kimonójának a felsejét, hogy jobban megnézze a hátát. A mikon csak egy melltartó volt, amit nem vett le, amikor átvette ezt a ruhát. Ahogy Inuyasha jobban megnézte látta, hogy nem is látszanak a sebei.
-Nem is látszanak!
-Hogy mi? Annyira sokat írtunk, hogy ennek meg kellene látszódnia.
-Tudom!
Inuyasha végigsimította a lány hátát, amire Kagome teljesen beleborzongott. Érezte magán szerelme gyengéd, meleg érintését, ahogy a hátán játszik a kezeivel. Soha nem érzet ilyen kellemes érzést. Kagome lassan megfordult, majd megcsókolta Inuyashát. A félszellem is visszacsókolt, majd fel vette az ölébe Kagomét és elvitte az ágyhoz. Lassan letette rá, majd ráfeküdve csókolta tovább. Sokáig voltak így, amíg Kagome nem kezdte lecsúsztatni Inuyasha kimonóját. Gyönyörű órákat töltöttek el együtt, majd mikor rendesen kipihenték magukat, kimentek megkeresni az öregeket és a többieket, hogy megtanuljanak egy újabb leckét. Amikor elhaladtak az udvar mellet Chei lépett hozzájuk.
-Na végre, hogy felkeltetek! Az anyó és az apó hivat benneteket. Már a többiek is ott vannak! Hát ti veletek mi van?
-Miért?- kérdezték egyszerre
-Csak úgy ragyog az arcotok!
-Igazán?- majd mentek is nevetgélve.
Amikor beértek az étkezőbe, akkor már mindenki ott volt és rájuk várt. Nagyon fáradtaknak tűntek, de Kagome nem értette miért.
-Hát itt vagytok? Már azt hittem, hogy soha nem jöttök.- mondta Sango
-Jó sokáig aludtatok! De miért… Á értem!- mondta Miroku és egy sejtelmes mosoly jelent meg az arcán.
-Mit értesz?- kérdezték a többiek
-Majd elmondom!
-Kagome, Inuyasha készen álltok?
-Igen!- felelték
-Jól van, de Kagome megmutatnád milyenre fejlesztetted az erődet?
-Persze.
-Menjünk ki és lőj egyet.
A kis társaság kiment és kíváncsian nézték, hogy Kagome mire képes. A miko lőtt egyet, amire a céltábla mögötti fal kidőlt.
-Szép! Ott van két kard, azzal mit tudsz kezdeni?
-Soha nem használtam kardot, szóval nem értek hozzá.
-Majd meglátjuk!
Az öreg apó olyan erővel és irammal támadt Kagoménak, hogy alig tudta a miko kivédeni. Inuyasha már ugrott volna, de az anyó megállította, azért hogy nézze, mire képes. Az apó folyamatosan támadott, egyszer sem hagyta, hogy Kagome pihenjen. Már egy fél órája küzdöttek így, mikor Kagome megelégelte a dolgot és támadni készült. Mindenki csodálkozására Kagome úgy forgatta a fegyvert, mintha egy tollpihe lett volna. Le tudta fegyverezni az öreg apó, majd leült, mert nagyon elfáradt.
-Na látod! Tudtam én, hogy tudod!
-De… honnan?- lihegte a miko
-Midorikotól és saját magadtól. Ahogy érzem, akkor sebek sincsenek rajtad, ugye?
-Igen, de ezt honnan tudja?
-Saját magadat és a többieket akár egy érintéssel tudsz gyógyítani. De most jön az igazi megmérettetés, ahol senki nem zavarhat. Senki nem szólhat bele, rendben?
-Igen, de mikor kezdjük?
-Majd holnap, addig is pihenjél, mert holnap kell az erőd.
-Rendben!
A nap hátra lévő részében nem csináltak semmi különöset. A három lány nevetgéltek és beszélgettek. A nap végére mindenki tudta, hogy Kagome és Inuyasha között történtek dolgok. Este, mikor mindenki megvacsorázott, Kagome annyira boldog volt, hogy el kezdett énekelni az étkező előtt. Ezt mindenki hallotta, de annyira szép és megnyugtató volt, hogy nem szóltak neki. Soha nem hallottak senkit olyan szépen énekelni, mint Kagomét. A kis csapat Kagome hangjára teljesen ellazult, de valaki megzavarta őket.
-Látom, hogy Kagome nagyon erős lett.- mondta az öreg anyó
-Miért?
-Tudjátok, hogy egy mikonak a legnagyobb ereje nem az ékkő tisztításában rejlik, hanem a csodákban, amit csinál?
-Nem, de ez most, hogy jön ide?- kérdezte egy kicsit undokan Inuyasha
-Úgy, hogy mi mindig olyan embert kerestünk, aki ilyet meg tud tenni, de még Midoriko sem volt képes rá, de most…
-Kagome erősebb Midorikonál?
-Igen! Szerintetek, miért van rátok ennyire nagy hatással a dala? Ennek a lánynak maga a kisugárzása is csodálatos. Ziuval még nem láttunk ennyire tiszta lelket, mint az övé. Ez a lány maga egy csoda. Már a dalával csodákat képes véghez vinni, nézzétek.
A kis csapat kíváncsian kinézett az udvarra, ahol Kagome állt és énekelt. Semmi különöset nem láttak, de egy kis idő múlva Nimara szólalt meg.
-Nézzétek a fákat.
A fák mind virágba borultak és ezzel még szebbé varázsolták a szentély kertjét. Csodálatos látvány volt, amit Kagome tett.
-Itt az idő a másik két vizsgához!- mondta az anyó
-De annyit szenvedett! Nem kéne egy kicsit pihennie?- mondta aggódva Inuyasha.
-Sajnos nem tehetjük! Sürget minket az idő, és amúgy is ő vállalta a vizsgákat.
-Tudjuk, de annyira szenvedett, amikor az első vizsgáját tette.- mondta Sango
-Sejtem, hogy mindenki aggódik érte, de mint látjátok nincs rajta semmi sérülés.
-Igen látjuk, de akkor is!- mondta Chei
-Akkor kérdezzük meg.
-Rendben!- mondták
V. rész
A próbatétel
Amikor kimentek a kertbe, Kagome abba hagyta az éneklést, de a virágok nem hervadtak el. Az öreg anyó mindent elmondott Kagoménak, amit a többiek már hallottak. Kagome bele ment, hogy folytassák a vizsgákat. Várta, hogy megint valami fájdalmas dolog fog történni.
-Akkor lehetsz a legerősebb és csak így tudod folytatni a tanulást, ha magadba olvasztod az ékkövet.
-Mi?- kérdezték egyszerre
-Úgy van! Ha a testében él az ékkő, akkor senki nem tudja majd legyőzni.
Kagomén látszott, hogy sokat gondolkodik ezen a feladaton, mert senkihez nem szólt, akkor sem ha őt kérdezték. Úgy 5 perc elteltével a miko lassan előre lépett, de szemében könnycseppek jelentek meg.
-Úgy döntöttem, hogy nem kérem az ékkő erejét.
-Tessék?- kérdezte Rashan
-Az én feladatom őrizni és nem a használata. Ezzel olyanná válnék, mint Naraku vagy egy olyan személy vagy szellem, aki saját céljaira használná az ékkövet. Soha nem akartam olyan lenni, aki saját magára gondolva, hogy erősebb legyen, elfeledkezik a barátairól és a szerelméről. Tudom, hogy ezzel elbuktam, de nem bánom, mert tiszta a lelki ismeretem. SAJNÁLOM!
-Ne sajnáld édes lányom, mert most mentél át a vizsgán.
-Mi!?- a többiek majd hanyatt estek ezen.
-A jó miko nem a saját érdekeit nézi, hanem a közelében élőkét. Kagome helyesen cselekedett, mikor elutasította az ékkövet, habár az ékkő segít neki, tehát használja, de nem azért, hogy erősebb legyen. De most kerítsünk sort a végső vizsgára. Nem lesz fájdalmas, de nagyon meg fog terhelni. Számot kell adnod, az itt szerzett tudásodról.
-Rendben!- mondta Kagome
-Az lesz a feladat, hogy védd meg a társaidat ellenünk és támadj is.
-Mi? Én nem akarok senkit megtámadni!
-De muszáj lesz!- szólalt meg a csapat háta mögött az öreg apó.
Az öreg támadásba lendült és olyan erővel támadott, hogy Nimarának és Mikannak csak nagyon nehezen sikerült kivédenie. Mivel ők nem avatkozhattak bele a küzdelembe, ezért csak védekezni tudtak. Az öreg anyó is támadni kezdett és Sangot el is találta, aki összeesett, mivel Miroku odaszaladt hozzá, őt is eltalálták és ájultan estek össze. Mind a kettőjükön hatalmas vágás volt. Kagomét annyira ledöbbentette, hogy mi folyik, hogy csak állt és nézte, ahogy a barátait sorra próbálják megölni. Amikor már Inuyasha is a földön volt Kagoméba belehasított, hogy tennie kell valamit. Támadásba lendült, de az öregek könnyen kitértek előle. Az anyó nagyon megsebezte Kagomét, aki felüvöltött fájdalmában, mivel a többiek fenn voltak hallották, de valamiért senki nem tudott megmozdulni. Kagomét folyamatosan érték a támadások, már több sebből vérzett, de nem tudott összpontosítani, mert nagy volt a fájdalma.
Tudta, hogy csak akkor van esély, ha lenyugszik. Tudta, hogy ezt hogy érheti el, de akár hogy is koncentrált, nem ment.
-NEM FÁJ, NEM FÁJ!- ordította
Ekkor minden fájdalom kiszállt a testéből és józanul tudott gondolkodni. Azt sem érezte, amikor az anyó megint bele vágott. Már kiáltott, hanem egy könnyű mozdulattal elkapta a karját és kivette a fegyvert a kezéből. Nem bántotta az anyót, de nem is hagyta, hogy még egyszer rátámadjon. Kagome csak ekkor vette észre, hogy az apó a hasába szúrta a kardot, a miko nem érzett semmit. Mikor az apó kihúzta a kardot, olyan gyorsan gyógyultak be a sérülései, hogy alig lehetett látni. A lányon már egy karcolás sem volt, amit, mindenkit, sőt még az öregeket is meglepte. Az öreg megtámadta a többieket, aki már nem tudtak mozogni, így nagyon kiszolgáltatott állapotba voltak, de Kagome felemelte a kezét, és a barátai elé helyezte.
-PAJZS!- valahonnan tudta, hogy ez sikerülni fog.
Amikor a támadás már elérte a többieket, valamibe megakadt a kard pengéje, majd visszaverte a támadást és súlyos sebeket okozott az öreg apónak. A csata itt abba maradt, mert Kagome eleresztette az öreg anyót és odament a többiekhez.
-Mindenki jól van, de miről is beszélek, hisz nagyon megsérültetek. Várjatok, segítek!
Kagome csak rátette a sérültekre a kezét, majd egy pillanat alatt begyógyultak a sérülések és már mindenki tudott mozogni. Kagome mind a két öreget is meggyógyította.
-Sajnálom, hogy meg kellett ütnöm, de nem akartam több sebet.- mondta Kagome
-Semmi baj, de nagyon hamar begyógyultak a sebeid.
-Tudom, de én sem értem, hogy hogyan.
-Talán azért, mert azokért küzdöttél, akiket nagyon szeretsz
-Értem!
Ahogy Kagome felállt megszédült és elájult. Ha nincsen ott éppen Rashan, akkor a földre esik. Senki nem tudta, hogy mi baja lehet, ezért elvitték a szobájába. Ott befektették az ágyba, majd kíváncsian nézték a lányt. Kagome nagyon mélyen aludt, amit a többiek nem értettek.
-Alszik?- kérdezte csodálkozva Miroku
-Igen! Nem emlékszel, hogy mit mondtak az öregek?- felelte Sango
-Nem igazán!- előzte meg Inuyasha Mirokut
-Azt mondta, hogy nagyon megterheli, tehát nagyon kifárasztja.
-Értem! De akkor hagyjuk, hagyj aludjon.- mondta kedvesen Inuyasha, majd megsimogatta kedvese arcát.
Lassan mindenki elment lefeküdni, amikor Inuyasha visszament Kagome szobájába, látta, ahogy a lány alszik. Soha nem látta ilyen szépnek Kagomét. Nagyon büszke volt rá, hogy ilyen sok szenvedés árán sikerült erőssé válnia. Óvatosan odabújt a lány mellé, hogy ne keltse fel, majd ő is lassan elaludt.
Másnap mikor a nap sugarai Kagome és Inuyasha arcát simogatták, szinte egyszerre keltek fel.
-Jó reggelt drágám!- mondta Inuyasha
-Neked is!
-Nagyon ügyes voltál tegnap, annyira büszke voltam rád.
-Igen?! Ezt nagyon jó hallani, mert azt hittem, hogy mérges leszel rám, mert belementem ebbe a hülyeségbe.
-Az elején az is voltam, de rájöttem, hogy ez neked fontos.
-Értem!
Inuyasha gyengéden megölelte Kagomét, majd egy forró csókot adott neki. Sokáig voltak így, de egy kis idő múlva rájöttek, hogy ezt a csodálatos pillanatot is félbe kell hagyni. Átölelték egymást és visszaaludtak.
Pár óra múlva keltek fel. Az idő úgy dél körül lehetett, amikor Sango jött be hozzájuk. Inuyasha és Kagome épp ekkor készültek öltözködni, de úgy hogy közben csókolóztak.
-Bocsánat, de lassan indulnunk kéne.
-Persze!- szégyellték el egymást.
Kagome és Inuyasha visszavették az eredeti ruháikat és mentek volna elfele, de a szentély ajtajában megállította őket a két öreg.
-Kagome ez a tiéd.- mondta az apó.- Ezzel meg tudod magad védeni.
Az öreg egy szépen kialakított fegyvert adott a kezébe, majd megölelte a mikot.
-Soha nem volt ennyire jó őrzője az ékkőnek, mint most. Ezt csak neked és akaraterődnek köszönhetjük.
-Köszönöm!- mondta a könnyeivel küszködve Kagome
-Szeretném, hogy ha a ruhákat is elvinnétek, mert ezekhez fűződik a legjobb emléketek.- mondta az öreg anyó, majd rákacsintott Inuyashára és Kagoméra.
A miko és a félszellem annyira elvörösödtek, mint egy főtt rák. Ezen a többiek annyira nevettek, hogy tőlük zengett a szentély.
-Köszönünk mindent!- mondták búcsúzóul a többiek.
VI: rész
A csodálatos hír és Naraku támadása
A kis csapat folytatta az útját Naraku felé. Nagyon boldogok voltak, mert tudták, hogy így sokkal több esélyük lesz megölni Narakut. Elhatározták, hogy Kagome erejét addig titokban tartják, ameddig csak lehet, mert nem akarták, hogy az ellenség felkészülve várja őket. Kagome nem mondta a többieknek, mert nem akarta, hogy aggódjanak miatta, de már 3 napja rosszul volt. Nem tudta, hogy mi baja van, de folyamatosan émelygett és néha azon kapta magát, hogy Inuyashába kapaszkodik. Inuyasha mindig megkérdezte, hogy mi baja, de ő nem mondta meg neki. A társaságból egyedül Mikan gondolta úgy, hogy Kagoméval nincs rendben valami. Mivel Mikan csak néha látja meg a jövőt, ezért nem tudta mi történik, de valamiért aggódott a miko miatt. Az egyik este ezt meg is osztotta Cheivel, Nimarával és Rashannal.
-Valami nincs rendjén Kagome körül! Hiába mondja, hogy nincs semmi baja, én nem hiszem el. Ha megállunk az az első, hogy leül vagy neki támaszkodik valaminek.
-Most, hogy mondod, valamelyik nap én kaptam el, és azt mondta, hogy megbotlott valamibe.- mondta aggódva Nimara.
-Nem látod a jövőjét?- kérdezte Rashan
-Sajnos nem! Ahhoz az ő beleegyezése is kéne, hogy turkáljak a jövőjébe.
-De a múltkor sem kértél tőle engedélyt.- mondta Chei
-Tudom! De valamiért szabad volt az út a jövője felé. Most viszont nem tudok ennyire belemenni a dolgokba.
-Akkor ne kérj tőle engedélyt.- mondta Chei
-De akkor nem biztos, hogy sikerülni fog.
-Próbáld meg!- mondta Nimara
Mikan a többiek unszolására eldöntötte, hogy belenéz Kagome jövőjébe, akkor is, ha nem kapott rá engedélyt. Kagome éppen a tűz közelébe volt, amikor Mikan odaült mellé és kérdezgetni kezdte.
-Kagome! Mi bajod van mostanában?
-Miért?
-Olyan furcsán viselkedsz. Néha megmagyarázhatatlan okokból ülsz le vagy kapaszkodsz a legközelebb állóhoz. Valami baj van?
-Nincs semmi!- füllentette a miko
-Jól van!
Mikan megfogta Kagome kezét, amire egy kis házat látott, ahol két kis gyerek játszott. Nemsokára megjelent Inuyasha és a két gyerek a nyakába ugrott és apának szólították. Ekkor kinyílt a ház ajtaja és Kagome sétált ki, a két gyerek rohanva ugrott a nyakába és anyának szólították. Mikan elengedte Kagome kezét és furcsán nézett rá.
-Mi a baj?- kérdezte Kagome
-Se… semmi!
Mikan felállt és elrohant. Nem értette a képeket, de azt tudta, hogy Inuyashának és Kagoménak egyszer lesznek közös gyermekei, de ez nem volt titok senki számára. Azt nem értette, hogy mi köze van a mostani állapotának, de ekkor beugrott neki. Mosolyogva tért vissza a táborhelyhez, majd elnyomta az álom.
Másnap Chei, Nimara és Rashan egyszerre támadtak rá, hogy megtudják mi a jövője Kagoménak. Mikan nem árult el semmit, mert azt mondta, hogy nemsokára úgy is mindenkinek elmondja. A többiek egy kicsit mérgesek lettek rá, de ez hamar el is múlt. Mikor mindenki megreggelizett, akkor látták, hogy Kagome nem eszik egy falatot sem.
-Miért nem eszel?- kérdezte aggódva Sango
-Nem vagyok éhes!
-Ne hazudj!- orrolt rá Mikan
-Ezt te honnan veszed?- kérdezte Miroku
-Onnan, hogy Kagome azért nem eszik, mert napok óta rosszul érzi magát.
-Hogy mi?- kérdezte Inuyasha
-Ha nem vettétek volna észre, napok óta szédeleg és néha kénytelen leülni.
-Most, hogy mondod tényleg néha nekem támaszkodott.- mondta Inuyasha
-Azért van rosszul, mert…
-Mert?- kérdezték egyszerre
-Mert terhes vagyok!- fejezte be a mondatot Kagome
-Hogy mi?- kérdezték megint egyszerre
-Már napok óta rosszul voltam, de tegnap este jöttem rá, hogy mi is a bajom. Sajnálom, hogy nem mondtam senkinek, de nem tudtam, hogy fog Inuyasha reagálni.
Az egész társaság Inuyashát nézte, aki ez idő alatt némaságba burkolózott, de ekkor előre lépett Kagoméhoz.
-Szólhattál volna, hogy gyermekem lesz.- mondta egy kicsit szigorú hangon.
-Sajnálom!
-Máskor szólj előre
-Hogy?
Inuyasha felkapta az ölébe Kagomét és pörgött vele egyet. Annyira boldog volt, hogy el is feledkeztek arról, hogy többen is figyeli őket. Sokáig beszélgettek, de rájöttek, hogy lassan indulniuk kellene. Már egy hete mentek, mikor elértek egy faluba, ahol szinte mindenki halott volt. Egy kislány szaladt feléjük, amikor odaért a csapathoz elmesélte, hogy egy csapat szellem és egy pávián bundás alak tette ezt. Nem messze voltak Narakuék, ezt mindenki érezte. Hamarosan meg is jelent Naraku a csatlósaival. Ott volt Kagura és Kanna is.
-Hát itt van, az a korcs fajzat. Ahogy látom, találkoztatok az árulókkal, akik nem képesek azt tenni, amit parancsolok.- mondta gúnyosan Naraku.
-Mi soha nem tesszük azt, amit te mondasz.- mondta Nimara
-Úgy látom, hogy még mindig akaratos vagy! Pont ezt szerettem benned, de hagyjuk a nosztalgiát. Most végetek van!
-Azt majd meglátjuk!- mondta Inuyasha.- VÉDJÉTEK MEG KAGOMÉT.
Inuyasha már támadott is, de Naraku könnyű szerrel kivédte a támadásait. Nimara és Mikan Kagurával és Kannával foglalkoztak, a többiek Kagomén és Sangon kívül a szellemeket irtották. A vége felé Kagura és Kanna már nem életek, nagyon sok szellem pusztult el, de Naraku még mindig életben volt.
-Na most már elég a játékból.- mondta nevetve Naraku
Naraku olyan könnyedén seperte el az útjából Inuyashát, hogy az nekivágódott egy közeli falnak. Lehetett hallani, ahogy pár csontja összetört. A többiekkel sem bánt finoman. Mindenki tudott még harcolni, de ekkor Kagome egy erős nyílvesszőt kilőtt Naraku elé.
-Úgy látom eltévesztetted!
-Nem! Csak nekem is elegem van a gyermeteg játékaidból.
-Igen?!
Naraku egy másodperc alatt Kagome mögött termett és a kardját a lány hátába szúrta. Kagome nem kiabált, hanem mereven nézte Narakut és mosolygott. Amikor Naraku kihúzta a kardját, nagy meglepetésére gyorsan begyógyult a miko sebe.
-Mi ez?
-Meglepetés!
-De ez hogy?
-Úgy, hogy te nem vagy nekem ellenfél.
-Hogy merészelsz…
-Akár most is megölhetnélek, de az nem lenne élvezetes.
Naraku és Kagome összecsaptak. Kagome könnyedén védekezett a kardjával, de támadni jobban tudott. Súlyos sebeket okoztak egymásnak. Már egy jó fél órája ment a harc, mikor Kagome nagyon megsérült. Hiába tudta kizárni a fájdalmat, akkor is érezte a kardot. Kagome számára az volt a legfontosabb, hogy a kisbabája jól legyen. Ezt látták a többiek. Chei, Nimara, Rashan és Mikan nagy nehezen felálltak és elmormoltak egy varázsigét. Ennek következtében, mind a négyen jól lettek és odamentek segíteni Kagoménak. Amikor odaértek a lány mellé, Nimara segített Kagoménak, hogy felálljon.
-Naraku! Tudod, hogy valójában miért vagyunk Kagome mellett?- mondta Rashan
-Na vajon miért?
-Azért, mert mi azért vagyunk ezen a világon, hogy megvédjük az igazi örökösét és őrzőjét az ékkőnek. Mi védtük volna Midorikot is, de akkor még nem álltunk készen, ezért a bölcsek eltiltottak tőle, de most már tudjuk, hogy jól tették a bölcsek, mert nem Midoriko az igazi, hanem Kagome. Vedd úgy, hogy mi az ő védő angyalai vagyunk.
-Igazán? Akkor sem tudjátok megvédeni előlem.
-Majd meglátjuk!- mondta Chei
Naraku próbálta támadni a kis csapatot, de Mikan felhúzott egy védőfalat. Ez nem volt annyira erős, hogy még egyet kivédjen, de ideig távol tartotta. A következő támadáskor a pajzs már nem védte őket, de Rashan egy tűzgolyót lőtt ki felé. Naraku nagyon megsérült, de már támadott is volna, mikor a nála lévő ékkő el kezdett fehéren izzani. Naraku csak most vette észre, hogy Kagome felállt és védelmezői elé sétált. A lány szeme ürességet tükrözött, de mégis az arca tele volt indulatokkal. Lassan lépkedett, ahogy közeledett Naraku felé a félszellemnél lévő ékkövet, annál fehérebbek lettek.
-Add ide, ami az én feladatom, hogy védjem! Nem vagy érdemes arra, hogy beszennyezd a kezeddel az ékövet. Add ide, amíg szépen beszélek.
-Félre beszélsz, mert én soha nem adom a kezedbe az ékkövet.
Kagome felemelte a kezét, és ahol látta az ékkövet, arra a helyre irányította. Ekkor olyan hatalmas fény árasztotta el a környéket, hogy a többieknek be kellett csuknia a szemét. Mikor ki nyitották látták, ahogy Kagome kezében ott van a teljes ékkő. Naraku ott hevert a földön élettelenül. Kagome mindenkihez odament és egy perc alatt meggyógyította. Amikor az utolsó emberrel is végzett, a miko annyira legyengül, hogy elájult. Inuyasha szaladt hozzá, majd az ölébe vette és elvitték egy közeli faluba. Ott nyugodtan ki tudta pihenni magát Kagome. Másnap mikor felkelt látta, hogy mindenki alszik körülötte, kivétel Inuyasha. Aggódva figyelte a lányt.
-Inuyasha!?
-Tessék?
-Hát te miért nem alszol?
-Azért mert vigyázok rád! De már vannak őrzőid.- mondta egy kicsit szomorúan
-Nekem csak egy őrzőm van és az, te vagy!
-Tényleg?
-Igen! Te vagy a legfontosabb számomra.
Inuyasha megölelte a lányt, aki vissza is aludt. Sokáig aludtak, mikor ébresztették őket.
-Jó reggelt!- mondta Sango- Tovább kéne mennünk!
-Naraku meghalt?- kérdezte Kagome
-Igen!
-Akkor mindenki jól van?
-Igen hála neked! Ha te nem lettél volna már mindenki halott.
-De…
-Nincs semmi de.- kapcsolódott be a beszélgetésbe Miroku
-Jól van, akkor induljunk!
A kis csapat elindult, most egy kicsit nyomottabb volt a hangulat, de valahol boldogok voltak, hogy Naraku már nem árt senkinek. Egy útkereszteződéskor Nimara, Chei, Rashan és Mikan megálltak.
-Miért nem jöttök?- kérdezte Sango
-Azért, mert nekünk innen már nincs feladatunk, és vissza kell mennünk a szentélybe. Tudjátok, minket az öregek küldtek. Mivel megvédtük Kagomét és a feladatot is teljesítettük, így hazamehetünk. Kagome ne szomorkodj, mert mi az őrzőid vagyunk, szóval valahányszor bajba kerültök, mi ott leszünk.- mondta Nimara
-Jól van, de remélem, néha meglátogattok.- mondta szomorúan Kagome
-Persze!
A kis csapat elbúcsúzott, majd folytatták az útjukat. Egy kis ideig szomorúan mentek tovább, de Sangonak eszébe jutott valami vidám. Így elkezdtek beszélni Kagome és Inuyasha születendő gyermekének a nevén. Ez hatásos volt, mert Inuyasha annyira boldog volt, hogy Kagomét feldobálta.
Pár hónap múlva Inuyasha és Kagome egybekeltek. Az öregektől kapott ruhát vették fel, ami ezután örökre viseltek. Ezután megszületett Kagome első kislánya, akit Nimának hívtak. Mind a két eseményen jelen voltak Rashan, Chei, Nimara és Mikan. Tartották a kapcsolatot, amíg csak lehetett.
The End
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
