Szép szombati nap volt a középkori Japánban. Kagome már egy hónapja itt volt és hiányzott neki a családja. Ezért az elmúlt napokban egy kicsit szomorkás volt, amit a többiek is észrevettek. Tudták, hogy Kagoménak mi baja van, ezért egy nap elcsalták a kúthoz.
-Hogy kerülünk ide?- kérdezte meglepetten a miko
-Tudjuk, hogy hiányzik a családod, ezért azt szeretnénk, hogy egy kis időt töltsél velük.- mondta Sango
-Jól van, de szeretném, ha ti is velem jönnétek, mert Inuyashán kívül még egyikőtök sem volt az én világomban. Különben is anya szeretne megismerni benneteket.
-Rendben!!- bólintott egyszerre Sango és Miroku.
-Inuyasha! Te is jössz velünk, ugye?- kérdezte Kagome
-Minek? Úgy is unatkozni fogok.
-Inuyasha! Emlékszel, amikor múltkor sem akartál jönni, mit csináltam, hogy el gyere?
-Sajnos emlékszem.- ekkor a félszellem megfogta a fejét.
-Akkor ne akard, hogy megint megcsináljam.- nézett fenyegetően Inuyashára.
-Rendben, de ne hidd, hogy jól fogom érezni magam.
-Majd meglátjuk, jó?
Lassan mindenki elindult. Shippou és Kirara ott maradt Kaede anyónál. Így csak 4-en mentek át Kagome világában. Amikor átértek Inuyasha és Kagome teljesen hétköznapian mentek volna be a házba, de Sango és Miroku szinte belegyökerezett a földben, amikor meglátták a házakat. A szellemirtó lány és a szerzetes mindent megnézett jól alaposan. Amikor a szent fához értek szinte teljesen otthon érezték magukat.
-A szent fa olyan, mint otthon.- mondták szinte egyszerre.
-Gyertek és bemutatom az anyukámat és a kis tesomat. A nagypapám biztos nincs itthon, mert ilyenkor megy árusítani a hamis Ékkövet. Ezen mindenki furcsán nézett, kivétel Inuyasha, mert ő tudta milyen Kagome nagyapja.
-Szia anya, Sota. Itthon vagyok!!
-Szia kislányom!!! Hogy vagy? Olyan régen nem láttunk.
-Tudom, de nagyon sok dolgom volt odaát. Szeretném bemutatni nektek Sangot és Mirokut.
-Ngyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Kagome nagyon sokat mesélt már rólatok.
-Mi is örülünk!!!!- mondták egyszerre.
Vacsora után Kagome kitalálta, hogy menjenek el vidámparkba, majd sétáljanak egyet a közeli parkban.
Sota adott pár férfiruhát Inuyashának és Mirokunak. A szerzetesen egy kék farmer és egy ujjatlan felső volt. Inuyasha egy koptatott kék farmert és egy inget kapott. Ekkor a félszellem már nyúlt is a sapkáért, de rájött, hogy ma Újhold van, ezért nem kellett neki a sapka. Kagome adott pár ruhát Sangonak. A lányon egy pántos ruha volt és egy divatos cipő. Kagomén egy pántos felső és egy szoknya volt. Mikor meglátták egymást, rájöttek, hogy mindenkinek jól áll modern ruha. Lassan elindultak vidámparkba. Nagyon jól érezték magukat, főleg a hullámvasúton volt nagyon jó. Amikor befejezték a vidámparkban töltött időt, elindultak a park felé. Inuyasha főleg ezt az időt szerette, mert hasonlított a középkori Japánra. Pár óra múlva, mikor már mindenki fáradt volt, elindultak vissza a házba. Nagyon jól elbeszélgettek és még nem akartak visszamenni Shippoékhoz. Amikor visszaértek a fiúk elmentek tévézni, Sango segített Kagome anyukájának takarítani. Kagome addig elment megfürdeni. Egy kis idő múlva Inuyasha teljesen elfelejtette, hogy Kagome hol van és felment, hogy beszéljenek egy kicsit.
Amikor felment Kagome hangját hallotta, ahogy énekel. Teljesen elbűvölte a lány hangja. Most sokkal emberibb volt, mert Újhold volt. Lassan bement a szobába, de nem látta Kagomét. Inuyasha csak a hangok után ment, mikor benyitott a fürdőszobába, látta, ahogy Kagome a fürdőkádban fürdik és énekel. A félszellem szíve nagyot dobbant, de nem akarta, hogy megbántsa Kagomét, ezért visszacsukta az ajtót és az ajtó másik oldaláról kiabált befelé.
-Kagome! Ha befejezted a fürdést, szeretnék beszélni veled.- mondta kedvesen Inuyasha
-Rendben! Akár most is mondhatod.
Ekkor kinyitotta a lány az ajtót és látta, hogy Inuyasha, mint egy igazi férfi tisztes távolságból beszélt hozzá. Inuyasha csak ekkor vett észre, hogy a mikon nincs más csak egy törölköző. Ezen egy kicsit elpirult, amit a lány is észrevett, de nem szólt egy szót sem. Sokáig nézték egymást, majd a csendet Inuyasha törte meg.
-Gondolom, fel szeretnél öltözni?
-Igen
-Akkor addig kimegyek!
-Nem kell, elég ha csak hátat fordítasz.
Inuyasha bólintott és vörös arccal megfordult. Mikor Kagome készen volt a félszellem lassan leült a lány ágyára.
-Miről akartál beszélni velem?- kérdezte kedvesen Kagome
-Arról, hogy nem lenne baj és nagy teher, ha még itt maradnánk egy kis ideig?
-Nem, de tudtam, hogy jól fogod érezni magad!
-Értem! A többieknek ne szóljál erről, mert nem akarom, hogy tudják, hogy én akarok maradni.
-Rendbe! De szerintem nem csak erről akarsz velem beszélni, igaz?
-Igen! Azt szeretném megkérdezni, hogy nem-e aludhatnék én melletted?
Ez Kagomét nagyon meglepte, de nagyot sóhajtott és azt mondta:
-Persze, hogy itt aludhatsz, de csak a földön
-Rendben! Úgy is ott szeretek aludni. Csak azért szeretnék itt lenni melletted, mert ilyenkor csak veled érzem biztonságban magam.
Kagome ezt elfogadta és megágyazott Inuyashának a földön. Amikor mindenki elment aludni a félszellem és a miko még fenn voltak és együtt nézték az ablakból a csillagokat.
-Olyan szépek, nem?
-De azok!- felelte Inuyasha
-Szeretném tudni, milyenek lehetünk, majd a jövőben.
-Én nem, mert mindenki csak saját maga dönti el a jövőjét.
-Igazad van Inuyasha! Jó éjt!
-Jó éjt!
Mindketten elaludtak, de pár óra múlva Inuyasha fölkeltette a mikot, azért, mert mellé szeretne feküdni. Így aztán egymás karjaiban aludtak el. Másnap reggel mindenki boldogan és kipihenten ébredt. Régen nem volt ilyen nyugodt éjszakájuk. Kagome szívesen emlékezett vissza a tegnap estére, mert nagyon jó érzés fogta el, amikor Inuyashára gondolt. Ezen a napon is sok dolgot csináltak. Mindenki nagyon jól érezte magát. Úgy gondolták, hogy maradnak egy hetet, hogy jobban megismerjék ezt a Japánt. Ez idő alatt Kagome és Inuyasha egyre közelebb került érzelmileg. Az egyik nap már kéz a kézben mentek a parkban. Sango és a szerzetes ezen nagyon csodálkoztak, de nem szóltak, mert örültek, hogy nem veszekednek.
Mikor letelt az egy hét, nagyon szomorúan, de visszamentek a középkori Japánba. Pár hét telt el, mikor a kis csapat egy fa tövében pihentek.
-Sango! Eljössz velem fürdeni?
-Persze.
A két lány elment fürdeni, amikor visszatértek a fürdésből a tábortűznél csak a mélyen sóhajtozó Mirokut látták.
-Inuyasha hol van?- kérdezte a miko
-Elment, mert érezte, hogy itt van Kikyo.
Kagome erre teljesen elszomorodott és utánament a félszellemnek. Mikor meglátta, hogy Inuyasha a közeli ónál beszélget Kikyoval, elbújt egy bokor mögött, hogy mindent jól halljon.
-Tudod jól Kikyo, hogy téged szeretlek.- mondta kedvesen Inuyasha és átölelte a halott mikot.
-Tudom, de nem tudok veled lenni, mert a halál elválaszt minket.
-Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnánk együtt lenni örökre, de semmi nem jutott eszembe.
-Az egyetlen megoldás, ha meghalnál, de képes lennél mindenkit elfelejteni? Kagomét is?
-Érted mindent megcsinálnék.- felelte Inuyasha
Ekkor a bokrok felöl valaki futása hallatszott. Inuyasha megfordult és látta a rohanó Kagomét. Utána futott, de már nem érte utol. Kagome csak futott, míg bírta a lába, amikor már teljesen kifulladt összeesett a fáradtságtól. Nem ment sehova, mert érezte, hogy nincs elég ereje megmozdulni. A miko lefeküdt egy fa tövében és elaludt. Egy kis idő múlva hallotta, hogy valaki ott van mellette. Amikor kinyitotta a szemét egy ismerős férfi ült mellette, és a lányt nézte.
-Nem akarom, hogy a korcs öcsém barátnője megfázzon.- mondta unottan az alak
-Engem az sem érdekel, ha meghalok, mert biztos nem viselné meg!
-Csak nem összevesztetek?
-És mi van, ha igen. Szerintem ehhez semmi közöd, Seshoumaru.
-Vigyázz a nyelvedre te halandó, mert nagyon hamar megölhetlek.
-Rajta! Most nem ellenkezem.
-Most már értem, hogy az öcsém mit kedvel rajtad! Szókimondó vagy, ami nagyon jó tulajdonság.
-Engem nem kedvel egy olyan faragatlan TUSKO, mint Inuyasha.
Ezzel a mondattal Kagome lezártnak tekintette a beszélgetést és lassan elaludt. Mikor másnap fölkelt Sesshoumaru már eltűnt, de hagyott ott neki egy levelet.
Ha látni akarod a jövőd, menj a kúthoz és ugorj bele!
-Milyen okos ez a Sesshoumaru. Rájött, hogy én a jövőből jöttem.- mondta közönyösen és egy kis gúnyolódással Kagome.
Mikor elhatározta, hogy csak meg nézi a kutat és hazamegy lassan elindult a kút felé. Mikor odaért a lány nem tapasztalt semmi változást. Sokat tétovázott, hogy beleugorjon-e a kútba. Ekkor a háta mögött megszólalt valaki.
-KAGOME!!! Úgy örülök, hogy jól vagy! Egész éjszaka kerestelek.
-Inuyasha! HHAAGGYYJJ BÉKÉN!!!! Soha többé nem akarlak látni!- ezzel beleugrott a kútba és közben arra gondolt, hogy milyen lehet a közös jövőjük.
Inuyasha sem tétlenkedett és utána ugrott. Mikor kimásztak a kútból, nagy meglepetésükre, nem Kagome világában voltak, hanem egy teljesen más világban. Rögtön meglátták a szent fát, csak a környék nem volt ismerős nekik.
-Hol vagyunk?- kérdezték egymástól
Ekkor egy ismerős nő lépett hozzájuk. Kagome azt látta, hogy ő jön elő a fák közül.
-Hát te ki vagy?- kérdezte Inuyasha.
-Én Kagome vagyok, de egy kicsit öregebb. A jövőben vagytok, ahogy azt a jóslat megmondta.
-Milyen jóslat és hogy kerülünk ide?- kérdezte értetlenül Kagome
-Hát nem magyarázta l Sesshoumaru? Tudtam, hogy nem őt kellene elküldenem!
-Sess….Sesshoumaru?- kérdezte Inuyasha- Te találkoztál Sesshoumaruval?
-Igen, de ez nem te rád tartozik.
-Hagyjátok abba, mert ennek nem lesz jó vége!- szólt a jövőbeli Kagome.
Egy kis csend után Kagome szólalt meg először.
-Szóval, azért volt olyan kedves Sesshoumaru! De miért kellett nekem idejönnöm?
-Gyertek velem, és mindent elmagyarázok.
Kagome és Inuyasha egymástól kellő távolságra mentek a jövőbeli Kagome után. Rengeteget mentek, mikor egy kihalt városhoz érkeztek.
-Ez régen egy kis város volt, de egy szörnyű élőlény ezt csinálta.
Bementek egy kihalt egyemeletes házba és leültek egy asztalhoz.
-Kagome adok neked egy ruhát, kérlek, vedd fel, mert így nem vagy közülünk való.
-Rendben, de Inuyashának nem adsz ruhát.
-Nem, de amíg átöltözöl, elmagyarázom Inuyashának, hogy miért nem ruhát.
Kagome elment átöltözni, de úgy állt, hogy mindent halljon.
-Inuyasha! Nagyon sajnálom, hogy nem adtam neked semmit, de sajnos már nagyon régen nem adhatok semmit.
-Ezt hogy érted?- kérdezte értetlenül Inuyasha
-Amikor elrohantam, mert megláttalak benneteket Kikyoval, te utánam jöttél, de mivel egész éjjel nem találtál, ezért visszamentél Kikyohoz és…….meghaltál, azért, hogy vele legyél. Ekkor láttak utoljára engem a középkori Japánban. Amióta átjöttem eltelt 20 év, de valamilyen okból nem annyira öregedtem. Erre csak később jöttem rá. Nem fejeztem be a feladatomat, és ezért nem öregedtem meg olyan gyorsan, ahogy kellett volna. Mivel nem volt ki megölje Narakut, ezért itt meg kell ölnöm, mert a múltban nagyon sokat szenvedtünk miatta.
-Értem! És kérdezhetek valamit?
-Nyugodtan!
-Hogyan fogadtad, hogy nem téged, hanem Kikyot választottam és azt, hogy meghaltam?
Ekkor Kagome kilépett az egyik szobából és sírva Inuyasha ölébe borult. Hallotta, hogy nem őt választotta, de ez most nem érdekelte, mert csak az számított, hogy Inuyasha életben legyen.
-Csak nézz rá, és rögtön meglátod, hogy reagáltam a dolgokra. Ráadásul kiderült később, hogy feleslegesen áldoztad fel magad, mert Kikyo csak bosszút akart állni rajtad.
-Engem nem érdekel, hogy neked Kikyo kell, csak ne halj meg érte!!!- zokogott a miko
-Soha többé nem fogok csalódást okozni neked!- válaszolta Inuyasha a síró Kagoménak
Csak ekkor nézett végig Inuyasha a lányon. Kagomén egy feszülős bőr top és egy szintén bőr miniszoknya volt. Ezeken egy hosszú és bő átlátszó selyemruha.
-Istenien nézel ki!
-Köszönöm szépen, de mesélj el nekünk mindent.- nézett a jövőbeli Kagoméra.
A lány csak bólintott és elkezdte mesélni a történetet.
-Amikor Inuyasha meghalt, találkoztam Sesshoumaruval és mivel, utálták egymást ezért nem tanúsított együttérzést, de miután hosszú heteket töltöttem a társaságában észrevettem, hogy kezdi átérezni a dolgok súlyát és valamilyen szeretett jelent meg rajta. Az a lényeg, hogy kibékültünk és ezután sokat segített addig, amíg el nem hagytam végleg azt az időt. Sangoval és Mirokuval ez idő alatt egyszer sem találkoztam, tehát nem tudom hogy vannak. Amikor visszajöttem, mondtam Sesshoumarunak, hogy bármikor meglátogathat és adtam neki egy szilánkot. Ezért küldtem Sesshoumarut Kagome után, de mondtam neki, hogy ne nagyon mutassa, hogy mi barátok vagyunk. Kiderült, hogy Naraku nem halt meg, de abba az időben nem csinált semmit, mert gyűjtötte az erejét. Amikor abba az időben éltem, ahol te most (Kagome) megtámadt mindenkit, akinek a tulajdonában volt egy szilánk. Nagy pusztításokat vitt véghez. Eddig még nem sikerült megölnöm, mert a fegyvereim nem sokat segítenek rajtam. Ezért akartam, hogy ide gyere. Szerettem volna, ha tudsz a mostani jövő ellen tenni valamit.
-Értem! De hogyan tehetnék bármit is, mikor nem tudom, hogy ebbe az időben mivel küzdenek.
-Ne aggódj!
Ekkor egy alak lépett be és rögtön felismerhető volt, hogy Sesshoumaru az. Lassan leült a jövőbeli Kagome mellé.
-ÁÁÁÁÁ! Úgy látom, hogy az Inuyasha öcsém is véletlenül idekerült. Akkor két dolgon tudunk változtatni.- mondta a démon.
-Látom, hogy sokat változtál, bátyám!
-Igen, de csak, azért mert egyedül hagytad Kagomét és ha én, nem vagyok akkor Kagome is már halott, volna.
-Ezt hogy érted?
-Amikor meghaltál, Kagome egyedül maradt. Amikor visszatért az ő idejébe egy nap halva találtam rá, mikor átmentem. Naraku ölte meg, ha nem használom a kardomat, akkor nem lenne kivel beszélgetni.
-Értem és köszönöm, hogy mellette álltál.
-Ez most nem lényeg. Itt a fegyvered és Kagome íja és nyílvesszői.
-Hogy tudod használni a kardomat?
-Ha még nem vetted észre drága kisöcsém én már nem öldöklök.
-Remélem a múltbeli Sesshoumaru is, tudja ezt, hogy nem lesz gonosz.- mondta szelíden Kagome.
-Ne aggódj! Nem tudja, de nagyon érzi, hogy nem olyan lesz, mint ahogy hitte!- mondta Sesshoumaru
A kis csapat magához vette a fegyvereiket és elindultak, hogy megkeressék Narakut. Nem kellett sokat menni, mert megölt emberek jelezték, hogy Naraku itt járt a közelben. Egy kisebb városhoz értek, mikor átértek egy kidőlt házon, meglátták a vigyorgó Narakut, aki már várta őket.
-Na végre, hogy itt vagytok! Már vártam a kis Kagomét.
-Azaz engem vagy őt?
-Hogy-hogy ketten vagytok?
-Egy kis időre átugrottam a múltból, hogy befejezzem azt, amit eddig nem tudtam.- felelte Kagome
-Van még egy kis meglepetésünk.- mondta a jövőbeli Kagome.
Ekkor előlépett Inuyasha és Sesshoumaru. Mindkét fiú előrántotta az apjától kapott kardot, és szinte egyszerre mozogtak vele! Az elején Naraku sikeresen kivédte a támadásokat, de egy kis idő múlva két nyílvessző fúródott a jobb és bal vállába. Ennek köszönhetően a két fiú sikeresen megsebesítette Narakut. A korcs nagyot esett a közeli falon. A két Kagome egyszerre húzta fel az íját és mindenki csodálkozására a két időbeli Kagome összhangba került, és egyszerre mozogtak és beszéltek. Csak ekkor vették észre, hogy a két lány szíve is összhangba volt és egyszerre vert.
-Ez lehetetlen!!!- mondta Sesshoumaru
-Miért?- nézett rá értetlenül Inuyasha.
-Ha két ember szíve egyszerre ver, és különböző időből jöttek, akkor egy féktelen hatalommal vannak ellátva. Ezt a jóslat is megmondta. A jóslat szerint (ekkor Sesshoumaru elkezdte mondani szó szerint a jóslatot.):
“Két lány együtt harcolva, szívük együtt ver és legyőzve a gonosz a világra békesség honol. E két lány különböző időkből jönnek a világ megmentésére.”
Inuyasha tátott szájjal hallgatta, majd csöndben megszólalt.
-Nem hagyom, hogy csak Kagome harcoljon. Amúgy is mindig én védtem meg, most sem hagyom, hogy bántsák.
-Drága öcsém! Te szerelmes vagy Kagoméba?
-Ezt honnan veszed?- kérdezte elpirulva Inuyasha.
-Semmi! Hagyjuk, majd a csata után megbeszéljük.
Ekkor a két fiú is egyszerre elkezdték támadni Narakut és ebben az időben a két lány is kilőtte a nyílvesszejét és egyszerre érte Narakut az összes csapás. A gonosz Naraku teste szétszakadt és elpusztult. Ekkor szinte minden, amit Naraku elpusztított újraéledt és újjáépült. Ezt mindenki csodálkozva nézte. Egy kis idő múlva a jövőbeli Kagome szólalt meg.
-Szerintem jobban járunk, ha elmegyünk, mert ezekkel az ősi fegyverekkel nem néznének ránk jó szemmel. Amúgy is a szellemeket elpusztítják, ha emberek közelébe látják őket.
-Ezt hogy érted?- kérdezte Inuyasha
-Sok gonosz szellem maradt a halálod után, akiket senki nem tudott megállítani. Ezért sok embert és várost elpusztítottak. Így aztán az emberek egy idő után sportot űztek a szellemek megöléséből. Ezért bújtatom Sesshoumarut is. Amúgy ezen csak ti segíthettek, amikor visszamentek az időtökbe.
-Értem, de akkor induljunk minél előbb.- mondta Inuyasha, de ekkor eszébe jutott valami.
-Ha most visszamegyünk én megfogok halni?
-Őszintén szólva te véletlenül kerültél ide, mert ha nem ugrassz Kagome után te most már halott lennél, mert mielőtt visszamentél volna Kikyohoz, te még elmentél a kúthoz. Így tettél a te idődben is, de találkoztál Kagoméval és ezért kerültél ide. Szóval, ha visszamentek, akkor csak rajtad múlik, hogy melyik utat választod!
-Rendben!
Ekkor mindenkitől elbúcsúztak, majd lassan elindultak a kút felé. Nem szóltak egymáshoz, mert nem tudtak mit mondani egymásnak. Kagome még mindig haragudott a félszellemre. Inuyasha, pedig szégyellte magát, mert tudta, hogy nagy hibát követett el, mikor utánament Kikyonak. Mikor odaértek, egymás után ugrottak be a kútba. Ahogy átértek a középkori Japánban Kagome lassan leült a kút szélére és nagyot sóhajtva megszólalt.
-Inuyasha! Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit is csináljak, ha te nem vagy itt, de rájöttem, hogy te már eldöntötted mit akarsz és nekem nincs helyem sem ebben az időben, sem a te szívedben. Tehát mehetsz Kikyo után, mert én úgy is hazamegyek. Tudtad, hogy mit is érzek irántad és ezzel te nagyon is éltél, mert arra jó voltam, hogy mellettem aludj. Ezért haragszom rád.
Ekkor Kagoméből előtört egy soha nem látott sírás. Ez a keserves és fájdalmas sírás volt, ami a szíve mélyéből jött. Inuyasha, aki eddig ott állt előtte, lassan leguggolt Kagome elé és letörölte a lány könnyeit.
-Soha nem játszottam az érzéseiddel, mert én is azt érzem, amit te, de tudod, hogy nem tudom kifejezni az érzéseimet. Eldöntöttem, hogy nem megyek utána Kikyonak, mert téged akarlak. Ezt nem azért mondom, mert félek a haláltól, hanem a jövőben eltöltött idő rádöbbentett, hogy nem tudok nélküled élni. A szerelmed és a tiszta személyiséged engem is egy jobb emberré tett.
-Inuyasha! Én…..SZERETLEK.
-Én is téged!!!!!
Inuyasha jó erősen megölelte Kagomét, aki ettől még jobban sírni kezdett. Ezután a félszellem megcsókolta a lányt, aki visszacsókolt. Egy kis idő múlva megjelentek Sangoék és csodálkozva látták a csókolózó párost. Amikor Inuyasha és Kagome abbahagyták a csókolózást Sango megköszörülte a torkát, hogy tudtukra adja, hogy ők is itt vannak.
-Sziasztok! Úgy látom kibékültetek. Kagome…. Milyen ruha van rajtad?
Csak ekkor vették észre, hogy Kagomén még a jövőbeli ruha van. Miután mindent elmeséltek barátaiknak folytatták az útjukat és minden gonosz szellemet megöltek, ahogy a jövőbeli Kagome is szerette volna.
Körülbelül egy 3 hónap elteltével Inuyasha kibékült Sesshoumaruval és együtt folytatták az útjukat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
