|
Az új kezdet 2
masolya 2006.03.21. 19:40
 2. rész
Itt a folytatás
Az új kezdet 2
By Orsi
Pár év eltelte után egy kis réten álló házból Kagome sétált ki egy gyönyörű kimonóban. Soha nem látott boldogság uralkodott rajta. A miko e közeli tóhoz ment, ahol két gyermek játszott. Az egyik egy idősebb gyerek volt, a másik viszont nagyon fiatal, de ugyanakkor nagyon erős.
-Rin, Eriu! Gyertek kifele, mert megyünk Inuyashához és a családjához.
-Rendben anya!- mondta a fiatalabbik gyermek.
-Apa hol van?- kérdezte Rin.
-Itt vagyok! Csak egy kicsit szétnéztem. Kagome szeretnék mutatni neked valamit.
-Rendben, de addig öltözzetek fel! A ruhátokat összekészítettem. Eriu ha lehet, akkor most ne játssz a prémeddel és a kardoddal.
-Rendben anya!
Kagome és Sesshoumaru elmentek, mert a szellem mutatni akart valamit. Sokáig mentek, ami idegesítette Kagomét, mert nem akarta ennyi ideje egyedül hagyni a gyermekeit.
-Drágám! Merre megyünk, tudod, hogy nem szeretek ennyi időre elmenni Rintől és Eriutól.
-Ne aggódj! Tudod, hogy úgy sem támadják meg őket.
-Tudom, de akkor is. Amúgy mit akarsz mutatni nekem, mert már nagyon kíváncsi vagyok!
-Ne aggódj! Nem sokára megtudod.
Kagome nem tudta, hogy meddig gyalogolnak így, de egy hosszabb séta után Sesshoumaru lassan megállt és szembefordult kedvesével.
-Kagome! Ha lehet, akkor csukd be a szemed, kérlek!
A miko szó nélkül teljesítette a kérését. A szellem megfogta a kezét, és magával húzta. Egy kis idő múlva a szellem megállt.
-Most már kinyithatod a szemed.
Kagome kinyitotta szemét, de alig kapott levegőt a látványtól. Bárhova nézett csak virágokat látott, a levegőben meg kis szent-János bogarak repültek. Jobbra volt egy csodálatos kis vízesés.
-Na tetszik? Én találtam meg, de változtattam rajta egy kicsit. A virágok nagy részét én hoztam.
-Te viccelsz? Ez meseszép, de miért kaptam?
-Ha nem emlékeznél, akkor ma van 2 éve, hogy az ékkő eltűnt és boldog lettél.
-Igazad van!
Kagome és Sesshoumaru megcsókolták egymást, majd elmentek a vízeséshez fürdeni. Csodálatos órákat töltöttek együtt, de vissza kellett menni Rinhez és Eriuhoz. Amikor visszaértek a két gyerek már nagyon aggódott értük. Nemsokára mindannyian elindultak Inuyasháékhoz, akik Kaede falujában éltek. Ez idő alatt Inuyasha is összejött a falu új papnőjével. A Kagome és az Inuyasha közti szoros barátság nem múlt el, sőt még mélyebb lett. Amikor a kis család odaért a faluba, akkor az összes gyerek odaszaladt hozzájuk, mert nagyon szerették Rint és Eriut. Eriut főleg a lányok szerették, mert nagyon hasonlított az apjára, csak annyi különbséggel, hogy fekete haja volt. Kagome soha nem volt ennyire boldog, mint az utóbbi két évben. Amikor odaértek Kaede házához, Inuyasha és Miroku futott oda hozzájuk.
-Sziasztok! Úgy örülök, hogy itt vagy Kagome, mert Sango nagyon rosszul van.
-Megindult a szülés?
-Igen, de ezzel még Kaede sem boldogul.
-Megyek, Sesshoumaru ne engedd be őket.
-Igen drágám!
Kagome rohant befelé a házikóba, Kaede és Inuyasha felesége próbált valamit segíteni Sangonak. Ahogy meglátták Kagomét, rögtön megkönnyebbültek, mert azt remélték, hogy Kagome sokkal ügyesebb és könnyen ellátja Sangot .
-Mi történt?- kérdezte idegesen Kagome
-Megindult a szülés, de egyszerűen olyan erős fájdalmai vannak, hogy egyszerűen nem tudjuk elkezdeni. Meg elég veszélyes…….bele is halhat.
-Értem!
Kagome órákig vizsgálta Sangot, de nem lett okosabb abban, hogy mit csináljon, hogy a legjobb barátnője és a gyermeke meg ne haljon. Sango már az utolsó erejét is összeszedte, hogy ébren maradjon, amikor Kagome egyszerűen hangosan el kezdett ordítani.
-MEG AKAROM MENTENI!!!!
A többiek nem tudták, hogy miért ordít a miko, de nagyon idegesek voltak. Nagy nehezen tudta Inuyasha és Sesshoumaru visszatartani Mirokut, hogy ne menjen be.
Kagome ez idő alatt keservesen sírt, amikor a fejében meghallott egy gyengéd női hangot.
-Segíteni akarsz rajta?
-Igen
-Akkor csináld, amit mondok, jó?
-Rendben!
-A barátnőd és gyermeke életét csak egy módon mentheted meg. Használnod kell az ékkő erejét.
-De az már nincs nálam!
-De nálad van, benned él. Az öreg is megmondta, hogy egy tiszta lélek a végső nyughelye. A benned élő kőnek még mindig nagy hatalma van, tehát benned is sokkal nagyobb erők lakoznak. Akár egy sima érintéssel ezreket menthetsz meg és egy érintéssel akár ezreket is megölhetsz. Ha érted mire gondolok, akkor használd az ékkövet.
-Értem, de akkor megint vigyáznom kell rá? Újra boldogtalan leszek, mert meg akarják szerezni?
-Az ékkő a testedben marad, de nem kizárt, hogy egy nagyravágyó szellem megérzi az erejét, ha használod.
-Értem!
Kagome még egy percig gondolkodott, majd eltökélte, hogy segít a barátján, akkor is ha az életére törnek majd. A miko szólt a többieknek, hogy jöjjenek be és fogják meg Sangot. A férjét megkérte, hogy álljon mögé a biztonság kedvéért. Mindenki tette a dolgát, de nem tudták, hogy mit akar Kagome. Amikor mindenki elkészült Kagome a szívére tette az egyik kezét, a másikat Sango szívére.
-Gyógyulj meg! GYÓGYULJ MEG!!!
Kagome kezéből egy halványan derengő fehér fény jelent meg, amely Sangot körbefogta és megemelte a földtől. Inuyasha és Miroku alig bírták fogni a lányt. Mindenki csodálkozva nézte a jelenséget. Amikor a fény elmúlt Sango visszaereszkedett a fiúk karjaiba. Elájult, de látszólag nem volt semmi baja. Kagome viszont teljesen elgyengült, mert már régóta nem használta az ékkő erejét. A miko összeesett, de mielőtt földet ért volna, Sesshoumaru elkapta.
-Kagome!!! Jól vagy?
-Igen! Sango hogy van?
-Ő is jól, de azóta már megszületett a kicsije.
-Tényleg? És milyen a pici.
-Egy nagyon aranyos kislány! Rineunak hívják.
-Szép név. Köszönöm szépen Sesshoumaru, hogy segítettél.
-Tudod, hogy érted bármit megtennék.
-Tudom!
Sesshoumaru és Kagome forró csókot váltottak egymással. Ezt a szép pillanatot Miroku és Inuyasha törte meg.
-Sajnálom, ha zavartunk, de Sango látni akar!
-Persze! Mindjárt megyek.
Kagome felkelve elindult Sango házához, amikor bement meglátta azt a drága kislányt, aki a barátnője hozott a világra. Sokáig beszélgettek és a miko eljátszogatott a kisbabával, mikor a szellemirtó lány komolyan odafordult hozzá.
-Miért csináltad?
-Mit?
-Használtad az ékkövet, amikor az már nincs nálad?
-De nálam van
-Ez hogy lehet? Hát nem pusztítottuk el?
-Nem! Az ékkő a végső nyughelyére ment, ami történetesen az én lelkem. Szóval az a lényeg, hogy használnom kellett, mert különben mind a ketten meghaltok, de….
-Mi de?
-Az a veszélye ennek, hogy könnyen megérezhette valamilyen szörny az ékkőt és lehet, hogy meg akarja kaparintani magának.
-Ezt a felelősséget nem kellett volna vállalni miattam.
-De igen kellett!
-Akkor lehet, hogy a harcaink újra kezdődnek?
-Lehet, de ez nem biztos.
Kagome kimen Sangotól, hogy hagyja egy kicsit pihenni. Amikor kiment a többiek fogadták, akiknek ugyanezt elmondta. Sesshoumaru volt a legjobban elkeseredve, mert nem akarta, hogy Kagome boldogtalan legyen.
Egy hét telt el úgy, hogy Kagome mindenbokor mögött ősi ellenségét vélte felfedezni, de azután mindig megnyugodott. Úgy nézett ki, hogy senki nem pályázik az ékköre, ami megnyugtatta egy kicsit. Sesshoumaruval egyre több időt töltött kettesben, mert Eriura vigyáztak Inuyasháék. Egy ilyen csodálatos éjszaka után Sesshoumaru szellemszagot érzet a közelben, ezután védelmezően átkarolta az éppen öltözködő Kagomét, aki ebből nem érzet semmit. Pár perc múlva egy szellem jelent meg, hogy megölje Kagomét, de nem az ékkő miatt, hanem, mert miko volt és a szellem ősi ellensége. Sesshoumaru egy csapással megölte.
-Köszönöm! De mit nézel rám ennyire?
-Meg… megváltozott az illatod!
-Hogy mi?
-Mindegy!
A szerelmes pár visszaindult, hogy lefeküdjenek, de azt nem is sejtették, hogy valaki már napok óta figyeli őket.
Két hét telt el nyugalomban. Ez idő alatt Kagomét kitartóan figyelte valaki, de már tudta, hogy mikor kell megtámadni. Sango és Miroku a kicsi javát nézve néhány napja elhagyta a társaságot, és elindultak a szellemirtók falujába. Csak Inuyasha és szerelme volt Kagoméékkal. Pár nap múlva Kagome émelyegve neki támaszkodott a közeli fának és az ájulás kerülgette. Ezt észrevette Noel, Inuyasha szerelme. Amikor odarohant Kagome éppen ájultan hullott össze. Noel éppen, hogy megtudta fogni a mikot.
-Valaki segítsen!!!
Sesshoumaru és Inuyasha egy emberként rohantak oda, amikor Sesshoumaru meglátta, hogy szerelme ájultan feküdt ott teljesen kiborult és felkapva az ölébe Kagomét, rohant Kaede anyóhoz. Pár óra múlva Kaede anyó jött ki a házból, ahol vizsgálta a mikot.
-Mi baja van?- kérdezték szinte egyszerre.
-Két baja van, az egyik jó, a másik viszont…
-MI BAJA?- kérdezte ingerülten Sesshoumaru
-Kagome terhes…
-Ez csodálatos!- derült fel a szellem.
-Tényleg az, de az a baj, hogy valaki megmérgezte, aki tudta, hogy terhes, mert mind a ketten veszélyben vannak. Sajnos ennek a méregnek még én sem tudom az ellenszerét.
-Hogy mi? Egy szellemmel találkoztunk, de azt megöltem.
-Szerintem nem is az a szellem tette, hanem valaki más?
-Mondjuk … én?- kérdezte egy idegen a társaság mögött.
Mindenki egy emberként fordult meg. Egy furcsa kinézetű idegen állt ott, aki olyan ruhákat viselt, mint Kagome. Fekete bokáig érő haja volt, ami fel volt kötve, hegyes fülei voltak és égkék volt a szeme. Modern inget és egy bő nadrágot hordott, ami a derekán egy selyemkendővel volt megkötve. Az idegennél volt egy kard, ami furcsán nézett ki, mert kígyót formált.
-Ki vagy te, és miért bántottad Kagomét?- kérdezte ingerülten Sesshoumaru
-A nevem, Gorodak.
-Furcsa neved van, de nem ez a lényeg, hanem, hogy mit akarsz tőlünk?
-Kagoméval egy időből érkeztem. Én egy ottani szellem vagyok! Hogy mit akarok tőle és tőletek? Hát az ékkőszilánkot és Kagomét. Tudod, én már kisbab kora óta figyelem a mikot, mert már akkor tudtam, hogy ő lesz az, aki elhozza békét a szellemek és az emberek közé. Ezt nem akartam, mert egy tiszta szellem nem keveredhet egy halandóval.
-Honnan tudod, hogy ő az?- kérdezte Noel
-Onnan, hogy én már több mint 2000 éves vagyok, szóval ismerem a rólatok szóló ősi mondákat. Ismerem a hőstetteiteket és azt, hogy lettetek az egész Japán nemzet őse.
-Komolyan?- kérdezte Inuyasha
-Igen!
-De mit akarsz az én Kagomémtól?- kérdezte még mindig ingerülten Sesshoumaru
-El akarom választani tőled, mert ti ketten lesztek a béke eszközei és a gyermekeitek. Meg hát az idő alatt, amíg figyeltem beleszerettem, de ha nem lehet az enyém, akkor inkább senkié ne legyen.
-Ad vissza nekem!- ordította a szellem.
-Ahhoz előbb meg kell ölni.
-Rendben!- mondta Sesshoumaru és már támadt volna, de Noel visszahúzta.
-Ne csináld! Csak ő tudja a méreg ellenszerét.
-Okos vagy miko! Nem véletlenül hívnak nálunk bölcsnek.
-Ne nyalizzál, mert azzal nem mész semmire!- mondta a miko.
-Jól van! Most megyek, ha jól számolom, akkor Kagoménak egy hónapja van hátra. Ha ez idő alatt nem tudjátok kiszedni belőlem az ellenszérumot, akkor meghal.
-Te szemét!!!- ordította Sesshoumaru
Gorodak elment, de olyan gyorsan, hogy azt sem látták, hogy merre indult. Sesshoumaru berohant Kagoméhoz, hogy megnézze, milyen állapotban van a lány. Kagome eszméletlenül feküdt a földön és dünnyögött valamit, amit a szellem is alig értett meg.
-Sess…Sesshoumaru! Én…annyira…sajnálom…! Hagyj…elmenni!
-Bolond vagy? Én nem szeretnélek elveszíteni, tehát itt maradsz velem.
Ekkor valami furcsa dolog történt, mert Kagomét megint az a furcsa fehér fény vette körül. Sesshoumaru csodálkozva nézte, ahogy a lányt körülveszi a fény. Amikor ez a jelenség abba maradt, Kagome még mindig nem volt magánál, de most már tisztán beszélt.
-Sesshoumaru! Most csak az ékkő segítségével tudok veled beszélni. Az ellenszérum egy barlangban van. Ahogy ismerem Gorodakot, nagyon nehéz lesz megszerezni.
-Ismered azt a férget?
-Én nem, de az ékkő érzékeli és ismeri is! Engem is akar?
-Igen!
-Ne hagyd neki, mert meg akar ölni engem és a gyermekeimet.
-Tudom! Nem is hagyom.
-A szérumért sokan menjetek, mert csak így tudjátok megszerezni. Szóljatok Mirokunak és Sangonak is, de szerintem ők nem mennek a kisbaba miatt.
-Értem!
-Nincs sok időm, mert egyre gyengébb vagyok, szóval elmondom, hogy győzhetitek le, de csak a végső esetben alkalmazd! Érted Sesshoumaru?
-Igen.
Kagome mindent elmondod a szellemnek, amit tudni kell. Sesshoumaru figyelmesen hallgatott, amikor a miko mindent elmondott, újra megjelent a fehér fény és minden visszaállt a régi kerékvágásba. Sesshoumaru még adott egy csókot Kagoménak, majd kiment és mindent elmondott Inuyashának.
-Szerintem akkor induljunk is!- mondta Inuyashát megelőzve Noel.
-Te nem jöhetsz, mert túl veszélyes.- mondta Inuyasha
-Ne vitatkozz velem, mert megjárod megértetted?
-Jól van, de nem csinálhatsz semmi butaságot.
-Hát persze! Sesshoumaru hova mész?
-Beszélnem kell Eriuval indulás előtt.
-Értem!
Eriu és Rin a szomszéd családnál játszottak, amikor megjelent Sesshoumaru. A két kicsi odarohant a szellemhez, mert már nagyon hiányzott neki az apjuk.
-Rin, Eriu! Beszélnem kell veletek.
-Miről?- kérdezte Eriu
-Anyátokról!
-Mi történt vele?
A szellem mindent elmondott, amit Kagome mondott és az idegent is. Rin sírni kezdett, de Eriu nem szólt semmit, mert annyira mérges lett, hogy nem tudott mit szólni.
-Szóval ez történt! És most elmegyünk megkeresni a szérumot.
-Én is megyek!- szólalt meg Eriu
-Nem jössz!
-De igen!- Eriunak vészesen megvillant a szeme
-Hasonlítasz rám, de le sem tagadhatod, hogy anyád vére van benned. Olyan makacs vagy, mint ő!
-Kérlek, hagyj segítsek, mert nem nézhetem tétlenül, ahogy haldoklik.
-Eriu! Csak 9 éves vagy! Még gyerek és nem akarlak téged is elveszíteni, szóval itt maradsz és vigyázol anyádra. Erről több vitát nem nyitok megértetted?
-Igen apám!
-Vigyázzatok magatokra és anyára, oké? Számítok rátok. Eriu ha van valami változás, akkor tudod, hogy kell értesíteni engem.
-Igen!
A szellem elvitte őket Kagoméhoz, majd Inuyasha és Noel társaságában elindultak Miroku és Sango után. Nem kellett sokáig menni, mert Inuyasha és Sesshoumaru is érezték az illatukat. Az erdőben haladtak, amikor szembe találták magukat Sangoval és Mirokuval.
-Mit kerestek itt?- kérdezte kíváncsian Miroku
-Titeket!- felelte Noel.
-Pont visszaindultunk, mert rossz előérzésem volt.- mondta Sango, aki eközben a kicsivel a karján sétált.
-Akkor jól éreztétek!- kapcsolódott a beszélgetésbe Sesshoumaru.- Kagome nagy bajban van, kéne is a segítségetek, de ezt nem várhatom el tőletek.
-Miért mi baja?
Inuyasháék mindent elmondtak nekik, aki alig akarták elhinni, amit hallanak. Egy kis csönd után Sango szólalt meg elsőnek.
-Segítünk! Miroku és én úgy gondoljuk, hogy Kagome túl sok mindent tett értünk és túl sok mindent kockáztatott értünk, ahhoz, hogy ne segítsünk.
-Igaza van Sangonak! Ha nem lett volna Kagome, akkor Sango is meghalt volna.
-Értem, de hogy akartok segíteni, ha van egy kisbabátok.
-Rineunak szüksége van az anyára! Tehát jön velünk és ha nagy a baj, akkor gyorsan elmenekülünk.
-Biztos, hogy ez jó ötlet?- kérdezte Inuyasha
-Ne vitatkozz velem!- szólt Sango
-Oké, akkor indulhatunk is.
-Igen!
A kis csapat útnak is indult, de nem sokat haladtak, mert kezdett besötétedni, ezért tábort vertek éjszakára. Sesshoumarun és Sangon kívül már mindenki aludt. Ők is álmosak voltak, de nem tudtak aludni.
-Sango! Pihenned kellene, nem?
-Tudom, de nem bírok elaludni.
-Tudom, hogy mit érzel! Egyszerűen nem tudom az életem elképzelni Kagome nélkül.
-Nagyon sokat változtál! Emlékszem, amikor még meg akartál ölni minket, mert halandók vagyunk.
-Emlékszem rá! Abban az időben tényleg nem tartottam semmire a halandókat és a félszellemeket. És most halandót szeretek és van egy félszellem fiam is. Sokat változtam, és ezt csak Kagoménak köszönhetem. Amikor megismertem már akkor is éreztem, hogy nem olyan egyszerű lélek, mint bárki más. Mellette valahogy…
-Megváltozol!- kapcsolódott be a beszélgetésbe Inuyasha.- Amikor én is megismertem, gyűlöltem, de valahogy mindig is az volt az érzésem, hogy mellette szabad vagyok és boldog.
-Hát te nem alszol, öcskös?
-Nem tudok!
-Értem!
Sokat beszélgettek, de végül is hamar elaludtak. Másnap hamar elindultak a barlang felé. Nem sokat beszélgettek, mert mindenki fáradt volt. A kisbaba nagyon nyűgös volt, de ezt a többiek elviselték. Dél körül járt az idő, amikor a kis csapat lepihent pár órára, mert a kicsinek alvásra volt szüksége. Amíg így pihentek, egy hatalma nagy fénygömb jelent meg. A többiek idegesen kapkodni kezdtek, de Sesshoumaru nyugodtan felállt és várt.
-Nyugodjatok meg! Ez Eriu, híreket hoz.
-Apa, apa! Anya …nincs jobban! Egyfolytában beszél.
-Mit? Ne keljen kihúzni belőled!
-Mindig valami közös erőről beszél, mert van egy erőfal a barlangnál.
-Értem! Valamit mondott még?
-Igen! Azt mondta, hogy reméli, hogy nem felejtitek el, hogy a szeretet mindent legyőz.
-ÁÁÁ! Már megint ez a sablonos szöveg.- mondta Inuyasha
-Apa! Anya megkért valamire.
-Mire?
-Hogy vigyázz rám, ha nem éli túl!- mondta Eriu szomorúan, de büszkén, amit az apjától örökölt.
-Menj vissza és mond meg neki, hogy nem vigyázok senkire nélküle. Mond meg, hogy meg ne próbáljon meghalni, mert nagyon mérges leszek…
-Jól van, na! Én csak átadtam az üzenetet. Én megyek is, de úgy is jövök, ha vannak hírek.
-Rendben, de Eriu! Vigyázz magadra!
-Oké!
Miután a kis társaság újra útnak indult, Miroku kezdte el faggatni Sesshoumarut, a fia erejéről. Sesshoumaru elmondta, hogy Eriu olyan büszke, mint ő, de olyan makacs és önfejű, mint az anyja. Eriu rendelkezik Sesshoumaru legtöbb képességével, de tudja őrizni az ékkövet, és nagyon jól használja az anyja erejét.
-Szóval, a fiad mikoi erőket is birtokol?
-Elég furcsa, de igen!
A heti út eseménytelenül telt. A többiek már megszokták, hogy Eriu minden nap jött és friss hírekkel látta el a kis csapatot. Ez idő alatt megtudták, hogy Inuyasha és Sesshoumaru csak együtt tudják a gátat leküzdeni, de a benti dolgokról nem kaptak információkat. A hét végére elérték a barlangot, ami nem volt nagy, de páran befértek. A barlang szájánál tényleg húzódott egy erőtér, ami a testvérpár könnyedén áttört. Amikor áttörték, Gorodak lépett elő.
-Nagyon hamar megtaláltatok! Úgy látom, az ékkő segít Kagoménak.
-Az ne érdekeljen! Add ide az ellenszérumot.- mondta fenyegető hűvösséggel Sesshoumaru.
-Ne legyél ennyire udvariatlan!
Gorodak egy csettintéssel a kis csapatot egy üregbe varázsolta, amiből hiába próbálkoztak nem sikerült kijutniuk. Sango és a pici nagyon le volt gyengülve. Pár óra múlva Gorodak megjelent a semmiből.
-Sango és pici elmehetnek!
-Hogy mi?- kérdezte Sango.
-Nem vagyok én olyan kegyetlen! Én csak a békét akarom megakadályozni, nem egy baba halálát.
-Nem megyek in….
-De elmész!- mondták egyszerre.
-Jól van!
Sango és a gyermeke elhagyták a kamrát, ahova kerültek. Sango rohant hazafelé, hogy értesítse Eriut a fejleményekről. Nem ment sokat, amikor megjelent a szokásos fény, amelyből Eriu lépett elő.
-Jaj, de jó, hogy látlak!- mondta Sango
-Mi a baj?
-A többieket fogságba ejtette Gorodak!
-Hogy mi?
-Segíts nekem és vigyél haza.
-Persze, de előbb segítek apának…
-Nem, mert anyád és apád is megígértette veled.
-Anya….
-Mi a baja?
-Egyre rosszabbul van és már nem tudunk, mit kezdeni vele. Semmilyen gyógyfű nem használ, sőt egyre gyengébb lesz tőlük.
-Vigyél oda és megpróbálok segíteni.
-Rendben!
Sango és a kisbaba Eriu segítségével hamar visszaértek a faluba. Ez idő alatt a többiek tanácstalanul ültek a kamrában. Pár óra múlva megjelent megint Gorodak és nyálasan megszólalt.
-Van egy szörnyű hírem! Kagome állapota egyre rosszabb, de ez biztos azért van, mert terhes. Jaj, nem mondtam volna, hogy a terhessége csak rosszabbítja az állapotát?
-Te nyomorult, ha innen kiszabadulok és megöllek.- mondta Sesshoumaru.
-Ha jól számolok akkor már csak egy hete van hátra, de…
-Mi de?
-Megmentheted, ha…
-Ha?
-Feláldozod magad érte, mert igazából minden baj forrása te vagy, mert te voltál olyan gyenge, hogy beleszeressél egy halandóba és még gyereket is csináljál neki.
-Ne merd a szádra venni Kagome és Eriu nevét.
-Az ékkő már nem is annyira fontos, csak te és Kagome boldogtalansága.
-Hogy mi?
-Azt akarom, hogy ne legyen egy csepp boldog percetek. Először Kagome, majd a fiad, de téged se hagyjunk ki.
Mindenki csöndben hallgatta Gorodak és Sesshoumaru vitáját és egyre idegesebbek lettek rá. Eltökélték, hogy jobban el fognak bánni vele, mint Narakuval. Inuyasha és Noel nagy nehezen bírta visszafogni Mirokut, aki családapaként sokkal jobban megértette a szellemet.
-Most itt hagylak benneteket, és pár óra múlva visszajövök a válaszért.
A nagy Sesshoumaru most megsemmisülten roskadt össze. Soha nem érezte ennyire egyedül és kilátástalannak az életét. Most gondolta végig, hogy mit jelent neki a felesége és gyermeke és mennyit köszönhet nekik. Soha nem akarta elveszíteni őket, ezért eltökélte, hogy minden áron megvédi őket. Egy óra elteltével szólalt meg.
-Inuyasha! Döntöttem! Kagoménak és Eriunak élnie kell, akkor is ha én már nem leszek!
-De…
-Hallgass végig! Régen nem kedveltük egymást, de ez már elmúlt hála Kagoménak. Sokat változtam ez idő alatt, amit csak neki köszönhetek.
-Megértem, de biztos, hogy bölcs döntést hoztál?- kérdezte Noel.
-Igen!
Úgy 3 óra múlva Gorodak újra megjelent és kíváncsian nézte a reakciókat. Sesshoumaru csöndben felállt és előre lépett.
-Gorodak! Kagome nagyon rosszul van és én nem akarom, hogy meghaljon, ezért kész vagyok odaadni az életemet cserébe.
-Én is így gondoltam.
Ekkor valami különös dolog történt, mert Sesshoumaru előtt halványan megjelent Kagome alakja. Soha nem nézett ki ennyire elszántnak a miko. A szeme dühtől lángolt, és a szíve fölött ott fénylett az ékkő. A szellem alakú Kagome Sesshoumaru felé fordult.
-MEG NE PRÓBÁLD!
-De akkor is megcsinálom!- mondta Sesshoumaru
-Nem áldozhatod fel magadat, azért, hogy én éljek! Mi van, ha ez egy átverés, és mind a ketten meghalunk, és Eriu egyedül marad.
-Értsd már meg! Nélküled az életem mit sem ér, ha nem vagy velem!
-Meg tudsz menteni a kardoddal!
-Tévedés! Olyan mérget használtam, ami ellenáll a kard hatalmának. Nehogy at hidd, hogy bolond vagyok!- mondta Gorodak.
-Akkor ez el van döntve!- mondta Sesshoumaru
A szellem elindult Gorodak felé, de a többiek az útját állták. Ez nem vezetett sokra, mert Sesshoumaru egy könnyed mozdulattal elütötte őket. A szellem Kagome próbálta megállítani, de nem tudta, mert nem volt annyi hatalma, hogy kárt okozhatott a szellemnek. Amikor Sesshoumaru elérte Gorodakot, Gorodak kivonta a kardját és leszúrta a szellemet. Sesshoumaru a földre rogyott, de még nem halt meg.
-Most már gyógyítsd meg Kagomét.
-Meggyógyítom, de akkor az én asszonyom lesz.
-Nem erről volt szó!
-Tudom! Csak arról volt szó, hogy meggyógyul, ami be is teljesült, mert ahogy érzem Kagome egyre erősebb, de már az elején megmondtam, hogy Kagoméra igényt tartok!
-Te szemét!
Sesshoumaru holtan esett össze. Inuyasha, Miroku és Noel odaszaladtak a szellem holtestéhez, hogy megnézzék, hogy mi van vele. Amikor látták, hogy nem él, Inuyasha olyan ideges lett, hogy nekitámadt Gorodaknak. Gorodak könnyen hárította a támadásokat, de néhányszor nagyon súlyosan meg sebesítette Inuyashát. Egy nagyobb támadás után, már egy ismerősfény jelent meg, amelyből Eriu és Kagome jelent meg. Kagome rögtön odarohant Sesshoumaruhoz, aki holtan feküdt. Kagoméban olyan harag ébredt fel, amit a többiek sem láttak.
-Inuyasha, Noel! Vigyétek messze Eriut.
-Igen!- mondta Noel.
-De anya…
-Nincs semmi de!- Kagome olyan mérgesen nézett a saját fiára, hogy az nagyon megijedt.
Amikor a társaság hátrébb ment, Kagome lassan, de érthetően beszélni kezdett.
-Amint látod meggyógyultam Gorodak!
-Igen látom, de azt tudod, hogy az enyém vagy!
-Ha egy ujjal is hozzám érsz, én megöllek!
-Túl gyenge vagy!
-Nem jól hiszed! Tudod, van egy kis meglepetésem Sesshoumarutól.
-Mi? Már meghalt, nem tud segíteni neked!
-Dehogy nem!
Kagome odasétált Sesshoumaruhoz és adott neki egy csókot és súgott valamit a fülébe. A miko lassan a kezébe vette Sesshoumaru kardjait. A többiek csodálkozva nézték, hogy a kardok engedelmeskednek a mikonak. Kagome olyan gyengéden bánt a kardokkal, mintha már évek óta velük harcolna. Kagome arcán egy halvány méregcsík is megjelent, amit a többiek leesett állal néztek. Gorodak is alig tudta felfogni, amit lát.
-Ez hogy lehet?
-Valamivel nem számoltál!
-Mivel?
-Azzal, hogy Sesshoumaru még él!
-Hogy mi?
-Úgy látom, az ékkő nem véletlenül mondta azt, hogy nem érdemes veled harcolni, mert rövid agyad van!
-Mit merészelsz?
-Ha elfelejtetted volna, akkor terhes vagyok! A gyermekem Sesshoumaru erejével is rendelkezik, ezért tudom használni a kardot.
-Mindegy! Akkor is meghalsz!
Kagome nekitámadt Gorodaknak, aki alig tudta kivédeni a támadásokat. Sok sebet szerzett, amitől nagyon legyengült, de egy váratlan pillanatban, akkora sebet ejtett Kagomén, hogy a lány térdre rogyott. A lány szeméből egy könnycsepp hullott le, amely a kardokra esett, aminek az lett a következménye, hogy a kardokat egy halvány fehér fény vette körül. Kagome akkora csapást küldött Gorodak felé, hogy az már nem tudta kivédeni és meghalt. A csata után a sérült Kagome odasétált Sesshoumaru holteste mellé, és megkérte a tensaigát, hogy segítsen neki és hozzák vissza a szellemet.
A többiek nagy meglepetésére a kard engedelmeskedett neki és Kagome megölte az alvilág küldötteit. Sesshoumaru lassan kinyitotta szemét, és akit először meglátott, az Kagome volt.
-Kagome!
-Sesshoumaru!
Kagome és Sesshoumaru egymás karjaiba estek és ölelték egymást. Eriu boldogan rohant feléjük. A kis család nagyon örült egymásak.
9 hónap múlva Kagome megszülte kislányát, akit Seyenának hívtak. Pár év múlva, amikor már minden kicsi egy kicsit idősebb és nagyobb lett, Gorodak elmondása szerint járták a falukat és megteremtették a békét a szellemek és az emberek között. Sesshoumaru és Kagome kapcsolata nagyon boldog volt, és ahogy azt elmondta Gorodak ők voltak a béke hozói.
The End
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
