Sesshoumaru szemei

By Orsi

Egy tavaszi reggelen a k�z�pkori Jap�nban egy kisl�ny egy furcsa szerzetet kergetett, ami nem nagyon tetszett a kis l�nynek, mert a kisl�ny minden�ron egy vir�gkoszor�t akart r�er�ltetni. Nagyon sok�ig kergett�k �gy egym�st, mikor egy f�rfi halkan megsz�lalt a kisl�ny m�g�tt.

-Rin! Hagyd b�k�n szeg�ny Yakent! �gy is sok vir�g van rajta.

-Igen! Sesshoumaru nagy�r nem akar egy koszor�t?

-Nem Rin! T�l sokat tett�l r�m, mikor elaludtam. Lassan menn�nk kell, mert vihar lesz, �s nem akarom, hogy elkapjon t�ged a vihar, mert t�l gyenge vagy.

-�rtem nagyuram!

A kis t�rsas�g elindult egy k�zeli barlang fel�. �ppen oda�rtek, mikor kit�rt a vihar. Yaken elment, hogy gy�jts�n egy kis t�zif�t est�re. Rin nagyon j�l elj�tszott Sesshoumaru pr�mj�vel, de a szellemet nem l�tta sehol, de nem zavarta, mert m�r hozz�szokott, hogy n�ha elt�nik, �s nem mondja meg, hogy hova megy. Ez�rt a kisl�ny nem is zavartatta mag�t. Mikor m�r mindenki megj�tt �s m�r Rin �s Yaken is aludt, Sesshoumaru egy furcsa szagot �rzett, ami a barlang fel� haladt. Egy szellem szag�t �rezte ez�rt mindenre felk�sz�lve v�rta, hogy megt�madja a j�vev�nyt. Amikor az idegen l�that�v� v�lt, egy n�i alak bontakozott ki a s�t�tb�l. Mivel a n� is �rezte a szellem jelenl�t�t, � is harcra sz�m�tott.

-�llj meg, �s mondd meg, mit akarsz itt!- k�rdezte inger�ltem Sesshoumaru

-Semmit! Csak a vihar el�l akarok mened�ket keresni. Nem gondoltam volna, hogy ez a barlang m�r foglalt. Nem akarok �rtani senkinek!- mondta kedvesen, de hangj�ban ott volt a f�lelem �s a b�tors�g is.

-�rtem! Ez m�r foglalt, teh�t ha nem akarsz meghalni, akkor sz�pen elm�sz!

-Nem sz�vesen megyek el, de most nem vagyok olyan �llapotban, hogy harcoljak.

Ekkor a l�ny �sszeesett. Sesshoumaru lassan odament hozz� �s l�tta, hogy az oldal�n egy hatalmas v�g�s van, amib�l valami m�reg sziv�rgott kifele. A szellem odavitte a l�nyt a t�zh�z, de nem csin�lt semmit. M�snap reggel mindenki csod�lkozva szeml�lte az idegent. A l�ny nagyon rosszul n�zett ki, mert l�za volt �s �gy �rezte, hogy lassan meg fog halni. Rin �vatosan kitiszt�totta a sebeit �s keresett r� valamilyen gy�gyf�vet. Ezeket Kagom�t�l tanulta, amikor legut�bb tal�lkoztak. Szerencs�re Rin nagyon gyorsan tanult �s ezt most el�sz�r tudta haszn�lni. A nap v�g�re az idegen l�ny m�r eszm�let�n�l volt. Amikor kinyitotta a szemeit, egy kisl�nyt pillantott meg, aki gondosan ell�tta a sebeit, majd ahogy k�r�ln�zett r�gt�n megl�tta azt a szellemet, akivel a barlangban volt.

-K�sz�n�m sz�pen a kedvess�gedet! Ha nem zavarok, akkor itt maradn�k addig, am�g nem leszek er�s.

Sesshoumaru m�r majdnem v�laszolt, de Rin megel�zte.

-Persze, hogy nem baj! Legal�bb tudok egy kicsit besz�lgetni valakivel. Igaz, Sesshoumaru nagy�r?

-Rin! Szerintem engem k�ne megk�rdezni ilyenekr�l, nem?

-Igen! Sajn�lom!

Sesshoumaru csak most n�zte meg a l�nyt igaz�b�l. A l�nynak fekete haja �s vak�t�an sz�p k�k szemei voltak. Hegyes f�lei voltak �s egy t�rkizk�k v�zcsepp alak� k� volt a homlok�n. A l�ny egy b� k�k kimon�ban volt, amelyet feh�r �s aranysz�n� mint�k d�sz�tettek. A szellemnek be kellett ismerni, hogy ez a l�ny egy gy�ny�r� l�ny volt.

-Nagyon sajn�lom! Nagyon udvariatlan vagyok, a nevem, Nomaya.

-Szia �n Rin vagyok, aki megmentett, Sesshoumaru. A sarokban �ll� alakot Yakennek h�vj�k.

-�dv�zl�k mindenkit �s sajn�lom, hogy terhetekre vagyok!

-Semmi baj, mert �gy is egy kis t�rsas�gra v�gytam!- mondta mosolyogva Rin

Nomaya hamar el is aludt. Az idegen �taludta a napot �s este �bredt fel. Mikor k�rben�zett, csak Sesshoumarut l�tta, aki a barlang sz�j�n�l �llt.

-K�sz�n�m neked, hogy megmentett�l! De mi�rt tetted ezt?

-Nem csin�ltam semmi k�l�n�set! Csak nem akartam, hogy �tban legy�l �s elvittelek a t�zh�z. Semmi c�lom nem volt ezzel.- mondta k�z�ny�sen a szellem

-�rtem! De azt nem �rtem, hogy mi�rt csin�ltad ezt, mikor meg akart�l �lni. Egy szellem nem tesz ilyet. Ezt magamr�l is tudom, de te m�gis akaratod n�lk�l is seg�tett�l nekem.

-Nem mondtam m�r, hogy mi�rt seg�tettem? Szellem l�tedre el�g �rtetlen vagy, nem?

-Nem vagyok �rtetlen, csak nem �gy viselkedsz, mint ahogy egy szellem szokott. Ami�rt megmentetted az �letem, tartozok neked annyival, hogy seg�tek neked, amiben csak tudok!

-Mire gondolsz? Mert harcolni szerintem nem nagyon tudsz.

-Igenis tudok! Adj�l nekem egy h�napot, amit veletek t�lt�k �s bebizony�tom, hogy sz�ks�getek van r�m.

-Rendben! De ha nem tudod bebizony�tani az igazad, akkor k�nny�szerrel meg�llek.

-Rendben!

Ezzel a besz�lget�st lez�rtnak tekintett�k �s lassan mind a ketten elaludtak. M�snap Nomaya m�r teljesen j�l volt �s �tnak indultak. Yaken az elej�n nem �rtette, hogy nagyura mi�rt engedte, hogy ez a l�ny vel�k menjen, de hamar el is felejtette, mert Rin m�r megint meg akarta koszor�zni. Ezen Nomaya nagyot nevetett, amit szinte az eg�sz erd� hallott.

-Nomaya! Olyan m�lyen �s �rzelmekkel telien tudsz nevetni szellem l�tedre. Sesshoumaru Nagy�r mi�rt nem tud ilyet?

-�n sem vagyok mindig ilyen! Csak most boldog vagyok, de alapj�ba v�ve �n is olyan vagyok, mint Sesshoumaru. De neked el�rulok valamit.

-Mit?

Nomaya olyan k�zel hajolt Rinhez, hogy csak � hallja, de nagyon is tudta, hogy Sesshoumaru is minden szav�t hallja.

-�n ebb�l mer�tem a hatalmam �s nem aj�nlatos velem ujjat h�zni, mert az nagyon megb�nja. A hatalmam form�ja a kedvemt�l f�gg.

-Ez nagyon tetszik!

-De ezt ne �ruld el senkinek, mert ez egy nagy titok.

Rin nagyot b�lintott �s nevetve elrohant m�g t�bb vir�got gy�jteni. Az ut�bbi h�tben a k�t szellem sokkal t�bbet veszekedett, mint azt egyszer is hallott�k volna. Volt, amikor m�r szinte teljesen egym�snak estek volna, de Rin mindig k�z�j�k �llt. Mind a k�t szellem szerette Rint, ez�rt nem akart�k, hogy szomor� legyen. Egy nap, mikor kiveszekedt�k magukat, Nomaya durc�san elment a k�zeli t�hoz f�rdeni, mert egy kicsit le akarta h�teni mag�t. Nagyon �lvezte a f�rd�st, mert igaz�b�l itt �rezte mag�t igaz�n szabadnak, mert itt levetk�zhette g�tl�sait. Ebben az id�ben Rin unszol�s�ra Sesshoumaru elindult Nomaya ut�n, hogy kib�k�ljenek, de nem volt semmi kedve. Amikor oda�rt a t�hoz, a l�ny �ppen felj�tt a v�z al�l. A v�z lassan folyt le a gy�ny�r� test�n, a csillog� fekete, hossz� haja r�simult a v�ll�ra �s a kebleire. Amikor Sesshoumaru megl�tta, nem b�rta levenni a szemeit a l�nyr�l. Csak most vette �szre, hogy a homlok�n l�v� k� halv�nyk�ken csillogott. „Milyen gy�ny�r�! De nem lehetek olyan, mint az a fajank� �cs�m �s az ap�m! De ez a l�ny szellem, sz�val nem lenn�k olyan, mint Inuyasha �s az ap�m! Akkor sem gondolhatok r�……Nem, Nem, NEM!”

Am�g �gy gondolkodott, nem vette �szre, hogy Nomaya m�r kisz�llt a v�zb�l �s lassan �lt�zk�dni kezd. Amikor a szellem mag�hoz t�rt lassan el�j�tt a rejtek�b�l �s megsz�l�totta Nomay�t.

-Rin k�ld�tt! Azt akarja, hogy b�k�lj�nk ki.

-�rtem! De mindig te kezded a veszeked�st, teh�t neked k�ne bocs�natot k�rni.

-Te meg mindig ingerelsz!- mondta m�r egy kicsit m�rgesen

-BOCS�NAT!- mondt�k egy kicsi sz�net ut�n egyszerre.

Amikor Nomaya elindult v�letlen�l megbotlott egy k�be �s r�esett Sesshoumarura, aki a meglepet�st�l elvesztett az egyens�ly�t �s elestek. Sesshoumaru �s Nomaya egy darabig n�zt�k egym�st. Nomaya valami furcs�t �rzett mag�n, amit eddig m�g sohasem tapasztalt, de ezzel Sesshoumaru sem volt m�sk�pp. Nomaya eld�nt�tte, hogy ak�rmi is lesz, de amit akar, azt megcsin�lja. Ekkor egy puszit nyomott Sesshoumaru homlok�ra �s fel�llt. Sesshoumaru nem tudta ezt mire v�lni, de mag�ban nagyon is akarta ezt a puszit.

-Ez most mi�rt csin�ltad?

-Csak meg akartam k�sz�nni, hogy elkapt�l.

Ezut�n visszamentek a t�bbiekhez. A nap h�tral�v� r�sz�ben Sesshoumaru nem sz�lt senkihez, mert azon gondolkozott, hogy vajon mi�rt tette ezt Nomaya. Ezt persze mindenki �szrevette, de nem mertek hozz�sz�lni, mert nem tudt�k, hogy mit fog reag�lni a szellem. Sok id� eltelt, de a t�rsas�got nem �rte t�mad�s. Lassan eltelt az egy h�nap, de Nomaya nem tudta bebizony�tani, hogy nagyon sok mindent tud. Fesz�lt volt, de valahogy azt �rezte, hogy Sesshoumaru nem fogja meg�lni, de ebben nem volt teljesen biztos, mert m�g nem b�zott benne teljesen. Egy nap Sesshoumaru lefekv�s el�tt elh�vta Nomay�t, mert besz�lni akart vele. Egy sz�p tiszt�sra �rtek, mikor Sesshoumaru hirtelen meg�llt �s szembe fordult Nomay�val.

-A meg�llapod�sunk szerint letelt az egy h�nap.

-Tudom j�l!

-Azt is tudod, hogy miben �llapodtunk meg, ha nem siker�l teljes�tened? Szerintem itt az ideje, hogy az �g�reted miatti b�ntet�st v�grehajtsam.

-Tegy�l bel�t�sod szerint.

Sesshoumaru megcsillogtatta �les karmait �s t�mad�sba lend�lt. Nomaya sikeresen v�dte a t�mad�sokat. Amikor m�r megunta, hogy mindig menek�l, el�vette botj�t, aminek a v�g�n egy kard volt �s � is elkezdett t�madni. Sesshoumaru szerint nagyon �gyesen haszn�lta a fegyver�t, s�t egyszer siker�lt is megsebeznie Nomay�nak.

-N� l�tedre nagyon �gyes vagy, de sajnos meg kell, hogy halj�l, mert igaz�b�l nagy seg�ts�get nem jelentesz.

-Tegy�l bel�t�sod szerint, de nem lesz k�nny� harc, mert nem vagyok k�nny� ellenf�l.- mondta hat�rozottan Nomaya.

Sesshoumaru t�mad�sba lend�lt, de Nomaya k�nnyen h�r�totta a t�mad�sait. Az egyik t�mad�st �ppen, hogy ki tudta v�deni, de teljesen elvesztette az egyens�ly�t �s elesett, de m�g az utols� percben siker�lt elkapni Sesshoumaru kimon�j�t �s mag�val r�ntotta. A szellemet annyira meglepte a dolog, hogy nem volt el�g ideje cselekednie, ez�rt � is Nomay�val esett le a f�ldre. Nomaya nagyot esett, de nem sz�m�tott, mert �gy k�nnyen meg�lheti �t a szellem. M�r minden percben arra v�rt, hogy mikor szedi sz�t Sesshoumaru a karmaival. Sok�ig n�zt�k egym�st. Nomaya ekkor vette �szre, hogy Sesshoumaru szemei nem a megszokott ridegs�ggel n�z r�, hanem egy halv�ny melegs�g �lt ki a szem�re.

-Tudom, hogy nem akarsz meg�lni, csak j�tszott�l velem!

-Nagyon rosszul hiszed.

-Szerintem te tudod, mire gondolok! Ha meg akarn�l �lni, akkor mi�rt fekszel m�g rajtam. K�nnyen meg tudn�l �lni, ak�r most is.

Sesshoumaru csak most vette �szre, hogy teljesen igaza van a l�nynak, mert m�g mindig rajta fek�dt, de nem is akart lesz�llni r�la, mert ismeretlen �rz�s ker�tette hatalm�ba.

-J�l hiszed! T�nyleg nem most akartalak meg�lni!- mondta zavar�ban a szellem.

-�rtem!- mondta mosolyogva Nomaya.

Sesshoumaru m�g mindig a l�nyon fek�dt �s n�zt�k egy m�st. Ekkor egy l�gy szell� v�gigfutott mindkett�j�k�n. �lvezt�k, ahogy egym�sra n�zhetnek, nem is vett�k �szre, de egyre k�zelebb hajoltak egym�shoz �s csakhamar forr� cs�kol�z�sba kezdtek. Mindketten �gy �rezt�k, hogy ebbe a cs�kba be kell p�tolni az eddig nem egy�tt t�lt�tt id�t. Egy kis id� m�lva, amikor abba hagyt�k a cs�kol�z�st, Nomaya sz�lalt meg el�sz�r.

-L�tod! Mondtam, hogy nem akarsz meg�lni.

-Soha nem is akartalak meg�lni.

Ism�t cs�kol�zni kezdtek. Sesshoumaru �vatosan elkezdte levenni mag�r�l a kimon�j�t, de f�l�ton tal�lkozott a keze Nomaya kez�vel �s a l�ny folytatta a kimon� lev�tel�t. Hamarosan m�r mind a ketten meztelen�l �lvezt�k a m�sik k�zels�g�t. Csod�latos �jszak�t t�lt�ttek egy�tt. M�snap reggel egym�s karjaiba �bredtek.

-J� reggelt!- mondta m�g mindig f�radtan Sesshoumaru.

-Neked is!

-Az tudd meg, hogy jobban kif�rasztott�l, mintha harcolni kellett volna.- mondta mosolyogva Sesshoumaru �s megcs�kolt�k egym�st.

Rin �s Yaken nem �rtette, hogy Sesshoumaru mi�rt olyan kedves Nomay�val, amikor mind a ketten arra sz�m�tottak, hogy Nomaya m�r nem �l. A k�vetkez� h�rom h�tben Yaken nagy megr�k�ny�d�s�re Nagyura teljesen megv�ltozott. Egyre t�bbsz�r ment el s�t�lni Nomaya t�rsas�g�ban, de nem mert ut�nuk menni, mert f�lt Sesshoumaru haragj�t�l. Egy nap viszont er�t vett mag�n �s halkan k�vette Nomay�t �s Sesshoumarut egy sz�p kis tiszt�sra. Amikor k�nyelmesen elhelyezkedett az egyik bokorba, nagy meglepet�s �rte. A tiszt�s k�zep�n volt egy sz�p kis t�, amely partj�n ruh�k voltak sz�tdob�lva, amikor Yaken jobban sz�tn�zett a v�zben megl�tta Sesshoumarut �s Nomay�t, ahogy egym�s karjaiban cs�kol�znak, meztelen�l. Yaken annyira zavarban volt, hogy visszasietett Rinhez, de nem sz�lt senkinek a l�tottakr�l.

Amikor a k�t szerelmes visszat�rt, nem �rtett�k, hogy Yaken mi�rt olyan zavart, de t�ls�gosan is el voltak foglalva egym�s csod�lat�val.

K�t h�t pihen�s ut�n elindultak �s j�rt�k a vil�got, hogy ellens�gekre tal�ljanak, mert m�r harcolni akartak. Egy nap, mikor egy falu k�zel�ben voltak Nomaya hirtelen el�jult �s senki nem �rtette, hogy mi�rt. Sesshoumaru nem igaz�n tudta leplezni, hogy mennyire agg�dik miatta.

-Rin seg�ts rajta!

-Nem tudok rajta seg�teni, mert nincs rajta k�ls� s�r�l�s. �n csak az olyanokat tudom a magam m�dj�n gy�gy�tani.- mondta sajn�lkozva a kisl�ny

-Ha j�l �rzem akkor a k�zelben vagy egy kis falu. Elviszem oda, ti maradjatok itt!

Felkapta Nomay�t az �l�be �s m�r rohant is a falu fel�. Alig telt bele 2 percbe, de m�r el�rte a falu hat�r�t. R�gt�n megkereste a falu gy�gy�t�j�t, hogy n�zze meg, mi van a l�nnyal. A gy�gy�t� sz�vesen seg�tett neki. Am�g a l�nyt vizsg�lta, addig Sesshoumaru kint v�rakozott, de m�r alig v�rta, hogy bemehessen. Egy kis id� m�lva j�tt ki a n�, de nem mondott semmit.

-Mi van Nomay�val?

-Majd � elmondja! Mag�hoz t�rt……

A n� nem tudta v�gigmondani, mert Sesshoumaru rohant be a szerelm�hez. A l�ny egy kis �gyon p�rn�k k�z�tt pihent.

-J�l vagy? �gy agg�dtam miattad.

-T�nyleg agg�dt�l?

-Igen! F�ltem, hogy valami komoly bajod van! T�nyleg, mi a bajod?

-Nincs nagy bajom, de lehet, hogy meglep, amit mondok…..

-Mondjad m�r!- mondta egy kicsit inger�lten.

-J�l van, na! Sz�val eml�kszel, amikor azokat a csod�latos pillanatokat t�lt�tt�k egy�tt?

-Igen, de mi�rt?

-Sz�val! �n….terhes vagyok!!!!

-Micsoda? Ez…..cso…csod�latos!- mondta nevetve. Erre pont nem sz�m�tott Nomaya, de �r�lt, hogy �gy t�rt�nt.

Sesshoumaru megcs�kolta Nomay�t, majd egy kis id� m�lva elgondolkozva megsz�lalt.

-Most m�r �rtem!

-De mit?

-M�r napok �ta mondani akartam, hogy nagyon megv�ltozott a tested! Sokkal selymesebb volt a b�r�d �s, h�t sz�val az illatod is m�s volt. Most m�r �rtem, hogy mi�rt!

-�gy �r�l�k, hogy �r�lsz ennek a h�rnek. �szint�n sz�lva nagyon agg�dtam, hogy nem leszel boldog.

-H�t �gy ismert�l meg az ut�bbi id�ben?

-Nem! De szerintem most m�r visszamehet�nk Rinhez. Mondjuk el nekik a h�reket?

-M�g ne, majd mikor eltelt egy kis id�.

Sesshoumaru �s Nomaya lassan elindultak vissza, de Nomaya az eg�sz utat v�gig mosolyogta, mert Sesshoumaru v�delmez�en el��llt, hogy senki egy �jjal ne ny�ljon a szerelm�hez �s a kis gyermek�hez. Amikor vissza�rtek Rin agg�dva ugrott Nomaya �l�be. Amikor elmes�lt�k, hogy Nomaya egy kicsit kif�radt �s ez�rt �jult el, Rin elt�k�lte, hogy p�r napig nem megy sehova, mert a l�nynak pihennie kell. Ezt mindenki j� �tletnek tartotta, �gy egy k�zeli barlangba sz�lltak meg. Ez id� alatt Yakennek felt�nt, hogy Sesshoumaru nem engedi el maga mell�l Nomay�t �s �lland�an a h�t�n l�v� pr�mmel takargatja. Egyik nap mikor m�r teljesen eleg�k lett a barlangi l�tb�l a k�t szellem elment f�rdeni a k�zeli t�hoz. Yaken csendesen k�vette �ket, de f�lt, hogy le fog bukni, ez�rt elb�jt egy kisebb bokor m�g�. Amikor l�tta, hogy Sesshoumaru �s Nomaya egym�st f�rdeti a t�ban, tudta, hogy a k�t szellem k�z�tt van valami. Ezut�n Yaken olyat l�tott, amib�l r�gt�n tudta, hogy Nomaya gyermeket v�r. Sesshoumaru egy gyeng�den megsimogatta Nomaya has�t �s besz�lt hozz�. Amikor mindannyian vissza�rtek, Sesshoumaru elh�vta Yakent egy kis besz�lget�sre.

-Yaken! Megmondan�d, hogy mi�rt leskel�dt�l a t�n�l?- mondta inger�lts�ggel a hangj�ban a szellem.

-Nem sz�nd�kosan volt, Nagyuram! Csak mondani akartam valamit, de l�ttalak azzal a szellemmel, ez�rt nem akartalak zavarni.

-A neve Nomaya! Jobb, ha hozz�szoksz, mert vel�nk marad.- mondta inger�lten �s m�r ment is volna, de Yaken meg�ll�totta.

-Nagyuram! Mi�ta v�rand�s Nomaya?

-Ezt te honnan veszed?- k�rdezte zavartan a szellem.

-L�ttam, ahogy v�gigsim�tottad a has�t �s besz�lt�l vele. Ez el�g �rulkod� volt.

-�rtem! Sz�val nem leskel�dt�l?

-Nagyon sajn�lom uram!

-Nincs semmi baj, de ne mondd el Rinnek, mert m�g nincs itt az ideje, hogy megtudja.

-�…rtem!- mondta �rtetlen�l Yaken.

Soha nem l�tta ennyire boldognak �s kedvesnek Sesshoumarut, mint az ut�bbi id�ben. Nagyon haragudott Nomay�ra, mert �t hib�ztatta, hogy Nagyura ennyire megv�ltozott. Sok id� telt el �gy �s hamarosan elj�tt a sz�l�s ideje. Ebben az id�ben Sesshoumaru nagyon boldog volt �s alig v�rta, hogy megsz�lessen a kisfia. Rin is hamar megtudta, hogy nemsok�ra kistestv�re lesz, �s ennek nagyon �r�lt.

Egy p�nteki napon Nomaya f�jdalomt�l szenvedett, de nem akart hangosan ord�tani, mert nem akarta meg mutatni, hogy gyenge. Ezt Sesshoumaru �szrevette �s lassan odament hozz�.

-K�lek! Ha f�j valamid, azt mutasd ki, mert akkor nem tudunk seg�teni.

-Akkor nyugodtan mondhatom?

-Igen!

-FFFFFF������JJJJJJ!!!!!!!!!!

-De mi?- k�rdezte agg�dva �s sebeket keresett a szerelm�n.

-Azt hiszem, hogy mindj�rt sz�lni fogok.

Sesshoumaru nagyon megijedt, mert nem tudta, hogy mit kell csin�lni ilyen helyzetben. Nomaya mondta, hogy vigye el a k�zeli faluba, mert ott el tudj�k l�tni. A szellem felkapta Nomay�t �s m�r futott is a faluba. Ott hamar ell�tt�k Nomay�t, majd megkezd�d�tt a sz�l�s. P�r �ra m�lva halk s�r�s hallatszott, majd m�g egy. Sesshoumarunak m�g meglep�dni sem volt el�g ideje, mert egy harmadik s�r�st is hallott. Amikor bement a szob�ba, Nomaya mellett h�rom kis cs�pps�g fek�dt.

-Szia dr�g�m.- mondta kedvesen Nomaya

-J�l vagy?

-Igen! Te se gondoltad volna, hogy nem egy, hanem h�rom gyermeked lesz!

-H�t nem!

-Van egy l�nyod �s k�t fiad!

-Hogy h�vjuk �ket?

-A l�nyom neve legyen Aralea, de �gy is csak Le�nak h�vjuk majd. A fiaid nev�t, pedig te d�nt�d el.

-Nagyon tetszik az Aralea. Ryen �s Tyrin. Mit sz�lsz hozz�?

-Tetszik!

Egy kis id� m�lva m�r indultak is, mert m�r agg�dtak Rin miatt. Nem akart�k a kisl�nyt sem egyed�l hagyni huzamosabb ideig. Mikor vissza�rtek Rin rohant oda hozz�juk. A kisl�ny megn�zte a kis gyerekeket �s j�l tudta, hogy � a kistestv�rei lesznek. Sesshoumaru nagyon sokat v�ltozott az elk�vetkez� p�r �vben. Nomaya �s az � gyermekei m�r 7 �vesek voltak �s nagyon boldogok.

Egy nap Nomaya Sesshoumaruval s�t�lt az erd�ben, mikor meg�lltak egy tiszt�son �s Nomaya Sesshoumaru szem�be n�zett. Nem l�tta a szem�ben az a kegyetlens�get, amit annak idej�n. Most melegs�get l�tott benne, ami sug�rzott a boldogs�gt�l �s a szerelemt�l.

-L�tod! �n tudtam, hogy meg fogsz v�ltozni!

-Ezt te honnan veszed?

-Amikor megismerkedt�nk, a szemedben nem l�ttam m�st csak kegyetlens�get, de most tele van �rzelmekkel. Soha nem l�ttam ennyire kedvesnek �s boldognak egy szellemet.

-De ezt csak neked k�sz�nhetem!

-�rtem!

-Szeretlek!

-�n is!!!

Sesshoumaru �s Nomaya boldogan �ltek tov�bb n�gy gyermek�kkel. Rin is teljesen hozz�szokott a h�rom testv�rhez.

The End